– Milyen indíttatásból hirdette meg a Legszebb Konyhakert versenyt?

– Szűkebb pátriámban, Karcagon, de az országot járva másutt is azt tapasztaltam, hogy nagyon sok, hazai szinten mintegy kétszázezer hektárnyi a műveletlenül hagyott udvar, kert, ahol pedig nem hever parlagon a rendelkezésre álló ház körüli terület, ott pázsitot gondoznak, dísznövényeket telepítenek. A konyhakert hagyománya és főleg a hozzá kapcsolódó tudás így háttérbe szorul, és lassan elvész. Velünk ellentétben például a finnek minden lehetséges négyzetcentimétert megművelnek, és pazarlásnak tartják, hogy nálunk vetetlenek az udvarok. Angliában vagy Franciaországban néhány négyzetméteres hobbiparcellákért is szinte közelharcot vívnak, annyira nagy keletjük van. Helyenként csak sorsolás útján tudják eldönteni, ki kapja meg a lehetőséget ezen kis területek megművelésére. A kontraszt tehát igen nagy, hátrányunkra.

– Mi lehet ennek az oka?

– Sokan képtelenek a mindennapi taposómalom mellett időt szakítani, elszánni magukat arra, hogy munka után hazatérve még a kertben is tevékenykedjenek, bár aki akarja, az nyilván ki tudja szorítani azt az egy-két órát. A legnagyobb visszatartó erő azonban az a felfogás, mely szerint nem éri meg ezzel foglalkozni. Visszatérő aggály, hogy nem tudják eladni a fölösleget, illetve hogy egyszerűbb, olcsóbb és kényelmesebb valamelyik áruházban megvenni.

– Valóban olcsóbb üzletben megvenni?

– Egyáltalán nem, sőt, azzal is tisztában kell lenni, hogy egy díszkert fenntartása sok esetben költségesebb, mint egy konyhakerté, és időben is nagyjából annyi törődést igényel. Másik lényeges szempont, hogy míg a saját termesztésű zöldség, gyümölcs, fűszer, gyógynövény minőségét saját magunk garantálhatjuk, a messziről ideutaztatott áruról nem tudunk semmit. A konyhakertek visszaszorulásának van még egy oka, ez pedig az egyes térségekben megrendült közbiztonság. Ezen a téren van még tennivaló, sokat jelent a közösségek, a szomszédok odafigyelése egymásra, arról nem beszélve, hogy ha egy kertben folyamatos a jelenlét, a munka, akkor az arra illetéktelenek sem juthatnak be olyan könnyen, mint egy elhagyott, nem művelt udvarba, kertbe.

– Egy átlagos családot nagyjából mekkora konyhakert tud ellátni zöldséggel?

– Meglepően kis terület is elegendő, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr ezt direkt kipróbálta, és tapasztalata szerint az ő négytagú családját egy háromszor négy méteres, vagyis tizenkét négyzetméteres miniparcella tavaly kiszolgálta paradicsommal, paprikával, hagymával. De akár egy lakótelepi pa­nel­lakás balkonján is lehet többféle zöldséget, fűszer- és gyógynövényt termelni.

– Hogy indult a Legszebb Konyhakert verseny?

– 2012-ben, akkor még csak karcagi léptékben indítottam el a kezdeményezést, aminek mindjárt az első évben meglepően nagy sikere volt, számos környező település is jelezte, hogy csatlakozna a programhoz. Tavaly már országos méretűre nőtt a vetélkedés, sőt, négy testvérvárosunk: a felvidéki Szepsi, az erdélyi Székelykeresztúr, Délvidékről pedig Bácskossuthfalva és Temerin is csatlakozott, így immár összmagyar mozgalommal büszkélkedhetünk. Fazekas Sándor miniszter úr már a kezdetekkor személyesen is felkarolta a kezdeményezést, így a program 2013-ban a Vidékfejlesztési Minisztérium országos mintaprojektje lett. Fontos cél az önellátás jelentőségének hangsúlyozása.

– Milyen lehetőségei vannak egy nem hivatásszerűen gazdálkodó konyhakertművelőnek a fölös termény értékesítésére, a jövedelem ily módon történő kiegészítésére?

– A termelői piacok felkarolása előrelendítette az ügyet, ugyanakkor kétségtelen, hogy azok számára, akik nem életvitelszerűen gazdálkodnak, gyakran túlzott adminisztrációval jár még ez is: kistermelőnek vagy őstermelőnek kell lenni, permetezési naplót kell vezetni – utóbbi egyébként a Legszebb Konyhakert verseny által is előnyben részesített bio- és ökomódszerek miatt is elengedhetetlen. Bízom benne, hogy látva a program sikerét belátható időn belül ezek az akadályok is elhárulnak, és így négy-öt kiló paprikával is könnyen és szabályosan meg lehet jelenni a piacon. Az elmúlt években ezen a téren fontos lépések történtek jó irányban, a Falugazdász-hálózat, a Magyar Piac Szövetkezet, a Kisléptékű Termék-előállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseletének Egyesülete, a Rövid Élelmiszer-ellátási Láncok (REL) kiépítése is nagy segítséget nyújt ebben

– Hány település, illetve hány kertművelő vett részt a versenyen?

– Hatvan település kilencszázharminckilenc nevezéssel vett részt a minta­programban, az országos vetélkedésben pedig harmincöt település mérettette meg magát hatvankilenc kerttel. Közülük huszonnégyen kapták meg a Magyarország Legszebb Konyhakertje díjat. Tavaly összesen öt kategóriában lehetett indulni: a balkont, az ötven négyzetméternél nem nagyobb minikertet, az efölötti méretű normál kertet, továbbá a zöldséges, illetve a gyümölcsös zártkertet. A verseny az érintett településeken zajlik, a helyi koordinátorok által megszervezett bírálóbizottság egy tavaszi és egy nyár eleji szemle nyomán állapítja meg az első három helyezettet, – esetleg a különdíjakat – minden kategóriában, akik díjazása is helyben, autonóm módon történik. Ugyanakkor minden benevezett kertgazda, minden segítő és támogató egységes kiállítású oklevelet kap, mert ebben a versenyben csak győztesek vannak. Az országos vetélkedésben az egyes kategóriák helyi nyertesei vesznek részt, a helyi zsűri ajánlása alapján. Az országos zsűriben helyet kapott legfontosabb szakmai partnerünk, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., továbbá a Biokultúra Egyesület, a Debreceni Egyetem karcagi kutatóintézete, és nem utolsósorban a Vidékfejlesztési Minisztérium. A zsűri elnöke a Biokontrollt vezető dr. Roszík Péter volt. A Magyarország Legszebb Konyhakertje díjat elnyerők teljesítményét Györfi Sándor Munkácsy-díjas karcagi szobrászművész, érdemes művész bronz kisplasztikájával ismerjük el. Az induló települések nagyjából fele-fele arányban képviselték a Dunántúlt, illetve a Duna–Tisza közét. A Bács-Kiskun, Fe­jér, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyei kertművelők bizonyultak a legaktívabbaknak, a legfiatalabb egy négyéves bagi gyermek, a legidősebb pedig a kilencvenhat éves karcagi Mátyus Imre bácsi volt. Nemcsak magánszemélyek vagy családok vettek részt a versenyben, hanem kertbarát körök, sőt iskolai és óvodai csoportok is jelentkeztek, vagyis a közösségeket is erősíti a kerti munka. Tavaly ősszel már lengyel testvérvárosunk, Krosno Odrzańskie is szándéknyilatkozatot írt alá velünk az idei együttműködésre.

– Tehát a mozgalom tovább szélesedik?

– Igen. Az idei verseny iránt is élénk érdeklődés mutatkozik, a tavalyi résztvevők szinte mindegyike 2014-ben is megszervezik a programot, amire február 28-ig lehet jelentkezni a településeknek, ezt követően kapják meg a programcsomagot, illetve megkötjük az Együttműködési megállapodást. Ezután indul meg a helyi nevezések begyűjtése, az időjárástól függően április 30-ig tervezve. Idén a kéréseknek megfelelően vegyes, vagyis zöldséges-gyümölcsös zártkerti és közösségi kategória is lesz. A gyerekekre gondolva március 31-i beküldési határidővel egy országos gyermekrajzpályázatot is meghirdettem óvodások és általános iskolások számára a megálmodott, illetve a már meglévő, gondozott kertek témakörében. Mindemellett a szakmai kapcsolatokat is erősítjük és bővítjük, ezért kötöttünk Együttműködési megállapodást múlt héten a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségével. Nemzetközi elismertséggel is büszkélkedhetünk, március 4. és 7. között, mivel az ENSZ Közgyűlése az idei esztendőt a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Évének nyilvánította, a Vidékfejlesztési Minisztérium az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével közösen Világfórum és Kiállítás a Családi Gazdálkodásról címmel konferenciát és kiállítást rendez, amin mi is megjelenünk.

Ágoston Balázs