Seriff Polgáron
Az a tény, hogy a Jobbik szinte azonos eredményt ért el az EP-választásokon, mint az MSZP, egyértelmű cselekvésre ösztönözte a hétköznapjaikat az emberek között megélő szocialista városvezetők egy részét. Káli Sándor, Miskolc első embere a főleg cigányok miatt élhetetlenné váló Avas lakótelepen településőrség felállítását rendelte el, amelynek hivatásos őrző-védő tagjaitól várja el a közbiztonság megszilárdulását, Tóth József pedig Polgáron seriffet készül rendszerbe állítani.
A köznapi gondolkodásban a seriff úgy jelenik meg, mint az amerikai westernfilmek hőse, aki egy szál pisztollyal és seriff csillaggal a mellkasán tesz rendet a vadnyugati városokban bankot rabolni induló banditák között. Kései utódaik járőrautóikkal álló nap a településeket járják alvégtől felvégig, kikérdezik a benzinkútnál tankoló idegent, a városhatárig kísérik a motoros bandákat, rendet tesznek az ivóban. A seriff élet és halál ura. Aki csak annyit hall a hírekből, hogy Polgáron már seriff felállítását tervezik, talán messzire elkerüli ezt a Miskolctól ötven kilométerre lévő települést. Pedig, ahogy több helyi lakossal beszélgetünk, Polgáron sem rosszabb a közbiztonság, mint más településeken.
Bár Tóth József polgármester országos bejelentése óta csak pár nap telt el, Polgáron szinte mindenki értesült a polgármester terveiről. Az élelmiszerbolt pénztárosa elmondta, vannak, akik pontosan tudják, mi az a „szabálysértési értékhatár”, vagyis hogy húszezer forint alatt a lopás nem bűncselekmény, hanem csak szabálysértés, és ennek tudatában térnek be egy áruházba, lopási szándékkal.
– Nem seriff kellene, hanem csősz – osztja meg a Demokratával sommás véleményét a helyi általános iskola tanítónője, hozzátéve, a seriff elnevezés idegen a magyar embertől. – A viselkedési kultúra kialakulásában elsődleges szerepet játszó iskolában is vannak kisebb-nagyobb problémáink a kezelhetetlen gyerekekkel, de a gondokat nem egy seriff oldaná meg. A kormány magukra hagyta a pedagógusokat, olyan dolgokat kellene megoldanunk, amelyekre nincsenek megfelelő eszközeink.
A tanítónő meglepődött a polgármester bejelentésén, mert Polgáron egyáltalán nem olyan rossz a közbiztonság, mint sok más településen, annak ellenére sem, hogy egy tragikus történet mélyen él a helyiekben. A közelmúltban egy köztiszteletben álló, hetvenéves idős embert, aki egész életét a településen élte le, puszta szórakozásból megtámadtak helyi cigányok, és úgy összeverték, hogy a kórházban meghalt. Ennek ellenére itt szó nincs arról, amit például a miskolci Avas lakótelepen tapasztalhat az arra járó, miszerint az emberek félnek kimenni az utcára.
Választást nyerni
– A kisebb települések lakói a közbiztonsági problémákra a megoldást elsősorban nem a rendőrségtől, hanem az önkormányzattól várják. A képviselő-testületek évente egy alkalommal meghallgatják a rendőrség tájékoztatóját, amelyet el kell fogadni. Polgáron is ez történik már húsz éve. A testületi ülésen meghallgatjuk a Hajdúnánási Rendőrkapitányság képviselőjét, majd miután megdicsértük egymás munkáját, elfogadjuk a tájékoztatót. A tájékoztatót ugyanis nem lehet elutasítani, mint egy beszámolót, hiszen a rendőrségnek nincsen beszámolási kötelezettsége a képviselő-testület felé – mondja Tóth József, Polgár MSZP-s polgármestere, aki szerint rengeteg olyan szabálysértés van, amelyekkel a rendőrség nem foglalkozik, pedig ezek keserítik meg a legjobban az emberek életét. – Csendháborítás, tyúklopás, terménylopások – sorolja a leggyakoribbakat.
– Egy képviselő-testület a választásokon négyévente megméretődik, a polgármestert vagy leváltják vagy megerősítik, attól függően, hogy az adott településen a polgár mennyire érzi magát biztonságban. A rendőrséget a választások ilyen értelemben nem érintik, a rendőrség tagjait választások útján nem lehet leváltani. A rendőr a rendőrségnek felelős, felülről nevezik ki, nem helyi választásokon választják meg. Ezzel szemben a seriffet a helyi lakosok választanák, és a településnek lenne felelős. Helyi választást lehet nyerni vagy elbukni egy jól vagy rosszul kiválasztott seriff el – magyarázza álláspontját a polgármester, aki a svéd modellt tartja követendőnek, ahol egy fiatal rendőrparancsnok mellett a település által választott, tekintéllyel bíró, tapasztalt nyugdíjas rendőr dolgozik.
– A seriff viselhetne fegyvert, és ehhez még csak jogszabályt sem kellene módosítani. A seriffet ugyanakkor nem szabad összekeverni a csendőrrel, mert a seriff nem egy állami rendfenntartó gépezet része – hangsúlyozza Tóth József. – Fegyverviselésre a mezei őrszolgálatot ellátó személynek az önkormányzati törvény lehetőséget ad. Mivel a mezőőr a seriff irányítása alá fog tartozni, így neki is lehetne fegyvere, ha a képesítési követelményeknek egyébként megfelel.
A polgármestertől megtudjuk, a településen egyébként egyelőre nincs mezőőr, mert nem tudták előteremteni az ehhez szükséges hét és fél millió forintot.
– A város teljes közigazgatási területének lefedéséhez három mezőőrre lenne szükségünk. Ennek a teljes költsége, az eszközöket is beleértve tizenötmillió forint, amelynek a felét az állam finanszírozná. Próbáltunk mezőgazdasági vállalkozókat, termelőket felkérni, hogy a teljes költség negyedét adják össze, de sajnos nem tudtak ennyi pénzt összeszedni. Pedig sokkal nagyobb kárt okoznak a tolvajok, mint amennyibe a mezőőri szolgálat felállítása kerülne. Visznek itt mindent, ami mozdítható – tárja szét a kezeit a városvezető, aki szerint hiába van számos településen mezőőr, közterület-felügyelő, körzeti megbízott, ők egy városi köztisztviselő gárda tagjai, akik remekül végzik a munkájukat, viszont a rendszer mégsem működik hatékonyan. Ezért kell a seriff, aki ezt az egész rendszert összefogja és hatékonyan működteti.
– A szabálysértési előadó egy közhivatalnok, a hivatali gépezet fontos láncszeme. Ellenben a seriffet mindenki ismeri, és kapcsolatai révén mindenkivel szót tud érteni, így a szabálysértési ügyekben is sokkal hatékonyabban fog intézkedni – mondja a polgármester.
Mari néni tyúkjai
A puding próbája az evés. Megkérdezzük, mi történik, ha Mariska néni bejelenti a seriffnek, hogy elvitték tíz tyúkját az éjjel.
– Ha a károsult a rendőrséghez fordulna, feltehetően lebeszélnék arról, hogy feljelentést tegyen, mert a rendőrök nem hajkurásznak tyúktolvajokat – hangzik az őszinte válasz. – Esetleg megkérdezik Mariska nénit, mennyit érnek a tyúkjai, és ha a tíz szárnyas értéke húszezer forint alatt van, átküldik a polgármesteri hivatal szabálysértési előadójának, akinek semmiféle valódi hatásköre és eszköze nincs a helyieket nagyon is dühítő bűncselekmény ügyében. A seriff azonban jól ismeri a települést, felveszi a kapcsolatot a helyiekkel, akik sok esetben információs aranybányát jelentenek, de félelemből vagy ellenérzésből az egyenruhás rendőröket, illetve a hivatali bürokratákat nem segítenék azzal, amit tudnak. A seriff viszont közülük való, ők választották, nekik tartozik számadással, az ő bizalmi emberük, bátran elmondják neki, hogy „mit hallani” Mariska néni tyúkjainak sorsáról, és ha előkerülnek, az a közösség sikere lesz – mondja Tóth József.
– A seriff jelenléte sok esetben megelőző, visszatartó jellegű, hiszen a bűncselekményt elkövetni vágyók tudják, hogy a seriff személyében a helyi társadalom többségével kerülhetnek szembe. Ám fel kell nőnie egy új generációnak, hogy valódi javulás álljon be – von mérleget Tóth József, többször hangsúlyozva: a seriffre nem az etnikai konfliktusok miatt van szükség.
– Polgáron körülbelül 1500-1700 roma lakos él, akiknek kilencvenöt százaléka tisztességes. Mintegy ötven-hetven családdal van csak baj, akik miatt a tisztességesek is szenvednek. Itt van tőlünk nem messze Nagycsécs, Tiszalök, Kisléta, ahol a cigányok elleni támadások történtek, és nekünk is van „szélső utcánk”, ahol a lakosok félnek, ővelük is megtörténhet mindaz, ami a fenti településeken – mondja a település első embere, aki készségesen vezet körbe a helyi cigánysoron.
Tekintetünkkel ösztönösen elhagyatott, romos házat keresünk, de ilyet csak elvétve látni.
– Ez például egy magyar ember háza – lassít le a polgármester egy lerobbant porta előtt. – Ezért hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem csak a cigány kisebbséggel van a baj. Jelenleg 320 lakos kap szociális segélyt, ebből mintegy kétszáz embert vontunk be a közfoglalkoztatásba. Sok olyan negyvenéves van, akinek eddig még nem volt munkahelye. Megpróbálunk mindenkinek testhez álló munkát találni. Vannak például az óvodákban roma biztonsági őrök, akik azonnal rászólnak a fegyelmezetlen gyerekekre. Jelentős részük képzettség nélküli, és a köztereken dolgoznak. Azt a pénzt, amiért meg kell dolgozni, jobban megbecsülik. Persze az sem mindegy, hogy havonta 28 500 forintot kap, vagy pedig a minimálbért.
Aki megoldást kínál
Végighaladunk a cigánysoron, ahol a vártnál sokkal nagyobb a tisztaság. Polgár szélső utcái a közeli Kislétához, Nagycsécshez, Tatárszentgyörgyhöz viszonyítva irigylésre méltóak. Az aszfaltos utcák mentén nagyon kevés kivétellel takaros, rendben tartott házak sorjáznak, a kerítések mögött lenyírt pázsitok, gondozott kerti növények fogadják az arra vetődőt.
– A helyi cigány kisebbségi önkormányzattal is jól együtt tudunk működni. Tudják, hogy a többségi társadalom akkor fogja őket elfogadni, ha a törvényeket betartva, tisztességesen élnek, ahogy a többség – mondja a polgármester, és végül rátér az EP-választások elemzésére. – Az emberek arra a politikai erőre szavaznak, amelyik megoldást kínál a közbiztonság problémájára. A Jobbik észrevette, hogy a közbiztonság problémájából politikai tőkét lehet kovácsolni. Ezt a kormánynak is fel kell ismernie. A választások azt is bebizonyították, hogy az embereknek nem elég az, hogy megerősítik a rendőrséget. Helyi szintű intézkedésekre van szükség, mert egy település jogos igénye a megfelelő közbiztonság – hangsúlyozza Tóth József.
A polgári polgármester határozottan úgy véli, hogy a rendszerváltás után húsz évvel az egész rendszert modernizálni kell.
Lass Gábor, Udvarhelyi István