„Teljesen elbukott az ócsai lakópark!” – harsogja az origo.hu. Bedőlt az ócsai projekt az index.hu szerint is. „Nem hirdet újabb pályázatokat a devizahiteleseknek szánt lakópark házaira a Nemzeti Eszközkezelő” – állítja a Mandiner. Szabó Rebeka, az Együtt–PM politikusa pedig már „szegénység-rezervátumról” beszél, és szerinte a lakópark az Orbán-kormány ostobaságának jelképe…

Game over? Mindennek vége? Vagy mégsem?

Korózs Lajos (MSZP) egyenesen úgy fogalmaz, az ócsai lakópark egy tragédia. Ezt a szocialista politikus az ATV-nek mondta, ahol a hírekből az is kiderült, hogy az MSZP elszámoltatná a kormányt. Azt kifogásolják ugyanis, hogy a lakópark 2,5 milliárd forintba került.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Különös, hogy amikor az előző kormány 12 milliárd forintot költött egy soha meg nem épült kormányzati negyedre, pontosabban annak terveire, akkor nem akartak elszámoltatást. Pedig az ócsai lakópark és a kormányzati negyed között óriási a különbség: a lakópark ugyanis létezik, kormányzati negyed viszont nincs, ám a semmi épp ötször annyiba került, mint a valami…

Az ócsai lakópark fizikailag is megépült és állami tulajdonban van, a házak, a közmű és a teljes infrastruktúra jelentős vagyoni értéket képviselnek. A nemzeti vagyon tehát nem változott: annyi történt, hogy a pénzeszközökből tárgyi eszköz lett. Ám ezek az alapvető közgazdasági tények csöppet sem befolyásolják a liberálisok és a szocialisták jól begyakorolt lejárató kampányát. Nem egész három év alatt rekordmennyiségű negatív előjelű tudósítás született: ha az érdeklődő szemlézi a megjelent írásokat, végignézi a híreket, megdöbben. Szinte kizárólag csak lesajnáló, csúsztató és empatikusnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető hírek és tudósítások özönével találja magát szembe.

Ki az, aki ezek után még be szeretne költözni a szociális gettónak bélyegzett házakba, hogy azután ujjal mutogassanak rá: nézd csak, itt egy ócsai szegény, egy bukott devizahiteles, aki bedőlt az ostoba kormány projektjének. Most azután fűthet fával, mert ott még gáz sincs. Se munka, se bolt, se közlekedés…

A hírek ugyanis erről szólnak.

Hiába az a néhány riport, amelyik igyekezett tényszerűen bemutatni, hogy a házak igenis összkomfortosak, korszerűek és kitűnően szigeteltek, hogy pompásan zárnak az ajtók és az ablakok. Hogy szép a burkolat és jó a házak elrendezése. Hogy a fafűtés egy közel passzív, energiatakarékos házban nem hátrány, hanem előny, mert valójában a vízteres kandalló egy kazán, a központi fűtés pedig mindenütt egyenletes meleget biztosít. Alig kell fa, naponta kétszer elég a tűzre tenni, napi egy-két vödör tüzelővel huszonhárom fok meleg van a házban a kinti mínuszok ellenére is, fűtés nélkül pedig tíz fok van.

Mindegyik családi házhoz ezer négyzetméteres kert tartozik. Alacsony a lakbér és a rezsi, a közlekedés megoldható, van busz is, naponta négy buszpár, és akik ott laknak, nagyon jól érzik magukat. Nem a világ végén laknak, hanem 800 méterre az autópályától. Egyébként minden második ház előtt áll egy autó, sőt van, ahol kettő. Lehet állatokat tartani, kerékpárút is van.

A lakóknak van munkájuk és boldogok, mert szép új házban élhetnek, közel Budapesthez.

– A bevásárlás nem okoz gondot. Nemcsak azért, mert van kisbolt, hanem ma már online is lehet árut rendelni, és a nagy bevásárlóközpontok a nagy bevásárlást pár száz forintért házhoz szállítják: se cipekedni, se sorban állni nem kell, még a küszöböt sem kell átlépnie a háziasszonynak.

Ezt Halgas Anikó, Zeller László felesége árulja el. Ő minden hónapban összeírja, mire van szükségük, azután megrendeli interneten, és már csak várnia kell a szállítmányt. Anikó ugyanis nem cipekedhet, mert súlyos beteg, gerincsérve van.

Az ócsai lakók rengeteg segítséget kaptak az újrakezdéshez. Ezeket a Demokrata már többször megírta. De most már félnek, mert azt írják a lapok, hogy a játéknak vége. Game over.

A lakókon lassan úrrá lesz a gyanakvás. Már nem nyitnak ismeretlenül kaput, mint néhány hónapja, legutóbbi ottjártunkkor, amikor mindenki büszkén mutogatta az új otthonát. A lakók azt tapasztalták, hogy az újságírók kiforgatták a szavaikat, ezért nem szívesen nyilatkoznak senkinek. Ráadásul olyan kósza hírek járnak, hogy egy esetleges kormányváltás esetén az MSZP-kormány felszámolná Ócsát, amire gondolni sem mernek.

– Mi lesz velünk, ha nem a Fidesz nyer? – teszik fel a kérdést többen is, mert nincs kétségük afelől, hogy a baloldali pártoknak szúrja a szemét Ócsa.

Az, hogy a házak fele ma is üres, nem kis részben épp ennek a lejárató kampánynak tudható be. Kezdetben ugyanis három-négyszeres túljelentkezés volt, a Máltai Szeretetszolgálat azonban azt tapasztalta, hogy a feltételeknek a jelentkezők legnagyobb része nem tudott eleget tenni. A második körben már kevesebben pályáztak. Közülük került ki a jelenlegi bérlők zöme. A harmadik körben elfogyott a jelentkező.

A Demokrata utánajárt, hogy mi volt az oka az érdeklődés hirtelen támadt hiányának. A lakók szerint egyértelműen a lejárató, lesajnáló, gúnyolódó tudósítások okozták. Ők ugyanis nap mint nap tapasztalják, amikor kiderül róluk, hogy a lakóparkban laknak, valami láthatatlan fal, a bizalmatlanság és a távolságtartás vasfüggönye ereszkedik le eléjük, ami gátat szab minden egészséges, emberi kapcsolatnak. Az egyik lakó (név nélkül nyilatkozott, mert fél) azt tapasztalta Ócsán az orvosi rendelőben, hogy amikor a váróteremben a betegtársai megtudták, ő a lakóparkból jött, bár nem volt fertőző beteg, elültek mellőle, és hirtelen félbeszakadt a fesztelen, vidám beszélgetés.

Vegyük hát sorra a kifogásokat.

Messze van, nincs megfelelő közlekedés. Nem igaz. Az ócsai lakópark Alsópakony határában, közvetlenül egy meglévő település mellett épült, nyolcszáz méterre a Budapestre vezető M5-ös autópályától. Budapest 30 kilométerre van a lakóparktól. Ócsáról félóránként van vonat a Nyugatiba illetve Kőbánya-Kispest vasútállomásra. Semmivel sem könnyebb vagy nehezebb tehát innen bejárni, mint például Vácról, Piliscsabáról, Ráckevéről vagy Ürömről.

Nincs munkalehetőség a közelben. Ez sem igaz. Ezt maguk a lakók cáfolták meg.

– A napokban itt jártak egy francia hírügynökségtől. Két úriember jött, de nagyon csalódottak voltak, mert nem találtak itthon senkit, napközben ugyanis néhány kisgyerekes anyán kívül mindenki dolgozik – mondja a kerítés túlsó oldaláról Nyikoráné Kóczé Erzsébet, aki ahhoz nem járul hozzá, hogy fényképet is készítsünk, de annyit elárul, hogy egyáltalán nem bánta meg, hogy Ócsára költöztek.

A házakról és a fűtésről már sok szó esett. Ha valaki nem hiszi, járjon utána, tartja a régi mondás. A Demokrata javasolja az érdeklődő kollégáknak, hogy látogassanak el előbb Ócsára, mielőtt a fatüzelés hátrányairól meg egyéb ostobaságokról cikkeznek.

S igaz-e, hogy bedőlt az ócsai projekt?

Ez sem igaz. Annyi történt, hogy a Nemzeti Eszközkezelő fogja hasznosítani a 2013 májusában vagyonkezelésbe kapott, Ócsán felépült szociális családi házakat, tudtuk meg Ternyák Edittől, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. szóvivőjétől, aki azt is elárulja, hogy időközben kinőtte magát és termőre fordult a kormány otthonvédelmi akciótervének egy másik eleme, amely eddigi rövid pályafutása alatt kirobbanó sikert hozott, melyről – talán nem véletlenül – nem adott hírt a balliberális kötődésű média.

A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. kormányzati bérlakásprogramjának keretében az állam tavaly év végéig 15 ezer, igen, tizenötezer volt jelzáloghiteles lakását fogadta be, lehetővé téve a hitelkárosultaknak, a törlesztőrészleteket fizetni már nem tudó, szociálisan rászoruló családoknak, hogy bérlőként bent maradhassanak a saját lakásukban, sőt öt éven belül akár vissza is vásárolhassák ingatlanukat a magyar államtól.

Tizenötezer család menekült meg idáig. Ez összesen mintegy hatvan-hetvenezer embernek nyújt biztonságos lakhatási lehetőséget! Ráadásul a program még nem érte el csúcspontját.

– Az év végéig a megvásárolt lakások száma elérheti a 25 ezret – mondja Ternyák Edit.

A Nemzeti Eszközkezelő azoknak a deviza- és forinthiteleseknek nyújt segítséget, akik legalább 180 napon túli banki elmaradással rendelkeznek. A programnak három szereplője van: az adós, a hitelező pénzintézet és az állam. A program a három szereplő közös áldozatvállalásán alapul. A hiteladós lemond az ingatlan tulajdonjogáról és bérlőként otthonában maradhat, a magyar állam megvásárolja a felajánlott ingatlant, a hitelező pedig elengedi a hiteladós fennmaradó tartozását.

Erre a programra tavaly 33 milliárd forintot biztosított a kormány. Az idei keret 37 milliárd forintra nőtt.

Jól látható, hogy a Nemzeti Eszközkezelő bérlakásprogramja nagyságrendekkel több családnak nyújt biztonságos lakhatást, mint jóval szerényebb méretű ócsai kistestvére. Mégsem lehet kijelenteni, hogy Ócsa megbukott. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy még sikeresebb kormányzati bérlakásprojekt háttérbe szorította elődjét.

A Nemzeti Eszközkezelő új programjában résztvevőknek ma már nem kell elköltözniük sehová, nem kell elhagyni otthonukat, máshová íratni a gyereket óvodába, iskolába, nem kell kiszakadniuk a megszokott környezetből. Nyilvánvaló, hogy ha választhatnak, akkor a maradást választják és nem akarnak az ismeretlen, távoli lakóparkba költözni. Ez az oka annak, hogy a jelenleg üresen álló ingatlanokat az eszközkezelő egy esetleges vészhelyzet esetén hasznosítani tervezi. A részletes, kormányszintű szabályozás azonban még kidolgozás alatt áll.

– Ez a már bérbe adott házakat és a Máltai Szeretetszolgálat mentori tevékenységét nem érinti – mondta a Demokratának Romhányi Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője. Két munkatársuk azonban továbbra is ott marad a lakóparkban, és segíti a lakókat.

Egy tisztességes és sikeres humanitárius projektet menet közben – a nagy társadalmi igény hatására – felülírt egy gigantikus kormányzati program. Emberek tízezrei menekültek meg az otthontalanság rémétől. Ebből a balliberális média semmit sem vett észre. Csak azon csámcsognak mindmáig, hogy a barátságos és kedves ócsai lakópark házainak fele üresen áll. Hála a gondviselésnek és egy nagyszerűen kivitelezett humanitárius programnak, amiről a Demokrata a későbbiekben részletesen beszámol. Hogy legalább tőlünk tudjanak róla, akik bennünket olvasnak.

Hernádi Zsuzsa