A kommunikációs hadszíntér napjaink vértelen, hideg polgárháborújának legfontosabb helyszíne. A szocialisták kétségtelenül nagy profizmusról tesznek tanúbizonyságot ezen a téren, hiszen nagyon fegyelmezetten betartják a Ron Werber által előírt szabályokat, és következetesen alkalmazzák a maguk terminológiáját. Az Orbán Viktor által szervezett, ellenőrizhetetlenné vált szabadcsapatokról, jobboldali utcai erőszakról, antiszemitizmusról beszél a baloldal; demokráciaellenesnek, szélsőségesnek minősíti a jobboldalt, és a politikum területéről igyekszik áttolni a kriminalisztika területére. És az e terminológiából adódó logika alapján a baloldal akár büntetőjogi eszközökkel is felléphet a „demokrácia védelmében”.

A Demokrata korábban részletesen beszámolt a tavaly ősszel indult szórólapos szocialista kampányhullámról és annak pszichológiai hátteréről (lásd 2003/38-as számunkat), amelyre a budapesti Platánus Hotelben képezték ki az MSZP ifjú aktivistáit. Lapunk előre jelezte, hogy sorozatos provokációk várhatók balról, és ez be is következett.

Árnyékkormány a spájzban

A kommunikációs harc legújabb felvonása tavaly a Pannonplast-, majd a bróker-bankár- botrány kitörésekor kezdődött. Medgyessy Péter kormányfő a súlyos panamák feltárására irányuló ellenzéki törekvések kapcsán úgy fogalmazott, „valamiféle folyamatot” sejt a háttérben. Ezzel Medgyessy az ország politikai berendezkedését veszélyeztető „jobboldali konspirációra” célzott.

Erre kontrázott rá Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Medgyessy bizalmasa, amikor azzal állt elő, hogy a Fidesz-MPSZ árnyékállamot épít, és ezzel veszélyezteti a demokráciát. Ez a megfogalmazás emlékeztet az 1919-es kommün egyik hírhedt plakátjának szövegére. „Te sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!”

Ekkor kezdett felsejleni az a kommunikációs stratégia, amely arra törekszik, hogy a jobboldalt olyan veszélyes ellenségként állítsa a polgárok elé, amely már a spájzban van.

A jobboldal, illetve annak fő ereje, a Fidesz-MPSZ és elnöke, Orbán Viktor démonizálását célzó kommunikáció tehát körülbelül tavaly nyár végén, ősz elején erősödött föl. Az ősz közepére lanyhulni látszó verbális támadásnak újabb lendületet adott ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész, volt miépes országgyűlési képviselő fölmentése a közösség elleni izgatás vádja alól, illetve az ezt követő hisztériakampány és műbalhé, amelynek legdurvább megnyilvánulása Tamás Gáspár Miklós hírhedt írása volt. Ebben a szerző nekitámadt a bírói karnak: „A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai.” Mint köztudott, a polgári jobboldal legfőbb bázisa éppen a keresztény középosztály, így különösen súlyos volt ezt a réteget megbélyegezni. A werberi logika alapján, ha „szélsőséges” a tábor, „szélsőséges” annak politikai pártja is, vagyis a Fidesz-MPSZ.

E cikk után ismét fellángolt a jobboldalt úgy általában a szélsőségek tartományába toló igyekezet, és a nagy felbuzdulás eredményeképpen december elején az Országgyűlés baloldali többsége megszavazta az úgynevezett gyűlölettörvényt, vagyis módosította a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt oly módon, hogy a büntethetőség határait kiterjesztették, az „uszítás” szót ugyanis az „izgatás” váltotta föl. Ezzel elvileg korlátozni lehet a szólásszabadságot, tekintve, hogy a gyűlöletre való izgatás mibenlétét a törvény nem definiálja, így adott esetben könnyedén ráhúzhatják ezt a vádat bárkire, aki csak egy kicsit is markánsabban fogalmaz.

A jobboldal kriminalizálásának látványos jelensége volt a Lelkiismeret ’88 Csoport december 1-jei tüntetésének feloszlatása. A főszervező Kocsis Imrét, a csoport elnökét a bíróság rendzavarásért figyelmeztetésben részesítette. Az ítélet indoklásában szerepelt, hogy ez már nem az első tüntetés volt az elmúlt időszakban. A rendőri fellépés indoklása szerint a Lelkiismeret ’88 Csoport egy betiltott rendezvényt akart megtartani, ám a bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a legutolsó bejelentésre nem érkezett szabályszerű, hivatalos tiltó határozat, így a demonstráció törvényes volt. A történtek viszont újabb muníciót szolgáltattak a baloldalnak, ismét „Orbán Viktor szabadcsapatairól” volt szó, figyelmen kívül hagyva, hogy a Lelkiismeret ’88 Csoportnak nincs köze a polgári körök mozgalmához.

Decemberben volt a Tilos Rádió emlékezetes provokációja, amikor az adó műsorvezetője, az illuminált állapotban lévő Barangó hangot adott abbéli vágyának, hogy ő bizony kiirtaná az összes keresztényt. Az ezután következő csatározások eleve megadták az alaphangot a Tilos Rádió előtti tüntetéshez, amely után, mint az közismert, egy kis csoport elégetett egy izraeli zászlót. A jelentéktelen esetből bírósági ügy lett, a szocialisták pedig ismét Orbán Viktorra vezetik vissza a történteket.

A jobboldali újságíróknak a jelenleg jogerős börtönbüntetését töltő Tasnádi Péter vállalkozó által beígért „levadászása” is megindult, úgy tűnik. Nemrég elsőfokon tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélték lapunk főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, Bertók László Attilát, lapunk munkatársát pedig két évre felfüggesztett nyolc hónapra. Majd Lovas István, a jobboldali sajtó egyik erős embere ellen indított hajszát a baloldal egy kiragadott mondat ürügyén. Közben a Magyar Jelen című hetilap ellen is eljárás indult közösség elleni izgatás miatt, ám az eljárást gyorsan megszüntették.

A jobboldal erőszakosságát, veszélyességét a Medgyessy Péternek és Lendvai Ildikónak küldött állítólagos fenyegetések is „alátámasztják”, a Szegeden tevékenykedő, meglehetősen furcsa Pajzs Mozgalom pedig márciusra nemes egyszerűséggel forradalmat ígér. És senkinek sem tűnik fel, hogy a Pajzs-vezér, dr. Halász József árnyékállam építését vetette föl egy interjúban, „igazolva” ezzel Gyurcsány Ferenc korábbi vádjait. A szocialisták pedig menetrendszerűen elhatárolódásra szólítják fel Orbán Viktort, és arról beszélnek, hogy veszélyben a demokrácia, mert a „jobboldali szabadcsapatok” erőszakosak.

A szélsőség fantomja

Mint említettük, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület idén második bejelentésre engedélyt kapott, hogy a Várban tartsa meg rendezvényét, ám időközben a budavári önkormányzat rendezvényt jelentett be a területre, így a VBKE új helyszínt keres.

Domokos Endre János, az egyesület ügyvivője lapunknak elmondta, tavaly a jog és a bürokrácia útvesztőjében többször eltévedtek, ezért csak sokadik bejelentésüket vették tudomásul, idén viszont felkészültek ezen a téren is. Az új helyszínről az ügyvivő azt mondta, az a hét második felében lesz publikus.

Arra a kérdésünkre, hogy nem tartanak-e provokációtól, Domokos Endre János azt felelte, tavaly ebben az ügyben már bizonyították fegyelmezettségüket (mint ismeretes, tavaly izraeli zászlót lengető ellentüntetők igyekeztek kiabálással, fütyüléssel megzavarni a VBKE rendezvényét.)

Lapunk megkereste a Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályát, ahonnan a kommunikációs osztályhoz irányítottak minket. Azt szerettük volna megtudni, mi az oka annak, hogy míg tavaly újra és újra elutasították a VBKE bejelentéseit, addig idén viszonylag könnyen megkapta azt az egyesület. Kíváncsiak voltunk, vajon mi változott tavaly óta. Sajnos a BRFK kommunikációs osztályának munkatársai többszöri ígéret ellenére sem adtak érdemi információt. Így aztán nem tudjuk, miért bírálták el két esetben különböző módon ugyanazon egyesület ugyanazon alkalomból tett bejelentését.

A szombati megemlékezést a Magyar Hírlap január 30-ai száma az 1999-es rendezvény estéjén a budapesti Viking Klub-beli koncerten történtek felemlítésével harangozta be. Mint ismert, ekkor a zártkörű rendezvény egyes résztvevői összetűzésbe keveredtek a koncert közönségét razziaszerűen igazoltatni akaró rendőrökkel. Az igazság kedvéért szükséges megemlíteni, hogy a Vér és Becsület Kulturális Egyesület akkor még nem is létezett.

Az öt évvel ezelőtt a Viking Klubban történtek mindenesetre azt bizonyítják, a skinheadek könnyen provokálhatók. Ezért nem zárható ki, hogy e könnyen ugrasztható csoport akaratán kívül esetleg egy jól kitervelt politikai akció részesévé válik. Óriási a rendező, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület és a biztosító rendőrség felelőssége.

A szocialisták és a baloldali sajtó igyekszik megrajzolni egyfajta jobboldali tengelyt, amely Orbán Viktortól mondjuk a VBKE-ig terjed. A szocialisták törekvése érezhetően az, hogy a jobboldal egészét a skinheadekkel azonosítsa. Amennyire hazug a képlet, annyira egyszerű. Pedig ahogy a Fidesz-MPSZ nem vállalja a Vér és Becsület Kulturális Egyesületet, úgy a VBKE sem vállalja a Fideszt.

Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese odáig ment, hogy kijelentette: „Két éve nem múlik el nap, hogy ne történne rendzavarás az utcákon. Ez azt jelenti, hogy kontrollálhatatlanná vált a polgári mozgalom.” Ez az állítás egyszerűen nem igaz, hiszen egyedül a Tilos Rádió előtt történtek minősíthetők rendzavarásnak, és ebben az esetben sem jogi, legfeljebb politikai értelemben. A rendzavarás valójában balról jön, elég, ha a 2002-es választási kampányban történt tettlegességeket említjük, amelyeknek rendre jobboldaliak voltak az áldozatai. A múlt héten pedig a Tilos Rádió ismét hozta a formáját, amikor a műsorvezető fölolvasott egy olyan hallgatói SMS-t, amely trágár és sértő szavakkal illette Orbán Viktort és a történelmi egyházakat. A Fidesz-MPSZ szóvivője, Révész Máriusz útján reagált az újabb provokációra. Révész Máriusz közleménye felhívja a figyelmet, hogy a provokációk a valós problémákról terelik el a figyelmet.

És ez ennek az egész ördögi kommunikációs stratégiának a lényege. Ezzel a taktikával a baloldal két legyet igyekszik ütni egy csapásra. Egyrészt az, hogy a szocialisták és sajtójuk tematizálja a közbeszédet, ők dobják be a köztudatba a különböző témákat, azt eredményezi, hogy a közéletben nem a Draskovics Tibor kijelölt pénzügyminiszter által beharangozott drámai megvonásokról, a mezőgazdaság és általában a gazdaság súlyos válságáról esik szó, hanem fantomszélsőségekről, álproblémákról, műbalhékról. (A Demokrata idei 4. száma részletesen elemezte ezt a jelenséget.)

Ugyanakkor a definiálatlan, ám varázsszóként, ősgonoszként hangoztatott szélsőségesség vádja alkalmas arra, hogy a baloldalnak ne kelljen érvekkel, tényekkel, konkrét adatokkal megválaszolni a jobboldal kérdéseit. Hiszen ha a jobboldal „szélsőséges”, akkor nem is kell szóba állni vele. És a szélsőségesség rémképével szemben mint kisebb rosszat határozhatják meg önmagukat a szocialisták. A demokrácia egyedüli megmentőjeként tetszeleghetnek, és ez a logika oda vezethet, hogy kinevezhetik magukat az egyedüli létjogosultságú erőnek. Akkor majd bezárul a kör, és befejeződik a „rendszerváltás Medgyessytől Medgyessyig” folyamata.