Kozma Imre atya ünnepi üzenete
Pünkösd – a földi emberlelkiújjászületés-ajánlata
Pünkösdkor Krisztus misztériuma beteljesült. Az Egyház megszületett és megkezdte vándorútját a földön, s mert Krisztus Lelke szállt le rá, az Üdvösséghozó Isten jelen van a világban.
Az új liturgikus kalendárium kiemeli pünkösd jelentését, amikor a húsvéti ünnepkör záró ünnepének teszi meg.
A Szentlélek a Föltámadott ajándéka, Jézus lelke, akit az Atya küld el Jézus művének a történelmi realizálására, az üdvösség munkájának folytatására.
Szent Pál ezt a küldetést szolgálatnak mondja. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz” (1Kor. 12,4). Fontos tudnivaló: „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,7).
A Szentlélek hozza a megtérés kegyelmét, az emberi újjászületés kegyelmét. Amikor Jézus a bűnbocsánat szentségét rendeli, előbb közli az apostolokkal a Szentlelket: „Vegyétek a Szentlelket!” A pap ajkán felhangzó, feloldozás előtti imádság erre utal: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára”.
A szentségekben a Szentlélek tevékenykedik, tőle nyerik erejüket, nem „varázsszerek”.
Jézus mennybemenetelét megelőzi egy beszélgetés az apostolokkal, akik még mindig régi elképzeléseik foglyaként azt kérdezik: most van itt az idő, amikor felépül Izrael királysága?
Ezzel az elképzeléssel szemben Jézus egy ígéretet és egy megbízást állít szembe. Az ígéret az, hogy eltölti őket a Szentlélek ereje, a megbízás pedig abban áll, hogy legyenek tanúi egészen a föld határáig.
A mennybemenetel helyreigazítja elképzelésüket. Isten nem valamiféle térben van. Isten úgy viszonyul mindenféle térhez, mint azok Ura, Teremtője. „Isten jobbján ülni”, annyit jelent, mint részt kapni Istennek ebből „a teret átölelő és felette álló” hatalmából. A távozó Jézus nem valami messzi égitestre megy. Osztozik az élő Isten hatalmában, belép a vele való életközösségbe, az Ő térfelettiségébe. A mennybemenetel Isten titkába való belépés, s mivel Jézus az Atyánál van, a közelünkben marad, s az egész történelem folyamán jelen van számunkra, s megszólítható.
Jézus kifejezetten elutasítja az időkkel és korszakokkal kapcsolatos kérdést. Nem a történelmi spekuláció, nem az ismeretlen jövendő felé tekingetés a tanítványok magatartása.
A kereszténység a mindenkori jelenben ajándék és feladat. Isten belső közelségének ajándéka és – ebből kiindulva – cselekvés, tanúskodás Jézus Krisztusról.
A helyes cselekvés mércéje az éberség, nyitottság a jóra, az igazságra, Istenre, miközben körbefog a gonosz hatalma egy olyan világban, amely gyakran megmagyarázhatatlan. Az ember minden erejével és nagyon józanul megpróbálja tenni a jót, nem saját egyéni kívánságai szerint él, hanem a hit útmutatásai szerint.
Tanúskodásunk lényege pedig a küldetés: hirdetnünk kell a világnak, hogy Jézus él, Jézus maga az Élet. Jézus küldötteinek rendeltetése egyetemes: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt. 28,18).
Jézus kérése: Vegyüljetek el a világban, tanításomat hirdessétek, életemet pedig tanúsítsátok. Az emberiség egyetemes történelmét annyiban tudjátok meghatározni, amennyiben a lelkek belső történetét gazdagítjátok.
„Ha a világ gyűlöl majd benneteket, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ, de mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ” (Jn.15,18-19).
Kell, hogy ezek a szavak végigvándoroljanak velünk keresztény történelmünkön. Ha elfelejtjük őket, illúziók áldozataivá válunk. Kísérleteket teszünk arra, hogy megnyerjük magunknak a világ szimpátiáját bókokkal, taktikával, kompromisszummal, szövetségkötéssel.
Pünkösdre várunk, testvérek, a másodikra, a mi pünkösdünkre, a te pünkösdödre, az én pünkösdömre, hogy maga az Isten saját bensőnkből törjön elő, nőjön ki életünkből, mint a tavasz a földből, a füvekből, a fákból, a virágokból. Az Isten világítson gondolatainkban és gyulladjon fel szívünk szeretetében! Ő legyen akaratunk ereje és lelkesedésünk lángolása! Ő fakasszon bennünk isteni érzéseket és természetfölötti motívumokat, s az ember változzon át, ne a jelmezei!
Belülről jön a Lélek, de akkor befelé kell fordulni. Életet akar fakasztani, de akkor vágyódni kell a teljesebb élet után.
A Szentlélek ajándék, akkor könyörögni kell érte! Várni kell, hívni kell!
Jöjj el, jöjj el… jöjj, Szentlélek Úristen!
Szent István keresztény örökségét hűségesen őrző és keresztény hitét bátran megvalló, stigmatizált nemzete szeretetté növekvő ártatlansággal várja az egy nyelvet beszélők pünkösdi csodáját.
Várakozás reményével
P. Kozma Imre OH
irgalmasrendi szerzetes
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke