– Ön a rendszerváltás idején Magyarországon elsőként beszélt a globalizmusról, és azon belül a puha háború elméletéről. Mi a globalizmus?

– A világtörténelem során minden korban volt olyan hatalom, amely világuralomra tört, mint a Római Birodalom, vagy a Szovjetunió, de a globalizáció teljesen új jelenség, az élet minden területére kiterjedő hatalmi létmódváltás. A globalizáció lényege, hogy mesterséges valóságot hív életre, olyan dolgokat, amelyek a földi viszonyok között maguktól nem jönnének létre. Ilyen például a műanyag, amely a természetben nem létezik és bizonyos típusai soha nem bomlanak le. A globalizáció a társadalomból, a fizikából ismert antianyagra emlékeztető antiszociális hatalomszervezetet épít ki: a globalokrácia által uralt szupranációkat és az alávetetteknek a mediatizált szuperszimbolikus és virtuális valóságot. Nincs gazdaság sem, helyén hatalmi szivattyúkat működtetnek a polgári és a szakrális nemzetek forrásainak elszívására. A demokráciák félig-meddig még legitim hatalmi rendszerei felett egy másik, „nemlegitim” hatalmi rendszert építenek ki, amelynek hatalomgyakorlóit senki nem választja, vissza sem hívhatók, ellenőrzésükre és kiegyensúlyzásukra még nincsenek válaszok.

– Meg lehet határozni, mikor kezdődött a globalizáció?

– Az iparban a műanyaggal, az orvostudományban a génmanipulációkkal, és a klónozással kezdődött. A gazdaságban akkor, amikor létrehozták a derivátumot, azt az eszközt, amit sokan pénznek hisznek tévesen, mert az valójában tiszta hatalmi eszköz. Kezdetben a pénznek saját értéke és cserefunkciója volt. Később ezt a saját érték helyett fedezet nélküli pénzt, majd a hitelpénzt és a kamatpénzt hozták létre, amelyek már nem pusztán gazdasági, hanem gazdasághatalmi eszközök. A hitellel a társadalmi szerkezetet lehet szabályozni, azt, hogy ki juthat hozzá a vállalkozási, illetve az életfeltételekhez, s kiket rekesztenek ki e lehetőségekből. Erre jó példa a lakáshitel, amelyet nem adnak bárkinek, csak annak, akitől remélik, hogy a háromszorosát fogja visszafizetni, s ha erre képtelen, kilakoltatják őket. A tőzsdepénz révén már nem a fogyasztó, hanem a vállalkozó felett gyakorolhatnak hatalmi ellenőrzést. Pillanatok alatt csődbe lehet juttatni egy bankot, amint azt az angol királyi család bankjával, a Barclayval tették, vagy bármelyik vállalkozást. Ezek a gazdasághatalmi intézmények még a modernizáció korában alakultak ki, s a gazdaság szereplőit szabályozzák. A derivátumokból tízszer annyi van, mint amennyi a világ éves jövedelme, ami ezerszázalékos pénzfelesleget jelentene, már ha ez gazdasági pénz lenne. Ebből tíz százalék többlet is elegendő infláció gerjesztésére, az ezerszázalékos derivátum nem okoz inflációt, ellenben a nemzeti kormányok feletti szupranacionális hatalom kiépítésében döntő szerepe volt és van.

– Miért nincs olyan infláció, amely romba döntené ezt a rendszert?

– Azért, mert a derivátum nem gazdasági pénz, hanem tiszta hatalmi eszköz, amiről minden gazdasági tényezőt leválasztottak. A globalizációban már közvetítő funkciójú média sincs. Még a modernitásban ráraktak más befolyásolási, szocializációs és hatalmi funkciókat, majd a globalizációban a médiát felváltotta a producens, amely szimbolikus és virtuális valóságot termel, s ezen keresztül gyakorol identitásváltozatokat diktáló hatalmi funkciókat. Például a reklám megváltoztatásával, amely már nem húsz másodperc hosszú, hanem egész estés filmek is reklámoznak termékeket, mint például a BMX-biciklit, amit a róla készített játékfilm, a BMX-banditák reklámozott. A hosszú sorozatokkal, a valóságshow-kkal, vagy a spontánnak feltüntetett, de szigorú szabályok szerint szervezett családi életet boncoló-romboló sorozatokkal érik el, hogy a globális túlkínálatot nem létező pénzből felesleges, vagy sokszor ártalmas termékek megvásárlásával vezessük le. Szimbolikus valóságokat és identitásokat építenek körénk Erre csak a producens humántermelő gépezete által előállított alapkarakter, a nárcisztikus impulzusvásárlót, a „plázazombit” vehetik rá. A médiát felváltó producens márkabirodalmakat épít fel, amelyben sztárokkal népszerűsített márkaidentitásokkal vesznek részt a gyanútlan emberek, s hogy zavartalan lehessen a működés, még márkanyelvet is kidolgoznak. A vásárló márkához láncolását a „márkahűség” felkeltésével érik el, ami az erkölcsi hűséget gazdasági érdekeltséggé váltja át. A plázazombinak negatív templomot is építenek, ezek a plázák. Összefoglalva, mindez már nem is manipuláció, hanem antivalóság-építés.

– Ha létezik makroglobalizáció, akkor van mikroglobalizáció is?

– A makroglobalizáció szereplői a világbankok, a világmédia és azok a globalizációs vállalkozások, amelyek termékeikkel az egész világot beterítik. Létezik azonban egy másik típusú globalizáció, amelyet én az apró, családi jellegű vállalkozás mérete miatt mikroglobalizációnak neveztem el. Gondoljunk például a kínai büfékre, éttermekre, áruházakra, piacokra, s az azokat minden országban kiszolgáló, éhbérért dolgoztatott mezőgazdasági és főként könnyűipari munkásokra. Mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás mellett pénzintézetek is betelepültek már, azaz teljes az anyagi-szolgáltató gazdaságuk, amit saját kórházaik, iskoláik, színházuk, újságjaik, rádióik és tévéik, humángazdaságuk egészít ki. Lassú helyfoglalással a polgári nemzettestekbe teljes mikroglobális társadalmak épülnek be. S azt kell mondanunk, szerencsére, hiszen a makroglobális hatalomgazdasági szivattyúk által elvont forrásaink következtében népességünk fele már a szegénység alatti roncs- és páriatársadalmakba süllyedt le, s még a szervezett gazdaságban élők között is tíz százalék körül van a szegények aránya. Ha a mikroglobális társadalom nem ontaná magából a silány, de olcsó termékeket és szolgáltatásokat, akkor országunkat régen szétzilálták volna már az éhséglázadások.

– Mi a viszony a makro- és mikroglobalizációk között?

– Miután a modern nemzeteket már legyőzték, korunk tartalmát éppen ezen globális szupranációk egymás elleni kíméletlen, de nagyon sajátos, puha világháborúja adja. A háborúkat a testek ellen vívott, vért ontó csatáknak ismerjük. A globalizáció azonban a háború célját, az idegen területek és azon található természeti és emberi forrásainak megszerzését már nem véres, hanem „puha” eljárásokkal valósítja meg. A nem-legitim hatalmi rendszerek mesterséges hiteligény-felkeltéssel, visszafizethetetlen hitelek nyújtásával, s ezt követő privatizációkkal, a források nem békés, de vértelen megszerzésével, a beletörődést a plázazombi termelésével érik el. Ebben a puha világháborúban az lesz a győztes, aki egyszerre tud a makro- és a mikroglobalizációban sikereket elérni, s ezt a feltételt eddig csak két szereplő teljesíti: az ázsiai, valamint a központi hatalom kiépítését szorgalmazó amerópai globalokrácia.

– Hogyan lehetne a globalizációnak ellenállni?

– A makroglobalizáció olyan mesterséges valóságot hoz létre, amely sokszoros pusztító válságot okozott. A földi élet elpusztításával fenyegető ökológiai válságot, a népességszabályozás felbontása miatti humanizációs válságot. Néhol túlnépesedés, másutt visszafordíthatatlansággal fenyegető fogyás tapasztalható, összességében milliárdos nagyságrendű népességcsökkenés. Kitörni ebből a mesterséges, antivalóságból csak annak van esélye, akinek alternatív értékrendje van. Ezt az értékrendet a politika nem tudja biztosítani, mert – láttuk a parapénz és producens kapcsán – ő is rabja ennek a hatalomnak. A lelkiismeretes tudósok és az egyházak feladata lenne, hogy visszahozzák az emberileg elfogadható világot, s ebből a szempontból kedvező fejlemények is vannak. A vallás és az egyház korábbi ellenfele, Jürgen Habermas felismerte, hogy a globalitás igazságtalanságait, szabadságfosztását és embertelenítő gépezeteit csak akkor lehet visszavezetni az igazságosság, emberségesség és szabadság világába, ha feladjuk a felvilágosodást, és a vallást babona helyett igazságot, szabadságot és emberségességet hordozó tudásként is elismerjük. Azt állítja, hogy az erőszakos szekularizálásból vissza kell fordulni, s a posztszekuláris világot kell felépítenünk, ahol, teszem hozzá, a szakrális nemzet és tudás újra a megérdemelt helyére kerülhet. Mi, magyarok jó helyzetben vagyunk: a Szent Korona közösségszervezési, gazdasági, ökológiai, humángazdasági és hatalomszerkezeti mintái állnak rendelkezésünkre, s ha ezeket kellő erudícióval népszerűsítjük, Európának is alternatívát kínálhatunk.