– Milyen állapotok uralkodtak szakterületén, amikor a hivatalt átvette?

– Katasztrofálisak. Az országot, amit elődeink, a szocialisták és a visszalopakodó SZDSZ ránk hagytak, a görög úthoz hasonló teljes gazdasági, és Gyurcsány Ferenc színre lépésével erkölcsi rombolás jellemezte. Az SZDSZ mérhetetlen önzését kizárólag az egyénre összpontosító gondolkodás, azon belül is sajátjaik támogatása határozta meg. Ezen a családokat érintő, elképesztő romboláson mindenképp változtatni kellett, hiszen náluk a család mint a társadalom alappillére egyáltalán nem számított. A jogok és kötelességek kialakításánál a szociális segélyezés esetében elvárások nem léteztek, kizárólag az osztogatás.

– Milyen szempontok szerint rangsorolta a feladatokat?

– Ez nem egyedül az én feladatom volt, hanem a kormánypártok közös munkája, és amit legalább ennyire szeretnék hangsúlyozni, munkatársaim közreműködése. Tűzoltást kellett végeznünk, hiszen emberek tízezrei kerültek olyan veszélyhelyzetbe, hogy a pénzügyi szervezetek utcára tehették volna őket. Ez a bűnös politika következménye volt, amivel belehajszolták a családokat a devizahitelekbe, miközben anélkül szüntették meg a korábbi Orbán-kormány otthonteremtési politikáját, hogy védelmet nyújtottak volna nekik a pénzügyi szervezetekkel szemben. A másik fontos lépés a segélyezés átalakítása volt, hiszen rászorultak mindig voltak és lesznek. Nemcsak az időseket és fogyatékossággal élőket kell támogatni, hanem azokat is, akik önhibájukon kívül kerültek a segélyezettek körébe. Akiknek ugyanis a fizikai állapota megengedi, azoktól jogosan várja el a társadalom, hogy a jogok, támogatásaik mellé kötelességek is társuljanak és ők is részt vállaljanak a közösség munkájában, támogatási rendszerében. A harmadik a karitatív terület. A szocialisták megszüntették az adományok áfáját, és mivel ezzel kihúzták a szőnyeget a karitatív tevékenység alól, az adományozás nagymértékben csökkent, sok esetben meg is szűnt. Csak ezen lépések után volt lehetőség máshoz hozzákezdeni.

– A szociálpolitikai lépések nagy része egy irányba mutat: támogatni a családokat.

– A Bokros-csomag olyan családromboló intézkedéseket, megvonásokat hozott a családtámogatás rendszerében, aminek egyértelműen súlyos következménye volt a következő évek alacsony gyermekáldása. A felgyorsuló népességcsökkenést az első Orbán-kormány családpolitikai intézkedésekkel lassította, majd ezt követően volt egy kegyelmi időszak, amikor az egykori Ratkó-korszak unokáinak kellett volna nagyobb számban megszületniük. A Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok megszorító intézkedései nemhogy gyermekvállalásra ösztönözték volna az ország szülőkorban lévő népességét, mely ekkor magas számú volt, hanem erősen kedvüket szegték 2002 és 2010 között. Míg 2008-ban még 99 ezer volt a megszületett gyermekek száma, 2009-ben 96 ezer, s amikor mi átvettük a kormányzást 2010-ben, már alig haladta meg a 90 ezret, azaz 2 év alatt majd 9000-el csökkent a születésszám, de azóta hála Istennek lassult ez csökkenés. Ezért is furcsa, hogy rajtunk kérik számon azt, amiről a statisztika is mutatja, hogy ők rontották el. Hazánk népesedési helyzete ráadásul nem öncélú, jobboldalhoz vagy keresztény nemzeti oldalhoz köthető, hanem az ország fennmaradása szempontjából fontos kérdés. Nemcsak a létszám miatt fontos ez, hanem azért is, mert 25-40 év múlva a most megszülető fiatalok fogják fenntartani a nyugdíj-, egészségügyi, oktatási rendszert. Ezért tettünk meg olyan lépéseket is, amelyek a gyermekszám csökkenésének lassulását eredményezték és remélhetőleg beindítják a növekedést annak ellenére, hogy a szülőképes korúak száma most már nagymértékben csökkent.

– Elevenítsen fel néhányat!

– Az első a családi adókedvezmény bevezetése volt. Ezzel azokat támogatjuk, akik dolgoznak, munkával keresik a kenyerüket, és adót is fizetnek, hiszen nemcsak a gyermekvállalás, hanem az utódok felnevelése is fontos. Szintén a családokat segíti az idén bevezetett gyed-extra, vagy a tavaly elkezdett rezsicsökkentés is, amelyről senki nem gondolta, hogy a kormány meglépi. Ide tartozik a devizahitelesek megmentése is. Továbbá egy sor nem anyagi, hanem a családok érdekében a közgondolkodást segítő lépés, mint a családbarát munkahelyek támogatása, vagy a médiában a családbarát műsorok megjelenése. Illetve olyan programok támogatása, amelyeket akár egyházi, akár civil szervezetek hajtanak végre és a gyermekvállalást, illetve a családi életre való felkészítést segítik.

– A gyed mellett lehetővé tették a bölcsődei ellátást. Van elegendő bölcsőde, hiszen ezek egy részét az előző kormányok felszámolták?

– A bölcsődei ellátás mindig kényes ügy, mert a magyar ellátórendszer többszintű, ezért is állítottuk vissza a gyest kettőről három évre. Ez azért volt fontos, mert amikor a szocialisták lecsökkentették ennek időtartamát, nemcsak a közép­osztálybeli szülőket kényszerítették arra, hogy hamarabb menjenek vissza dolgozni, hanem azokat a legszegényebb rétegeket is nehéz helyzetbe hozták, akiknek nem volt munkájuk. Ezért is meghatározó, hogy a gyes három évre szól, és akár gyesre megy a szülő, akár gyedet kap, akár akkor is, ha két kisgyermeke után kap ellátást, mellette dolgozhat is, a gyermek egyéves korát követően. A bölcsődei ellátás nyilván azon családoknak segít, ahol az édesanya korábban akar visszamenni dolgozni. A felmérések főleg az északi és a Benelux-államokban azt mutatják, ha egy édesanya ezt teszi, következő gyermekét is könnyebben vállalja. Ebben a kormányzati ciklusban 28 milliárd forintot fordítottunk a bölcsődei ellátás fejlesztésére, amelynek keretében több mint hatezer új férőhely építése és majd ötezer bölcsődei férőhely felújítása történik. Sajátos ellentmondás, hogy a sokáig szocialista fellegvárnak számító Salgótarjánban nem volt bölcsőde, miközben a szocialisták egyik ott élő, jelenleg is országgyűlési képviselőjének több mint ezer négyzetméteres háza van. A mostani fideszes polgármester a képviselő-testület többségével most négyzetméterre azonos méretű bölcsődét épít.

– Mennyiben tudta segíteni az állam a megváltozott munkaképességűek, így a mozgássérültek, látássérültek helyzetét?

– Megpróbáltunk mindegyik területnek külön-külön és együtt is segíteni, legyen az hallássérült, látássérült, mozgássérült, értelmi fogyatékos vagy autista. Ezek a döntések főleg a nagyon kismértékű foglalkoztatásukat, munkahelyi jelenlétüket érinti – átalakítottuk az egész támogatási rendszert. Ennek eredményét a legfrissebb adatok ismeretében már lehet érzékelni, amelyek szerint a megváltozott munkaképességű álláskeresők száma egy év alatt negyven százalékkal csökkent, ami hihetetlenül nagy előrelépés, egyben óriási öröm. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó szám, hogy a Fidesz–KDNP-kormányzás kezdete óta foglalkoztatásuk száma tizenötezerrel nőtt. Megpróbáltunk specifikusan is segíteni az egyes területeken, ebbe a sorba illik a Vakok Állami Intézetének felújítása, ami hatvan éve nem történt meg. Tatán új látásrehabilitációs központot hozunk létre, ami a látásukat elvesztő emberek és hozzátartozóik felkészítését fogja szolgálni, amikor meg kell tanulniuk az önálló életvitelt otthon, munkahelyen, közlekedésben. Az a folyamat, amit az akadálymentesítés terén elindítottunk, főleg a kormányhivatalok területén, nem csak a mozgáskorlátozottak, hanem az infokommunikációs akadálymentesítésen keresztül más fogyatékossággal élők boldogulását, továbbá idős emberek, illetve babakocsival közlekedő édesanyák életét is segíti. Ugyanilyen fontos, hogy a hallássérülteknél, siketeknél a jelnyelvi tolmácsszolgálat teljes kiterjesztése mellett olyan új műszaki megoldásokat alkalmazzunk hamarosan, amelyek az ő kommunikációjukat fogja lehetővé tenni.

– Hogyan fogadták a szülők a családi pótlék iskolalátogatáshoz kötését?

– Nagy baj volt, hogy az SZDSZ az MSZP-vel közösen a rászorultakat, a segélyezetteket sokszor semmi másért nem tartotta fontosnak, mint hogy odaadják nekik a segélyt, majd elvárják tőlük a szavazatot, ami az emberek legnagyobb lebecsülése. Nem azt nézték, hogy miként lehet úgy adni, hogy az érintettek ki is tudjanak törni szorult élethelyzetükből. Visszatérve az előbb említett fogyatékosok területére, amikor a foglalkoztatást átalakítottuk, fő szempont volt, hogy a megmaradt munkaképességet nézzük, ne a hátrányt. Nekem is van két vak munkatársam, az egyik főosztályvezető, a másik iskolákba jár és előadást tart a diákoknak a fogyatékossággal élők életéről és megismerteti velük a vakok sportját, a csörgőlabdát. Van egy súlyos mozgáskorlátozott társunk is, aki honlapot szerkeszt. Sorolhatnám, milyen munkákat tudnak elvégezni azok az emberek, akik fogyatékossággal élnek ugyan, de megmaradt munkaképességükkel mégis tudnak mit kezdeni. És ugyanez igaz a segélyezettekre is, mert azzal nem segítünk, ha csak odaadjuk nekik a pénzt. A gyermekek támogatását elverheti, ezért inkább segítjük őket kiemelkedni a nyomorból, és szerintem ez emberibb hozzáállás.

– Ezért volt fontos a Startmunka-program?

– Igen, mert e gyerekek jó része még az általános iskolát sem végezte el, és ezzel az egymást követő nemzedékek képtelenek voltak kitörni a nyomorból. Van, akinek az segít, hogy pár hónapig nem kapja meg az iskoláztatási támogatást a gyermeke után és észbe kap, hogy szülőként mekkora a felelőssége. Voltak álcivil, emberjogi szervezetek, amelyek tiltakoztak, de ezek nem az emberekért akarnak tenni, csupán a balhét keresik. Velük ellentétben tömegek értették meg ennek a jelentőségét és nem véletlen, hogy több mint 30 százalékkal csökkent az iskolai lógások száma. A gyerekek esélye lett sokkal nagyobb, hogy kikecmeregjenek az egyébként tényleg nagyon szomorú és nehéz élethelyzetükből. Ez az igazi segítség és nem az, amikor odaszórják nekik a pénzt a szavazatukért cserébe.

– Korábban arról szóltak a hírek, hogy a szülők egy része nem tudja megfizetni az iskolai, óvodai étkezési díjakat. Kik kaphatnak étkezési támogatást?

– Az iskolai gyermekétkeztetésre 24 milliárddal többet fordít a kormány, mint 2010-ben. Ez több mint 500 ezer gyermeknek segíti a teljesen ingyenes, illetve a feleárú étkeztetését. Legalább ennyire fontos, hogy akár a Startmunka, akár a nyári étkeztetés révén mindenképp a helyi termelőket vontuk be az étkeztetésbe. Először eltöröltük azt a szabályt, hogy a kistermelők nem szállíthattak az iskolai és szociális intézmények konyháiba. Korábban az intézmények a bevásárlóközpontokban szerezték be az élelmiszert, a termelők pedig nem tudták eladni termékeiket. A Startmunkán keresztül a nyári étkeztetés szinte összes olyan terményét előállítják, amik szükségesek a konyhákra a nyári–őszi időszakban. Nemrég egy autistafarmon jártunk, ahol majdnem teljesen önellátóak. Ez csak azért lehetséges, mert volt ott néhány józanul gondolkodó ember, akik pályázatok segítségével fóliasátrakat építettek, olyan területeket vásároltak meg, ahol saját konyhájukra megtermelik, amit lehet.

– Ehhez képest sajnos sok helyen még arra is meg kell tanítani az embereket, hogy miként kell elültetni a magvakat.

– Vissza kell térni a gazdálkodásra, mert a nyomorból, szegénységből való kitörés csak úgy lehetséges, ha mindazokat az embereket, akik tudnak tenni magukért, és megjegyzem, kötelességük is, hogy tegyenek, ismét rászoktatjuk a rendszeres munkára. Ha mindez kevés, akkor adjuk a támogatást és a segítséget, hogy ne nyomorogjanak, ám teremtsék meg maguknak a további lehetőséget. Az a gyerek, aki megkapja az ingyenes vagy 50 százalékos étkeztetést a konyhán, szerintem jobban fogja becsülni azt az ételt, ha tudja, hogy édesapja vagy édesanyja Start-munkásként termelte meg az önkormányzat földjén.

– Emlékezetes, hogy a kormányzati ciklus elején az IMF főleg a szociális területen követelt volna lefaragásokat.

– Kezdetben nem is az volt a kérdés, hogy a szociális területen bért emelünk vagy bérpótlékot adunk, hanem hogy milyen ellátásokat kell megszüntetnünk. Az IMF olyasmit várt volna el tőlünk például a nyugdíj, a szociális és gyermekvédelem területén, ami egy sor ellátást szűkített volna. Mi már annak is örültünk az első másfél-két évben, hogy egyáltalán meg tudtuk őrizni az ellátások mértékét, és csak ezután kerültünk olyan helyzetbe, hogy a támogatások emelkedhettek.

– Emelkedtek? Az ellenzék ezt tagadja.

– 2006 óta folyamatosan csökkentek az állami normatívák, amelyeket 2010–2011 között meg tudtunk állítani, azt követően pedig emelni. Tavaly már viszonylag nagymértékű emelésre került sor, ami igen fontos lépés, ahogy az egyházak bevonása is. Segítségükkel főleg a gyermekvédelem területén történt nagyon nagy előrelépés. 2010-hez képest megnégyszereződött az egyházi jelenlét. A szociális területen pedig megháromszorozódott, ami a lelki hátteret erősítheti.

– Lesz folytatás?

– Az idei döntéseknek két fontos részük van. Az egyik a március elejétől bérpótlékként megjelenő 5,4–11,4 százalék közötti bruttó béremelés, és maga a szociális életpályamodell, amelynek kialakítása több munkacsoport feladata. Szakembereket hívtunk össze, egyháziakat, civileket, állami és önkormányzati fenntartókat, illetve érdekvédelemhez tartozó szervezeteket, hogy ők mondják meg, milyen intézkedésekkel lehet a dolgozók képzését, munkakörülményeiket, előmenetelüket hosszú távon vonzóvá és bemutathatóvá tenni.

– Nem beszéltünk még a nevelőszülői hálózatról.

– Több mint 21 ezer gyermeket nevelünk állami gondoskodásban a rossz szülői nevelés vagy az életkörülményeik miatt. Kétharmad részük van most is nevelőszülőknél, illetve az egyházi jelenlét is közel negyvenszázalékos. Óriási lépések, változások történtek, hiszen a nevelőszülőség családközeli ellátást jelent, és a gyerekeknek sokkal nagyobb esélyük van, hogy felnőve kitörjenek a korábbi élethelyzetből, ne kerüljenek újra a nyomor vagy a bűnözés közelébe. Ezért kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy tizenkét év alatti gyermek csak a legritkább esetben kerüljön gyermekotthonba. Nekik nevelőszülőkhöz kell kerülniük, akik most már hivatásszerűen, jogviszonyban végzik tevékenységüket, ami díjazásban is több biztonságot nyújt: nyugdíjuk lesz, különböző ellátások illetik meg őket.

– Fontos mérőszám az abortuszok száma. Itt mi tapasztalható?

– Az utóbbi három és fél év során folyamatosan csökken. Ez mindenképp társadalmi szemléletváltozást jelez. Mind több emberben tudatosul, hogy az abortusz számos testi és lelki tragédia okozója. Én ezt a kérdést nem egyházi oldalról szeretném megítélni, nem is tehetem, mert mindenkinek a döntése súlyát felmérve, lelkiismerete szerint kell cselekednie. Ezzel párhuzamosan, ha nem is nagymértékben, de növekszik az örökbefogadások száma is, és még sok olyan pozitív dolog történt, amelyek azt mutatják, hogy a gyermekvállalás és gyermeknevelés az egész magyar társadalom számára hatalmas érték.

– A családok részét alkotják az idősek is.

– Ezért fontos, hogy róluk is kiszámíthatóan gondoskodjunk. A szocialista kormányok közel hétszázalékos nyugdíjreálérték-csökkentést hajtottak végre, ráadásul, amikor átvettük a kormányzást, 350 milliárd forint hiányzott a nyugdíjkasszából. Közel másfél havi nyugdíjnak nem volt meg a fedezete 2010-ben. Ha nem intézkedünk azonnal, az év november közepétől december végéig nincs nyugdíj. Ez nem tréfa, több mint kétmillió ellátottról volt szó. A hazárdjátékot a kötelező magánnyugdíjpénztárral – amihez hasonló csak egy-két országban létezett a világon – megszüntettük. Ezzel nemcsak a nyugdíjkasszát mentettük meg, de be tudtuk váltani azt az ígéretünket is, hogy megőrizzük a nyugdíjak reálértékét. Tavaly a gazdasági lépéseknek köszönhetően már a nyugdíjak vásárlóértéke is emelkedett, és ha az infláció továbbra is a mostani alacsony értéken marad, akkor az idei 2,4 százalékos nyugdíjemelés lehetőséget ad arra, hogy a legidősebb korosztály számára is megkezdődjék a lassú, de biztos, hosszú távú életszínvonal emelkedés.

Szakács Gábor

Megjelent a Demokrata március 19-i számában