Tízmillió forintból megmenthető lenne a beregszászi főiskola

Nincs könnyű helyzetben a határon túli magyar felsőoktatás. A központi költségvetés erre elkülönített összege az elmúlt években érezhetően csökkent, s ez többek között a budapesti székhelyű Sapientia Hungariae Alapítványt is tevékenysége szűkítésére kényszerítheti. Nagy szükség volna tehát a hasonló célokat támogató személyek és vállalatok konkrét adományokban megnyilvánuló szolidaritására.

Kevesen tudják, de a határon túli magyar felsőoktatást csak 2000 óta támogatja a magyar állam, azelőtt nem létezett erre irányuló koncepció, sem támogatási rendszer. Ennek hivatalos formában történő rögzítését az tette szükségessé, hogy mindmáig nem sikerült visszaszerezni és újraindítani azokat az intézményeket, amelyekben kizárólag magyar nyelven tanulhatnának a határon túli magyar diákok, a trianoni utódállamok ugyanis nem sietnek helyreállítani a történelmi folytonosságot.

A 2000-es költségvetésben kétmilliárd forintot különítettek el a határon túli magyar felsőoktatás támogatására. Ez az összeg az akkori magyar költségvetés mindössze 0,03 százaléka, és ha az elszakított országrészekbe jutó összes budapesti forrást öszszeadjuk, akkor sem jön ki az éves állami büdzsé 0,2 százaléka sem.

A 2001-ben létrejött, budapesti székhelyű Sapientia Hungariae Alapítvány alapfeladata éppen az, hogy egyéb, nem állami forrásokat találjon a határon túli magyar felsőoktatás számára. Fő tevékenysége az ezredforduló tájékán alapított határon túli magyar magánegyetemek és főiskolák fejlesztése, a trianoni utódállamokban történő akkreditációjuk elősegítése. Így az Erdélyi Magyar Tudományegyetemé, amelynek Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen vannak intézményei, illetve az időközben hozzá társult nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemé. Magánegyetemként indult a komáromi Selye János Egyetem is, amelyet bár akkreditált a szlovák állam, de így is rászorul a magyarországi támogatásra.

A beregszászi tanítóképző főiskola ma már a II. Rákóczi Ferenc Főiskola nevet viseli, ám – bár hivatalosan támogatja az ukrán állam – a gyakorlatban nem jut rá elég pénz. Mint Ulicsák Szilárd, a Sapientia Hungariae Alapítvány kuratóriumának tagja elmondta, már tízmillió forintból megnyugtatóan rendezhető lenne a beregszászi főiskola helyzete.

A budapesti Sapientia Hungariae Alapítvány tevékenysége főleg szakmai jellegű és infrastrukturális támogatást jelent. Mivel állami feladatokat vállal át, már 2001-ben megkapta a kiemelten közhasznú besorolást. Azóta kiemelt program a vendégtanári rendszer, amelynek keretében magyarországi előadók oktatnak a határon túli intézményekben, mivel a szakembergárda a kommunizmus évtizedei alatt részben elsorvadt, kivándorolt. Ez a rendszer főként a közgazdasági, műszaki, informatikai szakokat érinti. Fontos terület a különféle laboratóriumok, számítógépparkok, könyvtárak folyamatos fejlesztése is, hiszen ezek szükségesek a teljes akkreditációhoz, azaz ahhoz, hogy például a román állam elismerje ezeket az intézményeket.

A Sapientia Hungariae Alapítvány tevékenysége tehát pótolhatatlan, ám a kuratórium – a terület általános forráscsökkenése okán – anyagi nehézségek elé néz. A magyarországi nagy cégek eddig nem érdeklődtek komolyabban az alapítvány és annak partnerei által kínált lehetőségek iránt, pedig közülük a jelentős határon túli befektetésekkel rendelkezőknek érdekében állna a helyi magyar szakembergárda képzése és későbbi hasznosítása.

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusa befejezésére indított adományozási mozgalomnak például Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök és felesége, Dalma asszony állt az élére.

A Sapientia Hungariae Alapítvány költségvetésen kívüli forrásait elsősorban a magánemberek adományai , illetve a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatai jelentik. Utóbbi forrásból összesen mintegy huszonötmillió forinthoz jutottak az elmúlt években. Ebből részben saját működésüket, részben szakmai képzéseket finanszíroztak – átfogó egyetemfejlesztésre azonban ennél nagyságrendekkel nagyobb összegekre van szükség. Ugyancsak nagy szükség lenne egy egymás diplomáit elfogadó, egységes Kárpát-medencei magyar felsőoktatási hálózatra, amelyet be lehetne kapcsolni az európai felsőoktatási rendszerbe is. Úgy tűnik, napjainkban talán hiányoznak a gróf Széchenyi Istvánhoz hasonló tehetős emberek, akik jövedelmük egy részét a közösség szolgálatára ajánlják fel.

Á. B.

Magyarországon 1996 óta van lehetőség arra, hogy a polgárok személyi jövedelemadójuk egy százalékát valamely egyháznak, másik egy százalékát pedig valamelyik civil szervezetnek ajánlják föl. Ezt oly módon tehetik meg, hogy az egyházak technikai azonosítóját és megnevezését, vagy a társadalmi szervezetek adószámát és megnevezését az adóbevalláskor kézhez kapott űrlapra ráírják és a borítékba behelyezik. Ezzel a saját, az államnak amúgy is fizetendő 1 százalékkal nem az államot, hanem célirányosan valamelyik, a társadalom gondjaiért, a közösségért munkálkodó szervezetet támogathatják.