Hirdetés

Az Európai Unió helyzetét elemezve június közepén a Harminc éve szabadon című konferencián Orbán Viktor miniszterelnök elgondolkodtató adatokat sorolt: az EU 2008-ban a világ GDP-jének 25 százalékát termelte meg, 2019-ben már csak 18 százalékát. 22-ről 15 százalékra csökkent részesedése a világ összes ipari hozzáadott értékéből, a világ 50 legnagyobb cége közül pedig, szemben a 2008-as 14-gyel, már csak hét európai. A Föld tíz legnagyobb pénzügyi központja közül egy sincs Európában, és míg ezelőtt 30 évvel az EU hétszer annyi szabadalmat jegyzett, mint Kína, ma az ázsiai óriás tizennégyszer annyival büszkélkedhet, mint az unió. Az utóbbi három évtizedben az Egyesült Államok bő 30 százalékkal növelte katonai kiadásait, Kína pedig kilencszer annyit költ a haderőre, az EU ezzel szemben megragadt a 30 évvel ezelőtti szinten.

A magyar kormányfő mindezek miatt hét pontban foglalta össze az EU megújítását célzó javaslatait (lásd keretes anyagunkat!) Ezeket elemezve az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója rámutatott, hogy Brüsszelben már nem tudják, gazdasági vagy politikai unióról van-e szó. Kovács István úgy látja, főleg az Európai Bizottság és az Európai Parlament esett szereptévesztésbe. Jellemző, hogy négy EP-frakció is azt szorgalmazza a bizottságnál ideológiai alapon, hogy ne fogadja el a világjárvány utáni magyar helyreállítási tervet.

Márpedig az Európai Unió többszörös válságban van: politikai, gazdasági, egészségügyi krízis dúl, emellett a migráció fenyegetése sem múlt el, mondta Kovács István. A politikai válság lényege a brüsszeli intézményrendszer lopakodó hatalomkoncentrációja a tagállamok rovására. A gazdasági válság valójában 2008 óta tart, és főleg az eurózónát érinti. Görögország például technikai értelemben csődben van, és több tagország államadóssága közelíti vagy meg is haladja a teljes nemzeti össztermékét. Látványos kudarc, hogy az Ukrajnával kapcsolatos rendezési tárgyalásokra már meg sem hívják az EU külügyi főképviselőjét. Brüsszel súlytalanná vált, fejtette ki az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. Úgy látja, teljes megújulásra van szükség.

Érzik ezt Brüsszelben is, ezért az EU jövőjéről szóló konferenciasorozatot indítottak. Ehhez kapcsolódva a tagállamok polgári vitacsoportokat alakíthatnak. E lehetőséggel ősztől az Alapjogokért Központ is élni fog. Az EU átfogó reformjának élharcosa Orbán Viktor, akinek említett hét tézisét számos nyugat-európai lap fizetett hirdetésként sem hajlandó közölni. Ez az egyoldalúság pedig Kovács István szerint sérti az európai polgárok tájékozódáshoz fűződő jogát, így aligha lehet felelősen mérlegelni a felmerülő ötleteket. Pedig különösen fontos javaslat a magyar kormányfőtől az „ever closing union”, az egyre szorosabb integráció fogalmának törlése az uniós szerződésekből. Ezt ugyanis Brüsszel önkényesen úgy értelmezi, hogy feljogosítja az erőszakos uniformizálásra, a nemzetállami hatáskörök fokozódó elvonására.

Korábban írtuk

Az EU intézményrendszerét behálózó, senki által meg nem választott és fel nem hatalmazott, ideológiavezérelt lobbicsoportok, az úgynevezett NGO-k erőteljes befolyása pedig egyenesen vezetett a kettős mércés, pontos definíciókat mellőző, politikai alapú jogállamisági zsarolásokhoz. Az ezt megalapozni szándékozó jelentések ugyanis szinte kizárólag Soros-szervezetek információira és narratívájára épülnek. Ezért kiemelkedő jelentőségű Orbán Viktornak az a kezdeményezése, hogy a tagállami alkotmánybíróságok részvételével új testület jöjjön létre a szuverenitási, alkotmányossági kérdések tisztázására.

A fő törésvonal ugyanis a szuverenisták és a föderalisták között húzódik. Utóbbiak az EU jövőjéről szóló konzultációsorozat kereteit eleve úgy alkották meg, hogy a pálya az ő javukra javára lejtsen: a polgároktól beérkező vélemények közül azok kerülnek egyáltalán terítékre, amelyeket az intézményrendszer „moderált”, azaz cenzúrázott, számolt be erről az Alapjogkért Központ uniós projektvezetője. Kovács Attila emlékeztetett rá, hogy az Európai Parlament mára a tagállamok elleni ideológiai hadjáratok terepe lett. Ezért javasolja Orbán Viktor, hogy a tagállamok törvényhozása képviselőket küldhessen oda.

Kovács Attila felidézte, hogy a 2004-es nagy EU-bővítést, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozását követő hurráhangulatot 2008-ban csüggedés váltotta fel, az azóta nem szűnő válságsorozat pedig megmutatta az intézményrendszer hozzá nem értését. Az eurózóna válsága gyakorlatilag a létrejötte óta tart, hiszen a benne lévő országok elveszítették a kríziskezelés önálló lehetőségét például saját árfolyamcélok meghatározásával. Ehelyett a George Soros által javasolt örökkötvény ötlete merült fel. A schengeni övezet sebezhetőségét pedig a 2015-ös nagy migrációs válság bizonyította, amikor sok százezer ember gyalogolt keresztül Európán akadálytalanul, ellenőrzés nélkül.

A nagy fordulópont az volt, amikor az Európai Bizottság előző elnöke, Jean-Claude Juncker nyíltan meghirdette, hogy a testületet a szerződések őréből – kvázi az EU alkotmánybíróságából – politikai bizottsággá, mintegy uniós kormánnyá kívánja formálni. Mára pedig, Ursula von der Leyen elnökségével az ideológiai csatákat vívó, 2009-ben a lisszaboni szerződés által társ­jogalkotóvá emelt Európai Parlament végrehajtó szerve lett.

Vagyis – vonhatjuk le mindebből a következtetést – Brüsszel voltaképp puccsot hajt végre az EU tagállamai ellen. Vissza kell térni a szerződések betűjéhez. Az EU jövőjéről szóló tárgyalások kimenetele ugyanakkor a szeptemberi németországi parlamenti választás és a jövő áprilisi franciaországi államfőválasztás eredményeitől is nagyban függ, összegezte véleményét Kovács Attila.

Orbán Viktor hét pontja

Az első tézisünk, hogy […] a nemzetek Európája helyett egy olyan európai szuperállamot építenek Brüsszelben, amelyre senki sem adott felhatalmazást. […] Mi a demokráciák demokráciáját akarjuk, amelynek alapját az európai nemzetek adják. Ne féljünk kimondani: mi, nemzeti alapon álló demokraták állunk szemben a birodalomépítőkkel, akik valójában a demokrácia ellenfelei is.

A második tézisünk, hogy Brüsszelt ma azok irányítják, akik […] felül akarnak írni minden nemzeti érdeket és hagyományos értéket. Az EU jogrendszere és intézményei ezt a törekvést nem akadályozzák, hanem elősegítik. Ezért van az, hogy politikai ellenfeleink az európai kultúra alapját képező természetes közösségek meggyengítésére törekednek. […] Az unió Alapszerződéséből az ’ever closer union’ kifejezést az első adandó alkalommal ki kell törölni.

A harmadik tézisünk, hogy Brüsszel hatalma egy tekintélyes szeletét kiszervezte és átjátszotta Európán kívülről szervezett és irányított hálózatoknak, elsősorban a Soros-féle hálózatoknak és a mögötte álló amerikai demokrata érdekeknek. Első lépésként a bizottságot a szerződések őrének politikailag pártatlan pozíciójából elmozdították, és politikai testületté alakították. […] … a politikai testületté alakított bizottság úgy dönt, jogállami jelentéseket készít az unió tagállamairól. […] Ezt a munkát kiszervezik a tagállamokban működő NGO-khoz, álcivil szervezetekhez, amelyek valójában politikai szervezetek, amelyek tipikusan, szinte kivétel nélkül Soros György hálózatához tartoznak az egész kontinensen […] az ő adatszolgáltatásuk és véleményük alapján minősítik a demokratikusan megválasztott tagállami kormányzatokat, és büntetni is akarják azokat, amelyek nem tetszenek. Ez visszaélés a hatalommal, azzal a hatalommal, amit a tagállamok ruháztak a bizottságra.

Negyedik tézisünk, hogy közös gazdasági siker nélkül az Európai Unió szét fog esni. Az unió gondolata arra az egyszerű feltételezésre épül, hogy a tagállamok együtt nagyobb gazdasági sikert érhetnek el, mint külön-külön. Ha kiderül, hogy külön-külön gazdaságilag sikeresebbek vagyunk vagy lehetünk, akkor vége az Európai Uniónak. […] Ma Brüsszel ehelyett saját magával, a saját tagállamaival harcol: kioktat, fenyeget, kényszerít és büntet, vagyis visszaél a hatalmával, és ezzel szétveri saját magát.

Ötödik tézisünk, hogy a következő évtized a veszélyes kihívások korszaka lesz: népvándorlások, migráció, járványok és pandémia. Ebben a veszélyes korszakban kell biztonságot teremteni és sikeresnek lenni a világgazdaságban. A siker előfeltétele az európai demokrácia helyreállítása. A tagállamok nemzeti és alkotmányos identitásának védelme érdekében ezért új intézményt kell létrehozni a tagállamok alkotmánybíróságainak bevonásával.

Hatodik tézisünk, hogy az Európai Parlament zsákutcának bizonyult az európai demokrácia szempontjából. […] Nem hozzáad, hanem elvesz az Európai Unió erejéből. Ezért jelentősen növelni kell a nemzeti parlamentek szerepét, az Európai Parlamentbe a nemzeti törvényhozásoknak kellene képviselőket küldeniük – az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének mintájára. A nemzeti parlamenteknek ezenfelül jogot kell adni, hogy az unió jogalkotási folyamatát megállíthassák, ha úgy tapasztalják, hogy nemzeti hatásköröket sért, vagyis be kell vezetni a piros lapos eljárást.

Hetedik tézisünk: […] Szerbiát fel kell venni. Szerbia tagságához nagyobb érdek fűződik az unió részéről, mint a szerbekéről. Ezt a tényt tudomásul kell venni, és fel kell őket venni.