Sargentini 2.0

Lett volna rá bőven alkalmuk, úgy tűnik, mégsem unták még meg az Európai Parlamentben a Magyarországról való vitázást. Szeptember 14-én az EP strasbourgi plenáris ülésén ismét hazánk helyzete került terítékre, a Fidesz–KDNP 2010-es kormányra kerülése óta immár tizenhetedik alkalommal.

Nemcsak önmagában a viták száma beszédes, hanem az is, mikor és mennyire horgadt fel a baloldali többségű parlament érdeklődése. A 2009–14-es ciklusban négyszer, a 2014–19-esben hatszor, a jelenlegi, 2024-ig tartó időszakban pedig már most hétszer tűzték napirendre a magyarországi helyzetet, legyen szó jogállamiságról, médiáról vagy éppen a koronavírus-járvány kezeléséről.

A viták legtöbbször – ahogy a legutóbbi alkalommal is – a jogállamiság magyarországi helyzetét boncolgató jelentésekről szóltak. Sok közös van ezekben a dokumentumokban, például az, hogy leginkább az Orbán-kormánnyal szemben kifejezetten ellenséges képviselőkre bízzák megszerkesztésüket: a 2013-ban elfogadott jelentés szerzője a szélsőbaloldali GUE/NGL frakcióhoz tartozó portugál Rui Tavares, a 2018-asé a holland zöldpárti Judith Sargentini, és a legfrissebb jelentést is frakciótársa, a francia Gwendoline Delbos-Corfield jegyzi.

„Választásos autokrácia”

Sargentini és Delbos-Corfield is azzal kezdték a jelentés elkészítését megelőző vizsgálatukat, hogy már az elején kijelentették, szankciókra van szükség Magyarországgal szemben. Míg előbbi munkájának eredménye az Európai Unióról szóló szerződés hetes cikkelye szerinti eljárás elindulása 2018-ban, addig utóbbié nem jár jogkövetkezménnyel, lényegében az eljárás megrekedésével kapcsolatos frusztráció szülte.

Delbos-Corfield jelentését a vita másnapján 433 szavazattal, 123 ellenszavazat és 28 tartózkodás mellett elfogadták. Egyebek mellett azt állítja, hazánkban olyan mértékben romlott a helyzet, hogy Magyarország „választásos autokráciává” vált. Követeli, hogy az Európai Bizottság a helyreállítási forrásokat mindaddig tartsa vissza, amíg az ország nem teljesíti az uniós ajánlásokat és az Európai Bíróság határozatait. Megfenyegeti az Európai Unió Tanácsát is, hiszen kijelenti, jogállamiság megsértésének minősülhet, hogy a tanács nem halad a hetes cikkely szerinti eljárással.

A francia képviselőnő tudta, hova kell fordulnia, ha meg akarja erősíteni a véleményét; a jelentéshez többek közt a Magyar Helsinki Bizottsággal, a Human Rights Watchcsal, az Amnesty Internationallel, a Political Capitallel és a Transparency Internationallel, valamint a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványokkal konzultált.

Örül a balliberális oldal

A jelentés vitájában a baloldali, liberális és zöldfrakciókhoz tartozó képviselők növekvő türelmetlenséggel kérték számon a bizottság jelen lévő képviselőjét, Didier Reynders biztost, hogy miért nem csapnak oda jobban Magyarországnak. Ezt követeli a „magyarviták” rendszeres szereplője, a svéd szélsőbalos Malin Björk is. Noha a pártja, amit egyedül képvisel az Európai Parlamentben, mindössze hétszázalékos támogatottságú, Björk nem ismeretlen a nemzetközi médiában. 2019-ben például az EP-től kapott reprezentációs keretét nem bögrékre és tollakra költötte, mint képviselőtársai, hanem rendelt belőle százötven-kétszáz darab háromdimenziós műanyag klitoriszt. Azt nyilatkozta, akik kaptak a pártja logójával és feminista jelképekkel díszített repitárgyból, örültek neki. A hónap végén egyébként Magyarországra készül, ahol elmondása szerint a honi leszbikusok mellett áll ki egy rendezvényen.

A német zöldpárti Daniel Freund – aki közösségi médiás tevékenységei alapján megszállottja a magyar témának – felszólalása kifejezetten arra irányult, hogy aláássa az Európai Bizottság és a magyar kormány közt folyó tárgyalásokat a visszatartott helyreállítási forrásokról. Szerinte sem a bizottságnak, sem pedig a tanácsnak nem szabad „bedőlnie” a megígért reformoknak.

A jelentést megszavazó magyar ellenzék a vitában is kitett magáért. A momentumos Cseh Katalin Delbos-Corfieldarról beszélt, hogy a Magyarországnak járó pénzek visszatartását szorgalmazó jelentés biztatást jelent számára, hogy érdemes tovább harcolni. Freudhoz hasonlóan ő is aggodalmát fejezte ki, hogy a bizottság átláthatatlan módon, zárt ajtók mögött mégiscsak megállapodik a kormánnyal.

Új szövetségesek

Markáns véleményt fogalmaztak meg a vita közben és után a magyar kormánypárti képviselők. A fideszes Hidvéghi Balázs szerint az Európai Parlament nem megegyezni akar Magyarországgal, hanem zsarolni, mert nem tudja elfogadni, hogy a magyar emberek tavasszal negyedszerre is nemet mondtak a magyar baloldalra és a brüsszeli kioktatásra, és jobboldali, nemzeti-konzervatív kormányt választottak meg. A kereszténydemokrata Hölvényi György objektivitást nélkülöző, hungarofób politikai röpiratnak nevezte a jelentést.

A korábbi évek vitáihoz képest fontos tanulsága volt a mostani összejövetelnek, hogy míg a fokozatosan balliberális irányt vevő Európai Néppárt tagjaként a Fidesz alig számíthatott frakciótársai kiállására, addig mostani szövetségesei már markáns véleményeket fogalmaznak meg a magyar kormány védelmében. A jobboldali Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID) csoportok több képviselője is felszólalt, később pedig közösen álltak ki a sajtó elé a fideszes Gál Kingával és Hidvéghi Balázzsal.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy tavalyi kilépése után is maradtak olyan képviselők az Európai Néppártban, akik felvállalják a liberális fősodorral szembemenő véleményüket. Noha a 176 fős képviselőcsoport tagjainak túlnyomó többsége támogatta a jelentést, tizennégyen – szlovénok, románok, franciák, portugálok, osztrákok, németek, olaszok – tartózkodtak, és kilencen nemet mondtak rá. A jelentést elutasítók közt Hölvényi György és az RMDSZ két képviselője, Winkler Gyula és Vincze Loránt mellett szlovén és francia néppárti képviselőket találunk, köztük olyan meghatározó politikusokat is, mint a francia Republikánusok delegációvezetője, François-Xavier Bellamy.

Három olyan külföldi képviselőt is megkérdeztünk, akik kiálltak Magyarország mellett a vitában és elutasították a jelentést.

Képtelenek, sőt rosszindulatúak a Delbos-Corfield-jelentés állításai Nicolas Bay független képviselő, az Éric Zemmour vezette francia Reconquête politikusa szerint. Emlékeztetett rá, hogy többször is járt Magyarországon, árnyék-jelentéstevőként ő is dolgozhatott a legutóbbi két jelentésen, órák tucatjain át hallgathatta az Orbán-kormánnyal szembeni üres, politikailag motivált vádakat. Rámutatott: egyetlen ilyen állítást sem sikerült bizonyítani. „Egyszerűen gyűlölik, hogy Orbán Viktor megvédi az országát, a nemzetét, annak identitását és életmódját. A magyarok nem akarnak olyanok lenni, mint a dekadens, multikulturális Nyugat, és igazuk is van” – mondta.

Jorge Buxadé, az ECR frakcióhoz tartozó spanyol Vox politikusa lapunknak kifejtette, hogy tapasztalatai szerint az Európai Parlament pártjai közül is mind többen támogatják Magyarországot, egyre erősebb a meggyőződés, hogy Brüsszelben igazságtalanul bánnak hazánkkal és Lengyelországgal. „Számos kormány sértette meg a jogállamiságot a járvány alatt, őket mégsem vonják felelősségre” – mondta Buxadé, példaként említve, hogy a spanyol alkotmánybíróság kétszer is alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a baloldali kormány intézkedéseit, Madrid ellen mégsem indult uniós eljárás.

„Folytatódik a baloldal boszorkányüldözése, Brüsszelben elítélnek mindent, ami nem illeszkedik az ideológiájukba” – nyilatkozta lapunknak Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselője. Az ID-frakcióhoz tartozó párt politikusa szerint nemcsak az szégyenletes, ahogyan Magyarországgal bánnak a parlamentben, hanem az is, hogy ebben a baloldaliak mellett „úgynevezett kereszténydemokraták” is részt vesznek. „Orbánt demokratikus választásokon választották meg, Magyarország önbizalommal teli, szuverén nemzet útját járja, amelynek fájdalmas történelme után minden joga megvan az önállósághoz” – fejtette ki. Vilimsky szerint az Európai Uniónak és különösen a bizottságnak tanácsos lenne ezt tiszteletben tartania a magyarok támadása helyett. Hozzátette: nem szélesíteni, hanem végre lezárni kellene a repedéseket.