Romokból vár épül

– Milyen állapotban volt a kerület, amikor 2010-ben átvette az irányítást szocialista elődjétől?

– Kőbánya Budapest egyik leggazdagabb városrésze volt a kilencvenes években, miután megkapta részvényekben a belterületi földek ellenértékét. Ezek összege mai áron számolva meghaladta az 50 milliárd forintot. Emellett rendkívül gazdag ingatlanállománya is volt az önkormányzatnak. Andó Sándor MSZP-s polgármester regnálása alatt azonban ez a vagyon gyakorlatilag eltűnt.

– Ezek szerint már Verbai Lajosnak sem volt könnyű dolga, amikor 2006-ban átvette a stafétabotot…

– Sőt! Az akkor újonnan megalakult önkormányzat azt fontolgatta, hogy a likvid hitelállományt a meglévő kettőről hárommilliárd forintra emelteti, hogy a kerület napi működését finanszírozni lehessen. Szerencsére akkor már kiegyenlítődtek a viszonyok a testületben, a tíz MSZP-s mellett tíz fideszes képviselő is ott ült, a két SZDSZ-es tag pedig szerencsére az észszerűség pártjára állt, így a hitel felvételét leszavaztuk, és ezzel megtehettük az első lépéseket a költségvetés rendbetétele felé.

– Hogy áll a büdzsé ma?

– 2010-re konszolidáltuk a helyzetet, felhalmozásra azonban még viszonylag csekély összeget, nagyjából évi 400 milliót tudtunk fordítani. Ez ma már nincs így, a működés stabilitása mellett most már tartalékot is tudunk képezni, és beruházásokra is elkölthetünk évi 5-8 milliárdot úgy, hogy közben egy forint hitelt sem veszünk föl.

– Az elmúlt kilenc évben számos olyan pozitív változás történt Kőbányán, ami nemcsak a kerületieket érintette, hanem gyakorlatilag a főváros egész lakosságát. Mit emelne ki közülük?

– Elsőként az úthálózat fejlesztését, ugyanis a rendszerváltás óta nem történt még annyi felújítás, mint a közelmúltban. Új burkolatot kapott többek között a Kőrösi Csoma Sándor út, a Gergely utca, az Óhegy utca, a Kápolna utca, a Sibrik Miklós úti felüljáró, a Sírkert utca és az Új köztemető előtti körforgalom, valamint az Újhegyi út. További jó hír, hogy megkezdődött a tervezése a Mádi, a Harmat, a Gyömrői utaknak és a Basa utcai körforgalomnak, valamint a Kőér utcai vasúti átjárónak.

– Mi a helyzet az iparral?

– Látványos magánberuházások történtek az elmúlt kilenc évben. A XIX. században itt megtelepedett gyárak zászlóshajója, a Dreher folyamatos megújuláson megy keresztül. Meg kell említenünk a gyógyszergyárainkat, a Richert és az Egist, amelyek állandóan terjeszkednek, és hatalmas lépéseket tettek a kutatás-fejlesztés terén. De örömmel fogadtuk a Bosch további fejlesztését is Kőbányán. Az első campus már kész van, most épül a második. Több ezer magasan képzett munkavállaló dolgozik jelenleg a vállalatnál. Németországon kívül itt, Budapesten működtetik a legjelentősebb kutatóközpontjukat, joggal lehetünk rá büszkék, hogy épp a X. kerületet választották.

– A polgárok számára is vonzó Kőbánya?

– A dinamikus infrastruktúra-fejlesztésnek köszönhetően kerületünk jelentősen felértékelődött, ezt igazolják az ingatlanárak is: ma már megfelelnek a budapesti átlagnak. Az orvosi rendelőink mellett megújítottuk számos bölcsődénket, óvodánkat, iskolát, új külsőt kaptak a parkjaink, játszótereink és több közterületünk is. Az Újhegyi sétányra rá sem ismerni, olyan szép lett, csakúgy mint a Liget téri volt szolgáltatóház helye, itt elbontottuk a sokáig Kőbánya szégyenfoltjának számító épületet, helyette fák, virágok és csobogó fogadja az odalátogatókat. Az egészséges életmód ösztönzése érdekében sportlétesítményekkel is gazdagítottuk a kerületet, az egészségügyben bővítettük az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körét, és új önkormányzati ügyfélközpontot és kormányablakot nyitottunk, ahol az eddiginél egyszerűbben, gyorsabban lehet elintézni az ügyeket. Mindezzel Kőbánya ma már nemcsak az idősebbeknek, hanem a fiataloknak is olyan lakókörülményeket nyújt, amelyekért megéri ideköltözni vagy itt maradni.

– Sokak mégis a drogtanyaként elhíresült Hős utcával azonosítják a X. kerületet. Azzal mi lesz?

– Jó ütemben haladunk, ebben szerepe van annak is, hogy a kormánytól tavaly kétmilliárd forintot kaptunk a telep helyzetének rendezésére. 2010 óta nem adunk bérbe lakást a helyszínen, és folyamatos az ingatlanok kiürítése. Nehezíti a dolgot, hogy a kilencvenes évek végén eladták a lakások ötven százalékát, a tulajdonosok jelentős része pedig éveken keresztül nem fizetett közös költséget és közüzemi díjat, így több száz millió forintos adósságot halmoztak föl. A tisztességes emberek igyekeztek máshová költözni, de sokan ott ragadtak, mivel senki nem akarja megvenni a lakásukat. Ezért kezdtük el fölvásárolni a még használatban lévő ingatlanokat. Ma már közel hetven százalék az önkormányzat tulajdoni hányada. Akivel nem tudunk megállapodni, azzal szemben a kisajátítás eszközével élünk. Ha a tulajdonosok nem találnak megoldást lakhatásukra, akkor az önkormányzat más módon, bérleménnyel vagy vidéken történő lakásvásárlással segít. A Hős utca helyzete hamar rendeződni fog.

– A közbiztonságé is?

– Számos tekintetben megelőzzük a főváros más kerületeit, a bűncselekmények száma ötödére esett vissza az elmúlt tíz évben. Ebben jelentős szerepe van a 140 kamerából álló térfigyelő rendszerünknek és annak, hogy egyre több rendőr áll szívesen szolgálatba Kőbányán. A szubjektív biztonságérzetünket egyelőre nagymértékben rontja, hogy a X. kerületben nagyon sok hajléktalanellátó intézmény működik, amelyek lakói gyakran a közterületen élik mindennapjaikat. Viszonylag kevés bűncselekményt követnek el ezek az emberek, jelenlétük mégis riasztó a polgárok számára. A gond megszüntetésére berendeztünk a Maglódi úton egy olyan hajléktalanbázist, ahol szállást és munkát is adunk a betérőknek. Ha valaki egy-másfél évig részt vesz a programban, megfelel a követelményeknek, és látjuk rajta, hogy képes saját lábra állni, annak lakást is adunk. Évi 20-30 embert tudunk bevonni a programba.

– Van a kerületnek két építészeti gyöngyszeme, amelyek sorsáért sokan aggónak. Az egyik a Csajkovszkij-park Havas-villája, a másik a Globus konzervgyár patinás, műemlékvédelem alatt álló épülete. Mi lesz velük?

– A Havas-villa állagmegóvására rengeteg pénzt költ az önkormányzat, legutóbb kicseréltük az egész tetőszerkezetet, így már nem fenyeget a beázás. Szeretnénk élettel megtölteni az épületet, de olyan megoldást keresünk, ami a Nemzeti Színház mintájára magával húzhatja az egész környék fejlődését. A Globus ingatlanának hasznosítása már nehezebb feladat lesz, mivel magántulajdonban van, és sajnos egyre több kéz osztozik rajta. Meglátjuk, mit tehetünk az ügyben, konkrétumot egyelőre nem tudok mondani.

– Ősszel azzal a Somlyódy Csabával kell megmérkőznie, aki annak idején a kerületi KISZ-bizottság titkára és az MSZMP tagja volt.

– Nem lepődtem meg, ismerem őt. Inkább az szomorít el, hogy az ellenzéki összefogás mozgatórugója itt nálunk sem más, mint a hatalom megszerzésének vágya. Hogy milyen jövőképük van Kőbányát illetően, egyszer sem mondják, azzal kampányolnak, hogy le kell váltani Orbán Viktor kerületi helytartóját.

– Ön helytartó volna?

– Butaság. Egy kerület életét nem lehet parancsszóra irányítani. Ehhez ész és szív kell, és itt kell élni, az itteni emberekkel. Együttműködésben dolgozunk a fővárossal és a kormánnyal, de a döntések helyben születnek, a képviselő-testület határozatai alapján, nem pedig a kommunista pártbizottság irányításával. Persze nem csodálkozom. Ők csak azt a rendszert ismerik, nem tudnak mást elképzelni. Mi azonban szabad emberként gondolkodunk a demokráciáról.