Összefogásból viszálykodásba
Az ellenzéki oldalon csodafegyvernek kikiáltott baloldali összefogás tavaly ugyan számos településen választási sikert hozott, ám az eltelt egy év alatt kiderült: a moslékkoalíciót hamar szétfeszítik az egyéni és pártérdekek. A Nézőpont Intézet elemzése rámutat, milyen tünetek jelzik az ellenzék kormányzóképtelenségét.
Az önkormányzati választások óta eltelt idő tapasztalatai rávilágítottak, hogy egy város vagy városrész hatékony működtetéséhez nem elegendő a balliberális politikusok hatalom- és pénzvágya, valamint szimpatizánsaik egy akolba terelése.
Mint a Nézőpont Intézet elemzésből kiderül, több városban a közös indulás terve is füstbe ment. Az olyan jelentős megyei jogú városok, mint Pécs, Debrecen, Miskolc és Budapest több kerületében sem voltak képesek egyezségre jutni a helyi politikusok még a reménybeli győzelem érdekében sem. Debrecenben a Momentum és a DK viszálya okozta a fiaskót, míg Pécsen és Miskolcon az LMP riadt vissza az MSZP programjától, amely a 2010 előtti viszonyok restaurációját tartotta elérendő célnak.
Több településen a közös indulás után hamar felbomlott az együttműködés, a balliberális pártok elveszítették vagy képtelenek voltak megteremteni a többségüket a közgyűlésben. Tatabányán például hét főre apadt a városvezetést támogatók köre a 17 fős testületben. Szolnokon kilépés miatt szorult kisebbségbe a baloldal. Budapest IX. kerületében pedig a DK–MSZP közös frakció hátrált ki Baranyi Krisztina polgármester mögül.
Budapest számos kerületében a pártérdekek miatt kialakult konfliktusok vezettek bizalomhiányhoz. Több önkormányzati testületben azért változtak meg az erőviszonyok, mert a szocialista színekben mandátumot nyerő politikusok átigazoltak az DK-hoz. Zuglóban a parkolási rendszer átalakításán kaptak össze a szocialisták és a momentumosok, Kispesten az MSZP-s városvezetés korrupciógyanús ügyei verték ki a biztosítékot a Momentumnál. Gödön pedig pártelnöki üzengetésbe torkollottak a baloldali városatyák közötti viszályok.
A Nézőpont Intézet elemzője szerint az eltelt egy év arra is rávilágított: a balliberálisok a településük érdekeit alárendelik annak a célnak, hogy a 2022-es országgyűlési választásokon megbuktassák a kormányt. E területen a leglátványosabb Karácsony Gergely budapesti főpolgármester tevékenysége, aki napi konfliktusok szításával indít támadásokat. Mások a helyhatósági szerepvállalást csak ugródeszkának tekintik, Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely vezetője egyenesen nagypolitikai babérokra tör, újabban esélyes miniszterelnök-jelöltnek tekinti magát. Pécs polgármestere pedig a baloldali összefogás bajnokának szerepében tetszeleg.
A Nézőpont elemzése kitér az összefogást csodafegyvernek tekintő pártok közötti ideológiai különbségekre is. A magát internacionalistaként, globalistaként meghatározó DK és Momentum deklarált elvei szembemennek az MSZP zavaros baloldali elképzeléseivel, ahogy a magát zöldpártként meghatározó LMP szólamaival is. A néhány tagot számláló Párbeszédről nem tudni, pontosan milyen ideológiát követ, mint ahogyan talányos az is, mit képvisel a radikális jobboldali múltját mára levetkőző Jobbik. Az e pártok közötti kényszerházasság az elemző szerint azt mutatja, az összefogás résztvevőire nem jellemző az elvhűség. Ezt támasztják alá azok a botrányok is, amelyek e politikusok nyilatkozatait kísérik. Elég a Hitlert méltató újbudai polgármesterre utalni, vagy a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat és nőket rémületes képződményként emlegető Niedermüller Péterre. Rendkívül zavaros e tekintetben a judapestező, tetűhintázó borsodi képviselőjelölt mellett kiálló Karácsony Gergely viselkedése is. Az elemző arra a következtetésre jut: a baloldalon az elveket és a józan észt felülírja a féktelen hatalomvágy és a zsákmányszerzés lehetősége.
Ez utóbbira persze a balliberális oldalnak már csak azért is szüksége lenne, mert az elmúlt tíz év választási kudarcai után klientúrája lényegesen népesebb, mint a megélhetésüket biztosítani képes pozíciók száma. Az önkormányzati választásokon elért sikerek azonban lehetőséget adtak rá, hogy zsíros állásokkal jutalmazzák kitartó embereiket. Az önkormányzati cégekben jól jövedelmező álláshoz vagy igazgatótanácsi tagsághoz jutott Draskovics Tibor, Gál J. Zoltán vagy Vágó István. Eger és Miskolc frissen megválasztott polgármestere pedig a rokonságát is igyekezett megfelelő pozíciókba juttatni.
A Nézőpont Intézet kutatói arra is kíváncsiak voltak, hogy az újsütetű városatyák miként teljesítették választási ígéreteiket. Az összesítés azt mutatja, a kampányígéretek nem váltak valóra. Sokan az önkormányzat működésének átláthatóságával gyűjtöttek híveket, ám homály fed minden döntést. A járványhelyzetet több polgármester, közöttük Pikó András, Józsefváros első embere arra használta fel, hogy testületi határozatot igénylő ügyekben is egyedül döntsön. Karácsony Gergely pedig légkondicionált metró helyett csak néhány biciklisávval akarta választói szemét kiszúrni. De elmondható, hogy jellemző a baloldal működésére a szociális kiadások lefaragása, a helyi adók és bérleti díjak emelése, valamint a korábban megkezdett fejlesztések leállítása. A kampányban ígért „szabad” sajtó pedig úgy valósult meg, hogy mindenütt Szabad Nép-stílusú propagandakiadványok lepték el a városrészeket, ahol a moslékkoalíció hatalomra jutott.