Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hirdetés

– Támogatta és támogatja is a magyar vidéket a kormány. No de kérdés, hogy milyen eredményességgel.

– Több mint 1100 milliárd forintot költöttünk el eddig összesen a 2018-ban meghirdetett Magyar Falu Programban. Ez térkövezést, utak, járdák lebetonozását, középületek nyílászáróinak cseréjét, homlokzatszigetelését, tetőfelújítását, és ehhez hasonlókat jelent. Csupa materiális dolog. De talán ennél is fontosabbak az immateriális, nem kézzelfogható eredmények. Itt elsősorban a falusi közösségek megerősödésére gondolok. És a bizalomra, mert a községekben élő emberek már elhiszik, hogy van jövője a falunak, a vidéki életformának.

– Nem igazak eszerint a falvakból való elvándorlásról szóló baloldali híresztelések?

– A falu reneszánszát éli! Ez az egyetlen településforma ma Magyarországon, ahol növekszik a lakosok száma, fiatalodik a közösség korfája. Rácáfolva arra a sokat hangoztatott ellenzéki sztereotípiára, miszerint a fiatalok elvándorolnak a falvakból és aki marad, az sem vállal gyermeket. Ezzel szemben a valóság az, hogy már 2020-ban is 9 százalék volt minden településtípusnál a kilenc év alatti korosztály aránya az adott lakosságon belül. A falvakban ma 11 százalék, Budapesten viszont csak nyolc.

Korábban írtuk

– Mi áll ennek a hátterében? Miért döntenek a fiatalok, fiatal családok a falu mellett?

– Látható, hogy három év alatt is olyan látványos változást sikerült elérni a falusi csokkal és más életszínvonalat javító, komfortot teremtő intézkedésekkel, hogy egyre több falusi fiatal dönt a maradás mellett. Vagy ha már elvándorolt, akkor most visszaköltözik. Mint ahogy jelentős azoknak a száma is, akik városban születtek és szocializálódtak, mégis a vidék csendje, nyugalma, a természeti környezet felé húz a szívük. Őket nevezzük kiköltözőknek, akik között vannak olyanok is, akik a járvány idején sokkal biztonságosabbnak tartották a falu világát és ott is ragadtak, kihasználva többek között a home office lehetőségeit.

– Olvasni lehetett, hogy 2024-ben az országos átlaghoz képest kimagasló volt a falvakban az építési kedv. Mit jelent ez?

– Folyamatos növekedést. 2019 szeptemberétől érkeztek meg a családokhoz a falusi csok első összegei, és 2020-ban már érezhető is volt a kezdeményezés nagyfokú dinamikája. Be is indult a projekt, különösen amikor a felével megemeltük a támogatási összegeket. Egyébként az idei évtől a falusi csok mellett igénybe vehetők az otthonfelújítási támogatások is az ötezres lélekszám alatti településeken. Korábban a megyei jogú, illetve a nagyobb városokban adták ki az illetékes hatóságok az építési engedélyek zömét, mára ez megfordult a falvak javára. A településeken aktív maradt a hazai építőipar a 2022-ben kezdődő ukrajnai háború, illetve az energiaválság dacára is.

– Mire ad lehetőséget az otthonfelújítási támogatás, és mekkora az összege?

– Több mindentől függ. Egyrészt attól, hogy hány gyermeket vállal a kérelmező család, másrészt attól, hogy jogosult-e a falusi csokra az adott település, és így tovább. De az sem mindegy, miről szól a kérelem. Kedvezményes hitelről-e, vagy vissza nem térítendő támogatásról. Legyen világos különben, hogy a pályázatok elbírálásánál mindig a vállalt gyermekek száma a legfontosabb szempont. Hozzáteszem, a falusi csok a maga klasszikus formájában használt ingatlan megvásárlására, illetve felújítására és bővítésére szolgál. Ennek az az oka, hogy amikor elindult a Magyar Falu Program, 200-250 ezer ingatlan állt üresen hazánkban. Döntő részükre a kistelepüléseken lehetett rátalálni. A kormány pedig azt mondta, először ne lakóparkokat húzzunk fel a falvak határában, inkább próbáljuk meg eladni az üresen álló házakat, azaz leheljünk beléjük életet.

– Azért egy régi, üres ház nem ugyanaz, mint egy újonnan épített komfortos. Erre nem gondoltak? És nem mindegy az sem, hol fekszik az a település.

– Az élet bennünket igazolt. Egy jászsági polgármester arról panaszkodott nekünk még 2019-ben, hogy nem is tudja, mi lesz a településével, mert lakóingatlanainak harmada üresen áll már hosszú ideje. Néhány évvel később újra találkoztunk, akkor viszont azt mesélte, hogy gyakorlatilag nincs már üres házuk a faluban, a csok segítségével mindet megvásárolták a fiatalok. Ha mégis megüresedik valamelyik, egy héten belül új gazdára talál.

– Brüsszel a földalapú támogatások megszüntetését szeretné. Mi lesz a falvakkal, ha az ott élő gazdák elveszítik a biztos pénzt?

– Összesen 160 ezer hazai családi gazdaságot érint ez a gyilkos terv. Zömük kistelepüléseken él és dolgozik. Nagy baj lenne ez azért is, mert már a 2000-es évek első évtizedében is sok idős gazdaemberrel találkoztam, akik arra panaszkodtak, hogy nem tudják kinek átadni a gazdaságukat és azt a tudást, tapasztalatot, ami generációkon át felhalmozódott náluk. Mert a fiaik, lányaik megijedek, hogy az agrárpálya nem jövedelmező, ezért inkább másfelé orientálódtak. Beköltöztek valamelyik közeli városba, pedagógus, jogász, programozó és még ki tudja mi lett belőlük. Csakhogy 2010-ben magához ragadta a kormánybotot a Fidesz–KDNP-koalíció, és ezzel megkezdődött a hazai agrárium mezőgazdaság támogatása. Ma már sok fiatal, akár diplomás párt is ismerek, akik ezek után csendben visszaóvatoskodtak a falvakba, mindenekelőtt oda, ahol nevelkedtek és traktorra ültek. Ami a földalapú támogatás megszüntetését illeti, a magyar kormány minden erejével ellenáll, bízunk ebben az elszántságban, és szépen gyűlnek az ezzel kapcsolatos petíciós aláírások is.

– Van egy olyan uniós szintű méregzöld elképzelés, hogy maradjon csak a helyén a falvak népessége, de ne csináljon semmit, csupán tartsa karban a környező tájat. Az osztrák állam például még meg is adná nekik azt a jövedelmet, amivel korábban is rendelkeztek… Hiszen a hamarosan nyélbe ütendő Mercusor szerződés alapján tele lenne az asztalunk Dél-Amerikából érkező élelmiszerrel. Tényleg ez a jövő?

– Képtelenség! Tudjuk például, hogy minden érintett államban óriási gondot jelent a migránsok szociális támogatása. Már a balra csúszott Európai Néppárt is erről beszél, hiszen megijedt a 2024-es EP-választás eredményeitől. Nincs az az európai ország, amelyik ezt az ingyenes fizetésen alapuló tájfenntartó formát be tudná vezetni büdzséjének összeomlása nélkül. Arról nem is beszélve, hogy mit jelent ez pszichikailag egy jellemzően tevékeny embernek, és a gazdák mindenütt ilyenek. Felőrölné őket a semmittevés.

– Hol tart ma az a folyamat, amelynek során a nagyvárosokba, a megyeközpontokba olyan beruházásoknak kell települniük, amelyek munkahelyeket kínálnak a tágabb környezetüknek is? Vagyis ahová napi szinten is könnyen bejárhatnak a falvakban élő dolgozók…

– Azon vagyunk, hogy valóra váltsuk a miniszterelnök úr 2014-es ígéretét, miszerint a kormány minden megyei jogú várost bekapcsol a hazai autópályák átfogó hálózatába. Ma már ott tartunk, hogy huszonegy megyei jogú városból elérhető valamelyik sztráda, de kettő még hiányzik a sorból. Igaz, Békéscsabával már majdnem célba értünk, és Zalaegerszeget is meg fogjuk oldani. Ezenkívül tíz ponton is ráfutnak már az országhatárra a pályáink. Itt már nemcsak az új munkahelyekről beszélhetünk, de arról is, hogy a könnyebb, kényelmesebb közlekedési lehetőségek szerepet játszanak abban, hogy sok fiatal pár a falvakban marad. Eddig az volt a jellemező, hogy az agglomerációból a nagyvárosokba tartottak a családok, de most megfordult a folyamat, és az agglomeráció felé veszik az irányt. Sőt, tágul a kör, már az agglomerációs településeket is túllépi a kiköltözési sugár, a következő hagymahéjak is kezdenek benépesedni a jó és gyors közlekedés okán.

– Péccsel mi lesz? A város elsősorban arról híres, hogy szűnni nem akaró belharcok dúlnak balliberális vezetésén belül. Nincs idő a fejlesztésekkel foglalkozni. Aztán ott van Pécs alatt az Ormánság, az ország egyik legszegényebb régiója…

– Az állandó belharc valóban pusztító. Amúgy pedig a kormány teljesítette azt a vállalását, hogy elviszi a határhoz az M6-os autópályát. Sajnos a horvát oldallal még nem készült el a csatlakozás, márpedig annak óriási gazdaságélénkítő hatása lenne. Lendületet adna egész Baranya megyének. Az Ormánság kistelepülésekből álló régió, mindenből kimaradt a balliberális kormányok idején. Csak a Magyar Falu Program nyomán indult meg ott a fejlődés, az arányokat tekintve ez a régió lett az egyik legnagyobb nyertese ennek a projektnek. Sorra hozzuk a helyi életminőséget javító intézkedéseket, járdákat, utakat, intézményeket és sok mást építettünk, ám az Ormánság számára is az jelentené a legtöbbet, ha Pécs végre be tudná tölteni a régióközpont klasszikus szerepét.

– Több alulról építkező szervezet is látókörünkbe került, amely egy-egy szűkebb régió önellátását tűzte zászlajára. Magyarán helyben termett, egészséges élelmiszert kínál az ott élőknek, az őstermelőknek pedig piacra jutási lehetőséget. Kapnak valamilyen központi támogatást ezek a szervezetek?

– Először is sokkal komolyabb szemléletformálásra lenne szükség ezen a téren már az iskolák alsóbb osztályaiban is. Generációk maradtak ki a ház körüli gazdálkodással, az egészséges élelmiszerek mibenlétével kapcsolatos tudásnak a megszerzéséből és továbbadásából. De egyre több helyen ébred fel a kiskertek nosztalgiája. Úgy is, mint a hasznos időtöltés egyik formája, meg hát az effajta tevékenység a család pénztárcáját is kíméli. A másik a piacra jutás lehetősége, az ízes házi termékek forgalma. Amelyek már nemcsak a piacokon jelennek meg, de tapasztalom, hogy a helyi kisboltok is fölszívják őket, hiszen nagy irántuk a kereslet. Sőt, létrejöttek kisebb láncok, például pékségekből álló hálózatok, amelyek házi termékekre specializálták magukat. Ahol van rá kereslet és kínálat, ott támogatjuk ezt a folyamatot.

– Nyilván nagyon eltérő módon emelkedett a falvak civilizációs szintje, azaz szolgáltatásokkal, orvosi rendelőkkel, bölcsődékkel, óvodákkal, közösségi terekkel való ellátottsága, és ez függ persze az adott település földrajzi elhelyezkedésétől is. De nagy általánosságban véve hol tart ma ezen az úton a magyar vidék?

– Ez összefügg az életminőség folyamatos javításával és a hozzá szükséges eszköztár bővítésével. Amiben jól állunk, az a középületek felújítása, nemcsak külsőleg, de energetikai szempontból is. Szaporodnak a falubuszok, a kommunális eszközök, itt a kistraktorokra, az önkéntes tűzoltók vagy a polgárőrök járműveire is gondolok. A 2800 településből 1700-ban új, modern eszközökkel láttuk el az orvosi rendelőket, és 600 ingatlant teljes mértékben fel is újítottunk. Négyezer kilométernyi mellékutat fejlesztettünk az elmúlt öt évben, és tény, hogy legalább ennyire lesz még szükség a jövőben is. A középületek tekintetében tehát jól állunk, amiben lépnünk kell, az a magántulajdonú házak, otthonok felújítása, rendbehozatala és így a tetszetős falukép megteremtése mindenütt. Na és biztosítanunk kell a szükséges humán erőforrásokat is. Magyarán orvosokat, pedagógusokat, óvónőket, bölcsődei gondozókat kell csábítanunk a falvakba.

– Hogy lehet ezt megvalósítani?

– Az ingatlan, azaz a lakás a legfőbb csáberő. Már nagyon sok település kezdett saját maga is szolgálati lakásokat építeni, erre erősített rá aztán a Magyar Falu Program, pontosabban az egyik projektje, amely kifejezetten a szolgálati lakások építésére koncentrál. Én a jövőben nagyobb súlyt fektetnék erre. Tavaly 60 milliárd forintot költött a kormány a falusi csokra és 30 milliárdot adott a vidékfejlesztési pályázatokra, illetve az állami mellékutak rekonstrukciójára. Idén már 40 milliárdot tesz majd ki a pályázatokra szánt keret. A falusi csok és a vidéki otthonfelújítási program is felülről nyitott projektnek tekinthető, azaz minden forrást, ami szükséges, a kormány az igényekhez igazítva biztosítani fog.