Ha abból indulnánk ki, hogy az országos televízióadók műsoráról tulajdonképpen eltűntek az erotikus tartalmú műsorok, azt mondhatnánk: felesleges foglalkozni a szex jelenlétével az elektronikus médiában. Tény ugyanis, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület 2003 márciusára vonatkozó felmérése szerint egyetlen erotikus film sem került képernyőre az országos adókon – s ezáltal a kereskedelmi csatornákon sem. Persze, a másik véglet is igaz – a kereskedelmi tévék színházi közvetítést sem tűztek műsorukra.

A helyzet ugyanakkor nem ilyen egyszerű. A fenti felmérés ugyanis csupán a kifejezetten erotikus műsorokra vonatkozik, és nem terjed ki azokra az adásokra, amelyekre jellemző a szexualitás jelenléte. Ilyenek elsősorban a csevegő műsorok, a talkshow-k és a valóságshow-k, amelyekből viszont jócskán kijutott minden tévékészülékét bekapcsoló honpolgárnak. Szintén a tavaly márciust vizsgáló felmérésből derül ki például, hogy a talkshow-k és a kabarék (pontosabban inkább előbbiek) az RTL Klub és a tv2 műsorának 11,3, illetve 11,4 százalékát tették ki az adott időszakban. Ez persze nem volna baj, ha ezeket a teljes szabadság jegyében nem az úgynevezett extrém figurák bemutatásával és szexualitással próbálnák eladni, illetve ha az ilyen típusú műsorok nem délután és az esti főműsoridőben volnának láthatóak.

Az RTL Klub Mónika show-ja gyakran ad munkát az ORTT Panaszbizottságának. Az esetek többségében az történik, hogy a testület helyt ad a panasznak, az élet pedig megy tovább a régi kerékvágásban.

Jellemző például egy tavaly év végi eset. A beszélgetős műsor témája november 13-án a női orgazmus volt, ennek kapcsán pedig az is szóba került, hogy a nők sokkal jobban tudják, mi a jó egy másik nőnek, mint a férfiak. Az adás után egy budapesti lakos a Panaszbizottsághoz fordult a témaválasztás, illetve a vetítés időpontja (17 óra 25 perc) miatt. A testület december 9-ei ülésén megalapozottnak minősítette a panaszt, mivel a műsor alkalmas volt arra, hogy a kiskorúak szellemi és erkölcsi fejlődését befolyásolja, „különösen azáltal, hogy azt a hamis képzetet keltette, hogy a szexuális együttlét valamiféle, a partnerek közötti verseny”. Az eljáró tanács szerint a műsor nem volt alkalmas a téma elfogadható feldolgozására, és az esetet olyan súlyosnak találták, hogy az ORTT illetékeseit a szankcionálási lehetőségek megvizsgálására kérték fel. Azóta néma csönd van az ügyben.

Alig egy hónappal korábban amiatt panaszolták be a show-t, hogy egy 13 éves lány szexuális molesztálása volt a téma, és a panaszos szerint a műsor átlépte a jó ízlés határait, vétett a kiskorú személy, az emberi méltóság és a jó erkölcs ellen. A Panaszbizottság itt is helyt adott a panasznak, megállapítva, hogy az RTL Klub megsértette a médiatörvényt, valamint több más jogszabályt is – többek között a gyermekvédelmi törvényt és a büntetőjogszabályokat –, és ez esetben is arra kérték az ORTT-t, hogy vizsgálja meg a szankcionálás lehetőségeit. Bár ez a döntés október 29-én született, azóta ebben az ügyben sem lehetett érdemi lépésről hallani.

A két kiragadott eset jól mutatja a jelenlegi helyzet minden problémáját: a szex igenis jelen van a televízióban (sok esetben csak verbálisan), az ORTT tulajdonképpen – elmarasztaló vélemények megfogalmazásán túl – nem tesz semmit ez ellen, a kereskedelmi televíziókat pedig nem érdeklik a jó érzésű emberek panaszai. ők arra apellálnak, hogy sokakat ezek a műsorok ültetnek a képernyők elé. És ez sajnos tény.

„A negatív reklám is reklám” – tartja a marketinggel és PR-ral foglalkozók ősrégi szabálya, amivel ugyan sokan nem értenek egyet, jó néhányan viszont ma is alkalmazzák a szakemberek közül – például a valóságshow-k esetében.

Amikor a Big Brother és a Való Világ indulásakor mi is foglalkoztunk a témával, már utaltunk arra, hogy a kukkolós műsorok az idő előrehaladtával egyre „durvábbak” lesznek, magyarul mind több extrém figura és mind több szex lesz bennük. Nem tévedtünk, ez a Való Világ 3 beindulása kapcsán is igazolódott. Az RTL Klub a sorozat előtt felmérést kezdett honlapján, amelyben arról érdeklődik, mit várnak a nézők az új szériától. Az adatok beszédesek, lapzártánkig több mint 23 ezren szavaztak, közülük mintegy 12 ezren (50,7 százalék) szexre, körülbelül 8500-an (36,1 százalék) humorra számítanak, ezzel szemben csupán 4,5 százalék szerint születnek majd barátságok a házban, és csak 1,7 százalék azon szavazók aránya, akik könnyeket várnak.

Az RTL Klub pedig igyekszik is megfelelni a várakozásoknak. Az első beszavazott játékos egy 17 éves korától aktmodellként dolgozó lány, Pandora, a második pedig egy chippendale-ként tevékenykedő fiú, Tommyboy volt, később pedig beköltözött egy pár is, akik már a második éjszakán kipróbálták, milyen azt tenni kamerák előtt, amit máskor – és mások – szigorúan kettesben szoktak. Emlékezhetünk, a Való Világ előző sorozata sem volt különb, akkor is „különleges” embereket kerestek a készítők, volt ott homoszexualitását nyíltan vállaló nő és férfi, valamint sztriptíztáncosnő is.

Árpa Attila, a Való Világ korábbi producere a témával kapcsolatban egy bulvárlapnak elmondta, azért ilyenek a szereplők, mert „a botrányos figurák felelnek meg a tömeg ízlésének”. Hozzátette, a folyamatos balhéknak és a pikáns jeleneteknek köszönhetően a műsor rendszeres szereplője lehet a bulvárlapoknak.

– Mindig volt egy hír a tarsolyunkban. Ha mégsem találtunk ilyet, akkor úgy alakítottuk a bentlakók életét, hogy kibontakozzon egy címlaptörténet – nyilatkozta a múltról Árpa, egyrészt rámutatva arra, hogy a kereskedelmi tévéket csak a nézettség érdekli, másrészt cáfolva a valóságshow-készítők azon korábbi szavait, melyek szerint ez a műsor olyan, mint az élet, és a szereplők saját sikerük kovácsai.

Elsősorban a csevegő műsorok és a valóságshow-k kapcsán készítette tanulmányát az ORTT-ről 2003 szeptemberében Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának helyettese. Az ombudsman-helyettes leírja, a kukkolós műsorokat 2002 szeptemberétől vizsgálata kezdetéig 126 alkalommal panaszolták be, s az ORTT mindegyik alkalommal megalapozottnak minősítette a feljelentéseket. Hajdu István, a testület elnöke azt mondta Takács Albertnek, hogy szerinte jelentősnek mondható szankciókkal sújtották a két kereskedelmi televíziót, mint például kötbér megfizetésre kötelezés vagy a műsor-szolgáltatási jog gyakorlásának 15-30 perces felfüggesztése. Igaz, Hajdu elismerte azt is, hogy csak egyszer, 2002. november 25-én, az RTL Klubon függesztették fel ténylegesen az adást, mert a többi esetben a két televízió bírósághoz fordult és az ügyekben eddig nem született jogerős döntés. A Mónika show-val kapcsolatban 2003 szeptemberéig egy komolyabb büntetésre került sor, amikor az RTL-nek az egyik adás miatt kötbért kellett fizetnie.

Takács Albert megállapította, hogy az ORTT által alkalmazható és alkalmazott szankciórendszer nem alkalmas arra, hogy a kereskedelmi televíziókat kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére kényszerítse, ugyanakkor az is igaz, hogy a testület sem tett meg mindent azért, hogy a csatornák a jogsértések mértékének megfelelő büntetésben részesüljenek. Az ombudsman-helyettes külön kitér a kiskorúak védelmére, s ezt írja: „Megállapítottam, hogy az ORTT alkotmányos kötelezettségét nem teljesítette a gyermekek fejlődésének védelme érdekében, vagyis nem járt el hivatalból olyan ügyekben, melyekben a Panaszbizottság a kiskorúak védelméről szóló törvényi rendelkezések megsértését állapította meg. Az ORTT (…) mulasztásával a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okozott”.

Ebből tehát világosan kiderül, hogy a szexuális tartalmú műsorok folyamatos, napjainkban is tapasztalható jelenlétének az ORTT tétlensége az egyik oka. A másik ok pedig a médiatörvény. Ez a jogszabály öt kategóriába sorolja a műsorokat. Az első csoportba a korhatár nélkül megtekinthető műsor tartozik, az ötödikbe pedig az, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, és ez utóbbiakat nem is lehet levetíteni. A köztes, II., III. és IV. kategóriába a 12, 16, illetve 18 éven aluliak számára nem ajánlott adások sorolandók, ezeket a jól ismert piktogramokkal kell megjelölni, illetve a sugárzásuk ideje meghatározott. A II. kategóriába sorolt műsorszámok 12 éven aluliaknak szóló műsorok között nem sugározhatók, míg a III. és a IV. csoportba tartozók 21 óra, illetve 22 óra után és hajnali 5 óra előtt kerülhetnek műsorra.

A törvény tehát egyértelmű, a problémát az jelenti, hogy a műsorszolgáltatókra bízza a minősítést. Ha pedig egy csatorna rosszul határozta meg műsorának minősítését, az eddigi gyakorlatban legfeljebb a Panaszbizottság elmarasztaló döntését kellett elviselnie, ennek pedig láthattuk, milyen következménye, visszatartó ereje van: semmilyen.