A városrész története nem a kerületté alakítással kezdődött, múltja sokkal messzebbre nyúlik vissza. A mai Zugló a középkorban lakatlan, erdős, mocsaras vidék volt. Nevét a történelemkönyvekbe az 1286 és 1540 között megtartott rákosmezei országgyűlésekkel írta be. Itt választották Magyarország kormányzójává Hunyadi Jánost is.

Zugló egykori területéről a XVII. században eltűntek az erdők, mert a pesti építkezésekhez innen biztosították a faanyagot. Zugló hivatalos története 1842. október 10-én vette kezdetét. Ezen a napon rakták le a mai Herminamezőn, József nádor fiatalon elhunyt apácalánya, Hermina Amália főhercegnő emlékére emelt Hermina kápolna alapkövét. A kápolnát 1856-ban Scitovszky János esztergomi érsek szentelte fel, a szertartáson Liszt Ferenc vezényelt.

A főváros terjeszkedésével a terület egyre népszerűbbé vált. Az első villák 1850 körül épültek a mai Hermina út környékén és az Ajtósi Dürer sor elején. Az 1890-es években már szép házak álltak a Thököly úton és az Erzsébet királyné útján. A századfordulón kezdett beépülni a Bosnyák tér környéke is.

Komoly lökést adott a terület fejlődésének az 1896-ban kezdődő millenniumi ünnepségsorozat és világkiállítás. Erre az alkalomra alakították ki a Városligetet. Itt épült fel a honfoglalás ezeréves évfordulója időszakában a Budapest arculatát döntően meghatározó, 21 részből álló Történelmi Épületcsoport (Vajdahunyad vára), a Hősök tere, a Közlekedésügyi Csarnok (Közlekedési Múzeum), a Széchenyi fürdő, a Műcsarnok, a Szépművészeti Múzeum, az Iparcsarnok, a Millenniumi Földalatti Vasút egyik szakasza és a diplomatanegyed csodálatos villái.

A gyorsan fejlődő városrészben a lakóházak mellett egyre több ipari létesítmény nyitotta meg kapuit. 1899-ben kezdte meg működését az Öv utcában a pécsi Zsolnay Gyár budapesti üzeme. 1905-ben alapították a mai Reanal Finomvegyszergyár Zrt. elődjét, a Galenus Gyárat, ami 1933-tól a világhírű Bayer gyógyszercég magyarországi gyártóbázisa volt Magyar Pharma Gyógyáru Rt. néven.

Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága 1935. február 13-án döntött arról, hogy létrehozza a főváros XIV. kerületét Rákosváros elnevezéssel. A XIV. kerület 1950-ig élt ezen a néven, ekkor a hatalom önkényesen, a tradíciókat és az itt élők véleményét figyelmen kívül hagyva Zuglóra keresztelte.

A városrész az elmúlt száz évben sokat változott, megszenvedte a történelem viharait. Szobrait ledöntötték, helyükre új „hősök” emlékműveit állították, majd azokat is eltávolították. A kerület némelyik épülete még ma is magán viseli a fegyveres harcok nyomait. A Városliget ékessége az Iparcsarnok 1944-ben egy bombatámadás áldozata lett. A Regnum Marianum templomot 1951 őszén a Rákosi-diktatúra rombolta le. 1956. október 23-án este a világ Zuglóra figyelt, ahol a feldühödött tömeg ledöntötte a zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot.

A második világháború után erőltetett lakótelep-építés indult a XIV. kerületben, ez alapjaiban megváltoztatta a városrész társadalmi összetételét, felszámolta a korábban méltán híres bolgárkertészeteket. 1980-ban Zuglóban nyitották meg az ország első, nyugati módon felépített üzletközpontját, a Sugár Áruházat, ami ma is működik.

Az elmúlt két évtizedben uralkodó szocialista és liberális városvezetés nem sokat tett a kerületért. A fejlesztések, felújítások rendre elmaradtak, a közbiztonság leromlott, a közpénzek rejtélyes utakon elszivárogtak. A tavaly őszi helyhatósági választásokon a választópolgárok Zuglóban is a változásra szavaztak, melynek eredményeként a XIV. kerület történetében a városrészt most irányítja először fideszes polgármester és jobboldali többségű képviselő-testület.

Az új városvezetés olyan adósságot örökölt, ami már a kerület működőképességét veszélyeztette. A gyors beavatkozásnak köszönhetően lassan stabilizálódik Zugló költségvetése. A közelmúltban elfogadott négyéves gazdasági koncepció pedig utat nyit a várva várt fejlődésnek.