Gáz van a hagymával

Egy csepeli 66 éves nyugdíjas

Tisztelt olvasótársaim! Gondolom mindannyian tudjuk, hogy az ördög az apróbetűkbe van elrejtve. Azok, akik az apróbetűket írják sokkal jobban tudják mind mink. Ezekre az apróbetűkre a szolgáltatók nagyon sokat építenek! Vagyis elrejtik azokat a hamis bevételeket, amit a számláinkban leírnak. Többek között kíváncsi voltam a gázfogyasztásom számlájának a változására. Így elkezdtem elemezni, mivel az Energiahivatal év elején kijelentette, hogy kb.10-15%-kal fog emelkedni a lakossági gáz ára.

Az eredmény: 2010. 03. 31. össz. áfás befizetés 111m3 fogyasztás mellett 14257 Ft, erre a hónapra m3/128.44 Ft-ra jött ki . 2010. lv. 28. össz: áfás befizetés 28m3 gázfogyasztás mellett 4954 Ft, erre a hónapra m3 179,9 Ft -ra jött ki.

A két fogyasztás között m3-ként 37,5%-ra jött ki .

Tisztelt olvasó társaim! Önök is ellenőrizzék a számláikat. Lehet, hogy a gáz alapköbmétere 10-15%, de az apróbetűkbe rejtve a megtévesztő tételekkel jóval magasabb százalék jön ki. Így a végszámla sokkal magasabb.

Meg szeretném jegyezni, a kisbetűkbe rejtve: Import korrekciós tényező 1250 Ft/hó áfás. Alapdíj: 2009 XII. 711 Ft volt áfásan. 2010. III.-ban 1250 Ft lett áfásan. Ezek szerint az alapdíjat is megemelék 76,09% kal. Ez azt jelenti, hogy 0 fogyasztás mellett havonta felszámolják a fogyasztóknak az alapdíjat.

A gázhálózatomat annak idején én csináltattam: a csőlefektetését, tehát a külső hálózatot és a gázórát is én fizettem. Ezek után egy idő múlva a gázművek a teljes utcai hálózatot átvette kezelésre. Tehát megszűnt a tulajdonunk lenni. Az, hogy alapdíj, Import korr., Bizt., készenléti stb. ezek csak arra valók, hogy a fogyasztókat becsapják, az árakat felsrófolják.

A gázszámla már az egyszerűsített számla. Milyen lehetett a nem egyszerűsített? Ezt megmagyarázni nem lehet, csak kidumálni!!

Ugyan hasonló az ELMŰ számla. A bányákat eladták, és még van bányadíj stb.

Más! Elfogyott az ősszel vett fokhagymám, hát elmentem körülnézni és venni fokhagymát. Amerre jártam piac, kisboltok, bevásárlóközpontok, mindenütt kínai foghagymát találtam.

Az egyik bevásárlóközpontban találtam is magyar típusú fokhagymát. Felirat: Zöldség Centrum Kft., Makó, cím, telefon, származási hely: ARGENTÍNA!

Én eddig azt tudtam, hogy Makó a hagymák királya. Öregségemre meg kell tudnom, hogy Makó nem csak Jeruzsálemtől van messze, hanem a hagymától is!!

Utolsó sorban szeretném újra megélni, hogy a magyar termék valóban magyar termék legyen, nem csak a papíron, hanem a valóságban is. Remélem, a FIDESZ-kormány nagyon „példásan” megbünteti azokat, akik ezentúl le akarják járatni a magyar termékeket. Most erre megy ki a játék!!!

Nótázgatunk, nótázgatunk?!

Kercsó Alpár

Emlékeznek? Volt egyszer a magyar televízióban (m1, így, kisbetűvel) egy desszert című műsor. A szerkesztő-műsorvezető Kepes András szépen terített asztalhoz invitált általában négy olyan embert, akik különböző területeken teljesítettek olyan szinten, hogy nevük ismertsége elvárható volt.

„A vacsorán már túl vagyunk, jöhet a desszert”, hangzott minden alkalommal a mondat Kepes szájából, miután, a gyengébbek kedvéért, röviden bemutatta vendégeit. És következett a kényelmes kvaterkázás, a világ és a mi dolgainkról. Hol gördülékenyebben, ha a meghívottak valamennyire egymásra tudtak hangolódni, valamennyire intellektuálisan illettek egymáshoz, hol döcögősen, ha a „harmóniát” a keservesen megdolgozó Kepesnek sem sikerült kiizzasztania a csapatból. Sommásan közéleti beszélgetősdinek minősíthetjük a kamerák előtti sütizést, időnként határozottan elmés, újszerű és megfontolásra érdemes gondolatokkal.

Aztán bezárt a bazár, Kepes beteg lett, a szponzoroknak nem volt édességre keretük stb. stb.

Kis idő után ismét jelentkezett egy önmagát képernyőn viszontlátni óhajtó étterem, még mindig a magyar televízióban. Most már nem csak a látványosan tálalt desszertekre fokozódhatott nyáltermelésünk, hanem gyakorlatilag az egész menüt végignézhettük. A duma még mindig a közéletiség vezérfonalára szövődött. Kepes helyén azonban már Szombathy Pál szenvedett a maga finoman mesterkélt módján a gyakran kedélyesen csámcsogó vendégekkel. Szombathy a régi szép időkben a magyar televízióban híradózott, politikai műsorokat vezetgetett, majd a Magyar Hírlapnál óvta a baloldalt a ronda jobbosoktól, konzervatívoktól. Később, miután Széles Gábor más irányba fordította a lap vitorláit, talán a régi jó bajtárs nosztalgiájának hála, visszacsempészték a királyi tévébe. Étterem, kaja, ismert vendégek, a világ és Magyarország dolgai, ez akart lenni új műsora, az A la carte.

A szándék ellenére jócskán maradhatott hiányérzet a nézőben. A kifejezetten értelmiséginek tervezett, műsor időnként kulturáltan semmitmondott, Szombathy halvány és unalmas volt, négy vendég túl soknak bizonyult számára ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és érdekes tereferét moderáljon. Ha véletlenül akadt egy karakter, akinek szavaira érdeklődés csillant a néző szemében, pár mondat után a műsorvezető kínosan igyekezett a többieket is szóra bírni, még akkor is, ha ők láthatóan teljesen átadták magukat az emésztés fáradtságos sziesztájának.

Hiába egyensúlyozott a politikai oldalak között, ami a meghívottak nyilvánvaló vagy vélelmezhető színét illeti, a magyar televízió krónikussá szövődményesedett pénzhiánya Szombathyt és étlapját is kisodorta a Szabadság-térről.

Ahogyan majdnem minden saját gyártású vagy produkciós cégektől megvásárolt műsort, voltak bár nagyon nézettek vagy tökéletesen érdektelenek.

Az örök törvény azonban most is érvényesült: semmi nem tűnik el, csak átalakul. Így történt ez Szombathy-val és az A la carte-tal. És történt az időközben a majdnem minden kereskedelmi tévét meglátogató Jakupcsek Gabriellával, a mesteri dalolás helyett lapos traccspartikhoz igazoló Szulák Andreával, Az örökifjúként tetszelgő Dévényi Tibi bácsi fesztiválcsináló üresjáratával… Többek között.

A mesés magyar médiapiacon megjelent a mesés Story TV4 és menedéket nyújtott az innen-onnan kibillentett „sztároknak. Menedéket és nyilván jövedéket is.

A Story tv tulajdonosa a Sanoma Digital Media Közép-európai Zrt., képviselői, vezető tisztségviselői között találjuk Frei Tamást, a jobb sorsra érdemes sztárriportert. Persze, nem tudható, mennyire van ráhatása a műsorszerkesztésre vagy arra, kik kapnak helyet a képernyőn. Szombathy vacsorája azonban ott virít. Egyik legutóbbi asztaltársaságában Dessewffy Tibor is helyet kapott. Nem érdemes felidéznünk a teljes beszélgetést, aljas módon ragadjunk ki mindössze a nevezett egyetlen mondatát, melyet, nyilván az elszólás vádjának elkerülése és a könnyebb közérthetőség érdekében, egymás után kétszer mondott el: „A székely himnusz… egy középszerű műdal. Egy középszerű műdal.”

Kedves Dessewffy Tibor! Szeretném közérthetően, közkiejthetően leírni az ön becses nevét. Szeretnék néhány sorban önről mesélni itt, hogy azon balga olvasóink, kik ama szörnyű bűnben élik értelmetlen életüket, hogy nem ismerik önt és kozmikus jelentőségű munkásságát, egyáltalán sejthessék, kiről is esik itt szó. Mégsem teszem, mert úgy gondolom, aki nyilvánosan ilyen közlésre jogosítja fel önmagát, az nem érdemli meg az ismertséget. És nem azért, bár azért is, mert a székely himnuszt degradálta egy afféle celeb kornyikáláshoz. Hanem azért, mert egy nép imájával tette ezt. Ami, s ön rendkívüli műveltsége okán nyilván belátja, csak nagyon finoman szólva szalonképtelen, kevésbé finoman bunkó megjegyzés. Akkor is, ha csekély nézettségű fórumon adhatta ön elő eme bunkóságát.

Ezután tökéletesen egyértelmű, ön nem magyar ember. Ami ugyebár egyáltalán nem gond, mi, magyarok, mindig kedveltük az idegeneket, helyet és, íme!, szót adtunk nekik. Erre éppen ön a legjobb példa. Annyit azonban talán elvárhatunk, hogy legszentebb nemzeti jelképeinket valamennyire tartsák tiszteletben. Legalább annyira, mint mi az övéiket. Ha magyar ember az ön nemzetének bármely szimbólumát pocskondiázza, megtapossa, netán felgyújtja, ebben az országban rendőrkézre jut. És visszhangzik az ügytől a világsajtó, mindenki levegő után kapkod. És ön nem azt mondja, hogy egy huligán gyűlöli önt, önöket, hanem az egész magyarságot vádolja gyűlölettel.

Mit gondol, kedves Dessewffy Tibor, mit mondhatnának a székelyek az ön lenézően primitív megszólalásához? Elég lenne önt székely- vagy magyargyűlölőnek bélyegezni, netán egész nációját illene, kellene?

Kedves Dessewffy Tibor, ön túllépett egy olyan határt, melyet négy elemit végzett szennyvízszippantó-kezelőnek sem szabad. És itt rögtön bocsánatot kérek minden becsületes szennyvízszippantótól, hogy önnel hasonlítottam össze őket. Nagy sértés rájuk nézve!

De ön pontosan tudja, kedves Dessewffy Tibor, hogy ezután is ott fog villogni különböző képernyőkön, újságok lapjain, háborítatlanul puffogtathatja talmi bölcsességeit. Csak azért, mert itt, Magyarországon pusztítja a drága oxigént. Azután, amit ön mondani merészelt, sem Ghána, sem Burundi soha többé nem engedné önnek kinyitni a száját.

A mi ártatlan tekintetű Szombathynk azonban engedi. És nyilván az ön jól megérdemelt gázsiját is hiánytalanul folyósítja. És engedni fogja valamelyik zugtévé is mindig, hogy műsoridejét önnel töltse ki, ha már jobbra nem futotta tőle.

Ön nyilván meg van győződve arról, hogy önnél okosabb embert még nem cipelt a föld a hátán. Ha ennek atomnyi töredéke igaz, akkor ön ezután műsoridőt vásárol magának a ripacsvacsoráért kapott gázsijából, és, legalább a becsületesség látszatát keltve, bocsánatot kér. A székelyektől és a magyaroktól is.

Motivációként bőven elég, ha arra gondol, mi történne fordított esetben. Ha az ön himnuszáról állítaná bárki a nyilvánosság előtt: az csak egy silány popnóta.

Ja, és mi történne akkor, ha azt egy magyar ember mondaná…

A kis etűd videója itt látható.

Megvalósíthatatlan a ingyen BKV

Harangi Fülöp

A Magyar Szocialista Párt-MSZP választási vereségéből nem tanulva ismét hozta a formáját május 1-én ahol egy újabb megvalósíthatatlan ígéret hangzott el a párt főpolgármester-jelöltjének részéről. Az MSZP ezen újabb ígéretét nem lehet másképpen értékelni, mint úgy, hogy önkormányzati pozícióik megtartása érdekében már most elkezdték a kampányt az őszi önkormányzati választásokra, amelyben mindent egy lapra feltéve a gyurcsányi képmutatás és hazudozás módszereit fogják alkalmazni. A MSZP továbbra is a tudatosan hazudozó politikusok pártja akik amnéziában szenvednek nem képesek reálisan értékelni a kialakult politikai helyzetet amelynek következtében esélye sincs arra, hogy valaha modern európai szociáldemokrata párttá váljon.

A szocialisták a megújulás a változás helyett a jelen állapot konzerválása mellett állnak ki a múlt káros szereplőit állítják reflektorfénybe akik eddigi hibáikból nem tanulva továbbra is gátlástalanul hazudoznak össze vissza beszélek azaz hülyének nézik az embereket. Az MSZP főpolgármester-jelöltje Horváth Csaba ugyanis arra tett ígéretet a budapesti polgárok számára, hogy legkésőbb 2013-ig bevezetik a díjmentes közösségi közlekedést Budapesten abban az esetben ha a fővárosi polgárok bizalmát elnyerve az esedékes önkormányzati választásokon főpolgármesterré választják.

A főpolgármester-jelölt tervei szerint az ingyenes közösségi közlekedést azok vehetnék igénybe akik legalább 4 éve állandó budapesti lakosok vagy diákként a fővárosban tanulnak amelynek fedezetét a parkolási díjakból valamint a pár év múlva bevezetésre kerülő dugódíjból fedeznék amelynek használatából 51 milliárd forint bevétele lehet a fővárosnak. A főpolgármester-jelölt úr ígéretével csak egyetlen egy probléma van mégpedig az, hogy ellentmond korábbi önmagának, mivel nemrég kormánybiztosként Bajnai Gordon miniszterelnökkel és Demszky Gábor főpolgármesterrel a budapesti polgárok feje fölött döntve együtt szerződésben vállalták, hogy az állam pénzügyi segítséget nyújt Budapestnek a BKV megsegítésére de cserébe a Fővárosi Közgyűlés a mindenkori infláció mértékével emeli a BKV jegyek és bérletek árát.

Ezenkívül Horváth Csabának és az MSZP-nek 16 éve volt arra, hogy programjukat elképzeléseiket megvalósítsák amit elmulasztottak, mivel döntési pozícióba kerülve a budapestieknek tett ígéreteikről rendre elfeledkeztek egyéni önös érdekeik megvalósítása miatt amelynek következtében az ígéretekből hazugságok és korrupciós ügyek sorozatai lettek. Ezen helyzet eredménye lett az, hogy a BKV állandó forráshiánnyal küzd minden évben újabb milliárdokkal nő a mai napig az adósságállománya saját működési költségét nem képes önerőből biztosítani és állandó hitelfelvételre állami segítségre szorul, mivel egyes MSZP-s politikusok szocialista kifizető helynek tekintették a közlekedési vállalatot ahonnét talicskával tolták ki a pénzt. Közben a BKV járműparkja az elmúlt évek alatt teljesen elöregedett, mivel a főváros és a BKV vezetése saját korrupciós ügyeik lebonyolításával a nyomok eltüntetésével volt elfoglalva, amelynek következtében a budapesti tömegközlekedést öreg rozoga instabil buszok jellemzik így az is kész csodának számít ha a busz az egyik megállóból el tud jutni a másik megállóba.

Ez alapján a BKV jelenlegi helyzetét figyelembe véve megállapítható az, hogy még a dugódíj bevezetése által sem valósítható meg az ingyen BKV Budapesten, mivel nincs rá fedezet. A dugódíj bevezetéséből befolyó pénz pedig nem a közösségi közlekedés ingyenességét hivatott biztosítani, hanem abból az elöregedett járműparkot kell modernizálni, mivel a dugódíj hatására emelkedni fog a tömegközlekedés igénybevétele ami újabb járművek forgalomba állítását és a járatok sűrítését teszik indokolttá. Az emberek problémája nem az, hogy fizetni kell a tömegközlekedésért, hanem az, hogy évről évre egyre többet aránytalanul sokat és közben a szolgáltatás színvonala egyre romlik a BKV-t pedig nem fejlesztik a város vezetői, hanem szétlopják. Erre a megoldás nem az ingyenes közlekedés létrejötte, hanem a fejlesztés és az autózással versenyképes színvonalas szolgáltatás megvalósítása amelynek alapfeltétele a közlekedési vállalat finanszírozásának és viteldíj politikájának átalakítása.

Új korszak hajnalán

Molnár Andor

Most éjjel, álmomból fölébredve fogom csak föl, hogy győztünk, hogy a polgári erők, a fejlődés, a nemzeti fejlődés Magyarországa végre ismét győzött, s tényleg: vele együtt győztek azok is, akik 2002-ben csak azt hitték, hogy győztek, de valójában velünk, az egész magyar nemzettel együtt veszítették el nemcsak a választásokat, de az elkövetkezendő nyolc, és ki tudja még hány évet is. Nyolc éve vártunk erre a pillanatra, a rendszerváltás befejeződésére; arra, ami nem adatott meg sem 2002-ben, sem 2006-ban. Talán nem voltunk rá méltók, hogy eljöjjön, igen, talán ez lehet az oka. Emlékszem, kétségbeesetten kérdeztem meg Barsi Balázstól 2002 tavasza előtt közvetlen, hogy mi lesz velünk, ha nem győznek a nemzeti erők? Erre ő nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy „akkor megérdemeljük!” Igen, valóban így történt. Ez a nemzet nem érzékelte még teljes egészében az addigi változásokat. Hiába voltunk sokan, nem voltunk elegen ahhoz, hogy Magyarország addigi eredményeivel tovább büszkélkedhessünk Európa s a világ népei előtt. Sokan voltak azok, akiket megvezettek a nemzeti erők képviselőire szólt rágalmak, vagy épp a korábbi idők, a régi rendszer erőszakban született hamis ideológiája. Sokan voltak, akik könnyen hittek ezeknek a rágalmaknak, az új ruhába öltöztetett hamis ígéreteknek, amelyre az elért eredmények után sem volt meg a fedezet, már 2002-ben sem. E hiszékenységnek, és ennek a meggyökeresedett tévhitnek lett az eredménye a mostani csalódás, az ország nyolc évig tartó félrekormányzásának keserves kudarca. De az ő kudarcuk a mi kudarcunk is; legyen hát a mi örömünk az ő örömük is!

1990-ben oly sokan énekelték a Berlini fal leomlása után: „Ugye elmúlt az, ami most véget ért.” És a dal aktuális ma is: „hittünk benne, hogy nincs határ, tudtuk, nem lesz mindig így, de egyszer végre ünnep volt, és talán épül már a híd”. Igen… Nyolc év állóháború, egy megosztott társadalom lelki és szellemi háborúja ért most véget. Emberi kapcsolatok mentek tönkre, családok szakadtak szét ezalatt, melyhez fogható szakadás csak a talán csak a sötét Sztálini időkben volt. Ma is mindennek ára van. A régi rendszer eltűnésének, s a talán újra meginduló polgári fejlődésnek, Magyarország újbóli önmagára találásának ez a nyolc év volt az ára.

A szocialista világrend felett egykor őrködő, hatalmát és vagyonát mentő, azt az utolsó pillanatig harácsoló hatalmi elit új csatlósaival együtt végre megbukott. De, van-e okunk ünnepelni még? Elérkezett-e rá a pillanat? A szívünk mélyén igen, a szívünk mélyén már kigyúltak a remény lángjai újra, sőt, azok talán ki sem aludtak a nyolc év alatt, de az igazi harc, hogy az új reményekből ne kudarc, hanem örömünnep legyen, az igazi harc még valóban hátra van. Eddig a falak mögött kellett kitartanunk, miközben láttuk, éreztük, kamráink üresek, és sok helyen már a mindennapi élelem sincs meg, vagy épp már kamra, sőt biztos fedél sincsen, vagy ha van is: idegen kézen, külföldi tulajdonban. Eddig a falak mögött kellett várni arra, hogy a kint tomboló hatalmi elit jól helyezkedő emberei végre kiéljék féktelen hatalomimádatukat. S miközben a vérünket szívták, húsunkat szaggatták, ha csak a kezünket dugtuk is ki, várnunk kellett, türelemmel várnunk, hogy a minden szempontból megromlott erkölcsű hatalom a saját mocskába fúljon bele. Tobzódásuk szennye befolyt falainkon belülre, befolyt otthonainkba is, és ott fojtogatott minket, e hatalmi elittől idegenkedő és az ennek örvendő erők otthonaiban egyaránt. De íme, eljött az idő, hogy a falak mögül előbújva, eltakarítsuk a 8 év, a 20 év, a 60 év mocskát, és végre elkezdjünk építkezni újra. „Nincs az a mélypont…”, ahonnan a nemzetet építeni képes erők ne tudnák újra ezt az országot felemelni! – ebben bízunk.

Hogy mit várunk most a magyar kormánytól? Elsősorban békét. Békét és igazságot; mindazt, amit vártunk már 2002-ben és 2006-ban, sőt 1994-ben is, de akkor még hiába. Nehéz lesz az építkezés, hiszen mélyről kell kezdenünk megint, de tehetjük ezt szabadon, tehetjük ezt úgy, ahogy 1945-ben, 1956-ban, 1990-ben, és 1998-ban. Eljött az idő végre, hogy tudjunk mindannyian, vezetők és vezetettek egyaránt, tiszta szívvel egymás szemébe nézni újra. Kívánok ehhez sok erőt, mert itt van már a hajnal: boldog feltámadást Magyarország!

Csáó MSZP

Magyarország elköszön az MSZP-től és az elmúlt nyolc évtől:

Leszavaztuk a reménytelenséget

Harangi Fülöp

2010. április 11-én az országgyűlési választások első fordulójának napján a magyar polgárok demokráciából példát mutatva a szeretet és az összefogás erejében bízva együtt közös akarat által vezérelve a változást a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt közös listáit, jelöltjeit támogatva elutasították a Magyar Szocialista Pártot a Gyurcsány-Bajnai korszakot a reménytelenséget. Magyarország nemet mondott az állandósult megszorításokra, a neoliberális ámokfutásra, az antiszociális politikára, a mezőgazdaság tönkretételére, a családok ellehetetlenítésére, a gyermekszegénységre, a korrupcióra, a vállalkozások kivéreztetésére és a népességfogyásra. Április 11-én a FIDESZ-KDNP az emberek bizalmából olyan támogatást élvez amire eddig még nem volt példa a magyar polgári demokrácia története folyamán. A változás szövetsége az első fordulóban az egyéni mandátumok nagy részét megszerezte amelynek következtében 206 hellyel rendelkezik az új Országgyűlésben a második forduló előtt. Ez a szám minden valószínűség szerint április 25-én csak növekedhet, mivel a még eldöntésre váró 57 egyéni választókörzet közül 56 esetében a FIDESZ-KDNP jelöltje az első helyről várja az ismételt megmérettetést. Egyedül az egyik angyalföldi választókerületben került az első helyre az MSZP jelöltje Tóth József, azonban még itt sem lehetetlen a fordítás a végső győzelem megszerzése.

A második forduló leendő eredményeit nem számítva bizonyosak lehetünk abban, hogy a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt fog kormányt alakítani Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével. De nem mindegy, hogy milyen mértékű lesz az a felhatalmazás amellyel az új kormány rendelkezni fog április 25-e után. Abban az 57 egyéni választókerületben ahol a második forduló fog dönteni a mandátum sorsáról ott az embereket ismét fel kell keresni és a közreműködésüket kell kérni ahhoz, hogy a változás ereje minél erősebb legyen. Ennek egyetlen útja pedig nem más, mint az, hogy április 25-én aki csak teheti a FIDESZ-KDNP-re szavaz. A FIDESZ-KDNP kormányt alakítva a változás akaratának megfelelően készen áll a remény korszakának megvalósítására amelynek végén az emberek azt fogják mondani, hogy végre egy olyan kormányuk van amelyik ígéretét betartva az emberközelibb az emberbarát politika jegyében az emberek boldogulása érdekében cselekszik. A második Orbán-kormány mindent meg fog tenni az emberek boldogulása érdekében és éjjel nappal azon fog dolgozni, hogy ismét büszkék legyünk arra, hogy magyarok vagyunk és az egész világon tiszteljenek ezért bennünket.

Kit érdekel a nép?

Simó Endre

A magyarországi szélsőbaloldal úgy döntött, hogy a szocialistákra fog szavazni április 11-én. Azt írta, azért döntött így, hogy ellensúlyozza a Jobbikkal azonosított Fidesz törekvéseit. Nem tudom, mekkora kő esett le a szocialisták szívéről a bejelentés hallatán. Csak azt tudom, hogy a döntés „antifasiszta meggyőződés diktálta ésszerűségből” született, és a Marx Károly Társaság, a Május 1. Társaság, a Kádár János Baráti Kör, a Magyar Egyesült Baloldal, a Munkáspárt 2006, valamint a magát társadalmi szervezetként nyilván tartó Attac írta alá. A szélsőbaloldal – akárcsak Mesterházy Attila – a „magyar Mussolinit” látja Orbán Viktorban. Nem az számít, hogy a Fidesz elnöke határozottan kiállt a demokratikus szabadságjogok védelmében, a szélsőségekkel szemben, középpontba állította a munkahelyteremtést, és kilátásba helyezte a közpénzekkel visszaélők elszámoltatását. Az sem számít, hogy gátak háruljanak el a nemzeti fejlődés útjából, a határainkon kívül élő honfitársaink pedig ne érezzék magukat idegennek. Hanem az számít, hogy ez a politika ne valósulhasson meg.

Ha ugyanis sikeresnek bizonyulna, vagy legalábbis részeredményeket hozna, bebizonyosodhatna, hogy nem a multiknak lefekvő lakájpolitikában tárul föl a szebb jövő lehetősége, hanem egy olyan demokratikus társadalmi koalícióban, amelyet ma a Fidesz-től remélnek az emberek. Nem biztos, hogy reményük valóra válik, maradéktalanul biztosan nem. Jöhet kiábrándulás is, ha az ígéretek nem válnak tettekre. De az biztos, hogy az MSZP-t a választók túlnyomó többsége éppen tettei alapján nem akarja látni sem többé, köztük olyanok sem, akiket aligha lehet jobboldali hajlamokkal vádolni. Ők azok az antifasiszták, akik nem mossák össze a fasisztákat a demokratákkal, a népben pedig nem csőcseléket látnak, hanem embereket. No, de szélsőbalosainkat miért is érdekelnék a tények? Hiszen ők évek óta a „fasiszta veszélyre” hivatkozva tagadták meg, hogy szembeszálljanak az MSZP-vel a TB privatizálásával, a kettős állampolgárság elutasításával, Gyurcsány és Bajnai megélhetési válsághoz vezető „konvergencia programjával” kapcsolatban. Kiszolgálták az MSZP és az SZDSZ neoliberális politikáját, amely egy milliós mélyszegénységhez, három millió létminimum alatt élőhöz, s további három millió létminimum közeli szinteken tengődőhöz vezetett. Mit nekik megélhetés, lakhatás, szociális biztonság, társadalmi igazságosság, nemzeti fejlődés, emberibb jövő?!

Kit érdekel a nép? „Szavazz az MSZP-re!” – hirdetik. Nem kell változás, jó ez, ahogy van! Csak fasizmus ne legyen belőle. Nem számít, hogy pontosan az a neoliberális politika hajtja a vizet a szélsőjobboldal malmára, amelyet az MSZP képvisel. Sebaj, szavazz az MSZP-re!