Novák Előd Karácsony Gergelyről, valamint arról, hová dobta az LMBTQ-zászlót
Vasárnap este a Mi Hazánk Mozgalom öt tagja – köztük Novák Előd alelnök – létrával rohamozták meg a budapesti városházát, hogy eltávolítsák onnan a melegek szivárványos zászlóját. A sikeres rajtaütést követően Novák Elődöt az V. kerületi rendőrkapitányságon előállították, kihallgatták, majd hajnalban hazaengedték, így reggel már négy zajos gyermeke körében értük utol.
– Szerencse, hogy kiengedtek, különben nem lett volna, aki a gyerekekre vigyázzon – mondta a Demokratának az alelnök. – A feleségem a másik szobában éppen öltözködik, mert sajtótájékoztatót kell tartania délelőtt. Ilyenkor én ügyelek, etetek, pelenkázok, hiszen a legkisebb gyermekünk egyéves, de a negyedik, a legidősebb is csak kilenc esztendős. Minket tehát nemcsak politikusként, hanem nagycsaládos szülőként is mélységes aggodalommal tölt el, ugyanakkor háborít fel Karácsony főpolgármester ízléstelen, sőt perverz homoszexuális propagandája, amellyel mérhetetlen károkat okozhat, a vélhetően rájuk szavazó melegeken kívül szinte a társadalom valamennyi rétegében. Ha valaki, akkor Karácsonyék az igazi szélsőségesek Magyarországon. Mi csak tettük és tesszük a dolgunkat.
– Az akcióról készültek felvételek, de a rendőrségi bánásmódról, a kapitányságon történtekről már nem. Önnek 2006 óta szép számmal adódnak rendőrségi tapasztalatai…
– Ha arra gondol, milyen volt a gyurcsányi rendőrség annak idején, hát azokhoz képest a maiak úriemberek. Akkor letepertek, megbilincseltek, megaláztak, most indulatmentesen végezték a dolgukat. Arra gondoltam, rongálás lesz az eljárás alapja, végül lopással, a Karácsonyék tulajdonát képező meleg zászló eltulajdonításával vádoltak meg, ezért minimum pénzbüntetésre számítok.
Ami a vagyontárgyat illeti, az viszont reggelig sem került elő, mert Novák egyszerűen nem volt hajlandó bevallani, meddig és hová futott az „értékes” textilzsákmánnyal. Az történt, hogy először egy kisebb létrával „támadtak”, majd látva annak rövidségét, egy 15 méteressel tértek vissza. Miután az alelnök ennek tetejéről már sikeresen ledobta az oda nem illő tárgyat a magyar zászló mellől, egyik párttársa azonnal a közeli szemetesbe gyömöszölte, de onnan még az éber közterület-felügyelők kikukázták és a kiérkező rendőröknek adták. Ekkor Novák, a cselekményét szemléltetendő, visszakérte, és egy alkalmas pillanatban – mivel maratoni futó is – hatalmas iramban rohanni kezdett vele a késő esti Budapest sötét utcáin, keresztbe és kasul. Miután lerázta kevésbé sportos egyenruhás követőit, végre talált egy olyan kukát is, amibe a szivárványos zászló összegyűrve még éppen belefért.
– Így került oda a lobogójuk, ahová igazán való, a szemétbe. Azt ne kérdezze tőlem, melyik utcában és melyik kukába dobtam, mert azt még a rendőrségnek sem árultam el, biztos, ami biztos. Viszont a melegpropaganda helyett Karácsony inkább a szemétszállítással foglalkozhatna, mert minden kuka dugig volt. A saját szemetük alig fért bele.
– Karácsony melegpártiságának zászlós kifejezését az ellenoldali sajtó mégis meglepőnek és merésznek nevezte, már-már Petőfi vén zászlótartójához hasonlították, hozzátéve: „mert Budapest mindenkié.”
– Milyen bátorságra vall egy betegség zászlaját kifeszíteni a városházára? Ez inkább tapintatlanság vagy szándékosság. Budapest tényleg mindenkié, például több mint tíz nemzetiségé, a nagycsaládosoké, a kisnyugdíjasoké, a becsapott autósoké, az 56-os hősöké, az ártatlan fiataloké és együtt pedig az egész magyar nemzeté. Tessék mondani, ezek a méltó zászlók miért hiányoznak akkor Karácsony váráról? Ez nem merészségre, sokkal inkább gyávaságra, kiégett, sőt beteges lelkületre vall. Ráadásul régi és dicső szimbólumainkat becsteleníti meg, amikor a szivárvány színei mögé rejtve sötét indulatokat gerjeszt, a fiatalok szándékos megtévesztésére és a társadalmi feszültségek kiélezésére játszik. Ez álságos és perverz viselkedés! Pontosan olyan, mint az összefogott magyar baloldalé. Nézek a következmények elé.