Hirdetés

– Mi az európai parlamenti választások legfontosabb tanulsága?

– Ha megengedik, most nem elsősorban az eredményekre fókuszálnék, hanem arra az online térben bekövetkezett külső támadássorozatra, amelynek lényege, hogy az EP-kampányban olyan – Európán kívüli gazdasági és politikai érdekcsoportok által irányított – módszereket vettetek be a jóhiszemű internetfogyasztó megtévesztésére, amely súlyos jogi és nemzetbiztonsági aggályokat vet fel. 

– Mire gondol pontosan?

– A biztonságos internetnek és kibertérnek jelentős szerepe van egy szuverén állam vagy államszövetség nemzetbiztonsági érdekeinek, de a polgárok alkotmányos jogainak védelmében is. Konkrét példát és szereplőt említve, az Avaaz egy USA-ban alapított weboldal, amely 2007 januárjában indult el, és mögötte álló, New York-i székhelyű baloldali aktivistahálózat olyan álcának használt témákkal kampányol, mint az egyébként fontos klímavédelem, illetve emberi jogok, valójában azonban például az anti-Brexit, anti-Trump tüntetéseket nehezen lehet ebbe a narratívába illeszteni. Ezek és hasonló a mozgalmak támadják a nemzeti szuverenitást az USA-ban, az EU-ban és Izraelben is.

– Mi a fő gond az ilyen és hasonló szervezetekkel? Hiszen az internet szabadságát hirdetik a progresszív liberálisok?

– A Századvég Alapítvány elemzése is rámutatott, hogy az ilyen jellegű NGO-k – az államokhoz hasonlóan – jelentékeny szereplői lettek a nemzetközi politikának. Ez a tény azonban számos olyan aggályt vet fel, amelyre a vonatkozó szakirodalom is kitér. Ezek a legitimitás (reprezentáció), továbbá az elszámoltathatóság hiánya és az anyagi támogatóktól (donorok) való függetlenség megkérdőjelezhetősége. 

– Mi a következő lépés ön szerint?

– Az említett, elsősorban a közösségi médiatérben aktív gazdasági és politikai érdekkör a kanadai és amerikai választásoktól kezdve,  és most éppen az európai parlamenti voksolás kapcsán, a közösségi hálót választások befolyásolására használja, mint ahogyan az érintett online kampányközösség nyíltan beavatkozott a tavalyi és a mostani magyarországi választási kampányba is. Ha az Egyesült Államokban két esztendőn át különleges ügyész vizsgálta a külső befolyásolási kísérleteket az amerikai választásokba, meggyőződésem, hogy az EU-ban súlyos hiba lenne a hasonló támadásokkal szembeni cinkos passzivitás. Természetesen vannak számosan olyan politikai erők, Magyarországon is az ellenzék körében, amelyeknek érdekük ennek a fajta biztonsági és szuverenitási válságnak fenntartása.

– De vajon létezik-e kellő politikai akarat ehhez Brüsszelben?

– Miként Kertész Imre írja, ha egy civilizáció eléri azt az állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja, akkor mindenképpen fordulóponthoz érkezik. Az új Európának a nyitott társadalom eszméjével szembeszállva és 1968 álforradalmi hőseinek hagymázas gondolatait lecserélve, a nemzetünk számára oly fontos 1956 szellemiségéből, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó, Orbán Viktor miniszterelnöknek a mártír Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédéből kell kisarjadnia. Egyébként a kérdés az Európai Unió számára shakespeare-i lesz: lenni vagy nem lenni…