Sukorótól Washingtonig
Washingtonban elindult a sukorói kaszinóberuházással kapcsolatos hatodik per is. A másik öt bírósági eljárás közül egy már a befektetők teljes vereségével zárult, mivel a bíróság kimondta: az építéshez szükséges terület megszerzése során alkalmazott földcsere tekintetében az állam által átadott sukorói földterületet 734 millió forinttal alulértékelték, miközben a befektetők által csereként beszámított pilisi és albertirsai földeket 593 millióval valós értékük fölött számolták el. A befektetők ezt immár nem is vitatják, mégis azt állítják: a kormány államosította kaszinókoncessziójukat, amiért kártérítés jár. Követelésük közel 120 milliárd forintra rúg.
Kilencszeres különbség
A sukorói beruházáshoz szükséges telekcserére 2008 nyarán adta áldását a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Akkor még „meg nem határozott turisztikai beruházásra” szerződtek Joav Blum izraeli–magyar kettős állampolgárral. A helyiek tiltakozása azonban csak fél évvel később robbant ki, amikor Bajnai Gordon fejlesztési miniszter a terület beépíthetővé minősítését javasolta a Fejér Megyei Közgyűlésnek, s a vita kapcsán kiderült, hogy egy kaszinó építéséről van szó. A tömegmegmozdulások ellenére azonban mintha innentől zsinóron húzták volna az eseményeket.
Veres János pénzügyminiszter 2009 februárjában kaszinóalapítási pályázatot hirdetett a közép-magyarországi régióban, amit egyedüli indulóként Blum cége nyert el, majd áprilisban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kiemelt beruházássá minősítette a King’s Cityt.
A folyamat azonban legalább ekkorát fékezett Gyurcsány Ferenc leváltása után, amikor szinte havonta merültek fel újabb és újabb gyanús részletek a sukorói beruházásról. Az akkor ellenzékben működő Fidesz két politikusa, Balsai István és Budai Gyula telekspekulációról szóló iratokat adott át a Központi Nyomozó Ügynökségnek, amely vizsgálatot indított. S elindult az Állami Számvevőszék már említett vizsgálata is, amely augusztus végére nyilvánosságra hozta a már említett, az állam megkárosításáról szóló jelentést.
A pontos számok ismeretében jól látható, hogy nem „az értékbecslők szubjektív ítélete” közötti, néhány százalékos különbségről van szó. Az eredeti értékbecslés a sukorói hetvenhektáros földterületet 1084 millió forintra értékelte, a cserébe adott pilisi és albertirsai száznyolcvan hektárt pedig 787 millió forintra. Ennek megfelelően az izraeli–magyar üzletember befizette a vagyonkezelőnek a 297 millió forintos különbözetet. Csakhogy a számvevőszék vizsgálata megállapította: a sukorói terület 1084 helyett valójában 1818, míg a Blum által átadott ingatlanok 787 helyett csupán 194 millió forintot érnek. Vagyis a két terület értéke között kilencszeres (!) különbség volt.
Ami nem is meglepő, figyelembe véve, hogy az egyik telek a Velencei-tó partján, a többi viszont a magyar Alföld turisztikailag értéktelen területein fekszik.
Az újabb és újabb botrányok hatására 2009 júniusában az immár miniszterelnök Bajnai Gordon vizsgálatra szólította fel a Pénzügyminisztériumot. Oszkó Péter pénzügyminiszter szeptemberben bejelentette: nem találtak szabálytalanságot, ám a telekcsere ügyében kezdeményezik az eredeti állapot helyreállítását.
Perek láncolata
2010-ben, a kormányváltás után már a korábbi állami vezetők kihallgatásával folytatódott a Sukoró-ügy. Szijjártó Péter egyik első miniszterelnöki szóvivői tájékoztatóján bejelentette: miniszterelnöki megbízott fogja vizsgálni a Sukoró-ügyet. Augusztusban hűtlen kezelés vádjával őrizetbe vették Tátrai Miklóst, a szerződést aláíró Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatóját, továbbá Császy Zsoltot, a szervezet értékesítési igazgatóját. 2011-ben a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal újabb feljelentéseket tett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés ügyében.
Gaál Szabolcs Barna, a szervezet elnöke ekkor már azt mondta: Veres János és Oszkó Péter is érintettek lehetnek. A vizsgálat során Gyurcsány Ferencet hivatali visszaélés vádjával idézték a bíróság elé, a vádat végül bizonyítottság híján ejtették.
A Sukoróval kapcsolatos perek szövevényes sorozata 2010-ben a telekcsere-szerződés semmisségét indítványozó polgári perrel indult. Az Állami Számvevőszék adataira támaszkodva a bíróságok mindhárom szinten kimondták a földcsere érvénytelenségét. 2011 elején ugyanakkor elindult a Joav Blum elleni okirat-hamisítási per is. Blumnak ugyanis helyi lakossá kellett válnia ahhoz, hogy tulajdonosa lehessen a sukorói földeknek, ezért vásárolt is egy romos ingatlant a településen, ám soha nem költözött oda. A bíróság mégis a felmentés mellett döntött, arra hivatkozva, hogy a vádlott nem tudott magyarul, és így nem ismerhette pontosan a törvényi előírásokat.
2012-ben Szolnokon elindult a jelenleg futó büntetőper is. A vádlottak padján Tátrai Miklós és Császy Zsolt mellett itt már feltűnt Markó Andrea, a Pénzügyminisztérium korábbi államtitkára is. Tanúként az előző ciklus több vezető politikusát is beidézték: Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Veres Jánost, Oszkó Pétert. Bajnai Gordon, aki fejlesztési miniszterként tartotta a kapcsolatot a befektetőkkel, elmondta, hogy a beruházás 2500 munkahelyet teremtetett volna. Veres János pedig az évi 900 millió forintos állami koncessziós bevételt hangsúlyozta.
A tárgyalásokon ugyanakkor kiderült: amikor a Fejér Megyei Közgyűlés nem akarta módosítani a sukorói rendezési tervet, Bajnai kártérítési kötelezettséggel fenyegetett a munkahelyteremtő beruházás elmaradása miatt. S amikor a Nemzeti Vagyonkezelő tanácsa döntött a telekcseréről, az ülésen kikapcsolták a magnót, s jegyzőkönyvet sem készítettek.
Közben az ügylet pénzügyi-gazdasági következményeit rendezni hivatott perek is indultak. Az állam például 2,1 milliárd forintos kötbért követel a kaszinó felépítésére vállalkozó KC Bidding Kft.-n, mivel az – Sukorón kívüli más helyszínen – nem kezdte meg az általa elnyert koncessziós kaszinó építését. A befektetők ugyanakkor azért indítottak pert, mert szerintük a magyar állam 2010-ben jogellenesen mondta fel a kaszinó építésre vonatkozó koncessziót. Utóbbi pert egyébként a befektetők eltaktikázták, mivel hosszú időn keresztül nem jelöltek ki jogi képviselőt, így a bíróság érvénytelenítette beadványukat.
Előlépnek a főszereplők
A beruházást kritizáló politikusok sokáig hiába követelték: fedjék fel, ki áll valójában az izraeli–magyar kettős állampolgár Joav Blum s így a King’s City projekt mögött. A november elejétől futó washingtoni perben most végre kiderült: a nemzetközi pénzvilág különösen ismert figuráival dacol a beruházást érvénytelenítő magyar polgári kormány. A pert a K. C. Bidding mögött feltűnő, ciprusi bejegyzésű Vigotop Ltd. indította, amelyben Ronald S. Lauder és Fred H. Langhammer is megjelenik a tulajdonosok között.
Ronald S. Lauder a Zsidó Világkongresszus elnökeként a közelmúltban emlékezetes bocsánatkérésre kényszerült Orbán Viktorral szemben, miután a szervezet budapesti kongresszusán azt állította, hogy a magyar miniszterelnök nem határolódik el a jobboldali szélsőségesektől. Az egyébként magyar felmenőktől származó Lauder 2007 óta vezeti a New York-i székhelyű nemzetközi szervezetet, korábban az Egyesült Államok bécsi nagykövete is volt, s indult New York polgármesteri posztjáért is. Estée Lauder egyik fiaként tulajdonos a világhírű kozmetikai cégben. Kelet-Európában több televíziótársaság tulajdonosa, egykor a magyar TV3-ban is rendelkezett érdekeltséggel. Fred H. Langhammer, az Estée Lauder cég globális ügyekért felelős elnöke, emellett igazgatói posztot tölt be a Walt Disney társaságnál, továbbá a Shinsei Bankban.
A pénzemberek Washingtonban azt próbálják bebizonyítani: a magyar kormány jogellenesen államosította beruházásukat, és kártalanítás nélkül megfosztotta őket a kaszinóépítés lehetőségétől. Az Egyesült Államokban folytatott perre még egy nyolcvanas években kötött, úgynevezett befektetésvédelmi egyezmény ad lehetőséget, amelynek célja a külföldi befektetések jogsértő államosításának megakadályozása volt. A befektetők tanújaként hívják a tárgyalásra Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont és Veres Jánost – Oszkó Péter tanúvallomására a magyar állam számít.
A magyar álláspont ezzel szemben az: a befektetőket közhatalmi eszközökkel senki nem fosztotta meg a beruházástól. Lehetőségük lett volna, hogy éljenek a Közép-Dunántúl régióra szóló kaszinóépítési koncessziójukkal, a térség 132 településének bármelyikén. Azzal azonban, hogy ragaszkodtak a telekspekulációval szerzett földterülethez, maguk lehetetlenítették el a projekt megvalósítását. Az államnak ilyen esetekben kötelessége az azonnali hatályú felmondás.
Aránytalan követelés
A King’s City beruházást 300-400 milliárd forintból tervezték megvalósítani a Vigotop Ltd. mögött álló befektetők. A kaszinó mellé szállodát, konferencia-központot, koncerttermet, lovas- és golfpályát is álmodtak az üzletemberek. Normál üzleti megtérülési számítás szerint a Washingtonban most követelt 120 milliárd forint a beruházás 3-4 éves hasznával ér fel. Óriási kártérítési összeg lenne ahhoz képest, hogy a területen egyetlen kapavágást sem ejtettek, csupán Joav Blum fizetett ki a telekcsere során 297 millió forintot. Elgondolkodtató az is: ha ekkora pénzeket akartak megmozgatni a pénzemberek a beruházás során, miért kellett trükközni a földcsere 1,3 milliárdos tételével, ami apró cseppnek tűnik a teljes összeghez képest? Főleg, hogy ezen a „kis malőrön” úszott el a teljes beruházás.
Bár a jog és az ésszerűség is látszólag a magyar oldalon áll, a könnyű győzelem esélyét csökkenti, hogy nem mi játszunk hazai pályán. Az eljáró bíróság, a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja a Világbank mellérendelt szerve, a három felperesből kettő pedig elismert amerikai állampolgár. Ítélet februárra várható. A 120 milliárd forint a magyar költségvetést is megrengető tétel, az ország társaságiadó-bevételeinek egyharmada lenne.
Kárász Andor