Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Hirdetés

– Új fiú a politikában?

– Nem tartom magam politikusnak. A város tulajdonában álló Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-t (PSN) vezetem, ami az ország egyik legnagyobb sportvállalkozása. Tizenöt létesítményünk van, 450 ezer látogatást regisztrálunk évente. Közfeladatokat is ellátunk, városi és megyei vonatkozásban egyaránt. Nemcsak sport­eseményeket, hanem kulturális és szabadidős programokat is szervezünk, de a Modern városok program keretében fejlesztünk is. Büszkeséggel tölt el minket, hogy a miénk az országban az egyetlen olyan sportklub, amelynek nyári, téli és paralimpiai érmese is van. Tizenöt szakosztályban folyik nálunk a munka.

– Hoki van?

– Persze, de még fiatalok a jégkorongcsapataink. És van vízilabda-szakosztályunk is, büszke vagyok rá, hogy a pécsiek az élvonalban szerepelnek. Persze a városban a foci és a kosárlabda a legnépszerűbb sportág, mindkettő komoly hagyományokkal.

– Valamikor két NB I-es labdarúgócsapata is volt egyszerre a városnak. A PMSC és a PVSK…

– Erről beszélek. Mint ismeretes, a PMFC-t visszasorolták az élvonalból, ez­után vettük át mi. Most az NB III-ban küzd, de azon vagyunk, hogy feljusson a második vonalba, utána pedig… A PSN-ben persze nincs fontosabb vagy kevésbé fontosabb sportág, most például a tornászainkkal szeretnénk előbbre lépni, ők már egy új csarnokot használhatnak. Nem volt még olyan évünk, amelyben ne bővültünk volna.

– Mindenütt azt hallani, csak tespednek, tunyulnak a mai fiatalok. Pécsett mit tapasztal?

– Szeretik ők a sportot, de megfelelően kell tálalni nekik, és megtalálni számukra a leginkább testhezálló sportágat. Aztán rájönnek maguktól is, mennyi mindent ad az embernek fizikai és pszichikai szempontból is a mozgás, a verseny, a küzdés, a közösség. Büszke vagyok rá, hogy nagyon sok fiatalt tudott megfogni a PSN, jó látni, hogy többük a sportiskola melegítőiben, sportruháiban jön-megy Pécs utcáin is.

– Ha polgármester lesz, odahagyja a pécsi vízilabdát?

– Annyira sok munkám sosem lehet majd, hogy ne nézzek rá a csapatra, de ez igaz a többi szakosztályra is. Visszatérve az eredeti kérdésre: a zrt. vezetése során folyamatosan kapcsolatban állok politikusokkal és persze magával a polgármesteri hivatal apparátusával is. Nem érkezem ismeretlen terepre, ha megválasztanak a pécsiek.

– Önt olimpiai bajnokként, válogatott vízilabdázóként ismerhetik a városban, és nem politikusként. És most olyan meccs következik, ahol nem gólokra, hanem szavazatokra megy a játék. Az ellenzék gyakran fel is hozza, hogy még csak nem is helyben született…

– Több mint tíz éve élek itt, nemcsak a munka, de minden ideköt már. Vagyis nem Budapestről jövök Pécsre, hanem Pécsről megyek Budapestre.

– Igen, de lehetnek olyan szavazók is, akik inkább egy kipróbált politikust várnának a polgármesteri pozícióba…

– Nyilván vannak ilyenek is. De ahogy mondtam, dolgoztam politikusokkal, beleláttam a politika világába. Én nem a politika rutinját hozom, hanem a sportos lendületet, a csapatjátékot, az azzal járó felelősséget, és azért meglehetősen sok vezetési, szervezési, irányítási tapasztalatot gyűjtöttem a zrt. élén. Sportpályafutásomból következik, hogy csak a kemény, becsületes munkában hiszek, mert az vezet eredményre.

– Beszéljünk a jövőről!

– A pécsiek további munkahelyeket szeretnének, ez nagyon fontos kérdés. Személyesen egyeztettem Szijjártó Péter miniszter úrral a lehetséges további befektetőkről, ugyanis a napokban két új beruházás híre is nyilvánosságra került. Az egyik a BAT, vagyis a British American Tobacco gyárbővítése, a másik pedig az, hogy az Aldi Pécsen hozza létre a regionális informatikai központját. De hamarosan gyárat nyit a városban a Thyssenkrupp és a Hanon Systems is, mindkét vállalat az autóiparban érdekelt. Nagy sikernek tartom ezenfelül azt a külföldi megrendelést, amit a Magnus Aircraft nevű pécsi repülőgépüzem kapott, ez messzire viheti a város hírét. Az egyetemmel közösen pilótaképzés is indul nálunk. Nemrég tárgyaltam Palkovics László miniszter úrral is, egyetértettünk abban, hogy tovább kell fejleszteni a közlekedési hálózatunkat, Pécsnek régiós központként nemcsak Budapest felől, hanem minden irányból jól megközelíthetőnek kell lennie.

– Ez már az úgynevezett debreceni modell lenne?

– Akkor működik eredményesen a megyeszékhely, ha vállalja a regionális központ szerepét, felelősséget érez a környező városok és falvak iránt, együtt tervez, dolgozik velük. Ne álljunk meg a város határánál!

– Komoly kihívás ez, ha azt vesszük például, hogy itt található Pécs alatt az Ormánság, vagyis az ország egyik legszegényebb része…

– Ahogy említettem, összefügg a tágabb térség helyzete és a miénk. Ha elérjük, hogy Pécs sikeres legyen, az a térségnek is eredményt hoz. Van még annyi tartalék a városban és a régióban is, hogy további befektetők érkezzenek. A munkaerő kérdése mellett a képzési rendszerre is nagy hangsúlyt kell helyezni, itt az egyetemmel és más szakmai szervezetekkel működünk együtt. Célom, hogy még szorosabbra fűzzem a több mint 650 éves pécsi egyetem és a város kapcsolatát, erről is tárgyaltam már Miseta Attilával, a Pécsi Tudományegyetem rektorával.

– Milyen irányba tart az egyetem? Sok idegen beszédet hallani a belvárosban…

– Mára csaknem ötezer külföldi hallgatója van a PTE-nek, ahol egyébként húszezer diák tanul. Szerintem egyre többen lesznek, beleértve a külföldieket is, különösen úgy, hogy a Modern városok program több tízmilliárdos pécsi keretének jelentős részét olyan egyetemi fejlesztésekre fordítják, amely a diákok és a külföldi hallgatók létszámának növekedését segíti. A kormány partnerünk, minden téren támogatja a város fejlődését.

– Ha már itt tartunk, Pécs a kultúra városa is. Van még mit tenni e téren?

– Mindig lehet tenni még valamit. Örülünk, hogy a Zsolnay Örökségke­zelő, azaz a Zsolnay-negyed és a Kodály Központ fenntartója kiemelt állami támogatású intézmény lett. Ezenfelül híres a város a színházi fesztiváljáról, de rendszeresek a nagy sikerű koncertek, a rangos kiállítások is. A PTE-n önálló művészeti kar működik, és általában is sok művész él Pécsen. Sok a kultúrához, történelemhez kötődő látnivaló is, élénk a város idegenforgalma, de növelni szeretnénk az itt töltött vendégéjszakák számát.

– Mi Vári Attila polgármesteri programja?

– Először is azt hangsúlyoznám, ez nem Vári Attila programja lesz, én mindig is csapatban gondolkodom. Most is a pécsiekkel közösen, egy minden háztartásba eljuttatott kérdőív segítségével dolgozzuk ki a programot. Folyamatosan érkeznek az ötletek, vélemények, az már látszik, hogy számos kérdésben hasonlóan látjuk a dolgokat. A város működése biztosítva van, ezt meg kell őrizni, és sikeressé tenni Pécset. Fontos feladat az utak és járdák javítása, fejlesztése. Kiemelt cél a fenntartható város kiépítése, Pécs most például elektromos, tehát környezetbarát buszokat vásárol. A nagyvárosok közül a miénknek van a legnagyobb zöld felülete. Erősíteni szeretnénk Pécs zöldgazdaságát is, naperőműveket telepítünk, célul tűztük ki, hogy megpályázzuk az Európa Zöld Fővárosa címet. És még valami. Mi nemcsak összeszerelő üzemeket várunk Pécsre, hanem minőségi munkahelyeket, innovatív beruházásokat is. Említettem, hogy egyre több ilyen cég érkezik, de szükség van továbbiakra is. Sikeres Pécset akarunk teremteni, amely a XXI. század bajnoka lesz.

– Szerencsés dolog, ha sportolóból lesz városvezető?

– A sportoló megtanult összpontosítani, célorientált, és bírja a gyűrődést. Mert így nevelték. És mindig a probléma megoldását keresi, sohasem magát a problémát.

– Mi a véleménye a pécsi ellenzékben tapasztalható felfordulásról?

– Nem foglalkozom ezzel. Pécsért akarok dolgozni polgármesterként is, és nem valami vagy valaki ellen.

– Milyen a kapcsolata a jelentős pécsi bányászközösséggel?

– Én máshogy látom az egykori bányászokat, zrt.-s kollégáim között is több korábbi bányász van, mindig számíthatok rájuk. Tudni kell, a rendszerváltás után sok ezer munkahely szűnt meg a városban és a környékén, olyan embereket eresztettek szélnek, akik addig keményen, becsületesen dolgoztak. Nem érzem, hogy a bányászok ellenem lennének, inkább azt látom, hogy partnernek tekintenek. Megérdemlik a tiszteletet, komoly kiállású, nagy teherbírású emberek.