Bombaként robbant október elején a mellbevágó hír, mely szerint kirívó mennyiségű hozzáadott glicerint talált a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal által irányított Országos Borminősítő Intézet (OBI) Vincze Béla egri borász egyik bormintájában. A sajtó azonnal lecsapott a témára, tálalási módjával sokat ártva a bortermelőknek, noha az ügy még nincs lezárva, s az sem derült ki, miként került glicerin a borba.

Ráadásul valójában az ügy két külön szálon futó történet. Az október elején fennakadt minta ugyanis, melyben literenként 21,6 gramm volt a glicerintartalom az egri bikavéreknél megszokott átlagosan 7-9 grammhoz képest, nem Vincze Béla bora volt, hanem egy olyan házasítás (két vagy több bor keveréke, francia eredetű nevén küvé), mely két másik pincészetből származott.

Hogy ott izmosította-e fel valaki glicerinnel a bort vagy sem, azt majd a vizsgálatok kiderítik, mindenesetre e tételhez Vincze Bélának semmi köze. Azazhogy kétségtelenül hibát követett el, amikor – egy barátját megsegítendő – vállalta, hogy nem saját maga által készített bort helyez forgalomba pincészete neve alatt. Ez azonban nem borhamisítás, bár szabályszegés.

A fennakadt mintán felbuzdulva az OBI Vincze Béla forgalomban lévő borai közt is vizsgálódni kezdett, s ezek közt is talált néhány olyan tételt, melyben szintén kívülről bekerült glicerin volt. Egy 2005-ös évjáratú bikavérben literenként 14,8 grammot, az ugyanezen évjáratban termett cabernet franc-ban 14 grammot, egy blauburgerben pedig 17,8 grammot mért az OBI.

Bár Vincze Béla ügyvédje tanácsára nem nyilatkozik a lapoknak, a Demokratának interjút adott. Lapunknak elmondta, hogy vizsgálják, a cégen belül került-e glicerin a borba, s ha igen, ki a felelős.

Borászok a présben

A magyar borászok mindennapjait nem ismerő olvasó e ponton fölteheti a kérdést: létezik, hogy egy borász, pláne cégtulajdonos nem ellenőriz minden munkafázist a pincéjében?

Nos, igen. A borászat, hacsak nem egészen kicsiny kézműves családi pincészetről van szó, jellemzően csapatmunka, még akkor is, ha az adott cég arcaként működő borász csak alkalmazott. Ha pedig tulajdonos is, mint például Vincze Béla, akkor a vincellérnek mindjárt két ember munkáját kell elvégezni: egyrészt a mindennapi szakmai feladatokat (a szőlő folyamatos ellenőrzését, a szüret időpontjának megválasztását, a feldolgozás módját, a borstílus kialakítását, továbbá a reprezentálást, kóstoltatást az ország minden pontján és a sokasodó fesztiválokon), másrészt a cégvezetéssel járó adminisztrációt. Ami a magyar vállalkozásokat hírhedten gúzsba köti, egy borászatot pedig még inkább. Hogy mennyire, azt tökéletesen érzékelteti Jásdi István csopaki borász írása, mely az Index.hu portálon jelent meg.

Aki ismeri egy magyar borászat működését, az tudja, hogy a borász, pláne ha tulajdonos is, mindezen kötelezettségei miatt nem lehet ott minden munkafázisnál. Ami azt illeti, a hajszoltság, a folyamatos stressz veszedelmes voltára az elmúlt években több tragikus borászhalál figyelmeztetett: az egri borvidék újjáélesztésében úttörő szerepet vitt Gál Tibor évente körülbelül 120 ezer kilométert autózott, a világ több országában támaszkodtak szakmai tanácsaira, mígnem 2005-ben Dél-Afrikában tragikus autóbalesetben vesztette életét.

Szintén autóbalesetben hunyt el az ugyancsak egri Balla István, a balatonfüredi Figula Mihálynak pedig a szíve nem bírta a tempót. Ebből is látható, hogy borásznak lenni nemcsak esetleges népszerűség és csillogás, hanem embert próbáló kemény munka és küzdelem. Alkalmazkodás a természethez és – mint jelenleg Magyarországon – harc az elnyomorító közigazgatási körülmények ellen. És mert a bor, miként mondani szokták, bizalmi termék, a bajhoz épp elég, ha csak cseppnyi rosszindulat is felüti valahol a fejét. Akár egy borász háta mögött, saját pincéjében.

Látványos figyelemelterelés

Márpedig nemcsak felütötte fejét, de alaposan burjánzik is a rosszindulat a hazai tömegtájékoztatásban. A média legnagyobb hányada Vincze Bélát hamisítónak, már-már bűnözőnek kiáltotta ki, az OBI-vizsgálaton fennakadt 2005-ös évjáratú tételek kapcsán fölemlítve, hogy „éppen abban az évben” tüntette ki a Magyar Bor Akadémia az Év Borásza címmel az egri vincellért. Ezzel érezhetően azt sejttették a hozzá nem értésről tanúskodó újságírók, hogy Vincze Béla csalással lett a jeles elismerés birtokosa. Holott róla közismert, hogy borait hosszas érlelés után palackozza le, s az elismerés időpontjában a 2005-ös borok jó része tán még ki sem erjedt. Ez is jól mutatja, hogy a hozzáértést a média rosszindulattal pótolta.

A Népszabadság, mely egyébként hangulatkeltő módon Eger „bezzeg borászának” minősítette Vincze Bélát, odáig ment, hogy október 1-jei számában ezt írta: „a borászok azért nyúlnak tiltott módon a glicerinhez, hogy a bort testesebbé tegyék.” Így, általánosítva. E nyilvánvalóan hamis kijelentés arról árulkodik, hogy egyetlen, ráadásul igencsak felhabosított, még folyamatban lévő ügy miatt egyesek jakobinus hevülettel igyekeznek megbélyegezni a hazai borászatot.

– Ezzel az üggyel kétségtelenül nagy döfést kapott az egri bika – mondta elkeseredve a Demokratának Simon József, az Egri Hegyközség elnöke.

A botrány azt eredményezte, hogy az egri borvidékre rendkívül ártó bélyeg került. Simon József azt is elmondta, hogy saját forgalma a korábbi 40 százalékára esett vissza az utóbbi hónapban, pedig az elmúlt egy év a válság miatt amúgy is bevételcsökkenést hozott. A hegyközségi vezető ugyanakkor úgy sejti, Vincze Béla valamely alkalmazottja lehet a felelős. A sajtó felelősségére is figyelmeztetett, szerinte ugyanis rendkívül nagy károkat okoz a hazai borászatnak, ha a kiváló alapanyagból készült, bár glicerines bort ugyanolyan hamisítványnak minősítik, mint a szőlőt sosem látott pancsolmányokat. Simon József emellett azt is határozottan leszögezte, hogy a nagy visszhang ellenére messze nem pár gramm glicerin a magyar borászat legnagyobb baja.

Sokkal inkább a hatóságok és a hivatalok sokszor ellenséges hozzáállása. Erre jó példa a kalákamunka feketemunkának minősítése vagy a szüretkor a szőlőhegyek fölött köröző helikopterek, melyekről árgus szemekkel figyelnek a hatóságok, akár a dél-amerikai kokacserje-termesztőkre vadászó kommandósok.

Mindez lehetetlen helyzetbe hozza a borászokat, akik – annyi más hazai céghez hasonlóan – amúgy is irdatlan hitelrészleteket nyögnek.

– Ma Magyarországon kisvállalkozónak lenni egyenlő a halálos ítélettel – szögezte le Simon József.

Az egri borvidékhez tartozó Szomolyán alkotó, sokak által csak táltos borásznak nevezett Kaló Imre nyersen fogalmaz.

– Ez a hadjárat a maffiamódszerekre emlékeztet. Vincze Bélát egyszerűen ki akarják csinálni, és rajta keresztül a magyar borászatnak akarnak halálos ütést bevinni – mondta lapunknak a szomolyai termelő, aki szerint a botránykeltés nem más, mint figyelemelterelés.

– Most mindenki a glicerinről beszél, mint valami mérgező anyagról, holott ez természetes úton is képződik a borban. Miért nem arról beszélünk, hogy az uniós csatlakozási szerződésben rögzített százezer hektár magyar szőlő ma már mindössze hatvanezer hektár, és folyamatos a csökkenés? Miért nem arról beszélünk, hogy a szőlőtermelők jó, ha harminc forintot kapnak egy kiló szőlőért? Elképesztő pusztítás folyik vidéken, és ez tudatos – állítja Kaló Imre.

Kétségtelen, hogy az európai uniós „borreform” jelentős károkat okoz a hazai borászatnak. Ez ugyanis abból indul ki, hogy az EU-ban bortúltermelés van. Ami igaz bizonyos tagországok asztali borai tekintetében.

Ezek előállítását célszerű volna korlátozni, csakhogy az Európai Bizottság azt a megoldást választotta, hogy támogatja a szőlőkivágásokat. A pusztítás hektáronkénti támogatása évről évre nő, jelenleg – az adott területről származó bor mennyiségének függvényében 7-14 ezer euró, ami 280 forintos árfolyammal számolva 1 960 000-3 920 000 forint. Hektáronként! Ez a hatalmas összeg komoly csábítást jelent azon termelőknek, akiket másutt elképzelhetetlen adó- és járulékterhek, adminisztrációs kötelezettségek, ellenséges közigazgatási környezet és sok évtizedes, máig fenntartott versenyhátrány nyom.

A szőlőkivágások azonban akár egyes fajták eltűnését is eredményezhetik, vagyis az anyagilag biztonságosabb alapokon álló nyugat-európai borászatok konkurencia nélkül maradnak. Mert mondani sem kell, a kivágási támogatást főként a szegényebb uniós tagországok, így hazánk termelői veszik igénybe. A szőlőtőkék kivágása után pedig más művelésre kell áttérni az érintett területen, oda többet szőlőt telepíteni nem lehet. De ha valaha mégis úgy fordul a sors, hogy a magyar államnak lesz bátorsága felkarolni a borászatot, akkor az esetleges újratelepítést követően a tőkék csak négy-öt év múltán fordulnak termőre, s tíz-tizenöt esztendő, mire valamelyest kiismerhetővé válnak. A szőlőkivágásokkal tehát minimum húsz év előnyt ajándékozunk Nyugat-Európának.

Borbajok

Pedig így is sok évtizedes hátrányban van a magyar borászat.

– A hazai bortermelésben fordulópontot jelentett a filoxéravész és a többi, Amerikából behurcolt kórokozó: peronoszpóra, lisztharmat pusztítása, ami átalakította borvidékeinket. Később Trianon széttépte az ország gazdasági szerkezetét, s ez a borászatban is megmutatkozott. Ezután, bár a huszadik század első felében voltak sikereink, főként a szőlőnemesítés terén, például ekkor született meg a ma is közkedvelt Irsai Olivér fajta, mindmáig nem tudott teljesen talpra állni az ágazat – világított rá a magyar bortermelés nehézségeinek történelmi okaira Geönczeöl Attila, a Prímási Borrendhez kötődő Vinum Primatis Zrt. borászati tanácsadója.

A szakember szerint a második világháború után a birtokszerkezet szovjet mintájú átalakítása és a nagyüzemi felfogás még inkább megtizedelte a magas minőségre képes, de nem kifejezetten bőtermő hagyományos magyar fajtákat. Igaz, a szőlőterületek ekkor növekedtek, és ez minden mennyiségi szempont mellett is életben tartotta a szakmát. A kisüzemi gondolkodást viszont kiiktatták a gazdálkodásból és az oktatásból is, a legértékesebb, de gépesítve nehezen művelhető termőhelyeket benőtte a bozót, a tőkéket pedig a kevésbé értékes területekre telepítették.

Mindezt azért fontos tudni, állítja Geönczeöl Attila, mert így lehet összefüggéseiben látni a magyar borászat bajait és erényeit. Húsz évvel ezelőtt nagyüzemi ültetvényekkel és apró hobbiparcellákkal kellett felvenni a versenyt a sok évszázad alatt kialakult, jól bejáratott nyugati családi és szövetkezeti pincékkel, vagyis mindenképpen hátrányból indultak a magyar vincellérek. Mégis viszonylag gyorsan sikerült komoly eredményeket felmutatni, a magyar borkultúrának hirtelen nagy tábora lett, igaz, ebben a valóban hozzáértők mellett elkerülhetetlenül ott vannak a borsznobok is. De mára lelassult ez a felívelés, a borkultúrát nem sikerült a társadalom egésze számára elérhetővé, érthetővé tenni, az évente több százezer palack bort termelő sztárborászatok elterebélyesedtek a piacon. Ők féltve őrzik pozícióikat, s ez nem kedvez a kis, kézműves családi pincéknek.

– A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft.-t is lobbiérdekek feszítik, ráadásul erre sokszor a szakminisztérium is rájátszik, ki- és felhasználva az egymásnak ellentmondó szereplőket. A borászszakma mindezzel együtt is a közösségi marketingnek is úttörője, hiszen más szakterületen ilyen jellegű kezdeményezéssel nemigen találkozunk, valószínűleg ezért próbálják több szinten is ellehetetleníteni. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb ráhatása lenne a mindenkori kormányzatnak egy-egy ágazat mindennapjaira, ha az közösségi alapon, saját forrásokból működhetne – fejtegette Geönczeöl Attila.

Hozzátette, élő szőlő- és borkultúrára, gazdálkodási kultúrára, a hozzá tartozó helyi szokásokra, ételekre, alapanyagokra lenne szükség. Csakhogy az egészséges folyamatok beindulását nemcsak a hazai nagyok és kisebbek konkurálása, hanem az irreális, a folyton hivatkozott Európai Unióban nem létező vagy jelentős könnyítésekkel alkalmazott adminisztrációs és adóterhek, a területek és ezzel a termelők számának csökkenése is hátráltatja.

– Pedig a szépen gondozott szőlőültetvények, a hagyományokat ápoló gazdák, a hozzáértő emberek, a helyi étkezési kultúra az egyik legjobb marketing a világon, nézzünk csak szét a világ fejlettebb borvidékein – ismertette véleményét a magyar borászat általános állapotáról a Vinum Primatis borászati tanácsadója.

E gondok és bajok általánosan jellemzők a magyar borászatra, ezért is felmérhetetlen az a kár, amit a glicerinügy harsány, a tényeket meglehetősen szelektíven és önkényesen adagoló sajtótálalása okozott. Kétségtelen tény, hogy a rendkívül szigorú magyar bortörvény tiltja a glicerin hozzáadását. Az viszont a dolgok jelenlegi állása szerint nem bizonyított, hogy Vincze Béla személyesen felelős volna ebben az ügyben.

Persze egyszerűbb megbélyegezni egy magyar borászt, sandán gyanúsítgatva egyúttal a magyar borásztársadalmat, mint mérlegelni a tényeket és a magyar érdekeket.

Ágoston Balázs

Keresztre feszítve

A rosszindulatot jelzi, hogy csak az én nevem körül kavartak ekkora botrányt, noha több tucat ilyen-olyan borminta akad fönn rendszeresen az OBI rostáján. Miért pont engem feszítenek keresztre? – teszi föl a kérdést a Demokratának nyilatkozva Vincze Béla egri borász, a 2005-ös Év Borásza.

– A sajtó elég határozottan pálcát tört ön fölött, csalónak, hamisítónak kiáltották ki. Mi a válasza a vádakra?

– Hibát követtem el, amikor egy barátom iránti segítő szándéktól vezérelve megszegtem a bikavér-mintavételi szabályokat. Ezt elismerem. De nem hamisítottam bort. A történtek ilyen értelmű tálalása rosszindulatú koncepció.

– Mi történt pontosan?

– Nyáron vállaltam, hogy megsegítem egy barátomat, aki néhány évvel ezelőtt az én rábeszélésemre telepített szőlőt Egerszóláton. Szeremley Huba szokta mondani, hogy a borászatban úgy lehet kis pénzt keresni, hogy nagy összeget beleöl az ember. Ez ebben az esetben is igaz volt. A barátom a termést különböző cégeknek értékesítette, de az elmúlt pár évben többen adósak maradtak neki az ellenértékkel. Két cég, az Egervin utódjaként létrejött Integrált Borgazdaság Zrt. és a Drahos Péter nevével fémjelzett Egri Szőlőtermelő Csoport Kft. felajánlotta, hogy pénz helyett borral fizet, én pedig vállaltam, hogy ezt az én nevem alatt értékesítjük, hogy ezáltal a barátom hozzájuthasson az általa termelt szőlő ellenértékéhez. Így került az OBI-ba az a borminta, amelyben kirívóan magas glicerinszintet találtak. Nem állítom, hogy az említett cégek adtak hozzá glicerint, hiszen ezt semmi sem bizonyítja. Azt viszont bizonyítani tudom, hogy ez a bor soha nem volt a pincémben. A származási bizonyítvány igazolja, hogy a bor e két borászattól származik, a barátommal a forgalomba helyezés kapcsán kötött előszerződésben pedig benne van, hogy csak akkor kerülhet az én nevem alatt a piacra, ha a szükséges ellenőrzések során nem találnak benne kivetnivalót. Tehát a kérdéses bort nem én készítettem, nincs a pincémben és soha nem is volt. Ha csalni akartam volna, nyilván nem glicerines mintát küldök az OBI-nak. Ez is azt bizonyítja, hogy nem hamisítottam.

– A sajtó mégis a magyar borászat megrontójának állítja be önt…

– Ismétlem, dokumentumokkal tudom bizonyítani, hogy a kérdéses bort nem én készítettem. Az sem igaz, hogy exportengedély miatt akartam volna bevizsgáltatni. Ráadásul úgy kerültem a lapok címoldalára botrányhősként, hogy nincs jogerős végzés ebben az ügyben. Mégsem érvényesült esetemben az ártatlanság vélelmének joga. Kíváncsi lennék, miként került ki az OBI-ból a hír, pláne ilyen torzított formában. A rosszindulatot jelzi, hogy csak az én nevem körül kavartak ekkora botrányt, noha több tucat ilyen-olyan borminta akad fönn rendszeresen az OBI rostáján. Miért pont engem feszítenek keresztre?

– Az OBI aztán a palackos borait is vizsgálni kezdte, s azok között is talált glicerinezetteket.

– Így van. A pincén belül vizsgáljuk is, hogy fordulhatott ez elő. Vannak sejtéseim, de ezek egyelőre nem publikusak. Ezzel együtt itt is komoly félretájékoztatás zajlik a sajtóban. Az OBI érzékszervi bírálatairól kapott határozatokban az áll, hogy a boraink tiszta ízűek, fajtajellegesek. A glicerin nem változtatja meg egy bor ízképét. A boraink kiváló minőségű szőlőből készülnek, nem cukorcefréből. Az utóbbit lehet hamisításnak nevezni. Mégis úgy írnak rólam a sajtóban, hogy én hamisítottam, netán valamilyen káros anyaggal szennyeztem a boromat. Ez képtelenség. Családom van, felnevelendő gyermekeim, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ártani akarok bárkinek, és ezzel magamnak is. A boraink kiváló minőségűek, nyugodt szívvel fogyaszthatja mindenki. Aki bízik bennünk, ezzel sokat segíthet a túlélésben.

– A borász kollégák körében milyen a hangulat?

– Néhányan kiállnak mellettem, ami nagyon jólesik és erőt ad. A többség inkább nem nyilvánít véleményt, ami érthető, hiszen ez a torzított információk alapján felnagyított botrány az egész borvidéknek sokat ártott. A borkereskedések többsége jelezte, hogy továbbra is szeretnék forgalmazni a borainkat. Ha ismét megkapjuk az engedélyt, megpróbálunk talpra állni. Bár azt hiszem, soha többé nem készítek bikavért. Az is megfordult a fejemben, hogy kiszállok a borászatból, sőt, arra is gondoltam, hogy elhagyom az országot. Egyébként jó, ha tudjuk, hogy az Újvilág bortörvényei rendkívül lazák, sokkal több beavatkozást engednek, mint a mi vonatkozó rendelkezéseink. Ezek a borok technikai trükkök tömkelegével készülhetnek, mégis kaphatók az európai és a magyar piacon. Belőlem pedig bűnbakot faragnak olyasmiért, amiben nem vagyok bűnös.

Jásdi István

Mi van még egy üveg magyar borban?

Társasági szerződés, TEÁOR-szám, cégbejegyzés, működési engedély, tűzoltósági engedély, ÁNTSZ-engedély, műemlékvédelmi engedély, környezetvédelmi engedély, szőlőszármazási igazolás, borszármazási igazolás, OBIengedély, egyszerűsített adóraktári engedély, pincekönyv, borkísérő okmány, adószám, engedélyszám, vevő engedélyszáma, szállító jármű forgalmi rendszáma, kiállítás dátuma év-hó-nap-óra-perc, termékleírás, OBI-szám, termékszám, kiállító, aláírás, számla száma, számla dátuma, számla, adószám, bankszámlaszám, kitelepülési engedély, mezőgazdasági vállalkozói engedély, haszonbérleti szerződés, vámhivatali bejelentés, szerződés, HACCP kockázatelemzési jegyzőkönyv, munkavédelmi kockázati analízis évente, munkavédelmi oktatási nyilatkozat, munkavédelmi eszközök használati utasítása, érintésvédelmi jegyzőkönyv évente, üzemorvosi alkalmassági igazolás, traktorvezetői jogosítvány, traktorműszaki, lassújármű-műszaki, súlyadó-nyilatkozat, naprakész csomagolóanyag-nyilvántartás, készpénzforgalmi nyilvántartás, jövedékiadó-bevallás, áfabevallás, termékdíjbevallás, iparűzésiadó-bevallás, területi munkaügyi hivatal igazolása, munkavállalási engedély, munkavállalói vízum, lakhatásigazolás, lakáskiadó tulajdoni lapja, üzemorvosi alkalmassági igazolás, BM-tartózkodásiengedély, lakásbejelentő, APEH-jövedelemigazolás, eü. pénztári igazolás, művelésiágbejelentés, földhasználat-bejelentés, cím, helyrajzi szám, blokkazonosító, területalapútámogatás-igénylő lap, szüreti jelentés, kötelező törköly- és seprőelszámolás, hegyközségi tagság igazolása, alkalmi munkavállalói kiskönyv, cím, munkáltatói adószám, munkavégzés helye, ideje, közteherjegy, törkölymegsemmisítési jegyzőkönyv, seprőlefőzetéshez hárompéldányos borkísérő, exporthoz exportborkísérő, OBI-exportigazolás, útbaigazító tábla iránti kérelem közútkezelőhöz, önkormányzathoz, leltár.

És mintegy mellékesen: metszés, kötözés, hajtásválogatás kétszer, tetejezés, zöldszüret, szüret, támrendszerhelyreállítás, tőkehiánypótlás, permetezés hatszor-hétszer, altalajlazítás, múlcsozás, fűnyírás, szántás, tárcsázás, soraljművelés, préselés, ülepítés, fejtés, erjesztés, seprőkeverés négyszer-ötször, fejtés, kénezés, érlelés, összefejtés, hordómosás, melléktermékek elszállíttatása, derítés, szűrés, palackozás, szállítás, boreladás, borbemutatók belföldön, borbemutatók külföldön, honlap karbantartása, takarítás naponta, ill. hetente, steril takarítás havonta, meszelés.

Ebből: áfa, forgalomba hozatali járulék, iparűzési adó, nyereségadó, termékdíj, OBI-díjak, földhivatali díjak, jövedelemadók, nyugdíj- és eü. járulék, képzési hozzájárulás, irányítótábla elhelyezésének díja, ÁNTSZ díja, kötelező hegyközségi tagdíj, ügyvédi díjak, könyvelői díjak, HACCP díja, munkavédelmi kockázati elemzés díja, érintésvédelmi jegyzőkönyv díja, okmánybélyegek.

Szőlő, bor, mikrovállalkozás, öt-hat állandó foglalkoztatott, egy-két nyugdíjas, nyolc-tíz szüretelő. A bor legalább jó.

(a szerző borosgazda Csopakon)

www.index.hu