– Ön az MDF radikálisabb szárnyához tartozik, sokan Fidesz-közelinek tartják. Mit gondol erről?

– Nem mintha szégyellnivaló lenne, de nem tartom szerencsésnek a radikális jelzőt. Tizenöt éve vagyok az MDF-nek a tagja, ugyanannak az MDF-nek, amelyikbe beléptem: hol kormánytagként, hol ellenzéki képviselőként, hol frakcióvezetőként, s ami a lényeg, a Fidesz és az MDF, illetve más pártok által támogatott képviselő, aki a választókerülete szavazóinak igyekszik megfelelni. Képviselői magatartásomat elsősorban az általam képviseltek érdekei határozzák meg.

– Miben fogalmazható meg Dávid Ibolyával, az MDF elnökével való szembenállása?

– Dávid Ibolyával nem kívánok vitatkozni a médiában. Mindenképpen szeretném elkerülni, hogy a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak. Az elnök asszony is képvisel egy választókerületet, továbbá az MDF elnöke, annak a pártnak, amelyiknek én is tagja vagyok. Ha van is véleményeltérés közöttünk, azt természetesen közöljük egymással, de…

– Tehát vannak nézeteltérések önök között?

– Természetesen. Voltak, és feltehetőleg lesznek is.

– Érhetjük ezt úgy, hogy az elnök asszonnyal való konfliktusai nem kerülhetnek ki a nyilvánosság elé?

– Csak ismételni tudom magamat, nem tartom szerencsésnek, ha a politikusok a nézetkülönbségeiket a sajtó útján közlik egymással. Egyébként a korábbi vitáink közismertek, a médiumokban is megjelentek. Például a tavaly október 23-i parlamenti ünnepi ülés MDF-es részvételét illetően, hogy egy időben távolabbi esetre utaljak. Ehhez hasonlóan ellentét volt közöttünk a tévékuratóriumi helyek betöltésével kapcsolatban, vagy tágabban értelmezve mindezt az ellenzéki pártok parlamenten belüli együttműködés kérdéseiben, a népszavazással összefüggő alkotmánymódosítással kapcsolatban. Ettől függetlenül óvakodnék attól – óvnék is mindenkit ilyesmitől -, hogy bármelyik lap olvasótábora előbb tudja meg az ellentétes véleményemet, véleményt, mint az, akivel vitám van.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy nem ön változott meg, hanem az MDF parlamenti frakciójának véleménye módosult, akár az említettekkel kapcsolatban is?

– Hangsúlyozom, az MDF-et mint pártot továbbra is nagyra értékelem. De nem tartom szerencsésnek, ha a párt álláspontjaként tartanak számon különböző – többek által nem helyeselt – politikusi nyilatkozatokat. Károsnak tartom, hogy X, Y – legyenek bármilyen pozícióban is az MDF-ben – véleményét a Demokrata Fórum véleményével azonosítsák, és ezzel nagyon sok MDF-est, a párt szimpatizánsait, a velünk huzamosabb ideje jó viszonyban lévőket és a minket támogató embereket – kimondom őszintén – megbántsanak. Bosszankodom, amikor szinte naponta olvasom, hallom, látom, hogy „az MDF szemben menetel a Fidesszel, a polgári oldallal…” – ez így nem fedi a valóságot. Ugyanis ilyenkor mindig meg kellene nevezni, hogy ki az, aki ezt a vonalat megjeleníti a Demokrata Fórumban, és akinek az ilyen magatartása nem alkalmas arra, hogy az MDF egészét képviselje.

– Mi történt a nemrégiben lezajlott elnökválasztáson, illetve miért lépett vissza Lezsák Sándor és Gémesi György?

– A frakcióvezetésről történt lemondásom óta nem veszek részt sem az MDF választmánya, sem az elnökség ülésein. Az MDF tisztújításáról, a különböző történésekről magam is csak a sajtóból értesültem. Így semmit nem tudok arról, hogy Lezsák Sándor és Gémesi György végül is miért döntött úgy, hogy nem lesz vetélytársa Dávid Ibolyának. Magánvéleményem szerint semmit nem veszítettek volna, ha elindulnak az elnökségért folyó harcban, ahogy Bauer Tamás is megtette azt az SZDSZ-elnökválasztáskor.

– Lehet ezt gyávaságként megfogalmazni, hiszen többek között végül is ők képviselnék az MDF kezdeti időkből eredeztethető irányvonalát?

– Őszintén szólva, nem szeretnék helyettük válaszolni erre a kérdésre. Azt hiszem, hogy megvolt az a nyomós indokuk, ami alapján eldöntötték, hogy visszalépnek, lehet, hogy éppen az alelnöki poszt felajánlása, amit végül megkaptak. Tehát most ők az elnökség tagjai, és egyúttal az MDF alelnökei is lettek.

– Gondolja, hogy ezzel befolyásolhatják azt az irányvonalat, amit Dávid Ibolya és követői képviselnek?

– Nem beszéltem velük erről.

– A médiumokban úgy jelent meg, hogy az országos gyulés tagjai óriási többséggel választották meg elnöknek Dávid Ibolyát. Nem volt semmi ellenvetés?

– Amit tudok, hogy a háromszázvalahány küldöttből, néhány érvénytelen szavazat kivételével, mindenki Dávid Ibolyára adta le a voksát.

– Egyes vidéki MDF-tagok viszont arról beszéltek a választások után, hogy már a küldöttek kiválasztása biztosította az elnök győzelmét. Hallott erről?

– Nem vettem részt az országos gyűlés előkészítésében, így nem voltam a szervezője sem. De nem akarom megkerülni a kérdést. Nyilván minden szabályszerűen, mondhatni rendesen zajlott le…

– Elterjedt az a szlogen parlamenti berkekben, hogy „Dicsérjen meg téged a Kovács László!…”

– Vagy a Szentiványi! Olyan parlamenti nap is előfordult már, amikor mindketten ugyanazért dicsérnek meg minket. Ez nyilvánvalóan nem tesz jót, és nemcsak a lóláb, de az egész ló is kilóg az efféle dicséretekből. Kovács Lászlónak, az MSZP elnökének ez most már a választások óta alkalmazott taktikája. De ugyanez elmondható Medgyessy Péter miniszterelnökről és Szili Katalinról, a parlament elnökéről is. Ô egyébként azt is megteszi nemegyszer, hogy a házbizottsági ülések után az MDF álláspontjaként közli a saját gondolatait. Azonban nem hiszem, hogy az MDF-nek való ártás szándéka hatja át az ilyen oldalvágásokat, hanem a Fideszt akarják bosszantani. Szerencsére, úgy látom, hogy a fiatal demokraták pontosan tudják, hogy miről is van szó.

– Egyetért azzal, hogy Dávid Ibolya és Boross Péter volt miniszterelnök mintha még örülne is ezeknek a dicséreteknek?

– Nem tudom, hogy a Demokrata mikor tervez velük interjút készíteni, mert csak ők tudnának válaszolni arra, hogy ezek a történések örömmel töltik-e el őket. Ahogy látom, Boross Pétertől nem áll távol a magát demokratikusnak mondó baloldal egyik újságja, a Népszava. Például a márciusi 15-ei ünnepi számban egy egészoldalas interjút adott, és magát Szekfű Gyulához és Bajcsy-Zsilinszky Endréhez hasonlította, míg a Népszavát az 1943-as kiadású újsághoz. Egyértelmű, hogy egyes prominens MDF-es politikusok olyan nyilatkozatoknak tesznek, aminek semmi köze nincs a Demokrata Fórum szellemiségéhez. Valószínűleg osztatlan sikert aratnak bizonyos körökben…

– Lovas István közíró a nyár elején zsanérpártnak nevezte az MDF-et, ezt Boross Péter kikérte magának. Ugyanakkor az egykori miniszterelnök vélhetőleg már úgy gondolja, tett ő annyit az MDF-ért, hogy önálló intézményként szólaljon meg a párt nevében. Osztja ezt a meglátásunkat?

– Nincs tudomásom arról, hogy az MDF-tagokat utólag megkérdeznék az ezekben az interjúkban elhangzottaknak a helytállóságáról. Ha bármilyen egyeztetés előfordulna is, akkor az legfeljebb az MDF választmányában történhetne meg. Tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy például a főváros II. kerületében, ahol tizenöt éve vagyok tagja az MDF helyi szervezetének, és ahol élénk politikai tevékenység, értékelés zajlik, nem fogadják osztatlan egyetértéssel ezeket a megnyilatkozásokat. Ráadásul Boross Péter, aki szintén oda tartozónak vallja magát, már egyre kevésbé vesz részt a szervezet munkájában.

– A már említett MDF-es megnyilatkozók az antalli örökségre hivatkozva, a mögé bújva úgy tüntetik fel magukat, mintha ők lennének annak hiteles képviselői. Egyáltalán létezik még az antalli örökség az MDF-ben?

– Meglepődne Antall József egy-két olyan nyilatkozaton, amit az ő öröksége nevében vagy annak folytatójaként feltüntetve tesznek egyesek. Ami az antalli örökség létezését illeti: természetesen Antall József politikai munkássága az MDF tagsága számára örök és mindig élő értékként létezik.

– Hová vezethet a Dávid Ibolya pártelnök és Herényi Károly frakcióvezető mérsékelt jobbközépen állása, és az ezzel járó egyre nyilvánvalóbb balra húzó politizálása?

– Ha egy párt nem tagja a kormánykoalíciónak, akkor két út áll előtte. Ellenzéki szerepet vállal vagy kívülről támogatja a kormánykoalíciót. Az MDF és a Fidesz – a két párt testületei által elfogadott – közös programmal indult a 2002-es parlamenti választásokon, amit a választók közel ötven százaléka támogatott, 2,4 millió polgár. Meggyőződésem szerint ez a felhatalmazás szabja meg a politikai irányvonalunkat, és az a program, amit a választások eredményének alakulása miatt nem tudtunk valóra váltani, de amit ellenzékiként képviselnünk kell. Ebből az következik, hogy nem az ellenzék pártjai között van helye vitának vagy bírálatnak, hanem az ellenzék pártjainak együtt kellene működniük. Ehhez kitartó, komoly munkára, felkészültségre van szükség. Természetesen ez az együttműködés nem azt jelenti, hogy hangvételben vagy más, a közös alapokat nem érintő kérdésekben nincs, pontosabban nem lehet különbség a két párt között. Azonban a fontos kérdésekben az esetleg meglévő különbségeket nem hangoztatni kell, hanem folyamatos egyeztetéseken, korrekt megállapodással feloldani. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy fogalmaim szerint nincs jobbközép, mérsékelt politizálás, ha a parlamenti erőviszonyok alapján 188 ellenzéki képviselő áll szemben 198 kormánypárti honatyával, ráadásul a kormány a nemzeti közép kormányának nevezi magát.

– Az egyik legutóbbi éles szembenállás az MDF és a Fidesz között a köztévé kuratóriumi elnökségének jelölése körül alakult ki. Végül az MDF cserben hagyta a fiatal demokratákat, és egyedül jelölt négy kurátort. Milyen hozadéka lehet ennek?

– Már az is több mint érdekes, hogy a jogállamra, sőt az alkotmányos elvekre való hivatkozással olyan döntést támogattunk a parlamentben, mely a Fidesz 164 képviselőjét megfosztotta attól, hogy delegálhassanak tagokat a kuratórium elnökségébe. Ez olyan, mintha amikor egy párt kivonulna a parlamentből és a helyére beülne egy másik. Ez nemcsak politikailag hiba, de alkotmány szerint sem állja meg a helyét. Ez esetben egy másik jogelvet is figyelembe kellett volna venni, nevezetesen a joggal való visszaélés tilalmát. Az elveimmel nem fér össze, hogy azokat a helyeket is az MDF jelöltjei töltsék be, amelyek nem illetik meg a pártot. Az ellenkezőjéről senki nem tudna alaposan és hitelt érdemlően meggyőzni. A médiatörvény pontosan meghatározza, hogy mire terjed ki a kuratórium elnökségének hatásköre, a köztévé működési költségeit pedig a kormánykoalíció szavazza meg. Ezért az MTV működésére nem a kuratórium elnökségének vagy a tagjainak van döntő befolyása. Nem akarom megbántani a kuratórium tagjait, bár ne legyen igazam, de attól tartok, aktuális kérdésekben, különösen a tévé elnöki pályázatával kapcsolatban a munkájuk során nem sok sikerben lesz részük. Lehet, hogy ez motiválta a Fideszt, abban hogy nem kívánt részt venni ebben, de szerintem akkor is rosszul döntött, mert a politikai felelősséget mindig vállalni kell, még ellenzékben is. Azonban egy rossz döntés nem jogosít fel senki mást arra, hogy elfoglalja a törvénytelen választásban részt venni nem akaró párt képviselőinek a helyét. Ha nincs megegyezés, akkor addig kell egyeztetni, amíg meg nem állapodnak. Ha ez nem sikerül, addig nincs lehetőség se politikai, se alkotmányos értelemben e kérdésben dönteni, amíg a pártok megegyezése késlekedik. Nyilván előbb-utóbb megszületett volna a megfelelő döntés. Az persze más kérdés, hogy ki és miért emeli fel az igényét olyan szintre, hogy azt a másik fél ne tudja elfogadni, vagy ki az, aki nem képes vagy netalán nem akar kompromisszumot kötni egy-egy kérdésben.

– Az elnök asszony az első körben azt hangoztatta, hogy nem lenne jó, ha bármelyik párt többségbe kerülne a kuratórium elnökségében. Arra a bizonyos 3:1-es arányra gondolva, ehhez képest most négy MDF által delegált van. Ezzel Dávid Ibolya saját magát is meghazudtolta, vagy nem?

– Ha lehet, ne Dávid Ibolyáról szóljon ez a beszélgetés. Többször szólni akartam önöknek, hogy én szeretnék interjút adni.

– Jó. Tehát jól értettük, hogy törvényességi szempontból nem fogadja el azt, miszerint négy MDF-es jelölt van a köztévé kuratóriumi elnökségében?

– Annyiban igen, hogy a mostani helyzet olyan, mint ha az előző ciklusban négy MIÉP-es kurátort választottak volna meg, az akkori kormánytöbbséghez tartozók, az SZDSZ és az MSZP kihagyásával. Legalábbis a közvélemény szemében ez így tükröződik vissza.

– Az MDF meg akarja különböztetni magát a Fidesztől, és ez jó alkalom volt, amit kihasználtak. Elfogadja ezt?

– Ha arra gondol, hogy az ellenzék ellenzéke lett most az MDF, akkor ez szerencsétlenül sült el. Ettől óvtam eddigi tevékenységemmel a pártot. Úgy látszik, ez most nem sikerült.

– Az MDF a Fidesz hátán jutott be a parlamentbe, ez ma már szlogenszerűen jelenik meg a médiumokban. Ismeretlen lenne a hála fogalma?

– Ahogy a Fidesz meg az MDF hátán, és ahogy vannak nagyobb támogatottságú pártok meg politikailag kisebb erők. Nincs mit meghálálnia az MDF-nek, közösen indultunk a választásokon, és ilyen értelemben a nagyságrendbeli különbség semmit nem számít. Ezt az elmúlt négy évben többször hallottuk az akkori kisebb létszámú parlamenti képviselőcsoport tagjaiként Torgyán Józseftől. De korábban nagyon sokszor mondták ezt a hozzánk akkoriban igencsak barátságtalan balliberális sajtó képviselői is. Akik mostanra kísértetiesen megváltoztak és örülnek a két ellenzéki párt civódásának, talán rá is játszanak arra. Ezt példázza, ha az MDF-ről jót akarok hallani, akkor a Népszavát vagy a 168 Órát olvasom. Van abban valami irracionális, hogy az MDF-et kizárólag baloldali és szabad demokrata politikusok, illetve ilyen meggyőződésű újságírók dicsérik. Ez azért mutat valamit.

– A 90-es évek közepén, Dávid Ibolya MDF-elnökké választása után Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ egykori barátja, tiszteletbeli Vasas szakszervezeti tag, jelenleg a Yale Egyetem oktatója azt mondta, „Az MDF és az SZDSZ egyszer össze fog érni”. Talán most jött el ennek az ideje?

– Még egyszer hangsúlyoznám, és utoljára tisztelettel megkérem a Demokrata újságíróit, hogy nem Dávid Ibolyáról akarok interjút adni.

– Hogyan kerülhetnénk meg az elnök asszony ténykedését, ha az MDF-ről beszélgetünk?

– Még egyszer: erről nem beszélek…

– Akkor másképpen kérdezzük, egyetért-e vagy sem az említett nyilatkozattal?

– Nem ismerem Tamás Gáspár Miklós megállapításait, tehát véleményt sem formálhatok arról.

– Megmondaná, hogy az MDF nevében megnyilatkozókkal, a liberálisokkal szemben elegendő erőt képviselnek-e az önnel egy platformon lévők?

– Nincs szembenállás a párton belül. Hangsúlyozom, nem veszek részt az MDF vezetésében, és nem akarok a párt ellenzékének szerepébe sem kerülni.

– Ezek a harcok az MDF-ben…

– Nincsenek harcok az MDF-ben! Itt minden politikusnak van véleménye…

– Milyen véleményekre gondol?

– Azokra, melyek például a frakcióban hangot adnak ellenvéleményüknek a szavazáskor.

– Ezek lefedik az MDF-en belüli erőviszonyokat, illetve rendelkeznek elég érdekérvényesítő erővel?

– Természetesen az MDF megjelenítői, akár tetszik, akár nem, országos szinten a parlamenti frakció tagjai. Jelenleg 23-an vagyunk. A kurátorok jelölésének kérdésében nem alakult ki többség, a frakció egyik fele nem támogatta, a másik pedig igen. A frakció ebben a kérdésben többségi álláspontot csak sokadik nekifutásra tudott kialakítani. De ezt úgy tekintem, hogy nem alakult ki a többségi álláspont. Megosztott a frakció. Hogy ennek milyen következményei vannak vagy lesznek? Egyelőre csak a hátrányairól tudok beszámolni. Telefonokról, levelekről és egyebekről – ami a saját választóimtól érkezik. Igyekeztem érvelni az emlékezetes frakcióülésen, és sajnálom, hogy nem kapott nagyobb támogatást a velem egyetértők tábora. Természetesen az MDF megerősödését nem ettől a döntéstől várom.

– Mitől?

– Attól, ha az MDF-frakció energiáját a választóik érdekében a jelentős parlamenti erejét tartalmas, konkrét ügyekkel foglalkozó ellenzéki politizálásra használja. Vannak erre mutató jelek. Nem kell folyton méricskélni magunkat a másik ellenzéki párthoz, és a közöttünk lévő távolságot hangoztatni a választóinknak. Attól várom az MDF megerősödését, hogy a frakció egyértelműen képviseli a Fórum legszélesebb bázisát, és nem napi politikai pártérdekek csorbítják azt.

– Orbán Viktort a Fidesz elnökévé választják. Ez mennyire változtatná meg az MDF-

Fidesz kapcsolatát?

– Az egyértelmű, és azt eddig sem vonta senki kétségbe, hogy Orbán Viktor a polgári oldal vezére. Azonban a frakcióvezető felelőssége, hogy milyen viszonyt alakít ki a másik parlamenti frakcióval. Amikor én voltam az MDF-frakció élén, mindig arra törekedtem, és sikerült olyan együttműködést kialakítani a Fidesz frakcióvezetőivel, ami elvárható volt két hasonló vagy legalábbis egymáshoz igen közel álló ideológiát követő polgári, konzervatív párttól.

– Lemondott vagy lemondatták a frakcióvezetői tisztségről?

– Jó, beszéljünk erről. Egyáltalán nem zavar, hogy már nem vagyok frakcióvezető…

– Pedig jobban érvényesíthetné az álláspontját, akaratát…

– Azt hiszem, azokban a kérdésekben, amelyekről beszélünk, a mostani helyzetben már frakcióvezetőként sem tudtam volna érvényesíteni azt az álláspontot, amit szerettem volna bármelyik kérdésben. Ami a lemondásomat illeti, nem tudok arról, hogy a magyar politika történetében, az 1990 óta eltelt éveket figyelve, akár az MDF, akár más párt történetében előfordult volna – két kivétellel -, hogy a frakciószabályzat alapján a párt elnökének és a későbbi frakcióvezető aláírásával kezdődő, valamint sok képviselőtársam, a frakció több mint a felének aláírásával kezdeményezett volna visszahívást. Erre egyik példa, amikor a KDNP-sek egymást kizárták a frakciójukból, a másik, amikor a kisgazdafrakció kettészakadt. Nem hiszem, hogy tovább érdemes a frakcióvezetést vállalni akkor, ha a pártelnök kezdeményezésére bizalmatlansági indítványt nyújtanak be képviselőtársaim.

– Valakiknek útjában állt?

– Nem, ezt nem mondanám. De ha csak hatan írták volna alá, és ebben benne lett volna a párt vezetősége, hogy egy kommunista szót mondjak, akkor is el kellett volna gondolkoznom, hiszen ez egy bizalmi állás. Egyébként nem nyomoztam az aláírásgyűjtés konkrét okai után, és hogy miért is kellett távoznom.

– Valami véleménye, sejtése van arról, hogy miért történt meg az aláírásgyűjtés?

– Ezt kérdezzék meg azoktól, akik azt elindították. Egyébként lemondtam, hogy ne kelljen azt a csúfságot megérnünk a frakcióban, ami az előbb említett kisgazdapárt és KDNP sorsát is megpecsételte.

– Nem félnek önök Dávid Ibolyától, nincs a frakcióban valamiféle nőkomplexus?

– A frakció tagjai általában önálló véleményt alakítanak ki a különböző kérdésekben. Legalábbis én így gondolkodom…

– Az európai parlamenti választásokon az MDF önállóan akar indulni. Mi a véleménye erről?

– Ilyen döntésről nem tudok, megint csak bizonyos politikusok nyilatkozatairól van szó. Ilyen döntést csak akkor kell majd hozni, ha lesz törvény arról, hogyan kell választani, és kitűzik a választás napját. Egy párt törekvéseit egy konkrét eseményhez kapcsolódva akkor kell megtenni, ha odaér.

– Eséllyel indulna az önálló MDF az európai parlamenti választásokon?

– Hogy miképpen zajlanak le az európai parlamenti választások, azt még nem lehet tudni, csak elképzelések vannak erről. Ettől függetlenül szeretném elmondani, hogy az európai parlamenti választások jelentősége óriási, hiszen az Európai Parlamentben a legerősebb frakcióval az Európai Néppárt rendelkezik, amelynek tagja az MDF és a Fidesz is. Az Európai Néppárt részéről sokszor megfogalmazódik az az elvárás, hogy akár egyetlenegy mandátum elvesztése is kockázatos lehet. Ettől függetlenül ismerem azokat a nyilatkozatokat, amelyek elhangzottak, sőt azt is ismerem és még egyszer utalok – nevek említése nélkül -, hogy sajátos módon ezt az önállóságra törekvési döntést a Népszava publicistái, valamint az általam ismert politikusok közül Hegyi Gyula MSZP-s, illetve Mészáros Tamás, Bolgár György, Szász István balliberális újságírók üdvözölték nagyon melegen. Tulajdonképpen ujjongva üdvözölték, ez egy kicsit gyanús.

– Támogatja az EU-csatlakozást?

– Támogatom, de nem azért, mert olyan jó feltételekkel csatlakozunk, hanem mert nincs más alternatívánk.

– Mi a véleménye, létrejöhet-e a jobboldali egység annak ismeretében, hogy a Fidesz várhatóan néppárttá alakul, és annak tükrében, hogy esetleg előrehozott választások is lehetnek?

– Ez utóbbit törölhetjük, hiszen a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az előrehozott választásokat bármilyen esetben is megnyerhetné. Ennek az előrehozott választásnak ellentmond Kovács László politikai ambíciója, Medgyessy miniszterelnökségének esetleges alternatívájaként, illetve a 2005-ös köztársasági elnökválasztáson való indulása. A jelenleg szűk többséggel kormányzó MSZP-SZDSZ nem vállalja ezt a kockázatot. Ami a Fidesz döntését illeti, ezt valóban fontosnak tartom, hiszen a néppárttá alakulással a korábbi fiatalos rendszerváltoztató párt szerkezetét és várhatóan a nevét is megváltoztatva egy erős jobboldali polgári bázis alakulhat ki. Az pedig, hogy a néppárti jelleggel együtt jár a szakmai és politikai értelemben is tagolt, a polgárok szélesebb körét integrálni képes erő, természetesen helyet adhat a jobboldalon lévő, különböző pártoknak egy esetleges szövetségéhez. Az MDF politikusaként ezt a néppárti gondolatot jónak tartom. Korábban az MDF-nek is voltak – sajnos már csak múlt időben beszélhetünk erről – olyan korszakai, amikor különböző tagozatokat fogott össze, melyek aktívan részt vettek a politikai döntésekben. Az MDF jelenlegi kereteit ezek már szétfeszítenék, és ezt ismét nem bántó szándékkal mondom. A magyar választójog egyébként is kényszerítő erővel bír az együttes fellépésre, melynek formáit, az előző parlamenti választás is megmutatta, hogy minél szélesebb egy összefogás, annál eredményesebb lehet, annál jobban érvényesülhet a választói akarat. Közismert dolog, hogy a polgári oldalon az erők mindig is szétforgácsolódtak, a jobboldali politikai csoportok, pártok mindig is törekedtek arra, hogy megkülönböztessék magukat a másiktól, és a saját nézeteik önállóságát hangoztassák. Miközben a választópolgárok úgy döntöttek, hogy az összefogás érdekében hajlandók a nagyobb aktivitásra. De az összefogás mikéntjéről nagyon eltérőek a vélemények.

– Az MDF vezetői úgy határozzák meg a pártot, hogy középen állnak, nem kell a Fidesz-szövetség?

– Már mondtam, a politikában nincs közép, ott vákuum van. Csak jobb- és baloldal létezik. A kettő között létezik ugyan egy vonal, amit legfeljebb matematikai értelemben vehetünk elválasztónak. Következésképpen a semmiből nem lehet szavazatokat nyerni, ezért a bizonytalan szavazók megszerzése lehet csak a cél. Ez egy nagyon nagy szám Magyarországon, és a megnyerésükre az összefogás lehet a legjobb megoldás.

– Sok múlhat a vidéki szavazókon?

– Nagyon fontosnak tartom a vidéki szavazók megtartását, hiszen a 2002-es választások egyik szomorú tapasztalata, hogy a vidéki szavazatok megoszlása miatt sem sikerült megtartanunk a hatalmat. A vidéki szavazók bizalmának a megtartása, megszerzése komoly és fontos feladat, hiszen az ország nem pusztán a fővárosból áll.

– A foglalkoztatási bizottsági elnökeként nem tart attól, hogy a EU-ba lépéskor a már így is magas munkanélküliségi ráta tovább növekszik, illetve ennek ismeretében is fenntartja az igen szavazatát?

– Igen – bár tudom, hogy a Demokrata az EU-ra mondott „nem” pártján áll, ahogy olvasom az újságot -, mert a csatlakozással megnyíló lehetőségek, persze csak az EU új költségvetésének elfogadása után, nagyobb mozgásteret adnak a különböző támogatási pénzek felhasználhatóságára. Ugyanis senki nem tudja azt bebizonyítani, hogy az előttünk csatlakozó országokban romlott volna – akár Portugáliában, akár Finnországban – a foglalkoztatottság. Bár, ha a kormány jelenlegi foglalkoztatási politikája nem változik meg a csatlakozásig, márpedig ennek nem látom jelét, akkor ez valóban riasztó állapotokat idézhet elő. Az is tény, hogy lesznek olyan foglalkozási ágak, amelyeket sokkszerűen érint majd a csatlakozás.

– Például?

– Orvos, ügyvéd, könyvelő, hogy csak néhányat emeljek ki.

– Mit gondol arról, hogy Szörényi Levente visszavonta az MDF logóját?

– Szerintem nem Szörényi Levente készítette az MDF logóját, nem tudom, minek alapján akarja visszakövetelni. Ismereteim szerint a tulipános motívumot Aba Béla MDF-tag tervezte.

– Nem tart attól, hogy szakításra kerülhet sor az MDF-frakcióban, ha tovább folyik ez a meglévő ellentét?

– Nincs tudomásom róla, hogy a frakcióban más véleményen lévők elhagynák a pártot.

– Mennyire lesz kihatással az iraki háború Magyarországra?

– Ebben a kérdésben nem lehet most még teljeskörűen véleményt alkotni, hiszen éppen hogy elkezdődött a háború, és főleg nem lehet tudni, meddig is tart majd. Mint ahogy azt sem lehet megjósolni, hogy mi történik a háború után Irakban és a Közel-Keleten, hogyan érintik az események az arab világot. Az azonban vitathatatlan, hogy a gazdasági folyamatokra jelentősen kihat majd. Ez pedig hazánkat sem kerüli el. Azonban a gazdasági hatásoknál lényegesebb kérdés, hogyan dolgozza fel a világ azt a helyzetet, hogy a nemzetközi szervezetek nem támogatták az USA háborús döntését. Ezen körülménynek előre nem látható és nem kiszámítható következményei lesznek, amelyekről szintén csak kérdéseket lehet megfogalmazni.