Puskás-díj először
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek (FIFA) 208 ország nemzeti testülete a tagja; egy közelmúltbeli adat szerint ezekben az államokban hozzávetőleg 260 millió embernek van dolga a labdarúgással, ennyire becsülik a játékosok, edzők, a csapatok környékén ügyködő személyzet összesített számát. A FIFA, a számok világában otthonosan mozgó statisztikusai azt is tudni vélik, hogy átlagban ennek a több mint negyedmilliárdnyi érdekeltnek legalább négy rokona van. S innen a következtetés: a FIFA óvatos becslések szerint is hozzávetőleg egymilliárd emberhez van közel. És hogy jön ehhez a számháborúhoz Puskás ismertsége? A válasz egyszerű: a FIFA történetében először idén egy névvel fémjelzett díjat alapított: ezentúl minden évben az egész világon, az adott időszakban legszebb gólt szerző labdarúgó átveheti a Puskás Ferenc-díjat.
Ha a fentebb citált számot, az egymilliárdot vesszük, akkor már matematikailag is igazolást nyerhet a legismertebb magyarról szóló állítás. S akkor még a FIFA-n túli világról nem is ejtettünk szót.
De vajon mit is takar ez a díj, s miért éppen Puskás lett a névadó? Az ötlet magyar fejekben fogant, és sikerült megtalálni a döntésre illetékes legautentikusabb személyt, Puskás nagy tisztelőjét, Joseph Blattert, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökét. Azt a sportvezetőt, aki ifjú kora óta kísérte és csodálta Puskást, már az emlékezetes nagy bukáson, az 1954-es berni világbajnoki döntőn is a stadion lelátóján volt. Az elnöki hajlandóságot támogatta az a mintegy félszáz ismert magyar művész, sportoló, politikus, közéleti személyiség, akik aláírásukkal is részt vettek a támogató kampányban. S ha valamiben az elnök fantáziát lát, ott a testület már behódol.
Így aztán nagyjából egyéves előkészület után Blatter elnök ősszel Felcsúton, a Puskásról elnevezett Labdarúgó Akadémián ország-világ színe előtt jelentette be a Puskás-díj életre hívását.
A kiírás szerint a versengésben azok a góllövők vehettek részt, férfiak és nők, akik a 2008–2009-es szezonban minimum élvonalbeli mérkőzésen találtak kapuba, ideértve a nemzetközi kupamérkőzéseket, vagy válogatott találkozókat is. A jelölések közül a nemzetközi szervezet illetékes apparátusa kiválasztott harmincat, majd a következő fordulóban egy igencsak tekintélyes 29 fős bizottság, Franz Beckenbauer elnökletével tízre szűkítette a díjban reménykedők körét.
A szakértelmet kár is lenne megkérdőjelezni, hiszen olyan legendák is válogattak, mint Pelé, Eusébio vagy Sir Bobby Charlton. A tízes lista december első napjaiban került fel a FIFA honlapjára, ahol szavazni lehetett a végső győztesről.
Az előválogató ítészek négy szempontot tartottak szemük előtt: szépség, az adott mérkőzés jelentősége, a gólban nem játszhatott szerepet az ellenfél hibája vagy a szerencse, végül a fair play szellemében a jelölt játékosnak, úgymond, makulátlannak kellett lennie.
A voksolás állását menet közben nem lehetett nyomon követni, viszont a zürichi gálára a tíz versenyben maradt jelölt kivétel nélkül meghívást kapott, s a lapzártánk után, december 21-én este megtartott rendezvényen derült ki, melyikük lett a győztes, aki átvehette a Puskás Ferenc-díjat. A gála meghívottjai között ott volt Puskás Ferenc özvegye, illetve a felcsúti Puskás Akadémia alapítója, Orbán Viktor is.
Bizton állítható – elismerve a válogatók hozzáértését –, hogy a tíz közé kerülni csak megérdemelten lehetett, az utána történő világméretű internetes voksolás már inkább a mennyiségről szólt. A legkitartóbb netesek juttatták oda a végső győztesnek az első Puskás-díjat.
A hazai sportnapilap is megszavaztatta olvasóit. A privát közvélemény-kutatáson a voksolók 22 százaléka a német Wolfsburg támadójának, a brazil Grafite-nek a Bayern München ellen elért, finoman fogalmazva is bajor-gyalázó találatát tartották a legszebbnek, mögötte 16 százalékkal az izraeli Atar és 14 százalékkal a portugál világsztár, Cristiano Ronaldo következett. Mi tagadás, Grafite varázslata joggal lett Puskás-díj jelölt, igazi mestermunka, ami méltó a nagy előd teljesítményéhez.
Puskás második hazájában, Spanyolországban is élénk visszhangot váltott ki a rangos és egyedülálló díj meghirdetése. Még ma is mosolyt fakaszt az arcokra, amikor Puskás enyhének nemigen nevezhető túlsúllyal megjelent az első Real-trénigen. Az persze inkább csak a szeretet javára írható, hogy a spanyolok, a Pancho (Flegma) becenévvel emlegetett futballistát egyfajta sajátos mértékegységnek is tekintik. Teljesen elfogadott minősítés lett a spanyol nyelvben a „barriguita tipo Puskas”, azaz a „Puskás-féle pocak”. Persze talán mondani sem kell, hogy a madridi csillag csak akkor kezdett el emelkedni, amikor eltűntek a kilók, lötyögni kezdett az első tréningen még feszülő, erős szakítópróbának kitett melegítő.
Az ibériai sportsajtóban felelevenítették, hogy október, a díj bejelentésének hónapja több esztendőben is fontos dátum volt a „Real legjobb ballábasának”. 1958. október 5-én játszott először együtt a világ mind a napig legütőképesebbnek ítélt csatárötöse (bizony, abban az időben még öt csatárral művelték ezt a sportágat!): Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskás, Gento. Be is rámoltak nyolc gólt az áldozat, az Osasuna kapujába. Puskás itt még kicsit megilletődött volt, ezúttal csak egyet rúgott. De aztán egyre többet. A madridi gólgyártás 1965. október 3-án ért véget, a fővárosiak szentélyében, Puskás a Cordoba ellen lőtte az utolsó találatát a Santiago Bernabeu stadionban.
S még egy emlékezetes október, 1995: ekkor jelentették be hivatalosan, hogy a XX. század legjobb góllövőjének Puskás Ferencet választotta a FIFA.
A korabeli krónikákból nem maradhatott ki egy olyan találkozó sem, amely ugyan nem októberben volt, de emléke nem múlik: sokféle mutató alapján minden idők egyik, ha nem a legjobb labdarúgó mérkőzésének tartják az 1960-as BEK-döntőt. A Glasgow-i Hampden Parkban megtartott európai csúcsmeccsen a Real 7-3-ra verte az Eintracht Franfurtot, s a legjobb játékosnak Puskást ítélték; egymaga négy góllal keserítette meg a német bajnok életét.
Bizonyára sok Puskás-gól is beférne a FIFA mostani tízes szépség-listájára, abból a csaknem 600-ból amelyet a „száguldó őrnagy” pályafutása alatt a Bp. Honvéd, a Real Madrid és a magyar válogatott színeiben elért.
Puskás Ferenc alig több mint három esztendeje, 2006. november 17-én hunyt el. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség gesztusa újabb bizonyítéka annak, hogy emléke nem halványul.
C. Azahar
Tíz jelölt, tíz gól
Elinir Atar: Bnei Yehoda–Maccabi Netanya 1-1, izraeli bajnokság, 2009. február 6.
Grafite (Batista Libanio): Wolfsburg–Bayern 5-1, német Bundesliga, 2009. április 4.
Andres Iniesta: Chelsea–Barcelona 1-1, Bajnokok Ligája, 2009. május 6.
Michael Essien: Chelsea–Barcelona 1-1, Bajnokok Ligája, 2009. május 6.
Emmanuel Adebayor: Villarreal–Arsenal 1-1, Bajnokok Ligája, 2009. április 7.
Luis Angel Landin: Morelia–Cruz Azul 1-1, 2009. április 12.
Cristiano Ronaldo: Porto–Manchester United 0-1, Bajnokok Ligája, 2009. április 15.
Fernando Torres: Liverpool–Blackburn, angol bajnokság, 2009. április 11.
Nilmar Honorato da Silva: Corinthians–Internacional 0-1, 2009. május 10.
Katlegoa Mphela: Spanyolország–Dél-Afrika 3-2, Konföderációs Kupa, 2009. június 28.
Mr. Magyarország: Puskás Ferenc
85-szörös magyar, 4-szeres spanyol válogatott. A magyar válogatott színeiben 84 gólt lőtt.
Egyesületei: Kispesti AC 1942–1949. Bp. Honvéd 1949–1956. Real Madrid 1958–1967.
A magyar bajnokságban 349 mérkőzésen 358 gólt ért el, a spanyol bajnokságban 179 találkozón 154-szer volt eredményes.
Magyar válogatottal: olimpia bajnok 1952-ben, Európa-kupa győztes 1953-ban, világbajnoki ezüstérmes 1954-ben.
A Bp. Honvéddal: ötszörös magyar bajnok, négyszeres gólkirály.
A Real Madriddal: háromszoros BEK-győztes, Világkupa-győztes, hatszoros spanyol bajnok, kétszeres spanyol kupa (Copa dey Rey)-győztes, négyszeres spanyol gólkirály, kétszer a BEK-sorozat legeredményesebb gólszerzője, Európa-válogatott, az Aranylabda szavazáson 1960-ban 2., 1956-ban 4., 1961-ban 5., 1959-ben 7.
Edzőként: Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), FCL Murcia (spanyol), AEK Athen (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteni (paraguayi), Panhellic Melbourne (ausztrál).
Szaúd-Arábia és Magyarország (1993. április–július, 4 mérkőzés) szövetségi kapitánya.
Kiemelkedő edzői sikerei: BEK-döntő a Panathinaikosszal (1971-ben), háromszor görög bajnok, a Panathinaikosszal (1970 és 1972), illetve az AEK Athennal (1979). Egyszeres ausztrál bajnok és kupagyőztes (1991 és 1990-ben).