Éva, az első gyermekével háztartásbeliként otthon lévő háziasszony vásárolni indul. Néhány hónappal ezelőtt még írott listát állított össze, és havonta egyszer nagybevásárlásra indult férjével a közeli hipermarketbe, most azonban csak az éjjel-nappal nyitva tartó garázsbolt felé irányítja lépteit, amely csupán pár száz méterre van a formálódó család közelmúltban vett hatvan négyzetméteres lakásától. A bolt felé haladván gyakran eszébe jut 2008 kora nyara, amikor három és fél hónapos huzavona után végre beköltöztek a négyszintes téglaépület egyik első emeleti lakásába, új otthonukba, amelyet jórészt hitelből sikerült megvásárolniuk. Éva agyában felvillannak a bankban eltöltött órák, napok képei, a kifizetett hitelbírálati, értékbecslési, közjegyzői díjak, amelyek súlyosan megterhelték a család költségvetését, mégis azzal a pozitív érzettel eltöltve őt és férjét, hogy a nemrég született pici gyerekkel erőfeszítéseik eredményeként, annyi albérletben eltöltött év után végre hamarosan birtokba vehetik saját közös otthonukat.

Mire a fiatal anya a bolthoz ér, gondolatai az immár ötödik ízben a postaládájában landolt, az aktuális havi hiteltörlesztés postai feladásához szükséges sárga csekkre terelődnek, amelyen az érzéketlen számok a nyár végi ötvenezer forintról novemberre minden átmenet nélkül nyolcvankétezerre kúsztak fel. Éva első gondolata egy ideje az, mekkora szerencse, hogy nem engedte a férje a bankszámlájáról egyből leemelni a havi törlesztőrészletet, így maradt a családnak némi mozgástere, ha valami hirtelen kiadás miatt pénzre volna szükségük, és férje százhúszezer forintos jövedelmének egy részére kérlelhetetlenül a gyerekorvos, a zöldséges vagy a cipész tartana hirtelen igényt a hitelintézet helyett. A házaspár a gyerek után járó térítéssel kiegészített együttes jövedelméből 2009 márciusában csupán a garázsbolt termékeire futja, mivel az eddig a hipermarketben gyümölcsre, tejtermékekre, gyerekruhára és gyerekcipőre elköltött harmincezer forintot elviszi a hiteltörlesztés megnövekedett különbözete. Gábor, a fiatal férj egy gépjárműüzemben dolgozik, amely a válság miatt visszafogni kényszerül termelését, a tömeges elbocsátást elkerülendő a négynapos munkahét bevezetésével próbálja szakképzett munkavállalóit megtartani. Mindez Gábor szempontjából csak hajszálnyit jobb a tragikusnál, hiszen fizetése emiatt húsz százalékkal csökken áprilistól. Ebből kellene befizetniük a megemelkedett havi törlesztőrészletet úgy, hogy legalább enni tudjanak még a havi fixből.

Hitelből hitelbe

Rajtuk sem segít az a törvény, amelyet a devizahitelesek megsegítésére fogadott el március elején az Országgyűlés. A segítséget ugyanis csak azok vehetik igénybe, akik önhibájukon kívül 2008. szeptember 30-a után, a válság miatt elveszítették az állásukat, és regisztrált álláskeresők. Ők bármely banktól áthidaló hitelt vehetnek fel, és ebből a kölcsönből törleszthetik a havi részleteket, gyakorlatilag hitelből hitelbe menekülnek. A Gyurcsány-kabinet szerint az eredeti hitelösszegből legalább tízezer forintot továbbra is vállalni kell az adósnak, míg ezzel egyidejűleg egy másik, úgynevezett áthidaló hitelt kell felvennie, ami a folyósítástól kezdve két évig jár. Ezalatt az adós ugyan sem tőkét, sem kamatot nem fizet, de a két év után egyszerre szakad a nyakába az eredeti lakáskölcsön, valamint az áthidaló hitel. Magyarul egy hitel helyett kettőt fizethet ezentúl. Ráadásul aki két év elteltével sem tud fizetni, az attól kezdve az államnak tartozik, és az állam a tartozást adók módjára hajtja be.

A Lakástulajdonosok Országos Érdekvédelmi Szervezete szerint az áthidaló hitel a devizahitelesek csak alig tíz százalékán tud segíteni, ráadásul ezt az adatot is kétkedve kell fogadni, ugyanis a Világgazdaság adatai szerint a válság miatt február végéig húszezren vesztették el állásukat október elseje óta, az érvényben lévő lakáshitelszerződések száma pedig 800 ezer. Az is előfordulhat, hogy a kabinet, amelynek szociális minisztere, Szűcs Erika nemrég kijelentette, nem tragédia, ha az emberek egy része már a számláit sem tudja kifizetni, már tud valamit a munkanélküliség várható alakulásáról, vagyis a válság hullámain szörföző Gyurcsány nemsokára elmondhatja, tényleg rengeteg emberen segített…

Tulajdonképpen ez a tíz százalék is csak időt nyer, életet még nem. Mádi László, a Fidesz szakpolitikusa jogilag aggályosnak tartja, hogy csak a szeptember 30-a után állásukat vesztett emberek jogosultak állami garanciára, ezért nem csodálkozna, ha az Alkotmánybíróságon támadnák meg ezt a rendelkezést. Kérdés, hogy a két év leteltével az adós tud-e fizetni, vagy újabb hitelekbe menekül.

Alpesi varázslat

A svájcifrank-alapú kölcsönök esetében körülbelül harminc, az euró-alapú hitelek esetében húsz, a jenalapú hiteleknél pedig több mint hatvan százalékkal kell többet fizetni, mint tavaly ilyenkor. Szerencsére utóbbit Magyarországon csak két bank folyósított, a többi túl kockázatosnak tartotta.

Egy ötvenezer forintos svájcifrank-alapú törlesztőrészlet hatvanötezerre, egy jenalapú pedig több mint nyolcvanezer forintra nőtt meg. A legrosszabb helyzetben azok a frankhitelesek vannak, akik akkor vették fel a hitelt, amikor 1 svájci frank 140 forintot ért. Nekik a forintgyengülés miatt most negyven százalékkal kell többet fizetni havonta.

A pénzügyi szakértők már nem azon vitatkoznak, hogy bedőlnek-e a devizahitelek, hanem azon, hogy ez mikor történik meg. Van, aki szerint 330 forintos eurónál, mások 350 forintnál látják a véget.

Az utóbbi években maximum 1-2 százalék volt a bedőlt hitelek aránya. Elemzők szerint nem azért, mert olyan jó adósok lennénk, hanem mert a magyar háztartások többségének egyetlen vagyona a még ki nem fizetett ingatlan, ezért mindig nagyon odafigyelünk arra, hogy a törlesztőrészletünk be legyen fizetve. Ha huszadika után már nincs mit enni, akkor is.

– Az önkormányzathoz benyújtott szociális bérlakás iránti kérelmünket háromszor utasították el, ezzel telt két évünk. Féltünk, hogy kifutunk az időből, mert a szocpol támogatás csak 35 éves korig adható, és a férjem akkor már 34 éves volt – kezd bele történetébe Rita, aki férjével öt gyermeket nevel, a legidősebb tizenhárom, a legfiatalabb másfél éves. – Nem volt más lehetőségünk, csak a lakáshitel. Egy évvel ezelőtt, 8,7 millió forint értékben vettünk fel svájcifrank-alapú hitelt, az önrészt a szocpolból fizettük be. Így sikerült egy 71 négyzetméteres újpesti panelház harmadik emeletére beköltözni. Ekkor 152 forintot ért egy svájci frank, és az induló törlesztőrészlet havi 49 ezer forint volt. A részletet azóta már többször is emelték, most 82 ezer forintnál tartunk. Számítottunk emelésre, mert az első kamatperiódusunk most járt le, de a 82 ezer forint sokkolt minket. Ráadásul nemrég küldtek egy újabb levelet, amelyben arra kérnek, április 4-én legyen a számlánkon 180 svájci franknak megfelelő összeg, mert technikai hiba történt az előző levonásnál – meséli a 24 éves fiatalasszony, aki kérdésünkre, hogy a hitelfelvétel előtt tájékoztatták-e a bankban a devizahitel kockázatairól, úgy felelt, hogy az ügyintéző azt mondta, maximum havi ötezer forinttal emelkedhet a részlet.

– A havi fix jövedelmünk családi pótlékkal és gyessel együtt 110 ezer forint. A férjemmel közösen van egy tetoválószalonunk, de egyelőre az is csak viszi a pénzt. Iszonyat, mennyi a fizetnivaló a panelban, a rezsivel is elcsúsztunk rendesen. A lakást öt évig nem tudjuk eladni, mert akkor vissza kellene fizetni a több mint kétmillió forint értékű szocpolt – ecseteli, milyen nehéz helyzetbe kerültek. Tanácsunkra, hogy érdeklődjék meg a hitelező banknál, milyen segítséget tudnak nyújtani, csak legyintett. – Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik. Így is, úgy is mi járunk rosszul – mondta lemondóan Rita, aki 48 éves lesz, mikor lejár a kölcsön 25 éves futamideje. Ritának azonban felcsillant a szeme, amikor azt tanácsoltuk, kérjen bankjától, az OTP-től fizetési halasztást, ugyanis a devizaalapú lakáshiteleseknek március 31-ig lehetőségük van hat hónapig szüneteltetni a törlesztést.

Mentőöv a Titanicról

Más hitelintézetek is megkísérelnek az adósok számára mentőövet dobni. Az MKB Bank például lehetőséget ad a futamidő kitolására, ami így akár 35 évig is eltarthat, de legalább egyenletesebben oszlik el a teher.

Türelmi időre, átütemezésre, átmeneti törlesztőrészlet-csökkentésre szinte minden banknál mód van, a lényeg az, hogy időben lépjünk, ne várjuk meg, míg a bank kezdi keresni a pénzét. Az egyeztetés előtt érdemes felmérnünk, mit tudunk vállalni a jövőben, mert a nem tartható ígéretek hatásaként később már nehezebb feltételekkel tárgyalhatunk. Ha hosszabb távon sincs remény arra, hogy a részleteket ki lehet gazdálkodni, akkor el kell gondolkodni az ingatlan eladásán, egy kisebb, vagy a korábbinál előnytelenebb adottságú ingatlanba költözésen. Az ilyen helyzetbe csöppenőnek azonban a lakáspiac túlkínálatával kell számolnia, vásárló pedig alig van, így nagy valószínűséggel csak veszteséggel lehet kiszállni a hitelből.

Ha bekövetkezik a legrosszabb, vagyis a lakáshitel „bedől”, akkor a bankok egy része felajánlja az ügyfélnek, hogy vagy maga értékesítse az adott ingatlant, vagy árverezzék el. A tapasztalatok szerint ilyenkor az történik, hogy az adós irreálisan magas árat kér az ingatlanért, amennyit persze senki sem fizet érte, így végül kényszerértékesítésre kerül sor, az ingatlan pedig olyan kezébe kerül, aki jóval áron alul veszi meg, így a veszteség elkerülhetetlen. A bankoknak is az az érdekük, hogy a hitelek ne dőljenek be, hiszen a pangó lakáspiacon csak jóval áron alul lehetne értékesíteni a lakásokat. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is rámutatott arra, hogy „nem lehet százezres nagyságrendben lakást elkobozni”. Szakértők nem ajánlják a törlesztőrészlet más típusú, gyorsan felvett hitelből történő finanszírozását, mivel a szabad felhasználású hitelekhez képest a lakáshitelek kamata jellemzően alacsonyabb, ennek pedig súlyosabb eladósodottság lehet az eredménye. Szintén nem tanácsos a devizában felvett hitelt forintalapúra változtatni, ugyanis a forinthitelek nem olcsók, ráadásul az árfolyam-különbözet miatt előfordulhat, hogy jelentősen nagyobb adósságot kell átkonvertálni, mint amennyit eredetileg felvettünk.

A pénzpiaci folyamatok alapja ugyanis a bizalom és a támasztott várakozások. És mivel Magyarország kockázata tavaly ősz óta nagyon megemelkedett, az államcsőd esélye jelentősen megnőtt, így a magyar bankok végül is a korábbinál lényegesen drágábban juthatnak forrásokhoz külföldről, az emelkedő hitelköltségekben ezt hárítják tovább Évára, Gáborra és Ritára.

Számukra és családjaik számára biztató fejlemény, hogy a következő évtől akár már csődbe is mehetnek, hiszen bevezetni tervezik a magánszemélyekre vonatkozó magáncsőd intézményét, ami gyakorlatilag pénzügyi gondnokságot jelent.

A piac áraz

Kóka János, az amnéziás ellenzéki még 2006-ban, gazdasági miniszterként jelentette ki, hogy a magyarok pénzügyi analfabéták, mert nem értik, mit jelent devizában eladósodni. Simor András jegybankelnök szerint viszont a lakosság – az Orbán-kormány intézkedései nyomán – joggal számított arra, hogy belátható időn belül csatlakozunk az euróövezethez, így nagy kockázatot nem vállal az, aki devizahitelt vesz igénybe.

A Fitch Ratings, a legnagyobb európai hitelminősítő Kókánál finomabban fogalmazott. Tavaly nyáron elemzést jelentetett meg a magyar lakossági devizahitelek kockázatairól, amelyben a forint árfolyamának esetleges gyengülésére hívja fel a figyelmet, és kiemeli, a lakosság nem képes felmérni a kockázatokat, ezért elsősorban a bankoknak kell önmérsékletet tanúsítaniuk a hitelbírálat során. Való igaz, hogy a magyar lakosság túlnyomó többségének a hitel felvételekor nem az árfolyam-ingadozás és a forintgyengülés járt a fejében, hanem az, hogy minél alacsonyabb legyen a havi törlesztőrészlet. Mivel a devizahiteles konstrukciók sokkal alacsonyabb havi törlesztőrészlettel kecsegtettek, mint a forinthitelesek, ezért a devizahitelek töretlen népszerűségnek örvendtek.

A devizaalapú lakáshitel-állomány 2004-ben ugrott meg drasztikusan, és meredeken nőtt egészen 2008. október közepéig, amikor több bank felfüggesztette a svájcifrank-alapú hitelezést.

2008 első félévében az új hitelek 90 százaléka devizaalapú volt. Ma az egész lakáshitel-állomány mintegy 52 százaléka devizaalapú. Például tavaly nyáron, amikor az euró árfolyama 240 forint körül volt, egy 10 millió forintos lakáshitel esetén az egyik bank havi 101 455 forint törlesztőrészlettel kínálta a forintalapú hitelt, míg a devizaalapú hitelt 77 897 forintért. Az még egy „pénzügyi analfabéta” számára is tudott: minél nagyobb futamidőt választ, annál kevesebb a havi törlesztőrészlet. 2000-ben a lakáshitelek átlagos futamideje kilenc év volt, ma ez már 17 év.

Gyurcsány Ferenc megszólalásai, amelyek következetesen gyengítik a magyar forintot, arra mutatnak rá, hogy mindez még messze nem a gödör legalja. Napirenden van az értékalapú ingatlanadó bevezetésének ügye, amellyel a tüntetők után most az ingatlantulajdonosok arcába akar gumilövedéket lőni az őszödi szónok. Éva, Gábor, Rita és a többi pénzügyi analfabéta rettegve figyelhetik az áfaemelés terveit, aminek hatására lassan már a garázsboltban sem fogják tudni megvásárolni az alapvető élelmiszereket, félhetnek attól, ha a miniszterelnök Brüsszelben koldul, mert a piac érzelemmentesen beárazza és forintgyengüléssel bünteti akcióit, amivel tovább emelkednek a fizetendő havi törlesztések összegei a sárga postai csekkek rovataiban.

Lass Gábor, Udvarhelyi István