Sokan kiábrándultak a pártpolitikából

A rendszerváltozás korszakának egészét figyelembe véve úgy tűnik, az 1998 és 2002 közötti konzervatív-nemzeti kormány időszaka kegyelmi állapot volt, amivel nem tudott élni a magyarság. Ebben a ciklusban, főleg a második felében jó irányba mutató folyamatok indultak el, ha soványan, bátortalanul is. Ekkoriban tapasztalható volt, hogy a korábbi tendenciákkal ellentétben a huszonéves fiatalok körében futótűzként terjedt a markáns nemzeti gondolkodás, ha úgy tetszik, a nemzeti radikalizmus. Akkoriban nagyon sok fiatal aktívan részt vett a közéletben. A 2006-os választáson azonban mintha eltűntek volna.

Az 1998 és 2002 közti időszakban kétségtelenül a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) ifjúsági tagozata volt a fiatalokat tömörítő legnagyobb létszámú és legaktívabb, közélettel foglalkozó közösség. Tagjai sokat tettek a markáns nemzeti gondolkodás népszerűsítéséért és a magyar ügy iránti felelősség tudatosításáért. Ám 2002 után nyilvánvalóvá vált, a MIÉP vezetése nem hajlandó teret adni a fiataloknak, minden bírálatot csírájában fojt el, a kérdéseket pedig ügynökök provokációjának minősíti. Így ez a szép reményű közösség szétszéledt, s ma több különböző szervezetben tevékenykednek a fiatalok.

Pártok felett

Létrejöttek ugyanakkor új közösségek. Ezek egyike a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). Ez az első összmagyar szervezet, ami azt jelenti, hogy szemléletmódja és tevékenysége az egész Kárpát-medencét átfogja. A mozgalom vezetője, Toroczkai László hangsúlyozza, hogy a HVIM nem politikai szervezet, bár tevékenysége részben megegyezik azzal, ami a magyarországi politikum feladata lenne. Fontosnak tartják a magyar érdekvédelmet és a nemzeti öntudat ápolását. Ma körülbelül nyolcszáz tagjuk van mintegy ötven aktív tagszervezetben szerte a Kárpát-medencében, Győrtől Kézdivásárhelyig, Rimaszombattól Temerinig. A tagok között akad fideszes és jobbikos is, de a mozgalom munkája során a pártszimpátia mellékes. A HVIM idén már hatodik alkalommal rendezi meg a Duna-kanyarban a Magyar Szigetet nemzeti tematikájú előadásokkal és koncertekkel. A rendezvény célja a közösségépítés. A mozgalom hosszú távú tervei között szerepel a hivatalossal párhuzamos, de határozottan nemzeti szellemiségű intézményrendszer kiépítése. Ennek első kézzelfogható eredménye a verőcei iskola, ahol más szellemben nevelik a gyerekeket a tanárok, mint a legtöbb állami, önkormányzati oktatási intézményben.

Hasonló szemléletű, de a HVIM-hez képest más hangszerelésben muzsikáló mozgalom az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI), amely ugyancsak jelen van az egész Kárpát-medencében. A tucatnyi tagszervezettel és több száz taggal rendelkező közösség erdélyi testvérszervezete az Erdélyi Magyar Ifjak. Strahl Zoltán alelnök tájékoztatása szerint nevükhöz fűződik a két évvel ezelőtti Wass Albert-felolvasómaraton, amelynek célja az író munkásságának népszerűsítése volt, s ami a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült. Idén a Kárpát-medence számos iskolájába juttattak el Wass Albert-könyvcsomagot. Ők voltak azok, akik az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról tartott népszavazás kampányában a magyarság ellen uszító Eörsi Mátyást elkergették Bocskai István kolozsvári szülőházától. Az EMI tavaly megszervezte az első erdélyi nemzeti tábort a Gyergyószentmiklós melletti Négyes Kemping területén. Az összejövetelre idén is sor kerül, sőt ebben az évben a délvidéki Palicson is tábort szerveznek, amelynek védnökéül Becsey Zsolt európai parlamenti képviselőt sikerült megnyerni. Az EMI ugyancsak távol tartja magát a pártpolitikától.

A markáns nemzeti gondolkodású fiatalokat tömörítő legjelentősebb politikai szervezet a 105 alapszervezettel és 1100 taggal működő Jobbik Magyarországért Mozgalom. Előtörténete 1999-re, az említett kegyelmi időszakra nyúlik vissza. Ekkor alakult meg a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) mint egyetemeken szerveződő, a jobboldali-nemzeti-konzervatív szemléletmódot népszerűsítő csoportosulás. A szervezet erénye a pártokfölöttiség volt, így a fideszesek és a miépesek ugyanúgy megtalálták a helyüket benne, mint az akkori MDF fiatal szimpatizánsai. A Jobbik Magyarországért Mozgalom mint párt 2003-ban alakult meg. Ez mindjárt le is szűkítette a fiatalok mozgásterét, hiszen a pártrendszer logikája alapján versenytársak lettek a jobboldalon.

Idealizmus és naivitás

Kovács Dávid pártelnök szerint a párttá alakuláskor pontosan tudták, hogy tizenhárom éves versenyhátrányt kell ledolgozni, de bíztak abban, hogy mint a rendszerváltozás milyenségét meghatározó kerekasztal-tárgyalásokhoz nem kötődő friss erő, lesz anynyi hitelük, hogy bravúrosan bejussanak az Országgyűlésbe a 2006-os választáson. A párttá alakulásnak Kovács Dávid tájékoztatása szerint két fő oka volt. Az egyik, hogy 2003-ban úgy gondolták, nincs olyan párt, amely a Jobbik által fontosnak tartott dolgokat – különösen a külpolitikai orientációkat, az Európai Unióhoz való csatlakozást és a földkérdést tekintve – megfelelő eréllyel képviseli. A Fidesz nemzeti érdekérvényesítését nem tartották elég hatékonynak, a MIÉP-hez képest pedig más világot, más habitust, más politikai kultúrát képviseltek. A másik ok, hogy a 2002-es szocialista hatalomátvétel után adminisztratív eszközökkel kiszorították őket az egyetemekről, ezért új formát kellett találni a tevékenységnek.

A Jobbik abból indult ki, hogy a szavazók alapvetően értékek mentén mozdulnak meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra hétszázezer ember mondott nemet. Azt gondolták, ennek a gondolatkörnek szélesebb társadalmi bázisa van, és mivel a MIÉP ebből csak kétszázezret tudott megszólítani, úgy vélték, a markáns EU-ellenességgel meg tudnak szólítani annyi embert, amennyi elég a parlamentbe jutáshoz. Kovács Dávid utólag szemlélve a történteket önkritikusan úgy látja: ,,ez idealizmus, sőt naivitás volt.„

Aztán a Jobbik Magyarországért Mozgalom a korábbi éles hangú torzsalkodások ellenére választási szövetséget kötött a MIÉP-pel, és Harmadik Út néven közösen vágtak neki a 2006-os választásnak. Ez Kovács szerint egy jogos szavazói várakozás volt, hiszen az együttműködés, az összefogás mindig vonzóbb a választóknak, mint a széthúzás. Ez sem volt azonban elég az ötszázalékos küszöb átlépéséhez, sőt a Harmadik út alig felét kapta annak a szavazatmennyiségnek, amit az előző két választáson az – akkor még kifelé egységes – MIÉP szerzett meg. Kovács Dávid határozottan állítja, véleménye szerint a Fidesz-MPSZ nem a Harmadik Út külön indulása miatt veszítette el a választást.

A két párt viszonyáról szólva Kovács Dávid reményét fejezte ki, hogy a kapcsolatok normalizálódni fognak. Erre esélyt ad, hogy az első forduló után a Fidesz-MPSZ vezetői külön is megszólították a nemzeti radikális szavazókat és támogatásukat kérték. A viszony egészségesebbé tételét segítheti, hogy a Jobbik hasonlóan markáns világnézeti formáció, mint a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), hiszen ugyanúgy a nemzet- és értékpusztító liberalizmust tartják a legfőbb veszélynek, mint a KDNP. Elvi ellentétek tehát gyakorlatilag nincsenek a KDNP-vel, ám meg kell találni a módját, hogy miként lehet hatalomtechnikai, választási szempontból a leghatékonyabban maximalizálni a jobboldali szavazatokat.

Kérdésünkre, hogy miben különbözik leginkább a Jobbik a MIÉP-től, Kovács Dávid nem kívánt részletekbemenően válaszolni, merthogy választási szövetségesek, de példaként említette az iraki megszállásban való részvétel ügyét. Míg a MIÉP nemzetközi összefüggéseket keresett és azokat hangsúlyozta, addig a Jobbik számára az volt a kérdés, miért kell oda magyar katonákat küldeni. Bizonyos dolgokat pedig másként – visszafogottabban, más hangsúlyokkal – fogalmaznak meg. A Jobbik fiataljainak szakmai felkészültsége szerinte egyébként is egyértelmű, hiszen az egyetemekről jöttek. Igaz, a generációs jelleget a párt nem hangsúlyozza, hiszen most már vannak idősebbek is, egykori MDF-esek, fideszesek, miépesek, kereszténydemokraták.

A pártelnök érdeklődésünkre azt is elárulta, hogy a Jobbik kapcsolatfelvételt kezdeményezett a lengyel kormány két radikális pártjával, az Önvédelemmel és a Lengyel Családok Ligájával, amelyek értékrendje a legközelebb áll a Jobbikhoz.

Vissza kell szerezni

A markáns, radikálisan nemzeti gondolkodású fiatalok tehát nem tűntek el, csak egy részük kivonult a szűken, pártlogika alapján értelmezett politikából, más részük pedig a 2002-es viszonyokhoz képest más utakon jár. Kétségtelen azonban, hogy az azóta felnőtté vált nemzedék nem olyan fogékony a nemzeti gondolatra. A baloldal érzékelhetően teret nyert az ifjúság körében, sokaknak tetszett a ”buli színe piros„ jelmondat, noha voltaképpen nem jelent semmit. A közélet iránt kevésbé fogékony fiatalok megszólítása ezzel együtt minden politikával, közélettel foglalkozó szervezet számára nehézséget jelent. Kovács Dávid szerint történelmi tettet hajtott végre a Jobbik az 1990-es évek végén, amikor a nemzetről, a közösségről szóló párbeszédet bevitte az egyetemekre. Ez a téma korábban teljes mértékben ki volt szorítva, ami főleg a társadalomtudományi karokon önmagában abszurd és egészségtelen jelenség. Mára azonban elfojtották ezt a kezdeményezést, sőt Kovács Dávid szerint rosszabb a helyzet, mint az 1990-es évek elején. A Jobbik elnöke szerint az egész jobboldalnak kellene megtörni azt a bújtatott technikát, amely elvileg kitilt minden pártpolitikai tevékenységet az egyetemekről, ugyanakkor hagyja érvényesülni azt a rejtett, értéksemlegesnek hirdetett, valójában liberális doktrínát, amely ma meghatározó a felsőoktatási intézmények többségében. Sokkal egészségesebb lenne, ha az egyetemeken létrejöhetnének különböző világnézetű csoportok, és ezek, ha úgy tetszik, egymással versengve, előadásokat, összejöveteleket szervezve próbálnák a közélet felé fordítani a fiatalokat. A jobboldalnak mindenesetre újra kell gombolni a kabátot, vissza kell szerezni a markáns nemzeti gondolatra fogékony fiatalok körében azt a hitelt, ami az elmúlt években, úgy tűnik, megrendült vagy elveszett.

Ágoston Balázs