Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

– A makrogazdasági adatok szerint nincs okunk a kétségbeesésre. Arról azonban keveset tudunk, hogyan vészelték át az utóbbi egy évet a vállalkozások, milyen állapotban jutottak el a nyitás küszöbére a kis- és közepes méretű cégek.

– A magyar vállalkozások óriási munkát végeztek a járvány idején annak érdekében, hogy a munkahelyeken ne alakuljanak ki fertőzési gócok. A munka átszervezésével megoldották, hogy egyszerre ne tartózkodjanak sokan közös légtérben. Az is komoly szervezést igényelt, hogy mindenütt meglegyenek a szükséges fertőtlenítők, védőfelszerelések. Ahol lehetett, ott gyakorlatilag néhány nap alatt álltak át home office-ra, amitől korábban sok vezető idegenkedett. Mindennek köszönhetően mára elmondhatjuk, hogy a legtöbb fertőzés nem a munkahelyeken történt, hanem a közösségi terekben. A plázákban, vásárlás vagy nézelődés közben vagy éppen különböző szabadidős tevékenységek során. Esetleg a gyerek hozta haza a vírust az iskolából, az edzésről.

– Ma már bízhatunk benne, hogy megkezdődhet a kilábalás a járványhelyzetből. De van-e okuk optimizmusra a turizmus, a vendéglátás területén működő vállalkozásoknak?

– A vírus gyakorlatilag kettévágta a gazdaságot. Ha valamilyen általános rendezőelvet keresnék, akkor azt mondanám, mély válságba került minden olyan tevékenység, ami helyváltoztatással kapcsolatos. A légi közlekedés gyakorlatilag két-három nap alatt összeomlott. Néhány hét kellett hozzá, hogy leüljön a turizmus, a vendéglátás, és minden olyan vállalkozás válságba kerüljön, amely az ágazatot kiszolgálta. Hiába vártak utasokra a taxisok, leálltak a városnéző buszok, otthon maradtak az idegenvezetők. Egy hónap alatt összedőlt az a világ, amelyről azt hihették az e területen dolgozók, hogy egy kellemes, biztos megélhetést nyújtó, jól működő rendszer részei.

Korábban írtuk


– A legnagyobb vesztese a járványnak a buliturizmusra építő Budapest lett…

– Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy érdemes hosszú távon fenntartani az olcsó ételre, italra, olcsó szállásra és repülőjegyre építő turizmust, amelyre Budapesten óriási túlkapacitások épültek. Nem zárom ki, hogy a mai helyzetben a vállalkozásoknak akár 30-40 százaléka is megszűnhet, átrendeződés kezdődik a piacon. A vendéglátásban már a járvány előtt is voltak jelei a szemléletváltozásnak, megjelentek például a fine food éttermek, amelyek minőségi kínálattal szálltak versenybe, sikerrel.

– A vidéki turizmus ezalatt szinte reneszánszát éli…

– Úgy látom, hogy a vidéki vendéglátás nagy valószínűséggel megússza a válságot. Számukra a tél békeidőben is holtszezonnak számított. Most, hogy Európában gyakorlatilag lezárta a határokat a járvány, sokan ráébrednek, milyen fejlődésen ment keresztül a hazai turizmus, milyen kellemesen el lehet tölteni a szabadságot itthon is. Mindez azt mutatja, hogy a válság nem érintette egyformán a piaci szereplőket egy adott ágazaton belül sem.

– Azt mondta, hogy a gazdaságot kettévágta a járvány.

– Gyakorlatilag minden ágazat más-más módon élte meg a válságot. A nagy nemzetközi cégekhez kötődő vállalkozások, például az autóipar és a hozzájuk kötődő beszállítók számára gondokat okoztak a hosszú ellátási láncok. Nem érkezett meg időben az alapanyag vagy az összeszerelendő alkatrész, csökkentek a megrendelések. Nekik komoly problémákat okozhat a közeli jövőben is, hogy a világkereskedelem tízszázalékos visszaesést szenvedett el, miközben a nyersanyagárak 20-25 százalékkal emelkedtek. Ám vannak olyan iparágak, amelyekben kifejezetten fellendülés tapasztalható. Az IT-szektor hasít, köszöni, jól van a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás, az építőipar. Virágzik az e-kereskedelem vagy éppen az étel-házhozszállítás.

– Ennek ellenére sokan csődhullámtól tartanak, mert újra elharapódzott a körbetartozás. Növekszik például a kórházak adóssága, ami mások mellett veszélyes helyzetbe sodorhatja az orvostechnikai eszközök gyártóit. Számos önkormányzat sem egyenlíti ki a számláit, így sok vállalkozás nem jut időben hozzá a pénzéhez. A tapasztalatok szerint az ilyen helyzetek készítik elő a nagy gazdasági válságokat.

– A mi méréseink szerint eddig nem következett be érdemi növekedés a körbetartozásokban, mindössze egy-két százalékkal romlott a helyzet. Ez azonban figyelmeztető jel, hiszen a vállalkozások általában rejtőzködő magatartást tanúsítanak, ha az adósságaik felől érdeklődnek. Nem célszerű bevallani, hogy megrendülőben van egy cég anyagi helyzete a behajthatatlan követelések miatt, hiszen így nehezen jut hitelhez, nem élhet a késleltetett fizetés lehetőségével, vagy a megrendelői nem szívesen adnak előleget a munkára. Úgy gondolom, tisztább képünk lesz a helyzetről, ha lezárul a hiteltörlesztési moratórium, és a cégeknek ismét fizetniük kell a kölcsönöket. Biztató azonban, hogy a vállalkozásoknak mindössze 12-14 százaléka élt a halasztott törlesztés lehetőségével, és csak az e körbe tartozó cégek ötöde mondta azt, hogy nem bírja tovább a rá nehezedő terheket. Én optimista vagyok, bízom benne, hogy a ma még gondokkal küzdő cégek is óriási lökést kapnak az élet újraindulása után, hiszen mint mondtam, számos ágazatban pörög a gazdaság már most is. Emellett nem szabad elfelejtkezni az utóbbi egy évben Magyarországra érkező külföldi beruházásokról sem. Ez újabb lökést adhat a gazdaságnak, amiből jelentősen profitálhatnak a kis- és közepes méretű vállalkozások is.

– A válság végével tehát szinte automatikusan újraindulhat a gazdaság?

– Azt azért nem mondanám. A kamarai szakértőink tizenöt munkacsoportban dolgoznak azon, hogy megtaláljuk a módját a bajba kerülő cégek megmentésének, az újraindulás nehézségeivel küzdők megerősítésének. Legelőször meg kell határoznunk azokat a legfontosabb területeket, ahol érdemes, ahol be kell avatkozni. Folyamatosak az egyeztető tárgyalások a kormánnyal és a bankokkal. Ezek eredményeképpen hamarosan elindítjuk az újraindítási gyorskölcsön második ütemét is. Már megegyeztünk a bankokkal, hogy a csőd- és felszámolási eljárásokat is megváltoztatjuk. Ez nyilván jogszabály-módosítást is igényel, amiről tárgyalunk az érintett tárcákkal. Elképzeléseink szerint az új szabályok azt a célt szolgálnák, hogy a teljes felszámolás helyett segítsük a cégek talpra állását, a reorganizációt. Így a bajba került vállalkozásoknál megmenthetjük a nyereséges tevékenységeket, megőrizhetjük az ott felgyűlt termelési tapasztalatot és tudást ahelyett, hogy mindent megszüntetnénk. Hasonló gyakorlat működik az USA-ban, a németek pedig most akarják így átalakítani a saját szabályozásukat. Amiért egyébként mi is húsz éve küzdünk, korábban hiába. Most látok esélyt a megegyezésre.

– Úgy tűnik, a kormány kész elfogadni azt a kamarai javaslatot is, hogy a védettségi kártyához kössék a megnyíló éttermek, szállodák, sportesemények és kulturális rendezvények látogatását. Elégedett?

– Feltétlenül. A járványt mindenképpen meg kell állítani, ez valóban a túlélésünk, a gazdaság túlélésének feltétele is. Ehhez az kell, hogy kialakuljon a nyájimmunitás, vagyis a felnőtt lakosság 70-80 százalékának átoltottsága. Persze mindenki maga dönti el, hogy kér-e oltást vagy nem. De néhány százezer ember miatt nem lehet bezárni egy egész országot. Tudom, hogy végső soron demokráciafelfogás kérdése, kinek van nagyobb szabadsága: annak az ötmillió embernek-e, aki alávetette magát az immunizációnak, vagy azoknak, akik nem. Szerintem korrekt alternatíva, hogy akik elzárkóznak az oltástól, azokat a közösség, az ország érdekében kizárjunk bizonyos szolgáltatásokból. Egyszerűen azért, hogy ne kockáztassuk meg egy negyedik hullám kitörését. Azt biztosan állíthatom, hogy a jelenlegi helyzetben a kilábalás nem a gazdaságon múlik. Minden attól függ, hányan vetik alá magukat az immunizációt biztosító oltásnak.