Papfogyatkozás
Európában ugyan néhány éve stagnál a katolikus hívek száma, a világban azonban kismértékben évről évre nő. Papokból ugyanakkor egy-két térségtől eltekintve egyre nagyobb hiány mutatkozik, és hasonló tendencia figyelhető meg a papnövendékeket illetően is. A reformátusoknál kevésbé súlyos a helyzet, de a lelkészhiány náluk is fennáll.
Az egyre nagyobb méreteket öltő paphiány a katolikus egyház következő évtizedének minden bizonnyal legégetőbb kérdése. Az utánpótlás Afrikában és Ázsiában megfelelő mértékű, ám már Amerikában sincs elegendő pap, Európában pedig elég súlyos a helyzet. Az adatok Magyarországon sem adnak okot örömre: a szeminaristák száma a 2000. évi 420-ról 2018-ra 200 alá csökkent, a katolikus lelkipásztoroké pedig tavaly csupán egy fővel nőtt, előtte évről évre fogyott.
Június elején lesújtó hír járta be a hazai sajtót: a kispapok számának drámai csökkenése következtében Udvardy György veszprémi püspök felfüggesztette a Boldog Gizella Szeminárium működését. „Ezt a szomorú, ámde szükséges lépést annak reményében tettem, hogy új papi hivatásokért minden erőnket mozgósítva, ez a nagy múltú szeminárium hamarosan újra fogadhat majd növendékeket” – írta közleményében az egyházi vezető.
Amíg Európa nyugati felén sorra zárják be a templomokat, addig Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta településein mintegy 2800 templom újult meg és 120 épült fel az elmúlt bő egy évtizedben a kormány támogatásával. Az örömteli tényre ugyanakkor árnyékot vet, hogy a szolgálatot vállaló papok száma minden évben kevesebb, a praktizálók átlagéletkora pedig egyre magasabb. Bár hazánk mind több papot „importál”, a probléma még így is fennáll, a létszámhiány miatt pedig akad már olyan lelkipásztor, aki közel 30 falut lát el. Az ebből fakadó nehézségek, mint például az állandó utazás, illetve a túlterheltség és a kiégéstől való félelem már önmagában elriaszt sok-sok potenciális utódot. Nem beszélve a javadalmazásról. Egy egyházmegyés pap fizetése kortól függően nettó 160 és 200 ezer forint között változik, ami messze elmarad az átlagkeresettől.
Az egyházi vezetőket és az aktív papokat megszólaltatni az ügyben meglehetősen nehéz, kevesen vállalják ugyanis véleményüket a nyilvánosság előtt. A külvilágnak ugyanakkor határozott véleménye van arról, mi okozza a gondot. Az internetes fórumok hozzászólásai alapján a legtöbben úgy vélik, a probléma a cölibátusban, vagyis a kötelező nőtlenség törvényében keresendő. Ezt pedig több élettörténet is alátámasztja.
„Bennünket, papnövendékeket módszeresen próbáltak felkészíteni az aszkétaéletre, a nemi vágyak elfojtására. Azt mondták, hogy ne nézzünk filmeket, lehetőleg regényeket se nagyon olvassunk, azok csak felkorbácsolják az ösztönöket. Meneküljünk a munkába. A pappá szentelésemkor abban a meggyőződésben tettem fogadalmat, hogy megtartom a cölibátust” – mesélte egy korábbi interjújában Gergely Dezső, aki 15 évnyi papi szolgálat után megnősült. Bevallotta, hogy szolgálata alatt is élt nemi életet, és nem érezte bűnnek. Hozzátette, csodálja azokat a kollégáit, akik halálukig képesek az önmegtartóztatásra, ám ennek ellenére úgy gondolja, senkitől sem lehet elvárni, hogy legyőzze a természet törvényeit.
„Ha a cölibátust eltörlik, akkor biztosan maradtam volna a hivatásomnál, mert nem a hitemet vagy Istent veszítettem el. A magány az, ami felőrölt engem” – nyilatkozta Balogh Tibor még 2014-ben, miután egy vasárnapi misén bejelentette híveinek, befejezi a szolgálatot, mert családot szeretne. Miután otthagyta hivatását, versenybe szállt a 2014-es önkormányzati választáson Nagybajcs polgármesteri címéért, amit el is nyert, így lemondásáig két éven keresztül ő irányította a települést.
Füzes Ádám atya idén júniusban jelentette be, hogy 22 év szolgálat után felhagy hivatásával. Az ok hasonló. „Negyvenes éveimben szeretnék egységes, igaz, hiteles életet élni. Egységben magammal, életvitelemmel, vágyaimmal. Nem szeretnék egyedül megöregedni. Szeretnék családot, megtalálni a társamat, akivel kölcsönös szerelemben élhetünk. Szeretnék mindazzal a jóval, ami bennem van, mindazzal a tudással, szakmával, amim van, dolgozni, szolgálni: ott, ahol szükség van rá. Hiszem, hogy megtalálom a társamat és a működésemhez szükséges külső kereteket” – írta búcsúlevelében a katolikus pap.
A református egyházban nincs lelkészhiány – szögezte le egy korábbi interjúban Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese. Szerinte ez részben annak köszönhető, hogy a rendszerváltás óta növekszik az érdeklődés a lelkészi pálya iránt. A kilencvenes évek elején olyan sokan jelentkeztek, hogy a meglévő budapesti és debreceni teológia mellé két újabb oktatási intézményt is megnyitottak Pápán és Sárospatakon. A négy intézmény azóta sem fogyott ki a hallgatókból, a rektorhelyettes elmondása alapján Debrecenben és Budapesten húsz fő körül alakul egy évfolyam létszáma, Sárospatakon és Pápán nyolc-tíz fős a nagyobb, öt fő körüli egy kisebb évfolyam. Összességében Pápán ötven-hatvan hallgató van, Budapesten és Debrecenben viszont száz feletti a számuk. Zsengellér József úgy látta, ebben jelentős szerepe van annak, hogy a lelkészek házasodhatnak és családot alapíthatnak.
Sáska Attila, a Délegyházi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora lapunk kérdésére árnyalja a képet, úgy fogalmaz, ingadozó a hallgatók száma. Amikor elkezdte a teológiát, tizenhat évfolyamtársa volt, viszont közülük csak heten fejezték be tanulmányaikat. A következő évfolyamban ugyanakkor huszonnégyen indultak, és közel húszan el is végezték. A jelentkezők számát tekintve tehát nincs ok aggodalomra, ám a lelkipásztor rámutat, attól, hogy valaki befejezi a képzést, még nem lesz automatikusan parókus, azaz gyülekezetben szolgáló lelkész. Egyesek újságírónak állnak a Reformátusok Lapjánál, vagy a Zsinati Hivatalban vállalnak irodai pozíciót. És bár lelkészhiány Sáska Attila szerint sincs, azt hozzáteszi, egy bonyolult sakkjátszma eredménye az, hogy a parókiákon nincs betöltetlen poszt.
– Nem ég a ház, de inkább a lelkészhiányhoz állunk közelebb, mint a túltelítettséghez – fűzi még hozzá. Életkor szempontjából a református egyház mindenképp jobban áll, mint a római katolikus, azaz a lelkipásztorok átlagéletkora lényegesen alacsonyabb. Sáska Attila szerint ez annak köszönhető, hogy a teológushallgatók döntő többsége érettségi után kezdi a tanulmányait, ezért fiatalon végez. Kevesen vannak olyanok, akik idősebb korukban döntenek a lelkészi hivatás mellett. A lelkipásztor azon a véleményen van: ebben szerepet játszik, hogy a teológushallgatóknak az életük kezdetén nem kell választaniuk a család és a hivatásuk között. Mint mondja, sok katolikus papnövendékek még leteszi a félutas vizsgát, ám meggondolja magát, inkább mégis szeretne családot. A református teológusnak ilyen radikális döntést nem kell meghoznia. Noha sokan érvelnek azzal, hogy így a papoknak több ideje jut a feladataikra, Sáska Attila úgy látja, ez nem feltétlenül igaz. Személyes tapasztalata azt mutatja, jó, hogy akad, aki segít, hogy otthon, a négy fal között is van kihez szólni, meg lehet beszélni akár a gyülekezet dolgait is.
Ugyanakkor a házassággal járó problémák is megjelennek, például a válás.
– Sajnos ez jelen van a lelkészcsaládokban is, méghozzá egyre emelkedő számban. Legtöbbször az az oka, hogy a lelkészi hivatással járó életmódot a házastárs nem tudja hosszú távon vállalni. Kevés fizetés, sok munka, adott esetben pedig egy kicsi, a világtól elzárt vidéki parókiát is el kell vállalni – mondja a Demokratának Szabóné Lévai Csilla, a Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora. Ilyenkor felfüggesztik a lelkészt, és az egyházmegye etikai bizottsága veszi górcső alá, hogy kinek a hibájából szakadt szét a család. Ha a lelkipásztor miatt, akkor elveszíti a palástját. Ha a házastárs hibájából, akkor visszahelyezik a hivatalába.