Fotó: Vermes Tibor / Demokrata
Hirdetés

– Az Európai Bíróság nemrég úgy döntött, hogy az uniós joggal összeegyeztethetetlenek azok a feltételek, amelyeket a magyar kormány támasztott a külföldi felsőoktatási intézményekkel szemben azok magyarországi működésének szabályozására. Az Európai Unió a WTO-egyezményre (Világkereskedelmi Szervezet) hivatkozott a döntés meghozatalakor, mondván: a letelepedés egyenlőségét sérti a hazai szabályozás. Meglepte az ítélet?

– Igen is, meg nem is. Meglepő, mert ha azonos mércével mérjük a tagállamokat, akkor nekünk is jogunk lehetett volna ugyanolyan szabályozást alkotni, mint Németországnak, Spanyolországnak, Csehországnak vagy akár Luxemburgnak. Ezekben az államokban szintén nem lehet amerikai diplomát kiadni. Ugyanakkor nem meglepő az ítélet és a kettős mérce különösen annak tükrében, ahogy mostanában bánik velünk az unió. Egyébként az egész szabályozás lényege magyar részről az lett volna, hogy csak az a felsőoktatási intézmény bocsáthat ki az Európai Gazdasági Térségen kívüli diplomát, amelyiknek odahaza is van ilyen képzése, és ad felsőfokú végzettséget.

– A Soros-egyetemnek viszont az a fő profilja, hogy nincs képzése…

– Sőt, nincs campusa, és persze nem ad ki a saját hazájában diplomát sem.

– Voltak olyan Magyarországon működő egyetemek, amelyekkel meg tudtak állapodni?

– Működött néhány kamuegyetem, de ezek hamar eltűntek az országból. Érdekes módon értük senki egy szót nem szólt, csak a CEU miatt támadtak minket. Közben két amerikai egyetemmel is sikerült megállapodni, és itthon működő kínai, thaiföldi intézmények is meg tudtak felelni az előírásoknak. Valamiért Soros Györgyé kivételnek számít. Persze lehetne sorolni napestig, hogy miért nem következetes a luxembourgi bíróság jogalkalmazása. Az is érdekes, hogy ilyenkor az unió elveszíti azt az éleslátását, amit más ügyben általában tanúsít. Ez olyan politikai ügy, ahol Soros György árnyéka sejlik fel a háttérben. Nem hanyagolható el egyébként az a szempont sem, hogy a bíróság eddigi következetes joggyakorlatában elutasította, hogy gazdasági vita esetén WTO-s egyezmények alkalmazását kikényszerítse. Ezeket mindig a WTO illetékes bíróságára utalták.

– Mi lesz a bírósági döntés után?

– A magyar kormány tiszteletben tartja a luxembourgi bíróság ítéletét. Az is elképzelhető, hogy alkotunk egy olyan szabályozást, ami rokonítható más államokéval, hogy ne tudjanak belénk kötni. A konklúzió, hogy sajnos vannak olyan tagállamok, amelyek egyenlőbbek a többinél.

Korábban írtuk
Hirdetés
Hirdetés

– Maradjunk az Európai Uniónál. Az elmúlt hetekben látott napvilágot az Európai Bizottság jogállamisági jelentése, amely szintén elmarasztalta hazánkat, többek között a bírói függetlenség kérdésében, de a rendszerszintű korrupciót, a kérdéses jogbiztonságot és a média függetlenségének a hiányát is megemlítik. Mit gondol a jelentésről?

– Visszaél a joggal az Európai Bizottság és az Európai Parlament. Nem tudok mást elképzelni, mint hogy politikai nyomást akarnak gyakorolni a jobboldali kormányokra. Nem véletlenül. Az Európai Parlamentben van egy erős balliberális, bevándorláspárti többség, amely azt szeretné, ha minden tagállamban hasonló kormány lenne. Egyértelműen tetten érhető a kettős mérce. Emlékezzünk a 2006-os őszi eseményekre, ahol a mostani minszki történésekhez hasonlóan lépett fel a rendőrség a fővárosban. Akkor nem voltak semmilyen nemzetközi vagy uniós retorziók. Most az Európai Unió a hétéves költségvetési időszak forrásainak lehívhatóságát olyan meg nem fogalmazott és nem tisztázott jogállamisági kritériumokhoz akarja kötni, amelyek megítélése során a bizottság mint egy bíróság maga döntené el, hogy ad-e pénzt, vagy sem.

– Lehetséges ez?

– Nonszensz. Ráadásul az Európai Unió álláspontja olyan hatáskörelvonásokat jelent, amelyek az alapszerződéssel sem harmonizálnak. Szerintük mi zsaroljuk a többi tagállamot azzal, hogy akkor nem lesz elfogadott költségvetés, holott ennek semmi akadálya nem lenne. Ők akarnak egy plusz elemet, egy zsarolási eszközt behozni, aminek semmi köze a büdzséhez. Ez nem más, mint nyílt politikai háború. Ha visszakanyarodunk egészen 2015-ig, a migráció kezdetéig, látjuk, hol keletkeztek azok a legélesebb törésvonalak, ahonnan ezek a problémák származnak. Van azonban egy rossz hírünk: ezekben a kérdésekben továbbra sem engedünk. Az alapszerződés az identitásvédelmet, a saját értékeink védelmét biztosítja, mint ahogy deklarálja a jogállamiság védelmét is.

– Pedig épp ez utóbbival van problémája Věra Jourovának, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökének, aki néhány hete a német Der Spiegelnek nyilatkozva többek között arról beszélt, hogy a magyarok nagy része nem tud saját véleményt alkotni, ennek okaként pedig a kormány által épített „beteg demokráciát” nevezte meg. Mit gondol erről?

– Ha a hazai baloldal ámokfutására gondolunk, akkor a saját normáik szerint Věra Jourová egy korrupt biztosnak számít, aki talán valamiféle menedékként kaphatta ezt az állást. 2006-ban ugyanis letartóztatták korrupció vádjával. Később elengedték, mert nem találták bizonyítottnak, hogy hetvenezer eurónyi kenőpénzt fogadott volna el egy kastélyfelújítás kapcsán. Ha mi is a hazai baloldalhoz hasonlóan fogalmaznánk, azt mondanánk, hogy valószínűleg megzsarolhatták ezzel az üggyel, mondván: ha nem áll be a sorba, újra előveszik a korrupciós ügyét. Visszatérve a cseh biztos kijelentésére, nem lehet olyan alelnöke a bizottságnak, aki ilyen tiszteletlenül és becsmérlően beszél egy tagállamról és annak polgá­rairól…

– …mint Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke, aki szerint ki kell éheztetni pénzügyileg az olyan tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország.

– Ez a legsötétebb korszakokat felidéző kijelentés. Egyébként Barleyt, a német szociáldemokraták politikusát később azzal próbálták gyáva módon mosdatni, hogy szándékosan meghamisították a kijelentését. Ami viszont tény: a német–lengyel viszonynak biztosan nem tett jót ez a kijelentés. Gondoljunk bele, mit gondolhatnak a lengyelek, különösen a második világháború borzalmainak fényében, ha valaki kiéheztetéssel fenyegeti őket. De a történelemben a baloldaltól sem idegen a kiéheztetés gondolata, gondoljunk a sztálini időszakra. Ugyanakkor mi nem bántottuk soha a németeket, nem szolgáltunk rá az ilyen erős megfogalmazásokra. Szerintem aki politikai küzdelmet kíván vívni, tegye politikai síkon, ne pedig a kiéheztetés eszközeit emlegesse.

– A visegrádi országok egyöntetűen elégedetlenkednek az Európai Bizottság által szeptember végén ismertetett új migrációspaktum-tervezet miatt is. Orbán Viktor szerint ez egy bújtatott kvóta, hiszen a lényegét tekintve arról szól, hogy be lehet jönni az unióba úgy, hogy nincsen még ítélet arról, befogadjuk-e az adott migránst, vagy sem. A kormányfő szerint ez nem jó, ez a gyenge pontja a javaslatnak. Egyetért a miniszterelnökkel?

– A javaslat abszurd. Mert mit mond az Európai Bizottság? Hogy anyagilag segítsük a frontállami migránsok visszatelepítését, de ha nem sikerül, akkor hozzuk ide őket. Kérdem én, ha most nem sikerül visszavinni őket a hazájukba, mi mennyivel tudnánk ezt hatékonyabbá tenni?

– Valószínűleg semennyire.

– Mindenesetre a beterjesztett javaslatot a magyar kormány nem fogadja el. Az Európai Uniónak pedig egyszerűen végeznie kellene a feladatát, védenie a határait, ahogy mi is tesszük évek óta. Számunkra semmiféle betelepítési kvóta nem fogadható el.

– Evezzünk hazai vizekre! Az elmúlt hónapban éppen ön ismertette a parlamentben azt a törvényjavaslatot, amelynek lényege, hogy a „hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények” áldozatainak fokozottabb védelme érdekében szigorodik az tettesek feltételes szabadságra bocsátásának lehetősége. Baj volt az eddigi szabályozással?

– A közelmúltban több esetben is olyan tragikus bűncselekmény történt, amely a jogszabályok szigorítását indokolta. A magyar kormány eddig is zéró toleranciát hirdetett az erőszakkal szemben, a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy még hatékonyabb, még szigorúbb fellépésre van szükség az ilyen bűncselekmények tetteseivel szemben.

– Miként változott a jogszabály?

– A törvény szerint a legsúlyosabb, az emberi életet szándékosan támadó bűntettek elkövetőit, amennyiben határozott ideig tartó szabadságvesztésüket töltik, nem lehet feltételesen szabadságra bocsátani. Idetartozik a kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények kísérlete is. Szerintem a változás megfelelő eszköz lesz arra, hogy hosszú időre kivonjuk a forgalomból az ilyen típusú jogsértések tetteseit.