Stummer János: Veszedelmesen kevesen maradtunk a Jobbikban

– A Jobbik jelenlegi vezetése az április 3-i történelmi vereség után egyszerű üzeneteket küldött felénk: mi mindent jól csináltunk, ebbe a küzdelembe mindenki mindent beleadott, ha csak a Jobbikon múlt volna, itt bizony kormányt váltunk. A vereségnek közöttünk nincsen felelőse, azt máshol kell keresni, az eddigi „keresztényszociális néppárti” politikát pedig folytatni kell. Erősek vagyunk, jó az irány. Stabilitás van – írja elnökjelölti szándéknyilatkozatában Stummer János.

A Jobbikos politikus szerint az igazság ezzel szemben az, hogy bajban vannak. Mint jelezte, a Jobbik politikája megérett a változtatásra, s úgy véli, a mostani pártvezetéssel erre a közvetlen előzmények okán nincs esély.

– Hogy merre tovább? […] A helyes utat nem kávéházakban, nem budai erkélyeken, nem közvélemény-kutató intézetekben, hanem a hétköznapok valóságában kell a következő időkben közösen megtalálnunk – részletezte.  Stummer szerint az egykori szélsőjobboldali párt soron következő elnökének a valóságot kell újra megtalálnia. Április 3-án Békés megyei 1. számű országgyűlési egyéni választókerületében Herczeg Tamással szemben vereséget szenvedő politikus azt írta, neki esze ágában sincs beülni a Parlamentbe „a Jobbik elnökének ugyanis most semmi keresnivalója nincs az Országgyűlésben”, mert úgy véli, a valóság nem odabent van.

A kifejlesztett módszer

– Egy pártnak sokfajta képességgel kell rendelkeznie, de ezek közül a legfontosabb, hogy tudjon politikát csinálni. Sajnos ezzel most hadilábon állunk. Egy kezem is elég most azoknak a jobbikos politikusoknak a megszámolásához, akik ebben a pártban önállóan is képesek szabad szemmel is jól látható politikai terméket előállítani – tért ki a Jobbik helyzetének elemzésére Stummer János. Az előző parlamenti ciklusban a Magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnökeként tevékenykedő politikus szerint a Jobbiknak meg kell tanulnia újra politikát csinálni, különben továbbra is a „szürkeségre, a lassú agóniára és a csendes elmúlásra” lesznek kárhoztatva. Az elnökjelöltnek meggyőződése, hogy az utóbbi két évben Békés megyében megtalálták azt a módszert, amivel polgárok széles tömegeivel sikerült bizalmi kapcsolatot kialakítani és fenntartani.

Egy olyan módszert fejlesztettünk ki, aminek segítségével folyamatosan érzékeljük a polgárok által megtapasztalt valóságot, látjuk a helyi és országos jelentőségű közügyekben a véleménybuborékunkon kívüli álláspontokat is, és egy-egy fontos információ privát csatornán történő megszerzésével állandó lépéselőnyben vagyunk a politikai riválisainkkal szemben. Közel tudtunk kerülni a valósághoz – részletezte. Mint írta, ezt lehet jobboldalinak, radikálisnak vagy keresztényszociálisnak nevezni, a lényeg, hogy a polgár azt érezze, „itt vannak ezek a jobbikosok, ők az egyetlenek, akik valóban arról beszélnek, ami velünk történik”. – Amikor május 7-én találkozunk a kongresszuson, nézzetek majd szét magatok körül, hogy mennyien maradtunk. Veszedelmesen kevesen – fakadt ki a politikus.

Szövetség az „óbaloldallal”

– A 2019 tavaszi kudarcos EP-választási szereplést követően elkerülhetetlennek látszó ellenzéki együttműködésbe a Jobbik a két lista és a jobboldali zárókő gondolataival vágott bele. A Jobbik ebben az időben még nem akart szövetkezni a 2010 előtt az ország élén megbukott óbaloldallal, az ellenzéki együttműködésen belüli helyét pedig egy a választási koalíciót jobbról záró, karakán nemzeti pártként határozta meg – nosztalgiázott az egykori országgyűlési képviselő, majd megjegyezte: ebből az elképzelésből nem lett semmi.

A párt pozícióját nem sikerült rögzíteni, a 2010 előtt az országot vezető erőkkel szemben kritikus választói csoportokat nem sikerült az együttműködésen belül stabilizálni. A pártvezetés végül olyan alkukra bólintott rá, amelyek taktikailag ugyan magyarázhatóak lehettek, de stratégiai szempontból végzetesnek bizonyultak. Így jutottunk el a jobboldali zárókő gondolatától Tóth Csaba támogatásáig – magyarázta. Az elnökjelölt szerint a más pártokkal és szervezetekkel történő együttműködést 2024 januárjáig zárójelbe kell tenniük. Úgy véli, a „helyben fontos koalíciókat stabilan tartva az EP-választásig a Jobbiknak a Jobbikkal, a DK-nak a DK-val, a Momentumnak pedig a Momentummal kell foglalkoznia”. Megjegyezte, senkivel nem szabad összeveszni, de most fel kell állni az asztaltól.

– Ezt a meccset most nagyon mélyről kell visszahoznunk, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha gyökeresen meg tudjuk újítani a politikánkat és meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat. Ha merünk egy kicsit eltávolodni az ellenzéki együttműködés akolmelegétől, ha merünk legyinteni végre a közvélemény-kutatókra, marketingesekre, a mindenféle tanácsadókra. Ha merünk a rendszeren kívülre kerülni, oda, ahonnan egyszer valamikor érkeztünk. Ehhez nem elsősorban szerződés kell, nem mandátum, nem keret, nem költségtérítés, hanem bátorság. Ennek a szándéknyilatkozatnak a beadásához is ez kellett, de a Jobbik régen a bátrak pártja volt. Hiszem, hogy még lehet az – zárta gondolatait Stummer János.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható a Magyar Nemzet oldalán.