Ötszázezer

Ünnepélyes keretek között tett állampolgársági esküt Böjte Csaba és édesanyja, Böjte Julianna december 5-én az Országházban, a Szent Korona előtt. Az eskütételen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.

Semjén Zsolt kiemelte, szimbolikus, hogy éppen december 5-én került sor az ötszázezredik külhonban élő magyar állampolgári eskütételére, ez ugyanis a 2004. december 5-i nemzetrontó árulás szégyenét hivatott jóvátenni. Arra hivatott, hogy begyógyítsuk, összeforrasszuk a kinyílt sebet, s ezáltal jóvátegyük, amennyire lehet azt, ami akkor történt.

Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: Magyarország számára megtiszteltetés, hogy Böjte Csabát és édesanyját köszöntheti ötszázezredik és ötszázezer-egyedik új állampolgáraként.

Idén négyszáz éve, hogy 1613-ban Bethlen Gábort fejedelemmé választották, ennek kapcsán Csaba testvér a fejedelem befogadó, párbeszédre épülő politikáját állította követendő példaként elénk:

– Bethlen Gábor képes volt a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat, mindazokat, kik e térségben éltek, megszólítani, egymással kiengesztelni, egy asztalhoz ültetni, és az így felszabadult erőket az országépítésre bölcsen befogni, s Erdélyt csodálatos tündérkertté változtatta. Párbeszédre lenne szükség most is, de az persze nehéz. Trianon után a Kárpát-medencét csak úgy lehet újra tündérkertté változtatni, ha összefognak az itt élő népek, ha párbeszéd alakul ki köztünk. A patak milyen hamar megtisztul, ezt el kellene tanulnunk tőle. Sokszor megsértenek, bántanak, fájdalmat okoznak nekünk, de nem jó sebekkel együtt élni. Jobb az irgalom, megbocsátás, nagyvonalúság útján járni. Hinnünk kell abban, hogy a szeretet legyőzi a rosszat.

Csaba testvér nagy szeretettel, egy-egy tréfás történetet felemlegetve beszélt a Dévai Szent Ferenc Alapítványról, az általuk nevelt gyermekekről.

– A gyerek egy csoda, Isten ajándéka. Ha egy pedagógus ebbe belegondol, beleremeg a szíve. A gyerek mennyei alkotás, persze lehet egy kicsit pókhálós, néhány légypiszok itt-ott előfordulhat, de annyi baj legyen! Hiszem, hogy a Jóisten nem küld üres borítékot hozzánk, nem teremt selejtet. Kérjük az Istentől, hogy a nagymamát gyógyítsa meg a rákból, vagy kérünk tőle Wass Alberteket vagy Kós Károlyokat, akik tudnak olyan házakat építeni, hogy lakható is, szép is. Kérjük a Jóistent, s hiszem, hogy ő minden kérést meghallgat, s gyerekbőrbe csomagolja a válaszát. Azt a kis csomagot pedig ki kell bontani, ez a pedagógus dolga. Megtalálni, miben ügyes az a gyermek, majd biztatni kell, elvinni a határaihoz, s egy lépéssel tovább.

Advent idején, a karácsony közeledtével Isten befogad minket, és ilyenkor mi is jobban befogadjuk őt. Fontos az együttlét, az összetartozás. Böjte atya záró gondolatait tolmácsoljuk a Demokrata olvasóinak:

– Ebben az Adventben, ha kérhetek valamit az önök karácsonyfája alá, akkor befogadó, a másik felé forduló szeretetet, jóságot, bizalmat kérnék az önök számára. Merjenek írni egy-egy levelet olyannak, aki elsodródott önök mellől, a családból, baráti körből. Merjék megszólítani, meghívni egy kávéra, egy beszélgetésre. A befogadásból mindig érték fakad.

Elek Nikolett