A Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) tavaly is megrendezte az általuk a becsület napjának nevezett rendezvényt, amelynek résztvevői a Budapest védelmében hősi halált halt magyar és német katonák előtt tisztelegnek. A hungarizmust nyíltan vállaló csoportnak tavaly csak a nyolcadik bejelentését vette tudomásul a Budapesti Rendőr-főkapitányság, korábban közlekedési okokra hivatkozva igyekeztek megakadályozni a megemlékezést, ami végül is a budai Vár helyett a Kossuth téren zajlott le. Ez figyelemre méltó vitákat gerjesztett a szabadságjogok állapotáról. Szikinger István, a közismerten baloldali szimpátiájú alkotmányjogász a Népszabadság 2003. január 29-i számában Vár és becsület című cikkében így írt: „…továbbhaladunk a demokratikus jogállam értékeinek rombolásán keresztül az önkény immár alig álcázott uralma felé. (…) Ne játsszuk a hülyét! Mondjuk ki: a hatalom színlelt ürüggyel akadályozta meg azt, amit törvényes úton nem lehetett.”

A Vér és Becsület Kulturális Egyesület tavaly végül a Kossuth téren elkerített területen tartotta meg rendezvényét, amelyet kiabáló, izraeli zászlót lengető ellentüntetők igyekeztek megzavarni, ám szerencsére az ellentét megmaradt a szópárbaj szintjén.

Tény, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint sem a rendőrségnek, sem más hatóságnak nincs joga tartalmi szempontok alapján tudomásul venni vagy megtiltani egy rendezvényt. Így aztán minden igyekezet ellenére az idén a politikai paletta baloldali és jobboldali széle is megemlékezett Budapest ostromáról a maga szája íze szerint.

Skinheadek…

A tavalyi események után érthetően fokozott várakozás előzte meg a VBKE idei rendezvényét. A Fidelitas Diktatúraellenes Akciócsoportja a megemlékezés előtti napon egy Lamperth Mónika belügyminiszternek címzett petíciót adott át Pál Tibornak, a tárca politikai államtitkárának, amelyben a szervezet a VBKE ünnepségének megakadályozására szólította fel a minisztert. A megemlékezés az eredetileg tervezett helyszín, a Vár helyett a Hősök terén, egy kordonokkal elkerített területen zajlott. Szombaton délután közel ezer ember sorakozott föl katonás rendben, négy oszlopban.

A Vér és Becsület Kulturális Egyesület megemlékezésén részt vevők többsége bomberdzsekit, bakancsot viselt, vagyis szemmel láthatóan a skinheadek „formaruházatát” hordta. A megemlékezők a hét vezér szobra mellett gyülekeztek magyar és német indulók hangjaira, piros-fehér-zöld és Árpád-sávos lobogók alatt, de látható volt egy német vaskeresztes zászló is. A tömeg innen vonult át dobpergés közepette a tér közepére, hogy felsorakozzanak az ismeretlen katona emlékművével szemben.

A rendezvény első szónoka Tompó László volt. A Szittyakürt című lap munkatársa azt hangoztatta, hogy az egész keresztény világnak hadat üzenő Szovjetunió a talmudi szellemiség jegyében meg akarta gyilkolni azokat, akik nem e szellemiség jegyében élnek. Tompó László szerint ma is ugyanazok ellen kell harcolni, akik ellen akkor harcoltak a tengelyhatalmak hadseregei. A szónok hangoztatta, hogy követni kell Szálasi Ferenc példáját.

Tyirityán Zsolt, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület alapító tagja mondott harcias beszédet. Ebben úgy vélte, hogy a „buzikból, narkósokból, négerekből” álló amerikai hadsereg mást sem tett és tesz, mint a világ szabadságszerető nemzeteit gyilkolja halomra. Tyirityán Zsolt szerint az amerikai hadsereg gyalogsága valójában gyáva, és nem mérhető a magyar és német katonákhoz. A szónok Izrael politikáját bírálva kijelentette: a „patkányok nemzete” a tolerancia jegyében kődobáló gyerekeket és menekülttáborokat semmisít meg.

Kocsis Imre, a Lelkiismeret ’88 Csoport vezetője szólalt fel, aki hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy a Moszkva teret Kitörés tér névre kell átkeresztelni, mert – mint a szónok mondta – a mostani elnevezés a bolsevizmust hirdeti. Ezért a lelkiismeret ’88 Csoport ismételten beadvánnyal fordul ebben az ügyben a Fővárosi Közgyűléshez.

Domokos Endre János, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület ügyvivője beszédében hangsúlyozta, a VBKE tagjainak és szimpatizánsainak össze kell tartaniuk, segíteniük és védeniük kell egymást. Az ügyvivő szerint őrizni kell a lángot, amely egyszer, esetleg évtizedek múlva újra fellobban. Domokos Endre János élesen támadta a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséget, amely szerinte „csúszva-mászva könyörgött” a belügyminiszternek, hogy tiltsák be az egyesület rendezvényét.

A szónoklatok után következett a sajátos „vagyunk!” rítusa, amelynek során az emlékezők a harcoló alakulatok felsorolásával és „vagyunk!” felkiáltással megidézik az elesetteket, és hitet tesznek az eszmei folytonosság mellett.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúztak egy Vér és becsület felirattal ellátott fakeresztet. A rendezők közölték, hogy a koszorúkat és virágokat az ünnepség után elszállítják Szálasi Ferenc feltételezett sírjához. A Vér és Becsület Kulturális Egyesület rendezvénye atrocitások, ellentüntetők és provokációk nélkül ért véget, a tömeg békésen, fegyelmezetten hagyta el a helyszínt.

…és kommunisták

A hungarista eszmeiségű rendezvény előtt egy nappal, péntek este a politikai paletta szélsőbaloldali pólusa is megtartotta a maga megemlékezését a Várban, amely a Tegyünk együtt a gyűlölet, a kirekesztés és a rasszizmus ellen! címet viselte. A Dísz téren mintegy kétszáz ember verődött össze különböző baloldali civil szervezetek hívására. A gyülekezőket különböző munkásmozgalmi pol-beat dalok fogadták, többek között a kubai kommunisták hírhedt dala, a Guantanaméra magyar szövegű változata, amelyet több résztvevő is énekelt. Hallható volt a Commandante címu dal is, amely Che Guevarát, a kubai kommunista diktatúra guanahacabibesi lágerének felállítóját dicsőíti.

A körülbelül kétszáz fős tömegben valaki egy No pasaran! (Nem törnek át!) feliratú táblát tartott a magasba. (Ez volt a jelszava a spanyol polgárháború kommunista táborának.) A szélsőbaloldali tüntetés résztvevői között felfedeztük Lamperth Mónika belügyminisztert, Kiss Péter kancelláriaminisztert, Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselőt, Gy. Németh Erzsébetet, az MSZP fővárosi frakcióvezetőjét és Kovács Lászlót, az MSZP elnökét.

A rendezvény a Himnusszal kezdődött, néhányan énekelték is, egy tizenéves lány azonban rágógumizva járkált a tömegben, láthatóan valakit keresett. Nemzeti imádságunk után Gerendás Péter zenész énekelt a közönségnek.

Hanti Vilmos, a Gyermekbarátok Mozgalmának vezetője, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (a Magyar Partizánszövetség utódszervezetének) elnöke beszédében kijelentette, a résztvevők Budapest felszabadulásának 59. évfordulóját ünneplik. Hanti szerint manapság teret nyertek az újfasiszta eszmék, ezért a bíróságoknak a lehető leggyorsabban kellene fellépni „a demokráciával packázó szélsőjobb” ellen, mert „az elvtelen gesztusok elvtelenné tesznek bennünket is”.

Mandur László, a Magyar Szocialista Párt budapesti elnöke, az Országgyűlés alelnöke szerint 1945. február 13-a a remény pillanata volt. A szocialista politikus kijelentette: „A Vörös Hadsereg az ellenállókkal kiűzte a német fasiszta csapatokat. Budapest felszabadult. Új világ: egyenlőség, szabadság, testvériség. Küzdés a világszabadságért”. Mandur László önkritikusan hozzátette, a kísérlet később vakvágányra futott. A szocialista politikus beszédében leszögezte: „az újfasizmus köztünk van”. Mandur László szerint ezt bizonyítják „Csurka István és Torgyán József nagygyűlései, Szabó Albert megmozdulásai és a focimeccsek huhogásai”. Az MSZP budapesti elnöke a szélsőjobboldal kapcsán megemlítette a polgári köröket, amelyekben a szónok szerint ott vannak a radikálisok. Mandur lapunkat is ide sorolta, mondván, „a Demokrata emléket állít Budapest fasiszta védőinek”. A szocialista politikus nehezményezte, hogy Bencsik András és Lovas István rendszeres szereplője a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség rendezvényeinek. „Színt kell vallani, tiszta vizet kell önteni a pohárba” – jelentette ki Mandur.

Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselő „Soha többé háborút!” felkiáltással lépett színpadra és leszögezte, emlékezni kell február 13-ára.

Mécs Imre beszéde alatt valaki belefújt egy sípba, mire a baloldali tüntetők közül többen rátámadtak egy magyar címerrel díszített fehér sálat viselő középkorú férfira, akit a földre löktek. A biztosító rendőrök felírták a megtámadott férfi adatait, ám a támadóét nem találták meg.

Kovács László, az MSZP elnöke szerint február 13-a az emlékezés napja. Kovács szerint ezen a napon az ország kirablására, a 60 éves holokausztra, „a hungarista szélsőjobb magyarságteljesítményére” emlékezünk. A szocialista pártelnök kijelentette, „a fasizmus legyőzéséért különösen nagy áldozatot hozó szovjet csapatok” megmentették a budapestieket.

Bernárd László újságíró indulatosan azt mondta, aki nem hiszi, hogy Budapest felszabadulása történt 1945-ben, „arra nem is találok szavakat!” Schiffer János budapesti főpolgármester-helyettes úgy vélte, 1945 egész Európában felszabadulás volt, és hozzátette: „1945-ben Budapesten felszabadultunk”.

Dési János, a Népszava és a Szombat munkatársa ugyancsak leszögezte, hogy 1945 felszabadulás volt. „Egy halálos betegségből kigyógyulni akkor is jó, ha később eltöröm a lábam” – fogalmazott cinikusan Dési, feltehetően a Gulágra, Recskre, a KGB-re és az ÁVO-ra utalva.

A rendezvény végén Mandur László bejelentette, hogy április 14-én, húsvét vasárnap a Gellérthegyen újabb megmozdulást tartanak, ahol „Magyarország felszabadulását” fogják megünnepelni. A tüntetésről távozók közül néhányan belenyomták égő fáklyáikat a szemetes konténerekbe, az egyiket egy rendőrnek kellett eltaposni. A politikai paletta két szélén található szervezetek rendezvényei végül békésen véget értek, a szélsőbaloldaliak tüntetésén az említett tettlegességet leszámítva nem történt más atrocitás. Megtudtuk, a szélsőjobb és a szélsőbal továbbra is ragaszkodik saját ideológiai bázisához.

A szélsőjobboldallal való összekacsintással vádolt polgári oldal bizonyította, hogy markánsan mást képvisel, mint a Vér és Becsület Kulturális Egyesület, a VBKE pedig ugyancsak világosan értésére adta mindenkinek, hogy a Fidesz–MPSZ-t semmivel sem tartja különbnek a baloldaltól.

Aggasztó ugyanakkor, hogy a szélsőbaloldaltól, a Dísz téren elhangzott szélsőséges kijelentésektől a mérsékelt szocialisták nem határolódtak el. Kovács László pártelnököt, aki az MSZP európai uniós listavezetőjeként is felszólalt a rendezvényen, az Európai Parlamentben legnagyobb erőt képviselő Európai Néppárt nemrég – név nélkül, de felismerhetően – figyelmeztette, nemkívánatosnak tartja a kommunista diktatúrák volt vezetőit. A szocialista politikusok nyílt megjelenése, szélsőséges nézeteinek hangoztatása rossz üzenet, értelmetlen provokáció néhány hónappal az európai uniós csatlakozás előtt.