Novák Katalin: Anyának lenni

Megtudod, hogy egy életet hordasz a szíved alatt. Két csík egy terhességi teszten, és onnantól végérvényesen megváltozik az életed, az életetek. Attól a naptól minden döntésednél tekintettel leszel valakire, akiért felelősséget vállaltál, akiért felelősséget viselsz. Aki belőled és az általad választott férfiból lett, mégis több mint ti ketten. Önálló, gondolkodó, szabad akarattal rendelkező embert hordasz a szíved alatt, és őt segíted az életre.

Megcsörren a telefon. Évek óta várod, évek óta várjátok. Azóta minden ismeretlen számnál arra gondolsz, hogy talán most, talán ez lesz az a hívás, amelytől az addigi életet örökre egy új váltja majd fel. Évek óta készültök, most mégis úgy érzed, ez az idő sem volt elég arra, hogy egy gyermek fogadására valóban felkészülj. Nyeled a könnyeid, és legbelül tudod, érzed, hogy hiába félsz, hiába aggódsz, alkalmas vagy a feladatra.

Felnőtt gyereketek párjával együtt bejelenti, hogy gyermeket várnak. A gyermeketeknek gyermeke lesz. Maga is olyan felelősséget vállal, amit már nem tudsz elhordozni helyette. Az önálló élete egy olyan fejezete kezdődik, ahol te már csak aggodalommal teli büszkeséggel figyelheted, miközben ennek az új életnek te magad is részese, sőt, nyertese lehetsz.

Hónapok óta vártátok a szülés eufóriáját, bújtátok a könyveket, hetekig válogattátok a megfelelő keresztnevet, megvettétek az 56-os rózsaszín bodykat és rugdalózókat, áll a kiságy, a pelenkázó, és nektek nincs kit hazavinni. Innentől egész életedben ezzel a kitörölhetetlen, de elviselhetővé váló veszteséggel kell együtt élned.

Nem tudják, hogy férjeddel az ajtó résén át figyelitek őket. A hároméves ügyesen átmászik a kiságy rácsai felett, óvatosan huppan le a kókuszmatracra nyolc hónapos húga mellé. Az ötéves begyakorlott mozdulattal emeli ki a két mozgatható rácsot. A középső belülről tolja, a nagy kívülről, a lábánál fogva húzza kishúgukat, aki tudja, most csendben kell lennie, hiszen a mentőakció végén együtt játszhat majd bátyjaival a szoba közepén. Összemosolyogtok, és mindketten arra gondoltok, milyen jó döntés volt, hogy testvéreket adtatok a gyerekeiteknek ajándékba.

Évek óta ez az első olyan éjszaka, amit jó eséllyel át tudsz aludni. A folyamatos műszakot átvállalták a nagyszülők, ők figyelnek, ők állnak ugrásra készen, ha jönne a roham. Pihenhetnél, mégis forgolódsz az ágyban. Tudod, hogy jó kezekben van, tudod, hogy nem lesz baj, mégis ott járnak a gondolataid. Vajon ki lesz majd mellette, ha te már nem lehetsz? Mi lesz vele akkor?

Szép, tavaszi idő van, csak a szél fúj erősen. Hiába sepregeted össze a cseresznyefa lehullott virágait, újra meg újra széthordja a szél. A kopott Suzuki ismerős motorzúgására nézel csak fel. Nézed a magas fiatalembert, aki kiszáll az autóból, és boldog mosollyal egy óriási orgonacsokrot ránt elő. Amikor feléd indul, sokadszor csodálkozol már rá, hogy felnőtt a fiad.

Kedves édesanyák, nagymamák, dédnagymamák! Köszönjük, hogy voltak, köszönjük, hogy vannak, köszönjük, hogy lesznek. Isten áldja önöket ma, anyák napján!

A szerző a családokért felelős tárca nélküli miniszter.

Az írás a Magyar Nemzet internetes kiadásában jelent meg.