Retró és romantikus
Budán, a Hegyvidék szívében található a Tik-Tak presszó. Egyedisége abban rejlik, hogy azt a régies, békebeli hangulatot képviseli, amely a vendéglátás terén egyre inkább már csak nyomokban lelhető fel.
A XII. kerületi Böszörményi úton sétálva talán meg sem akad a szemünk az átlátszó ponyvával körbekerített kerthelyiségen. Nincs benne semmi rendkívüli, de ha betérünk, rögtön látjuk, nem átlagos ivóval van dolgunk. Tekintetünk rögtön a bejárat feletti neonfeliratra téved: „Tik-Tak”, középen egy órával. A világító betűk nem csak dekorációként szolgálnak: az egyszerre „retró” és romantikus hangulatot árasztó cégér jelzi, itt bizony megállt az idő. A Böszörményi út 17. szám alatti lámpaüzletet 1948-ban államosították, majd vendéglátó egységgé alakították át. Az épület ebben az évben kapta a neonfeliratot is, az egyik legelsőt Budapesten. Azt már Mayer Gábortól, a Tik-Tak üzemeltetőjétől tudjuk meg, hogy amikor egy nagy szélvihar megrongálta a betűket, az Iparművészeti Múzeum közbenjárásával találta meg a készítőit, és kérésére ugyanazzal a technikával állították helyre.
Mayer Gábor barátaival már a hetvenes évek eleje óta jár a Tik-Takba, így személyében olyan üzemeltetője van, aki valóban szívén viseli annak sorsát.
– 1995-ben egy pénzügyesként dolgozó ismerősöm hívta fel rá a figyelmem, hogy lejárt az üzlet bérleti joga. Folyton mondogattam neki, hogy szeretnék nyitni egy sörözőt, ő pedig tudta, hogy mennyi emlék fűz ide. Meglátta a lehetőséget, így együtt vágtunk bele az üzletbe: jelenleg is ő a tulajdonos, én pedig bérlem – meséli Mayer Gábor.
Amikor átvette a presszót, fontosnak tartotta, hogy csak olyan felújításokat végezzen, amelyek lehetőleg megőrzik a hely egykori hangulatát. A benti lépcső és a hozzá tartozó korlát is ennek szellemében újult meg. Bár a bútorzat kicserélődött, ügyelt rá, hogy az új is olyan legyen, mint amilyet a hetvenes évek eleje óta ide járó törzsvendégek megszoktak. A nagyobb változások a kinti részt érintették, régen ugyanis egy aszfaltos gyalogút ment el a presszó bejárata előtt. Ma már a terület teljesen a vendéglőhöz tartozik, és a megnövelt kerthelyiség részét képezi. Szintén jelentős újítás a mosdó az egykori pincehelyiségben.
A pulttal szemközti falat nem szokványos kocsmára jellemző képek díszítik. A vendégek festményei és rézkarcai is arról a polgári miliőről árulkodnak, amely mindig is jellemezte a Tik-Takot. A törzsközönség nagy része már az ötvenes években is értelmiségiekből, művészekből, „középkáder” közalkalmazottakból, a jó egzisztenciájú rétegből került ki.
– A Tik-Tak a hetvenes, nyolcvanas években élte csúcsidőszakát, amikor szinte alig lehetett üres asztalt találni, és esténként már állóhely sem nagyon volt, pedig akkor nagyon sok kocsma működött a környéken. A Tik-Takot mégsem lehetett egy kalap alá venni a többi kocsmával: mindig is nyugodt, békés, polgári hangulatú hely volt, és ilyennek is akartam megőrizni – mondja Mayer Gábor.
Büszke arra, hogy a Tik-Tak ma is a jobboldali értelmiség egyik budai törzshelye: a törzsközönség innen szokott útnak indulni a Fidesz-gyűlésre vagy a Békemenetre.
A bárválaszték is olyan, amilyen a hely maga: egyszerű, mégis mindenki megtalálja a kedvére valót, legyen szó kávéról, röviditalról vagy sörről, de kapható többféle melegszendvics is. Az igazi élményt azonban a hely szellemisége adja, amely a törzsvendégekkel folytatott beszélgetések során tárulkozik fel, hiszen sokan több mint negyven éve járnak ide, és szívesen mesélnek bárkinek a presszó történetéről.
Például azokról az időkről, amikor a Tik-Tak elsősorban presszó és kávézó volt, és még lehetett kapni cukrászsüteményeket, valamint NDK fagylaltgéppel készített fagyit. Később, amikor már megszűntek ezek a lehetőségek, sokan a szomszédos Rigó Jancsi cukrászdában vették meg a süteményt, majd a Tik-Takban fogyasztottak el. A presszó híres volt arról, hogy a személyzet ezt soha nem vette rossz néven, viszont a cukrászda jobbnak látta, ha csináltat egy kerthelyiséget a vendégeinek.
A törzsvendégek szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor pénznyerő gépek is üzemeltek odabenn. Mint megtudjuk, Ujlaki Dénes színművész szeretett elidőzni ezekkel. Amikor egyszer a barátai szóltak neki, ideje menni, így felelt: „Ezt a pénzt még bedobom és tisztességesen elveszítem, utána mehetünk.”
Több színművész is rendszeresen járt ide, mint például Derzsi János, Hollósi Frigyes, Szuhai Balázs és Dörner György. Kabos László annyira szerette a presszót, hogy nem sokkal halála előtt még felkereste. Azzal szállt ki a taxiból, hogy életében utoljára még szeretne egy kis időt itt eltölteni. A Tik-Tak sokak emlékezetében úgy él, mint egy olyan hely, amelyikre mindig lehet számítani, mert soha nem érintette az áruhiány: itt mindig bőséges volt az italválaszték, még szilveszterre is jutott elég pezsgő.
Több illusztris vendég is megfordult itt. A törzsvendégek büszkén emlegetik, hogy Schmitt Pál egykori köztársasági elnök még zongorázott is.
– 1958-ban, amikor 17 éves voltam, a zongoratanárnőm eltörte a kezét, és megkért, hogy helyettesítsem egy rövid ideig a Tik-Takban, ahol ő esténként rendszeresen játszotta az akkori slágerszámokat. Lantos Olivér, Karády Katalin és Kalmár Pál dalait kellett játszanom, jól ismertem őket, édesapám is nagyon szerette ezeket zongorázni. Jól emlékszem a falnak támasztott pianínóra és arra, hogy esténként ötven forintot kerestem. Nagy pénz volt az akkor, hiszen édesanyám kétszázat keresett havonta. Mindössze két héten át zongoráztam ott, este nyolc órától éjfélig, ami az aktív sportolás mellett elég megterhelő volt, hiszen akkor már tagja voltam az ifjúsági párbajtőr-válogatott keretének – idézi fel kérdésünkre a történteket az egykori államfő, aki a sportolói pályafutása miatt végül kénytelen volt felhagyni a zongoraórákkal, a dalokra azonban a mai napig emlékszik, és bármikor szívesen eljátssza őket.
Az ismertebb vendégek közé tartozik Bátonyi György, a Magyar Rádió legendás bemondója és Galla Ferenc, hazánk egyetlen piros öves dzsúdómestere; az ide járó vendégek emlékezetében úgy maradtak meg, mint akik latinul beszélgetnek egymás közt. Sűrűn járt ide a közelben lakó Csurka István író, politikus is, emlékét egy bekeretezett falikép őrzi. Legendás személyiségként emlegetik a Csepeli Művek egykori kohómentőjét, aki ötször annyit keresett, mint egy átlag munkás. Népszerűségében nagy szerepet játszott, hogy bőkezűen bánt ivócimboráival és egymás után fizette mindenkinek a köröket.
A Böszörményi út környékén ma is több vendéglátóegység, söröző és kávézó üzemel, ám ha egy, a régi idők polgári hangulatát idéző kocsmában szeretnénk elidőzni, akkor a Tik-Tak presszó a legjobb választás.