A nyugati világot jelenleg uraló angolszász hatalmi tömb pontosan így cselekszik. Vélt vagy valós érdekeiért nem habozik távoli földrészek messzi országait katonai erővel feldúlni, vagy háttér-politikai eszközökkel a maga javára alakítani egy-egy állam belpolitikai folyamatait. Az Edward Snowden által leleplezett, szinte az egész világot átfogó kényszeres lehallgatási és megfigyelési botrány csak a jéghegy csúcsa.

E paranoid arrogancia jelképértékűen mutatkozik meg az említett világhatalmi konglomerátum magyarországi diplomáciai képviseleteinek állandó védelmében, esetenként erődítésében. Figyelemre méltó, hogy Budapesten három állam nagykövetségén kívül nincs más diplomáciai képviselet, amelyet hasonló ügybuzgalommal védenek és őriznek, annak ellenére, hogy több más ország is visszatérően küzd a terrorizmussal.

Kína számára Tibet, illetve Ujgurisztán pacifikálása jelent folyamatos problémát. A kínai fővárosban három héttel ezelőtt szándékosan hajtott a tömegbe egy autó a Tienanmen téren két turista és a három támadó halálát okozva; a hatóságok szerint a Kelet-Turkesztáni Iszlamista Mozgalom hívei álltak a történtek mögött. Ennél súlyosabb incidensek is szoktak történni, és a keleti birodalom budapesti képviseleténél is sor került már heves hangulatú demonstrációkra.

Ennek ellenére Kína hatodik kerületi, Városligeti fasori nagykövetsége akadálytalanul megközelíthető, olyannyira, hogy a követség kapuját néha be sem zárják, a rendre pedig mindössze egyetlen posztos rendőr vigyáz, aki nem érzi szükségét a járókelőket vegzálni.

Ugyanez a helyzet az Oroszországi Föderáció Bajza utcai nagykövetségénél, annak ellenére, hogy Moszkvát folyamatosan nyugtalanítják a különböző kaukázusi muzulmán szakadár mozgalmak, az orosz fővárosban az utóbbi években több súlyos merényletre is sor került: 2010 márciusában a moszkvai metró Lubjanka, illetve Park Kulturi állomásán két, összesen harminchét halottat követelő robbantást hajtottak végre kaukázusi terroristák, 2011 januárjában harmincöt halálos áldozata volt a Domogyedovo repülőtéren elkövetett bombamerényletnek. Oroszországban volna oka tartani a támadásoktól, ennek ellenére az ugyancsak a hatodik kerületben, az Andrássy út és a Bajza utca sarkán található épületnél nincs extra vagy épp extrém védelmi rendszer.

India ugyancsak küzd a terrorizmussal. Területén megszámlálhatatlan nemzetiség és vallás képviselői élnek, nem mindig súrlódásmentesen. Az angol gyarmatosítást az országról a békés ellenállás eszközeivel sikeresen lerázó Mahatma Gandhit egy hindu soviniszta gyilkolta meg 1948-ban.

India első női miniszterelnöke, Indira Gandhi életét egyik szikh testőre oltotta ki 1984-ben, fiát és posztján utódát, Radzsiv Gandhit 1991-ben tamil terroristák bombája tépte szét. Legutóbb néhány hete, október végén érkezett hír indiai terrorcselekményről. Bihar állam székhelyén, Patnában robbant bomba az Indiai Néppárt kormányfőjelöltjének kampányrendezvénye előtt. Ennek ellenére a délkelet-ázsiai óriás második kerületi, Búzavirág utcai budapesti nagykövetsége sincs erődítve.

Pusztán a vélt vagy valós terrorfenyegetettséggel tehát nemigen magyarázható az a terpeszkedés, ami a brit, az amerikai és az izraeli képviseleteinél tapasztalható. Semmi nem indokolja például, hogy Nagy-Britannia ötödik kerületi, belvárosi nagykövetsége előtt a Harmincad utca műszaki akadályokkal le van zárva az autóforgalom elől. A lezárás a gyalogosforgalmat is leszűkíti, amennyiben azt a szemközti, páratlan oldalra korlátozza, miközben erősen kérdéses, mindez mennyiben nehezíti meg egy esetleges terrortámadás végrehajtását.

Az egyes diplomáciai képviseletek jogállásáról, a védelmet illető általános gyakorlatról a Külügyminisztériumnál érdeklődtünk. A tárca sajtóosztályának tájékoztatása szerint a diplomáciai kapcsolatokról 1961. április 18-án Bécsben aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi XXII. törvényerejű rendelet 21. cikke alapján a fogadó állam köteles megkönnyíteni a diplomatát küldő állam számára a képviselet részére szükséges helyiségek megszerzését, illetve segítségére lenni a képviselet más módon való elhelyezkedésében és szükség esetén a képviseleti tagok számára megfelelő lakáshoz jutásában. Viszonosság alapján két állam a diplomáciai célú ingatlanok megvásárlását is szabályozhatja egymás országaiban.

A nagyhatalmi paranoia legjellemzőbb példája az Egyesült Államok ugyancsak belvárosi, Szabadság téri nagykövetségének erődítése. Rácsok, beléptetőkapuk, tankcsapdák terpeszkednek a téren, illetve a nagykövetség épületét közrefogó Perczel Mór és Kiss Ernő utcákban, melyek gyalogosan ugyan átjárhatók a követséget hátulról övező Hold utca felé, de a képviselettől tisztes távolban felhúzott kerítések így is alaposan leszűkítik őket.

Az épületet 1935 óta használja az amerikai nagykövetség, 1946-ban meg is vásárolták a magyar államtól. A szomszédos, Szabadság tér 10–11. számmal jelzett épületegyüttest az információs tábla szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. épp felújíttatja – az amerikaiak ezeket is megkapják majd használatba, ellentételezésként visszaadnak a magyar államnak egy általuk használt Béla király úti, illetve több Széchenyi rakparti ingatlant, valamint az 1948-ban amerikai kézbe került, 1985-ben papíron már visszakapott, de a gyakorlatban továbbra is amerikaiak által használt, a budai Várban lévő Táncsics utca 9. alatti épületet, ahol a tervek szerint nemzeti emlékhelyet alakítanak majd ki.

A nagykövetség körül látható, fényképezést tiltó táblákat, mint a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól megtudtuk, nem a magyar hatóságok, hanem a képviselet munkatársai helyezték ki. Érdeklődésünkre a BRFK arról tájékoztatott, hogy ezeknek közvetlen joghatálya nincs a nagykövetség területén kívül fényképező személyekre nézve, így az esetleges közterületi fotózást törvényesen senki nem akadályozhatja meg. Ennek ellenére fotós kollégánkat egy bemutatkozását mellőző civil személy megakadályozta, hogy felvételt készítsen az épületről.

A paranoia néha abszurd módon túlbuzgóságba torkollhat. Míg fotósunkat fizikailag akadályozták meg abban, hogy kívülről, közterületről felvételt készítsen az amerikai nagykövetség körüli kordonról, addig az internetet uraló amerikai vállalat, a Google autója tavaly szabadon és akadályozás nélkül készíthetett a Street Wiew szolgáltatásuk számára az interneten ingyen, bárki számára elérhető panorámaképeket az épületről és a körülötte felállított katonai védőzónáról.

A Demokrata a belváros-lipótvárosi önkormányzatánál arról érdeklődött, vajon a kerület kap-e valamilyen ellentételezést az erődítésekért és elkerítésekért. Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy mind a brit, mind az amerikai nagykövetség közterület-használati megállapodást kötött az önkormányzattal. Előbbi megállapodás 2014. március 31-ig szól, s a benne foglaltak értelmében a brit képviselet havonta 1700 angol fontnak megfelelő forintösszeget fizet a kerületnek. Ez az aktuális árfolyamon számolva nem egészen 600 ezer forint havonta, egy évben nem éri el a 7,2 millió forintot. Az Egyesült Államok nagykövetségével 2007-ben kötött megállapodás ötven évre szól, s az amerikaiak évente 36 ezer dollárnak megfelelő, vagyis nagyjából 7,7 millió forintot fizetnek a belvárosi önkormányzatnak.

Nem mondható, hogy akár a britek, akár az amerikaiak mélyen a zsebükbe nyúlnak – de legalább nem ingyen terpeszkednek közterületeinken. Mindezzel együtt irritáló ez a paranoid terjeszkedés, különösen annak fényében, hogy kiderült, az amerikaiak magyar politikusokat és más magyar állampolgárokat is lehallgattak.

Kívülről szemlélve úgy néz ki tehát a dolog, hogy a tengerentúli nagyhatalom helyi képviselete a vele határos közterületekre is kiterjeszkedik, és bár jelképes ellentételezést nyújt, összességében mégis mi járunk rosszul, hiszen nekünk kell nézni a szabadságról elnevezett téren a rácsokat, a tankcsapdákat.

Meglepő, hogy a követség rendszeresen kényszert érez arra, hogy véleményt nyilvánítson az Egyesült Államokat nem érintő magyar belpolitikai kérdésekről. Megjegyezzük, hogy egykor a szovjet nagykövetség ennél szemérmesebben igyekezett befolyásolni a belpolitikát. Az angolszász-cionista triumvirátus harmadik országa, Izrael nagykövetsége is alaposan bebiztosította magát: az épületnek helyet adó, a Gárdonyi Géza utat és az Endrődi Sándor utcát összekötő Fullánk utca mindkét végét sorompó zárja le, és nem csupán egy-egy rendőr védi, hanem igen sűrűn köröz egy rendőrautó is.

Mint az ott posztoló őrtől megtudtuk, a Fullánk utcába csak a követség munkatársai és meghívottai, illetve az utcában lakók mehetnek be.

A kelet-ázsiai ország diplomáciai képviselete tehát annyira védekezik, hogy a bennszülött magyar polgárok korlátozva vannak mozgásszabadságukban. A Gyurcsány–Gergényi-érában kiagyalt cinikus műszóval azt is mondhatjuk, az izraeli nagykövetség utcája „műveleti terület”. Olyannyira, hogy fotóriporter kollégánknak a posztos magyar rendőr határozottan megtiltotta a fényképezést, mi több, a személyi igazolványát is el akarta kérni, de mivel az nem volt kéznél, ettől végül eltekintett. A féltve őrzött területről, ahonnan a rendőr elzavarja a fotóst, természetesen ugyancsak bárki találhat nagy felbontású fényképet a Google Street View-ban, alább meg is tekinthetik.

Szerettük volna megtudni, hogy a britekhez és az amerikaiakhoz hasonlóan az izraeli nagykövetség is nyújt-e valamilyen ellentételezést a terület lezárásáért, ám az önkormányzat sajtóirodájától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a második kerület nem illetékes ebben a témában. A BRFK-n azt válaszolták megkeresésünkre, hogy a területhasználatért a rendőrségnek egyetlen nagykövetség sem fizet – ez persze logikus, hiszen a Fullánk utca nem a BRFK tulajdona, így ebben nem is lehet illetékes a hatóság. Az esetleges ellentételezésről az izraeli nagykövetséget is megkérdeztük.

Kónya Judit sajtótitkár válaszában azt írta, a képviseletnek „van egy policy-ja” (kb. irányvonal, szokás, elhatározás), mely szerint nem kommentálnak „biztonsággal összefüggő ügyeket.” Így hát marad a kérdőjel. Pedig annál inkább jó lenne ismerni a választ, hiszen a rendőrségtől azt is megtudtuk, hogy a brit, az amerikai és az izraeli nagykövetségen kívül nincs más diplomáciai képviselet, amelynek környékén állandó területlezárás lenne érvényben.

Azt is megtudtuk a rendőrségtől, hogy egyetlen nagykövetség munkatársának sincs semmilyen intézkedési jogosultsága közterületen. Erre azért kérdeztünk rá, mert egy korábbi alkalommal az izraeli nagykövetség egyik biztonsági embere el akarta venni egyik fotós munkatársunk fényképezőgépét, és csak kollégánk határozott tiltakozására állt el szándékától.

A képeket viszont kitöröltette. A jelek szerint erre semmiféle törvényes felhatalmazása nem volt, jogellenesen próbált intézkedni egy idegen állam területén. Persze fölmerül az a kérdés is, hogy a területlezárások mennyibe kerülnek a rendőrségnek, vagyis közvetve az adófizetőknek.

Érdeklődésünkre a BRFK-tól azt a talányos választ kaptuk, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény és az említett, 1965. évi XXII. törvényerejű rendelet alapján ez a rendőrség alapfeladatai közé tartozik. Vagyis a rendőrség éves rendes költségvetésén túl ez nem jelent pluszkiadást – de azt végül nem tudtuk meg, mégis mekkora összegről van szó pontosan.

Összegezve elmondható, hogy a jelek szerint a Budapesten működő nagykövetségek közül csak a brit, az amerikai és az izraeli képviselet működik folyamatos félelemben. London, Washington és Tel-Aviv nagykövetségeinek egyes munkatársai időnként jogállásukon túllépve akadályozzák vagy legalábbis (például semmilyen joghatállyal nem járó tiltó táblák kihelyezésével) megpróbálják akadályozni a közterületi fotózást, az pedig hétpecsétes titok, milyen hosszú időre változott műveleti területté a budai Fullánk utca, illetve kap-e ezért bárki ellentételezést, s ha igen, az milyen jellegű.

Ideje volna, hogy a magyar állam e téren is érvényesítse egyfelől a törvényességet, másfelől saját, illetve polgárai érdekeit.

Ágoston Balázs

Nem minden nagyhatalom retteg

Bár az utóbbi években több terrortámadás is történt Oroszországban, a Bajza utcai nagykövetség épülete erődítmény helyett egy átlagos Andrássy úti villára emlékeztet, csupán egy posztos rendőr áll a bejáratnál. Ugyanez a helyzet a terrorizmus által sújtott Törökország Andrássy úti képviseleténél. A hatóságok egyik épületnél sem akadályozták fotós kollégánkat. A világ két legnépesebb országa, India és Kína diplomáciai képviseleténél ugyancsak semmiféle különösebb biztonsági zárlatot nem láttunk, a kínai követség épületének kapuja nyitva állt.