Okos fegyverkezés
Harckocsik és helikopterek tucatjai Németországból, amerikai légvédelmi rakéták, tokkal-vonóval felvásárolt osztrák hadiipari cég – egyre magasabb fokozatra kapcsol a haderőfejlesztés. De miért kellenek a Magyar Honvédségnek ezek a méregdrága eszközök? Mennyire tudatos a fejlesztés? Van-e politikai szándék a beszerzések mögött? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője segítségével.
A 2017-ben indult Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderő-fejlesztési Program elsősorban az elmúlt harminc év elmaradását hozza be. A rendszerváltást követően ugyanis a haderő korszerűsítése nem élvezett prioritást Magyarországon. Történt elvétve előrelépés, megjelentek az államadósság terhére vásárolt orosz eszközök, beszereztek Gripeneket is, de átfogó fejlesztést a gazdaság helyzete sem nagyon engedett. A professzionális hadsereg 2004-es megjelenése előtt amúgy sem szívesen forgattak pénzt a kormányok a nem hatékony és pazarló rendszerbe – mutat rá Tálas Péter. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetője szerint 2016–17-re állt össze minden ahhoz, hogy elkezdődhessen a valódi modernizáció. Ennek három feltétele volt: a fenyegetettség érzése, amit 2014-ben az ukrajnai események teremtettek meg. A második a politikai akarat – esetünkben a kormány törekvése, hogy az ország reménybeli regionális középhatalmi státusához méltó fegyveres erőt építsen fel. A harmadik a pénzügyi háttér, amelyet a magára találó magyar gazdaság akkor már elő tudott teremteni. Ehhez jött hozzá, hogy a NATO-n belül már elkezdődött a fegyverkezés, majd színre lépett Donald Trump, aki nagyon határozott retorziókat is kilátásba helyezve követelte a tagállamoktól a haderőfejlesztést. A biztonságpolitikai szakértő szerint közrejátszott az is, hogy a kelet-közép-európai államok a NATO-elvárásokon túl árgus szemmel figyelik, hol tartanak régiós szomszédaik a hadseregfejlesztésben, ügyelve rá, hogy ne maradjanak le.
Minden politika
Tálas Péter szerint alapvetően igazuk van azoknak, akik a nagy volumenű fegyverbeszerzések mögött politikai szándékot keresnek, ám ez a világon mindenütt így megy. A Zrínyi 2026 mögött szemmel láthatóan kirajzolódik az a politikai cél, hogy elsősorban európai fegyverekkel legyen modernizálva a haderő. Ezen belül is leginkább német és francia gyártók termékeiből – Krauss-Maffei Wegmann, Airbus – válogat hazánk. A szakértő rámutat, hogy emiatt az elkövetkező húsz-huszonöt évben leginkább a Bundeswehrrel és a francia fegyveres erőkkel lesz kompatibilis a Magyar Honvédség. Ezzel el is jutunk a közös európai hadsereg alapjaihoz, amit Orbán Viktor miniszterelnök is támogat.
A beszerzések egyértelműen azt jelzik, hogy ez az irányvonal erősödik, de emellett van gazdasági vetületük is. Korábban a Gripen-vásárlásoknál is fontos szempont volt az úgynevezett offset, a SAAB eladott gépeket a magyar légierőnek, Svédország pedig vállalta, hogy beruházásokat eszközöl hazánkban. Jelenleg két nagyon erős törekvése van a magyar politikai vezetésnek, az egyik, hogy olyan államoktól vegyen harceszközöket, amelyekkel komolyak a gazdasági kapcsolataink. Emögött az a megfontolás áll, hogy egy-egy horribilis összegű megrendelés leadásakor a vevő is alkupozícióba kerül. Ha élénk a gazdasági kapcsolat, akkor olyan megállapodásokat köthet, amik neki is hoznak a konyhára. Németország ebből a szempontból is ideális, lehet például azt kérni, hogy az autóiparban növelje a magyar beszállítók arányát – teszi hozzá Tálas Péter.
A kormány másik törekvése az, hogy lendületet adjon a magyar hadiiparnak, ezért keresik az olyan üzleteket, ahol akár önállóan, akár licenc alapján el lehet itthon kezdeni a gyártást. Ilyen az a több mint kétmilliárd euró értékű program, amelyet múlt héten indítottak egy megállapodással a németországi Unterlüßben. Ennek értelmében a Rheinmetall európai védelmi ipari óriáscég és a magyar állam közötti együttműködés keretében a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a legkorszerűbb Lynx gyalogsági harcjárművek előállítására hazánkban.
Elsősorban a saját haderőnket lehet így ellátni, de ha a magyar gyártmányú fegyverek beválnak, a nemzetközi fegyverkereskedelembe is be lehet kapcsolódni. Ez egy csapásra gazdaságosabbá teszi a beszerzéseket is, ráadásul ha felpörög a hadiipar, Magyarország a közös európai kezdeményezések terén is sokkal nagyobb érdekérvényesítési képességgel bír majd. A fegyverbeszerzés és a diplomácia összefonódására kiváló példa a napokban bejelentett amerikai légvédelmirakéta-üzlet is. Tálas Péter úgy látja, túl azon, hogy egy ilyen üzlet elindíthatja az amerikai tőkét Magyarországra, legalább ennyire fontos politikai gesztus is. A tengerentúlról korábban számos kritikát kapott hazánk Oroszországgal és Kínával ápolt jó kapcsolata miatt, ez az üzlet viszont egyensúlyt hoz a rendszerbe, elcsitíthatja a kritikus hangokat.
Miért kell a drága harckocsi?
Mire lesz elég az a háromezer-ötszáz milliárd forint, amit a kormány a vásárlásokra előirányzott? Tálas Péter szerint arra biztosan, hogy azt a színvonalat elérje a Magyar Honvédség, amit régiós szomszédaink hadserege. Az, hogy a térség legerősebbje legyen a miénk, a politikai kommunikáció része lehet csak, elvégre szomszédaink is figyelik a fejlesztéseket, és ha úgy érzik, le vannak maradva, akkor rákapcsolnak. Persze nem ugyanazon a pályán mozog minden kelet-közép-európai állam, hazánk például úgy fejleszti arzenálját, hogy az ne zavarja a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, például nem jelentkezünk amerikai támaszpontért, ahogy a lengyelek tették, a légvédelmirakéta-képességünk pedig biztos olyan lesz, amely nem fenyegeti Oroszországot – mutat rá a szakértő.
A beszerzések kapcsán gyakori vélekedés, hogy felesleges pénzkidobás olyan fegyverrendszerekre költeni, amelyekre nincs gyakorlati szükség, például a méregdrága Leopard 2A7+ harckocsikra. Ám a szakértő szerint minden hadsereg hadrendbe állít olyan fegyvereket is, amelyeket valószínűleg soha az életben nem fognak élesben használni, ám elrettentő erejük van. Régiós szomszédaink is egytől egyig fejlesztik harckocsizó képességüket, mi sem engedhetjük meg, hogy lemaradjunk. Ráadásul a Leopard úgy lett kialakítva, hogy a városi harcokban is megállja a helyét, tehát szükség esetén missziós feladatokra is alkalmazható. 2014 óta a NATO is elmozdult a területvédelem irányába, ehhez a tagállamoknak a saját haderejük átalakításával kell hozzájárulniuk. Hazánk a bevásárlásaival jól láthatóan igazodik ehhez az új irányvonalhoz; többek között az új harckocsik segítségével válik lehetségessé, hogy a jövőben egy nehéz dandárral vegye ki a részét a kollektív védelemből.
Korábban a missziókra készültünk
Az, hogy igazodunk a szövetségi rendszer elvárásaihoz, a szakértő szerint nem újdonság. 2014 előtt a NATO-ban a missziós műveletek domináltak, akkor hazánk is erre a területre koncentrált. Például az egyéni védőfelszerelések fejlesztésére, de sokat fejlődött az improvizált robbanószerekkel szembeni védekezés és a katonai táborok védelmi rendszerei is. Humvee terepjárókat is vásárolt a honvédség, fejlődött a mélységi felderítés, valamint a különleges műveleti képességek. Tovább haladva visszafelé az időben, a rendszerváltás előtt is adva volt egy stratégia, amihez a Magyar Néphadseregnek igazodnia kellett, amit a Varsó Szerződés határozott meg. A Szovjetunió nyugat felől érkező támadással számolt, és mivel ebben az irányban nem voltak jól védhető természetes határai, ezért szükség volt egy pufferzónára, ezt a célt szolgálták a közös katonai szövetségbe szervezett kelet-közép-európai szocialista államok – mutat rá Tálas Péter. A Varsói Szerződésen belül a magyarok feladata az lett volna, hogy feltartóztassák az Olaszország vagy Ausztria felől érkező támadást. Érdekesség, hogy a két világháború között a maihoz nagyon hasonló körülmények között (elavult fegyverzettel felszerelt Magyar Királyi Honvédség, erős német befolyás Európában) valósult meg egy, a Zrínyi 2026-hoz hasonló haderőfejlesztés. Ez volt az egymilliárd pengős győri program, amelynek keretében hatszázezer pengőt fordítottak közvetlen beszerzésekre, a fennmaradó összegből viszont jutott olyan közvetett célokra is, mint a hadiipar és infrastruktúra fejlesztése, amelyek elősegítették az ország védelmét. A biztonságpolitikai szakértő rámutat, ma is hasonló elvek alapján zajlik a haderőfejlesztés.
Az elmúlt években látványosan felpörgött a magyar haderőfejlesztés
Ütőképes arzenál épül
Lassan félidejéhez érkezik a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program. Az elmúlt években régóta esedékes és rég nem látott volumenű modernizáció kezdődött a Magyar Honvédségben, amely szinte minden területet érint a fegyverzettől a katonák fizetésén át a hazai hadiiparig. Összefoglaljuk, honnan hova sikerült eljutni.
Négy esztendeje indult, de máris impozáns eredményeket tud felmutatni a Zrínyi 2026. A tíz évre tervezett honvédségi és haderőfejlesztési program többek között az elavult fegyverzet és járművek lecserélését, a haderő létszámának növelését, a katonai életpálya vonzóvá tételét és a magyar hadiipar fejlesztését tűzte ki célul. A régóta várt fejlődést hosszas vesszőfutás előzte meg. A balliberális kormányok alatt visszaesett a katonák létszáma, napirenden voltak a laktanyabezárások, a leépítéseknek áldozatul esett az önjáró tüzérség és a harckocsik többsége. Szállító repülőgépekből mindössze kettő maradt. A Szekeres-érában a fejlesztések jószerével csak a misszióba menő katonák felszerelését érintették, hogy hazánk legalább a NATO-vállalásainak eleget tudjon tenni. 2010 után sem egy csapásra változott meg honvédség helyzete. A védelmi kiadások a GDP egy százaléka alá estek, 2012-ben érve el a mélypontot, 233,7 milliárd forintot. A kormány ekkor határozatban vállalta, hogy 2016-ig névértéken nem csökkenhet a honvédelmi költségvetés. Ebből komoly beszerzésekre nem futotta, 2015-ben például a védelmi büdzsé tizennégy százalékát sikerült csak fejlesztésre fordítani, de legalább további képességek nem vesztek oda forráshiány miatt. 2017-ben kezdett javulni a helyzet, a honvédelmi költségvetés elérte a 459 milliárd forintot, idén már 616 milliárdból gazdálkodhat a hadsereg, jövőre pedig 778 milliárd forintot irányzott elő a kormány költségvetési javaslata.
A növekvő források birtokában komplex haderőreform indult. A nagybevásárlások sorát két Airbus A319 repülőgép nyitotta, majd hat Mi–24P, valamint hat Mi–24V típusú harci helikopter komplex ipari nagyjavításával feléledt a harci helikopteres képesség. Érkeznek új forgószárnyasok is, húsz nagy teljesítményű, kamerával és elektronikus védelmi rendszerrel felszerelt könnyű, többcélú Airbus H145M és tizenhat H225M helikoptert vásárolt a honvédség. Idén elbúcsúzott az utolsó An–26 os közepes szállítógép, ez a típus a hetvenes évek óta állt a magyar légierő szolgálatában. A fülsértő motorzaj miatt ugató egérnek becézett, elavult típust részben a már meglévő két Airbus pótolja, az ejtőernyősdeszant-, jármű- és konténerszállítási képességet pedig hamarosan teherszállításra alkalmasabb rámpás gépek fogják pótolni. Az elavult T–72-esekből álló harckocsiállomány és a hasonló cipőben járó páncélozott csapatszállítók, valamint az önjáró tüzérség cseréje is elkezdődött. Negyvennégy, a Krauss-Maffei Wegmann által épített Leopard 2A7+ típusú harckocsit, a Flensburger Fahrzeugbau Gesellschaft (FFG) által fejlesztett, a Leopard 2 szerkezetére épülő öt Wisent 2-es műszaki lánctalpast, három – szintén a Leopard 2-ből kialakított – Leguan hídvetőt, illetve huszonnégy Panzerhaubitze 2000-es típusú önjáró tarackágyút vásárolt hazánk. Érdekesség, hogy a publikus CIA- és ENSZ-adatokkal dolgozó, hadseregeket rangsoroló Global Fire Power portál a német céggel aláírt szerződés előtt még az ötvenhetedik helyre sorolta a Magyar Honvédséget, mára három helyet javított a helyezésen.
A fegyverzet cseréjén túl az is cél, hogy a vásárolt fegyverek egy részének a gyártása is Magyarországra költözzön. Két éve a Česká zbrojovka cseh gyártótól vett licenc alapján gyalogsági kézi lőfegyverek – CZ 805-ös, Scorpion Evo 3-as, P-07-es, és P-09-esek gyártása kezdődött a kiskunfélegyházi fegyvergyárban. Ezekkel látják el az összes magyar fegyveres testületet, és a cseh haderő is vásárol belőlük. Ráadásul a kiskunfélegyházi fegyvergyár sikeresnek is bizonyult, az üzemeltető Terra Gyártó és Szolgáltató Zrt. 2018-ban 168 milliós árbevétele után tavaly már kétmilliárd forintot könyvelhetett el. A kormány megvásárolta az ausztriai Hirtenberger Defence Systemet is. A nagy múltú brit–osztrák fegyvergyárban élvonalbeli aknavetők készülnek, amelyeknél a gyártó digitalizált technikával növeli a fegyverek pontosságát, elősegítve, hogy a nagy kaliberű aknavetőket is lehessen használni járműveken.
Idei hír, hogy magyar tulajdonba került a katonai kiképző- és könnyű harcászati gépeket gyártó cseh Aero Vodochody, így hazánk rendelkezik immár katonairepülőgép-gyárral is. Ám mindez eltörpül az elmúlt hetek legnagyobb híre mellett. A magyar kormány közel 700 milliárd forint értékű program elindításáról állapodott meg a Rheinmetall német védelmi ipari óriáscéggel, ennek értelmében a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a Lynx gyalogságiharcjármű-család gyártására Magyarországon.