„Isten iránti hálával adjuk hírül, hogy ma, 2009. május 22-én, 11 órakor a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Ezzel a lépéssel közel húszévi fáradozás után mi, magyar reformátusok évszázados közösségünket ebben a formában juttatjuk kifejezésre… Ezt a közösségünket kifejezi az is, hogy ma együtt ünnepelünk azokkal is, akik már kifejezték csatlakozási szándékukat, vagy még ezt idáig nem tudták megtenni.” Így szólt az Alkotmányozó Zsinat üzenete múlt héten pénteken Debrecenben, a magyar reformátusság fővárosában, ahol az egész Kárpát-medencéből érkezett mintegy húszezer ember volt tanúja, egyben részese is e történelmi lépésnek.

Az egység Istentől való, az egység részekre bontása pedig az ördögtől. Trianon és a december ötödikei népszavazás történelmi kísérletek voltak a magyarság szétszakítására, részekre bontására, de a reformátusok egyháza, melyet Kárpát-medence-szerte sokfelé neveznek ma is magyar egyháznak, mindig őrizte a magyarság lelki összetartozását, és széttagoltsága ellenére megtartotta hitbeli és teológiai egységét.

Ami a hét végén Debrecenben történt, az egész magyarság egységét szolgálja, ahogyan ma már Csíksomlyó sem csak a katolikusok ügye, hanem az egész nemzeté. De nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az egység, a nemzet erősödése a Kárpát-medencében élő népek egységét is szolgálja, hiszen együttműködésük csak úgy lehet őszinte, ha mindegyikünk egészséges nemzeti önbecsülésére épül.

Ilyen lelki alapon lehet csak egyenrangú a különböző népek egymáshoz való viszonya számarányuktól és gazdasági erejüktől függetlenül. A Kárpát-medencei nemzetek lelki megosztottsága tudniillik ugyanúgy az ördögtől való, és ugyanúgy megszüntetendő, ahogyan most a „magyar egyház” megosztottsága megszűnt.

Az új Alkotmány szerint „egyháztest” elnevezés helyett ezentúl a „részegyház” kifejezést használják a különböző országokban lévő egyházakra, amelyek közül csak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nem írta még alá az alapokmányt. Ugyanis az északi szomszédainknál lévő kilenc egyházmegyéből kettő szlovák nyelvű, ami egyébként kivételnek számít a Kárpát-medencében, emiatt némi nyomás nehezedett az ottani egyházra, ők pedig nem akartak feszültséget, inkább elhalasztották az aláírást, ezzel is mutatva, hogy szlovák testvéreik véleményére kisebb súlyuk ellenére ugyanúgy figyelnek, ahogyan szeretnék, hogy az ország szlovák többsége figyeljen az ő véleményükre.

A reformátusok helye

A reformáció 1517-től, Luther Márton német szerzetes tanainak terjedésével jött létre, és a század folyamán egész Európában elterjedt. Magyarországon főleg svájci, korabeli szóval helvét irányzata hatott, melynek szellemi atyja egy francia származású, Genfben élő ügyvéd, Kálvin János volt. Születésének ötszázadik évfordulóját idén júliusban ünneplik a reformátusok, tiszteletére 2009–2014-ig Kálvin-emlékév-sorozatot tartanak. A magyar református egyház az 1567-es debreceni zsinattal jött létre, és a magyarság többsége a XVI–XVII. század fordulójára már e vallás szerint követte Krisztust. A lutheri irányzat, a mai evangélikus egyház, inkább az ország német és szlovák anyanyelvű lakossága körében terjedt el.

E folyamat történelmi kerete az oszmán birodalom elleni háborúskodás, amelynek eredményeként az országot nemzeti, felekezeti és politikai megosztottság gyengítette, területe három részre szakadt.

Középső része török megszállás alatt állt, nyugati és északi területeit a Habsburgok irányították, csak a keleti és északkeleti országrészeket magába foglaló Erdély állott önálló magyar fejedelemségként saját lábán. Ebben a helyzetben szervezetileg egységes egyház nem jöhetett létre, később pedig a török kiűzése után, mikor az ország teljes területét a Habsburg Birodalom szállta meg, tudatosan akadályozták az egység létrejöttét. Csak az Ausztriával való 1867-es kiegyezést követő 1881. évi debreceni zsinaton, az új egyházalkotmány alapjainak elfogadásával alakult ki szervezetileg egységes magyar református egyház. Az egység azonban, mely kerek háromszáz évet váratott magára, a trianoni országcsonkítással megint odalett.

Magyarország hetvenkét százaléka idegen államok fennhatósága alá került, az egyház tagjait újonnan rajzolt államhatárok választották el egymástól.

A világon ma mintegy hárommillió magyar reformátust tartanak nyilván, ennek körülbelül fele él a mai Magyarországon, nagyjából egymillió a Kárpát-medence más részein, a többi a kivándorlás miatt szétszórva, főleg Amerikában. A mostani egység mindenekelőtt lelki folyamat eredménye és elindítója, de az elfogadott egységes alkotmány, a közös zsinat, amely az egyház legfelsőbb törvényhozó testülete, az azonos istentiszteleti rend, a közös énekeskönyv, az egységes lelkészképzési rendszer mind a gyakorlati egységet erősíti. Az összefogás a szeretetszolgálat és a misszió területén is megszületett.

A reformátusok öröksége

A másfél évszázados török megszállás alatt a meggyengült magyar államtól a református egyház szinte teljes egészében átvette a közoktatási és népnevelési feladatokat. A Biblia magyar nyelvre fordítása, a magyar nyelvű igehirdetés és imádságok, az akkoriban elterjedő könyvnyomtatás és a kiterjedő iskolahálózat révén az egyház maradandó hatással volt a magyar irodalomra, a köznyelvre és az egész magyar gondolkodásra. Ez a hatás egészen a huszadik század közepéig, az iskolák kommunista államosításáig erősen érződött. A magyar reformáció legfontosabb táplálója az ország északkeleti része volt, ezért vált az e tájon beszélt magyar nyelv az akkor kialakuló irodalmi nyelv alapjává. Különösen az 1590-ben elkészült Károli-féle bibliafordításnak volt erős hatása, fordulatai a mai napig benne élnek nyelvünkben, részei a közgondolkodásnak.

Majdnem ugyanilyen jelentőségűnek tekinthető a zsoltárok magyarra fordítása, melyet Szenci Molnár Albert végzett el a XVII. század elején. Az első magyar nyelvű lexikonokat, szótárakat, ábécéskönyveket is többnyire református lelkészek vagy tanárok jelentették meg a korai újkorban. A magyar református művelődés legfontosabb erősségei évszázadokon át a híres kollégiumok voltak: Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kecskemét, Nagyvárad, Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely.

Tudni kell, hogy a reformátusoknál nem a gimnáziumnak van kollégiuma, hanem a kollégiumnak van gimnáziuma, ami jól mutatja, hogy a nevelést tekintik fontosabbnak, az egész embert akarják formálni, a jellemet csiszolni, ebben a folyamatban a tudás átadása csak egy eszköz a többi közt. Ezekben az iskolákban nevelkedett számos költő, tudós, politikus, többek között Ady Endre, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Arany János, Kölcsey Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor vagy a XVII. századi enciklopédiaíró és tanár, Apácai Csere János. Ezek a kollégiumok képezték évszázadokon át a református egyház lelkészeit, teológusait, akik a nyugati egyetemjárás gyakorlata révén folyamatos szellemi kapcsolatban álltak az európai gondolkodással. A magyar reformátusság helyzetéből adódóan a nemzeti függetlenségi gondolat őrzője is volt Béccsel szemben. Nem véletlen, hogy 1849-ben a szabadságharc idején néhány hónapra Debrecen lett az ország fővárosa, és az itteni református kollégium imatermében mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását.

A magyar református gondolkodás máig legfontosabb jellemzői közé tartozik a hazafiasság, és hogy az iskolához mint a hit terjesztésének eszközéhez erősen ragaszkodik.

Egyesítő menet

Debrecen belvárosában a Nagytemplom elől indulva és öt kiemelt helyet érintve, melyek sorjában Beregszászt, a kárpátaljai részegyházat, Komáromot, a felvidéki részegyházat, Bácsfeketehegyet, a délvidéki részegyházat, Kolozsvárt, az erdélyi részegyházat és Nagyváradot, a partiumi részegyházat jelképezték, menet haladt végig, melynek befejeztével hirdették ki a zsinat határozatát. A reformátusok az országkerülés ősi szokását követték ezzel, melynek célja, hogy a kör megtételével a Gonoszt legyőzzék, ahogyan Krisztus legyőzte, és feltámadott. Ez a szokás jelenik meg a határjárásban, mikor a falu határát járja körül a közösség húsvétkor, azaz feltámadáskor, ez jelenik meg a katolikusok körmenetében is. Az országkerülés nem jelent feltétlenül körbe haladást, a lényeg, hogy bizonyos kiemelt helyeket érintsenek, még az sem fontos, hogy mondjuk egy faluban az egész közösség részt vegyen benne, elég, ha csak a közösség első számú vezetője, az ország királya, a falu bírája megteszi. Ennyi elegendő, enélkül azonban nincs feltámadás.

Boros Károly