– Hogyan lesz villanyszerelőből Sümeg várának kapitánya?

– Családfámat apai ágon egészen 1640-ig vissza tudom vezetni. Őseim mind sümegiek voltak, és sokan közülük dolgozhattak a vár építésén is. Nagyszüleim, szüleim szintén Sümegen születtek. Édesanyám háztartásbeli volt, édesapám pedig villanyszerelő, így a villanyszerelő szakma szeretetét apámtól örököltem. Hatan vagyunk testvérek, és a családtagok közötti összetartás mindig erős volt. Miután Sümegen megszereztem a villanyszerelő szakmát, Budapestre utaztam, és bevonultam katonának. De már a katonaság alatt beiratkoztam gimnáziumba, levelező tagozatra, mert éreztem, hogy a villanyszerelői szakma önmagában még nem elég. A gimnázium után elvégeztem a villamosenergiaipari technikumot esti tagozaton, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola levelező tagozatán folytattam tanulmányaimat. Villamos szakemberként úgy kerültem kapcsolatba az idegenforgalommal, hogy amikor az épülő Buda-Penta Hotel négycsillagos, négyszáz szobás szálloda elektromos szerelési munkáit művezettem, a szálloda vezetői felkértek a műszaki igazgató-helyettesi munkakör betöltésére. Ezzel előző életemhez képest egy teljesen új világba kerültem, megismertem a szállodaszakmát, amit nagyon megszerettem.

– Hogyan került Budapestről vissza Sümegre?

– 1980-tól 89-ig dolgoztam a szállodaszakmában, ez alatt az idő alatt sem szakadt meg kapcsolatom Sümeggel, szüleimmel, testvéreimmel, akiket rendszeresen látogattunk, segítettük őket családi házaik építésében, vagy kezdődő vállalkozásaik működtetésében. Természetes, hogy kikapcsolódásképpen minden alakalommal felsétáltunk a várba és gyönyörködtünk az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség által a hatvanas években feltárt, romkonzervált műemlékben. Ekkor a vár gazdája a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal volt, sajnos 1989 tavaszára ugyanolyan állapotba került, mint a nagy felújítás előtt. A várnak már alig volt látogatója, a város vezetői ekkor életveszélyessé, balesetveszélyessé nyilvánították és bezárták. Feleségemmel néhány nap múlva felkerestük a város vezetőit, akik nem tudtak a magára maradt műemlékkel mit kezdeni. Örültek, hogy olyan család jelentkezett a vár üzemeltetésére, ahol univerzális szakemberek vannak, akik vállalják, hogy rövid időn belül megszüntetik az életveszélyes, balesetveszélyes területeket, elvégzik a karbantartási munkákat, üzemeltetik a várat és a városban fellendítik az idegenforgalmat.

– Mikor kezdték a vár felújítását?

– 1989. április elsejétől nagy erőkkel megkezdtük a romok eltakarítását, a karbantartási és felújítási munkákat. Az általunk felújított helyiségekbe vártörténeti kiállítást rendeztünk, azt remélve, hogy egyre több látogatója lesz a várnak, ugyanis a költségek fedezését a vár bevételeiből terveztük. A feladatok óriási összegeket emésztettek fel, és hamarosan a család tartaléka is elfogyott, a várható bevételekből pedig nem lehetett az építőanyagokat és a béreket kifizetni. Ekkor nagyon megijedtünk, erre nem számítottunk, de nem adtuk fel. A család összeült és haditanácsot tartottunk. Átszerveztük a feladatokat. Nappal építkeztük, éjszaka plakátot ragasztottunk, reklámoztuk a várat, feleségemmel pedig felkerestük a hévízi, Balaton-parti utazási irodákat, hogy küldjenek vendéget, mert épül, szépül a sümegi vár, és már kiállítások is vannak. Most is fülembe cseng, amikor az egyik utazási irodában dolgozó hölgy azt mondta, hogy vendéget csak akkor küld, ha kulturális, idegenforgalmi, lehetőleg lovasprogramot szervezünk. Megfogadtuk a tanácsot, és 1990-ben megszerveztük a „Sümegi Várjátékok”-at, mely az elkövetkezendő öt évben minden nyáron több alkalommal mutattunk be. A háromszáz fővel, tizenhat lóval, lovassal bemutatott program az országban egyedülálló volt, vállalkozásunkat és a várost is ismertté tette. Egyre több és több látogatója lett a várnak. A megnövekedett bevételekből magunkra tudtuk vállalni a felújítási kategóriába tartozó építési feladatokat is. Már nemcsak a leomlott falak visszaépítésére jutottak anyagiak, hanem a beszakadt tetők és leomlott tornyok újjáépítésére is.

– És mára komoly idegenforgalmi komplexum áll a vár tövében.

– Mivel a lóbértartás nagyon sok pénzbe került, megkértük az önkormányzatot, hogy adjon telket a vár tövében, ahová istállót építhetnénk. Az önkormányzat beleegyezett, azzal a feltétellel, ha motelt is építünk, mert ez a terület a rendezési tervben motelépítésre volt kijelölve. Így hát megépítettünk egy háromcsillagos panziót, huszonkilenc szobával, és persze az istállót. Volt egy romos épület is a vár tövében, azt is megvásároltuk, és megépítettük a várcsárdát. De a panzióban lakó vendégeket nagyon zavarták a lovak, ezért építettünk egy külön istállót, később egy szabadtéri lovasszínházat, majd egy fedett lovagtermet, mert ősszel, télen is igény volt a lovagi tornákra. Később megjelentek Magyarországon a wellness-szállodák, a panzió már egyre kevesebb vendéget fogadott. Azt mondtam a családomnak, vegyünk egy nagy levegőt, adjuk össze minden vagyonunkat, és vegyünk fel bankkölcsönt. Így lett négy évvel ezelőtt a panzióból egy négycsillagos, nyolcvan szobás wellness-szálloda, amit most tovább bővítünk még nyolcvan szobával, étteremmel, mélygarázzsal, konferenciateremmel. Elkészült a fedett lovardánk is, amely lépéskényszer volt, mert télen nem tudtunk a szabadban edzeni. Tulajdonképpen egész életünk lépéskényszerek sorozata. Az egyik beruházás mindig hozta maga után a másikat.

– Ezt hogy érti?

– Az évek során felismertük, hogy a vár önmagában nem elég az idegenforgalom megnövekedett igényeinek kielégítésére. A vár építésével párhuzamosan szervezünk és rendezünk idegenforgalmi, kulturális programokat, „Végvári Napokat”, passiójátékokat, koncerteket. A komplett kínálat mellet folyamatosan rákényszerültünk a fejlesztésekre, és a vár térségében az elmúlt években folyamatosan tovább építkeztünk. A lovaink számára istállót, szabadtéri színházat építettünk. Kialakítottunk lőállásokat a középkori fegyvereket kipróbálni szándékozó turisták részére, gyermekeknek állatsimogatót, valamint lovagtermet, hogy a műsorokat télen is bemutathassuk. Építettünk egy három- és négycsillagos Wellness szállodát, konferenciaszállodát, középkori játszóteret és egy háromezer négyzetméter alapterületű, föld alatti, többfunkciós rendezvénycsarnokot. Hogy a vendéglátásban felhasznált nyersanyag minősége állandóan jó lehessen, Sümegtől egy kilométerre kialakítottunk egy mintagazdaságot, ahol szürke marhák, mangalicák és egyéb hazánkban őshonos állatfajták nevelkednek. Minden bevételt visszaforgattunk, és azóta is visszaforgatunk a sümegi vár építésébe, hiszen családunk célja, hogy tizenöt éven belül visszaépíthessük a várat a XVI-ik századi állapotának megfelelően. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően ma már a vár és vár körül elterülő várbirtok olyan idegenforgalmi kínálattal rendelkezik, amely az országban egyedülálló.

– A családtagok összetartása ma is erős, hiszen mindhárom gyermeke, és az ő családjaik is a vállalkozásban dolgoznak.

– 1972-ben nősültem, feleségem magyar-ének szakos tanár. 1972 és 1979 között három gyermekünk született, Krisztina, Imre Angelika. Ők és házastársaik töltik be a főbb vezetői posztokat, de szerepelnek a programokban is, velük közösen tervezzük a fejlesztéseket, és természetesen manuálisan is részt vesznek a feladatok vállalásában. Kriszti lányunk az értékesítés igazgatója, neki most született meg a negyedik gyermeke, akit Téténynek hívnak. Vele együtt hat unokánk van: Csaba, Csongor Regina, Izabella, Évike és Tétény. Imi fiunk felelős a beruházásokért, fejlesztésekért, ezek előkészítéséért, ő a cégünk vezérigazgatója. Felesége Évi, a szálloda igazgatója, kisebbik lányunk Angelika a lovasság parancsnoka. Az ő feladata a programok igényes, színvonalas szervezése. Lányaink férjei Attila és Tamás szintén kiváló szakemberek. Az ő feladatuk elsősorban a sümegi vár építése, folyamatos karbantartása, de részt vesznek a szálloda építésében is, továbbá szerepelnek a programokban, illetve a vendéglátás vezetői. Feleségem naponta tizenhat főre főz, gyermekeinkkel, édesanyámmal, sógornőmmel, unokáinkkal együtt ebédelünk. Ő cégünk gazdasági igazgatója, a „kincstár kulcsának őrzője”. Legfőbb feladatunk, hogy a hozzánk érkező vendégek a várban, a szállodában, a programban olyan kiszolgálást kapjanak, mely az országban egyedülálló. Mivel ez teljes embert igényel mindannyiunktól, sajnos a nap többi részében nem nagyon jut idő a családra.

– A szálloda vendégkönyvében többen azért fejezik ki hálájukat, hogy végre egy igazi magyar szállodában lehettek.

– Sümegen az idegenforgalmat összekapcsoltuk a magyar történelemmel, a magyar kultúrával, a hazaszeretettel és a magyaros vendéglátással. A várban történelemórákat tartunk a gyerekeknek, tanítjuk őket bajvívásra is. A gyerekek a lovagi történetek segítségével megértik, milyen az, amikor valaki úgy szereti a hazáját, hogy az életét is képes odaadni érte. Magyar népmeséket, magyar mondákat is mesélünk nekik. A szálloda falain található jelképek, történelmi témájú festmények, ereklyék, a Nagy-Magyarország térkép, a kiállítás a hatvannégy vármegye címereiről, a Szózat, a Himnusz és az aradi vértanúk képe mind a magyar érzelmet hivatott erősíteni. Egy wellness-szállodában az ember pár nap után unatkozik, és már szívesen menne haza. Nálunk van lovagi torna, középkori lakoma, programok a várban és hintós városnézés.

– Más várostól is kapott felkérést, hogy vegye kezelésbe a helyi várat?

– Amikor a sümegi várat átvettük, megkerestek Nagyvázsonyból, Szigligetről és Szigetvárról is, hogy újítsuk fel az ott található várakat is. A nagyvázsonyi várat fel is újítottuk, a nagyobbik lányom üzemeltette a férjével tíz éven át. Sümeg vezetése felkért, hogy a város egyéb műemlékeit is vegyük kezelésbe, mentsük meg az utókor számára. Nemrég pedig Vajdahunyad várától kerestek meg a város vezetői, hogy nekem adják kilencvenkilenc évre a vár üzemeltetési jogát, és építsek a vár tövébe egy négycsillagos szállodát.

– Mit gondol, Magyarország mennyire használja ki a turizmus adta lehetőségeket?

– Jó, ha húsz százalékban, pedig Magyarország a világ egyik legszebb országa. Ha átmegyek a Balaton másik oldalára, és egy domb tetejéről ránézek az északi partra, csodálatos látvány tárul elém. Ha az Alföldön járok, akkor is azt érzem, hogy ez a világ legszebb országa. Hatalmas síkság, pusztaság. A turizmus nagyon fontos lenne Magyarországnak, de amíg az országban ilyen a helyzet, addig a külföldi vendég is inkább máshol nyaral. Jó lenne, ha nem csak élhetőbb várost, hanem élhetőbb országot is tudnánk építeni. A Kárpát-medencénél szebb hely a világon nincs, csak tudnunk kéne élni a térség kínálta adottságokkal. Nem véletlen, hogy a törököktől kezdve minden nép meg akarta szerezni ezt a területet. Sajnos mi magyarok nem tudunk összetartani. A hét vezér módjára hétfelé húzunk, és vezetőink nem az ország sorsával, jövőjével törődnek, hanem hogy kiszolgálják azoknak az igényeit, akik őket hatalomban tartják. Azt szoktam mondani, hogy Mátyás király ötszáz évenként születik. Már épp itt az ideje egy újabb Mátyás királynak.

Lass Gábor