Pert vesztett az álhírgyár
Magyarországon átláthatatlanabb a közbeszerzési adatbázis, mint Bangladesben és Zambiában – állította tavaly a Korrupciókutató Központ. A hírt gyorsan szétkürtölte az ellenzéki média, a Fővárosi Törvényszék viszont nemrég kimondta, hogy az intézmény valótlan és manipulatív módon előállított adattartalmakat közölt. A tudományosnak álcázott szervezet valójában egy balliberális hazugsággyár.
„Banglades, Zambia és Magyarország. A magyar Közbeszerzési Hatóság adatközlési gyakorlata” – ezt a címet adta kutatásának tavaly a Korrupciókutató Központ: arra jutottak a magukat politikától függetlennek mondó szakértők, hogy az említett harmadik világbeli országokban lényegesen átláthatóbbak a közbeszerzések, mint hazánkban. „Zambia és Banglades kenterben verik Magyarországot”, vagy „van, amiben Zambia és Banglades is jobb Magyarországnál” – így repült rá az elemzésre az ellenzéki média. Mára viszont a szervezetnek papírja van róla, hogy hamis állításokat terjesztett. A Közbeszerzési Hatóság ugyanis az említett kutatás után beperelte a korrupcióellenes társulatot, a Fővárosi Törvényszék jogerős döntése pedig megállapította, hogy „valótlan, manipulatív módon előállított adattartalmakat” közöltek, valamint „valós tényeket hamis színben tüntettek fel”, amivel megsértették a hivatal jó hírnevét.
Az ítélet szerint a korrupciókutatóknak egymillió forint sérelmi díjat kell kifizetniük, továbbá meg kell jelentetniük egy közleményt, amelyben elismerik a hamisítást, és elnézést kérnek az olvasóktól. Mindeddig egyiket sem teljesítették. Ami nem is túlságosan meglepő a szervezet hátterének ismeretében. A Korrupciókutató Központ elemzései ugyanis többnyire egybevágnak azzal, amit az ellenzéki pártok és a média sulykolni akar: amikor a paksi atomerőmű bővítését vették célba, erről jelentettek meg tanulmányt. Amikor az ellenzék az orosz befolyást hányta a kormány szemére, kutatni kezdték az orosz propagandát. Fő témáik a korrupciós ügyek, ám az MSZP–SZDSZ-korszak korrupciós ügyeitől semmi nem található a jelentéseikben.
Elfogultságuk még látványosabbá válik, ha végignézünk a szervezet munkatársain: itt tevékenykedik Ungár Klára, aki 2009-ig az SZDSZ-ben politizált, Túry Márton, a Momentum volt kabinetfőnöke, de említhetnénk akár az igazgató, Tóth István János fiát is, Sztanka-Tóth Tamást – ő hozta össze a Momentum Mozgalom olimpiaellenes elemzését, azt bizonygatva, hogy a nemzetközi sportesemény összefonódik a korrupcióval.
A Korrupciókutató Központ (angol rövidítéséből CRCB) külföldre is dolgozik, a nyugati média is előszeretettel veszi át írásaikat. Honlapjuk is csak angol nyelven olvasható. Támogatóik között feltűnik az Európai Bizottság, a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Francia Köztársaság Kormánya, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a Világbank. A „haveri kapitalizmus” kutatásához például a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány adta nekik a pénzt. Tanulmányaikat nem csak a média hasznosítja, például a jól ismert Sargentini-jelentés is a CRCB egyik írására hivatkozik.
A Közbeszerzési Hatóság elleni tanulmányban a CRCB azt bizonygatta, hogy a közbeszerzéseken keresztül lopják el a fejlesztésre szánt pénzeket. Ám a bírósági ítéletből kikövetkeztethető: a kutatók maguk kreálták azokat a hibákat, amelyekből levonhatták következtetéseiket, miszerint Magyarországon átláthatatlanabb a közbeszerzési adatbázis, mint Bangladesben és Zambiában. Vélhetően eleve azért választották ezt a két országot, mert a legkönnyebben ezek honlapjaival tudták demonstrálni mondandójukat, noha így összehasonlításra nem alkalmas adatokat vettek alapul. Zambia és Banglades közbeszerzési hatóságainak európai unióstól eltérő szabályozás alá eső honlapjai ugyanis egy valódi kutatásban nem lennének összevethetők a hazaival. Emellett szándékosan rosszul használták a Közbeszerzési Hatóság honlapjának keresőjét, „tájékoztató az eljárás eredményéről” nevű dokumentum helyett a „tájékoztatás az eljárás eredményéről” nevű dokumentumra kerestek rá, ami nyilvánvalóan nem járt eredménnyel.
A módszer tehát a következő: ha a kormány hazai vagy külföldi ellenzéke fel akar futtatni egy témát, a Korrupciókutató Központ összerak egy áltudományos tanulmányt, akár a hamisítástól sem riadva vissza, majd ezt kedvére ragozhatja a balliberális média, immár tényként közölve a hamis állításokat.