A Szigetvári Birkózó S. E. neve fogalom a magyar birkózósportban. A hetvenéves múltra visszatekintő egyesület versenyzői szép eredményeket értek el a nemzetközi porondon is, így azt gondolná az ember, a város minden polgára magáénak érzi a csapatot. Ám két évvel ezelőtt Dél-Zselic S. E. néven létrejött a városban egy rivális egyesület. Azóta nincs béke a szocialista vezetésű Szigetváron. A botrány többek szerint már a szeptember 13-ai verseny előtt a levegőben lógott.

Ahogy belépünk a szigetvári sportcsarnokba, minden békésnek és hétköznapinak tűnik. A szeptemberi nap betűz az épület ablakain, az ember nem is gondolná, hogy itt néhány nappal korábban vér folyt. A pályán tizenéves fiúk edzenek, igaz, nem sikerül rájönnünk, milyen sportágban érdekeltek, ugyanis hol fociznak, hol pedig kosárlabdáznak. Épp belefeledkeznénk a tetszetős megoldásokba, amikor egy idősebb férfi jön elénk. Szemmel láthatóan nehezére esik a járás, egyik lábát húzza. Ő Bíró József, a sportcsarnok gondnoka. Ahogy közelebb ér, feltűnik, hogy jobb szeme be van dagadva és véraláfutás csúfítja el.

– Még most is fáj a lábam, az oldalam és szédülök – mondja Bíró József, miközben letelepszünk a sportcsarnok alagsorában lévő klubhelyiségben. A gondnoktól megtudjuk, ő itt a mindenes, a csarnokban zajló események motorja. Külön hangsúlyozza, hogy soha életében nem volt ellensége, egészen szeptember 13-áig.

Sörök és ütlegek

– Azon a szombaton diák birkózóverseny zajlott a sportcsarnokban. Kétszázötven gyerek volt itt, plusz a szülők és az edzők. A rendezvény normálisan lezajlott, bár volt feszültség. A verseny után, ahogy máskor is, nekikezdtem a takarításnak. Már erősen előrehaladt az idő, a végén csak páran voltunk a csarnokban. Az udvarra néző kapu mögött sörözött Kozma László a vejével, Tomsics Istvánnal és egy ismeretlen emberrel. Megkértem őket, hogy legyenek szívesek távozni, mert be kell fejeznem a takarítást, és be kell zárnom a csarnokot.

Megtudjuk, hogy Kozma László szocialista önkormányzati képviselő, a sportbizottság elnöke, civilben sörkereskedő (a diákversenyen sört is árultak), Tomsics István pedig testnevelő tanár a szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskolában, és a Dél-Zselic S. E. edzője.

– A kérésemre válaszul Kozma és Tomsics megfenyegettek, hogy kidobatnak az állásomból, ha nem hagyom békén őket. Felmérgesedtem, és azt mondtam, ha így állunk, akkor tűnjenek el a csarnokból. Szó szót követett, végül Tomsics István kétszer megrúgott deréktájon, és szemen ütött. Elvesztettem az eszméletem, a csarnok mögött tértem magamhoz, valószínűleg kihúztak oda – meséli Bíró József.

– Amikor magamhoz tértem, visszamentem az épületbe, és megkérdeztem őket: „Most boldogok vagytok?” Ekkor Tomsics még egyszer belém rúgott úgy, hogy elestem. A velük söröző szlovák állampolgárságú ismeretlen férfi pedig ököllel fejbe vágott – mondja tovább a gondnok.

Bíró József rosszul érezte magát, bement a klubhelyiségbe és lefeküdt a kanapéra. Másnap orvoshoz ment és feljelentést tett a rendőrségen. A gondnok megmutatja az orvosi látleletet. Nyolc napon túl gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett, amelyek nyomai ottjártunkkor is jól láthatók.

– A verseny utáni kedden itt járt a sportcsarnokban Kozma László. Azt mondta, ad még egy esélyt, ha visszavonom a feljelentést. Én azonban nem vagyok hajlandó visszavonni, engem itt megszégyenítettek, még most sem tudok rendesen dolgozni. Nem tagadom, hogy nagyon kiborultam az eset után, elkeseredésemben az is megfordult a fejemben, hogy nincs értelme az életemnek, de szerencsére a barátaim mellettem állnak – szögezi le kissé indulatosan Bíró József.

– Így van, én tanúskodni is fogok a bíróságon, ha kell – mondja az időközben érkezett Fóris János, aki szemtanúja volt az eseményeknek.

Fóris János azt állítja, nemcsak Tomsics és az ismeretlen szlovák állampolgár bántalmazta Bíró Józsefet.

– Kozma László is belerúgott egyet Józsiba – mondja a szemtanú.

Azt is megemlíti, hogy a feleségét, aki az egyik iskolában takarít, megfenyegették, mondván, jól gondolja meg a férje, mit beszél.

– Ha nem is csinált volna semmit Kozma, neki mint a sportbizottság elnökének kötelessége lett volna megakadályozni a történteket – teszi hozzá a gondnok.

– Kozmáék azt állítják, hogy be voltam rúgva, és én támadtam rá a képviselőre. Ez azonban szemenszedett hazugság, soha nem szoktam berúgni. Kozma egy több mint százkilós ember, hogy támadhattam volna meg? – háborog Bíró József.

Becsvágy és rivalizálás

A történtek hátterében többek szerint a két városi birkózócsapat, a Szigetvári Birkózó S. E. és a Dél-Zselic S. E. közötti versengés áll. Ezt erősíti meg a beszélgetés közben érkezett Módos Csaba, a Szigetvári Birkózó S. E. edzője. A jókötésű negyvenes férfi maga is birkózott korábban.

– Édesapám, Módos János birkózók generációit nevelte fel itt, Szigetváron. Ô is versenyzett valamikor, úgy volt, hogy részt vesz az 1960-as római olimpián, de eltörte a kezét, így nem lehetett ott. De így is részt vett egy romániai versenyen, ahol törött kézzel döntetlent birkózott a későbbi román olimpiai bajnokkal – mondja Módos Csaba. – Ezt csak azért mondom, hogy világos legyen, nem akárki az öreg, az ő neve itt egyet jelent a birkózással, negyven éve edző. Mégis olyan stílusú támadások érik, különösen a két éve létrejött Dél-Zselic S. E. részéről, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. A Szigetvári Birkózó S. E. versenyzői szép eredményeket értek el a nemzetközi színtéren, és sok gyerekkel szerettették meg a birkózást. A Dél-Zselic S. E. ezt nem mondhatja el magáról.

– Miért jött létre egy új egyesület, ha egyszer ilyen sikeres a 70 éves klub? – tesszük fel a logikusnak tűnő kérdést.

– Tomsics Pista korábban a BVSC-ben birkózott, ezt egyébként az apám intézte el neki. Amikor abbahagyta, a későbbi apósa beprotezsálta edzőnek, de folyamatosan szakmai és emberi konfliktusaink voltak, ezért hozta létre a Dél-Zselicet. Mindenáron vezető akart lenni. Mi a nevelésre helyezzük a hangsúlyt, a becsületes helytállásra, neki pedig csak az eredmény számít, kiégeti a versenyzőit – mondja Módos Csaba, és hozzáteszi, állandó a rivalizálás a két társaság között.

– A feszültség érződött a múlt szombati versenyen is, várható volt, hogy lesznek villongások. Az egyik döntőt az ő versenyzőjük birkózta a mi srácunkkal. A miénk szabadfogásban jobb, így kötöttfogásban kikapott. Nincs ezzel semmi baj, sportszerűen tudunk veszíteni, de a meccs után Tomsics nem fogott velem kezet, hanem az apámnak tett megjegyzéseket, a nemi szervére mutogatott, megalázó dolgokat mondott. Szerencséjére elhúzkodták onnan, mert az apámat nem hagyom bántani senkinek, itt, Szigetváron ő maga a birkózás.

– Tomsics és Kozma László egész délután botrányosan viselkedtek – erősíti meg Bíró József.

– Tomsicséknak az fáj, hogy mi folyamatosan jobb eredményeket mutatunk fel, mint a Dél-Zselic – teszi hozzá Módos Csaba.

Ellentámadás balról

A közeli általános iskolában tanít testnevelést Tomsics István. A tanárnak épp órája van, így várnunk kell egy keveset. A Dél-Zselic S. E. edzője csupa izom, mokány fiatalember, az egyesület pólóját viseli. Huszonöt év körüli. A birkózóverseny után történtek iránti érdeklődésünk némileg megdöbbenti, de azért szóba áll velünk.

– Nem történt semmi különös, a gondnok be volt rúgva, és megütötte az apósomat – mondja Tomsics István tétova mosollyal az arcán. – Akkor lefogták a Bíró urat, de később megint megütötte Kozma Lászlót. Ezután kapott egy pofont egy szülőtől, ennyi az egész.

A fiatalember szerint nem érdemel szót az ügy, de ha mindenáron írni akarunk róla, várjuk meg a bírósági ítéletet.

– Az apósom följelentette a gondnokot. Szerencsétlen ember iszik, még másnap is be volt rúgva, amikor orvoshoz ment. Most mennem kell, sietek – köszön el tőlünk Tomsics István.

Megpróbálunk beszélni Kozma Lászlóval, de az önkormányzatnál nem tudják, hol van a képviselő. Később telefonon sikerül elérni őt.

– Ebben a történetben semmi hír nincs, de ha ennyire kíváncsi, elmondom, hogy Bíró József kétszer megütött, és csak úgy tudták megfékezni, hogy egy ismeretlen szülőtől kapott egy pofont. Sajnálom, hogy így történt, de be volt rúgva, és botrányt okozott. Feljelentést tettem, és kiharcolom az igazamat. Tizenöt tanúm van – mondja a szocialista önkormányzati képviselő. Felvetésünkre, miszerint valaki szemtanúja volt a történteknek, a városatya határozottan rávágja, az hamis tanú. A két birkózóegyesület közti rivalizálásnak Kozma László szerint az az oka, hogy a Szigetvári Birkózó S. E. leszálló ágban van, a Dél-Zselic S. E. pedig felszállóban.

– Az egész feszültséget egy rosszindulatú, szenilis vénember csinálja, akit Módos Jánosnak hívnak – mondja indulatosan a képviselő.

– Megtiltom, hogy bármit írjanak az ügyről, megtiltom, hogy leírják akár az én nevemet, akár Tomsics Istvánét – emeli fel a hangját a telefonban Kozma László.

A fenyegető hangnem és a Bíró Józsefétől homlokegyenest eltérő verzió arra ösztönöz minket, hogy megkérdezzük a sportcsarnok vezetőjét, Pichler Imrét, aki egyébként a városi gimnázium igazgatója, és Szigetvár MDF-es országgyűlési képviselője. Úgy értesültünk, tájékoztatták őt a történtekről, és ő meg is ígérte, hogy utánajár a dolognak. Ezért meglepődünk, amikor Pichler Imre érdeklődésünkre azt mondja, nem tud semmiféle atrocitásról, egyáltalán, a birkózóversenyről sem hallott.

– Biztos nem plakátozták ki rendesen – mondja Pichler Imre.

Az érintett feleket lapzártánk után, szeptember 23-ára hívták be a rendőrségre szembesítésre, így az ott történtekről nem tudunk beszámolni.

A két fél két különböző álláspontot képvisel. Hogy mi a valóság, azt a rendőrségnek kell majd kiderítenie. A Demokrata csak azt a tényt állapíthatja meg, hogy az állítólagos ismeretlen szülőtől – apuka volt, anyuka? – származó állítólagos egy pofon nem fér össze Bíró József bedagadt, véraláfutásos jobb szemének látványával és orvosi látleletével, amely nyolc napon túl gyógyuló zúzódásos sérüléseket igazol.