Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„A hazáért, mindhalálig!”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Bajtársak, Katonák!

Jó lesz újra hallani, több mint hat évtized után ezt az eltökélt, derék hitvallást. Jó újra hallani, mert talán nincs ebben a hazában olyan család, ahol ne lettek volna katonák, akik valaha e három rövid, de annál erősebb szóval indultak neki az életnek. Megannyi egyenes, erényes ember, példaképek mindannyiunk számára.

Igen, mert a katonaember példakép, a gyermekvágyak egyik netovábbja, ahogy József Attila gyönyörű versében olvashatjuk:

„Tűzoltó leszel, s katona, vadakat terelő juhász.”

Miért szeretne minden gyerek tüzet oltani, katonáskodni, vadakkal megbirkózni? Mert az egészséges gyereklélekben ott bújik egy erény: a bátorság. Az arany közép két szélsőség: a gyávaság és a vakmerőség között.

A katonaember legfőbb erénye ez. A Bátorság, a Vitézség, az Emberség – így, csupa nagybetűvel.

A katona-lét vágya benne él mindenkiben. Aztán évek múlásával szűnik, átalakul az érdeklődési kör. Van, aki megvalósítja álmait. Mindenkiből más és más lesz, máshol találja meg a boldogulását. De egy dolgot senkinek sem szabadna szem elől tévesztenie, egyetlen hivatásban sem:

„A HAZÁÉRT, MINDHALÁLIG!”

Azt, amit Önök bátran kiáltanak ma minden magyarnak innen, történelmünk „Főhadiszállásáról”, a Hősök teréről. Nekünk pedig meg kell hallanunk, mindenhol, bárhol, bármilyen hivatást teljesítünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Magyar Barátaim!

Magyarország, mi, magyarok csak akkor leszünk ismét erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása ez a két szó lesz. Ebben nincs mellébeszélés, megalkuvás, nincs kibúvó, nincs könnyítés. Mert a haza mindannyian vagyunk, éljünk bárhol a világban. A haza, a magasban, a lelki magaslatban levő, bátor, erényes magyarok közössége, ahol mindenki állapotbeli kötelességének, vállalt hivatásának a legjobban akar megfelelni. Mert csak így, együtt leszünk újra sikeresek.

Múljon el az egymás méregetése, az irigység szelleme közülünk, teljesítse be mindenki saját küldetését, gyarapítsa a maga talentumait, ne a máséra vágyjon! Mindenki a maga életútját akarja és szeresse, mindenki a legjobb tudása szerint fussa meg azt a bizonyos pályát, ami neki adatott!

Tisztelt Bajtársaim, Magyar Katonák!

Önökre példakép-szerep vár. A katona, a bátor, az erényes magyar ember kiállása. Az előbb említett, minden magyaroknak szóló példamutatás mellett legyen ez az életpálya vonzó, és igen, Önökön múlik, lesznek-e követők.

Életpályát mondtam, és ezt nagyon fontosnak gondolom. A honvédségnek korszerű, de hagyományokon nyugvó, erős, megtartó háttérre van szüksége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szép hagyomány, hogy a magyar tisztek augusztus 20-án tesznek esküt. Nagyszerű gondolat, mert ez által összeér az egyéni és a közösségi ünnep. Erősítik egymást, megajándékozzák egymást. A katonák életében ez egy rendkívül fontos, büszkeségre okot adó, személyes pillanat. Az ünnepnap távlatot ad hozzá: elhelyezi az embert abban a kötelékben, amelyben az életét éli, a hivatását teljesíti.

Önök a nemzet katonái. A parancsot a felettesüktől kapják, de a megbízatásukat, a bizalmat egy egész ország adja.

Az ünnepekkel kapcsolatban különfélék a gondolataink, különfélék az érzéseink. Ami a közelmúlt történelme, arról azt szokás mondani: túl közeli még. Ami pedig régen volt, olyan megfoghatatlan, olyan elérhetetlenül távol van.

Ezért nem árt tudatosítanunk, hogy az ünnepek tegnap és ma arról szólnak, ami különleges bennünk, magyarokban, s a velünk egy hazában élő nemzetiségekben. Ami máshogy volt itt, a Kárpát-medencében, mint a világ bármely más pontjain. Szent Istvánéhoz hasonló intelmeket, okításokat a középkorban sokan papírra vetettek. De egy sem ilyen bensőséges, vallomásos, ilyen szeretőn atyai:

„Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói…”

Igen, ezek is mi vagyunk! Az érzelmek áradása, a lélek húrjai.

Szent István, amikor Magyarországot megalapította törvényeit és intelmeit a rendteremtés, a biztonság megszilárdítása, a tisztességesek ellen vétők szigorú megbüntetése, a hit megtartása, a jó és igazságos hatalomgyakorlás szellemében alkotta. Céljai elérésében segítették derék katonái.

Szeressük hát, ami különleges bennünk! Mert az örülnivaló augusztus 21-én is, és az év minden napján! Márai Sándor egy rövid gondolata a hazáról így szól: hazaszeretetre nem lehet senkit tanítani, egyszerűen „őrült az, aki önmagát tagadja”!

Hát ne legyünk őrültek! Legyünk bölcsek! És ne tagadjuk meg magunkat! Ne dobjuk el a hagyományainkat, mert saját magunkat dobnánk el vele! A magyar hadsereg bölcs, amiért keresi hagyományait, mert csak ezzel együtt végezheti jól, hűen feladatát. Hiszen a honvédelem tudomány, szakszerűség, technológia és megannyi más. Mindenekelőtt azonban hűség, ragaszkodás, és becsület!

A múlthoz úgy van közünk, hogy bennünk folytatódik. A részünk: lelkünk, gondolataink, mozdulataink, szokásaink része mindaz, ami történt velünk.

Ezek vagyunk mi. Zavar és szemlesütés nélkül mondhatjuk: mi Szent István népe vagyunk. Itt, a Hősök terén, bárhol az országban, vagy magyar közösségekben a határainkon túl. A magunk 21. századi örömeivel és bánataival, céljaival és feladataival.

Én hiszek benne, hogy újra nagyszerű dolgok előtt állunk! Valami megmozdult a magyar lelkekben. Valami, ami valóságos, igazi, mélyről fakadó változást hozhat az életünkben: nagyobbat és fontosabbat, mint amire a politika, vagy a gazdaság képes. Olyan változást, ami szívből jövő, mégis tudatosan vezeti el a magyarokat egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb világba. Oda, ahol a remény visszahódítja a helyét közöttünk, ahol tiszták a tekintetek, ahol bizakodók az arcok, kiegyenesednek a gerincek. Ahol derűvel tervezhető, kiszámíthatóbb a jövő a fiatalok, a családok számára. Ahol mindenki élvezheti saját munkája gyümölcsét.

Az ünnepek ezért fontosak: mert megláthatjuk bennük az erőt, amire szükségünk van a lelkek megerősítéséhez, a holnaphoz. Az erőt, ami csak a miénk, magyaroké.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

„Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed” – éneklik majd ma délután a Szent István Bazilikánál ünneplők ezrei. És én úgy gondolom, nyugodtan elhihetjük, hogy az a nemzet, amely ennyi szent királyt érdemelt, igazán egyedi és különleges. Nekünk, magyaroknak van küldetésünk, van hivatásunk a világban.

Egy nemzet sorsa történelmi alkalmazkodóképességén múlik. Miként él a lehetőségeivel, hogy helyezi el magát a nemzetek között, hogyan közelít másokhoz. Sikeres nemzetnek pedig azok bizonyulnak, amelyek meg tudják őrizni sajátosságaikat, és kellő önbecsüléssel, de nyitottan fordulnak mások felé.

Jó érzéssel tölthet el mindannyiunkat, hogy ma lépett hatályba a kettős állampolgárságról szóló törvény, amely nem csak szimbolizálja a magyar nemzet összetartozását, hanem meg is testesíti.

Magyar Katonák, Barátaim!

Legyenek büszkék hivatásukra! Szeressék azt, adjanak Önök ennek a XX. században elfáradt nemzetnek az előttünk álló időre vitézségből, emberségből példát, önbizalmat, bátorságot!

A hazáért, mindhalálig!