– Mi a tét Szentesen?

– A jövő. Ha a szentesiek leváltják Szirbik Imrét, az előző tizenhat év szocialista polgármesterét, aki a rendszerváltás előtt négy évig tanácselnök is volt, az felér egy rendszerváltozással. Másrészt, ha a szentesiek megtisztelnek bizalmukkal, a városnak ősztől kormánypárti országgyűlési képviselője és kormánypárti polgármestere lehet egy személyben. Ez biztosítja Szentes fejlődését, mert bár egy város működhet ellenzékben, de a fejlődési lehetőségei igencsak korlátozottak.

– Mit hozott Szentesnek a tizenhat év?

– Látványberuházásokat. Az, hogy a Kossuth utca ki van műkövezve, hogy van bicikliút, hogy uniós forrásból megoldották az iskolák hőszigetelését, fontos és jó dolog, de ezáltal nem kerül a szentesieknek több étel az asztalára. A várost kikenték, kifestették, de ezzel nem lett több embernek munkahelye. Arra hivatkoznak, hogy az európai uniós támogatások csak ezeket teszik lehetővé. Ezt akkor sem lehet elfogadni, ha végiggondoljuk, hogy az előző kormány tényleg csak ezeket kérte az EU-tól, mert a támogatás nem lehet cél, csak eszköz. Elrettentő, ami a Kossuth utcával kapcsolatban történt. Régen a város ütőere volt, teli üzletekkel. Ma már szinte csak bankok vannak itt. A város szélére települt bevásárlóközpontok elszívták a vásárlóerőt. A polgármester szinte mindennap valamit átad, mindegy, hogy elkészült-e, vagy sem. A Fő utcán még folytak a munkálatok, de még a választások előtt katonazenekarral át kellett adni.

– Ha ön nyer, nem lesz katonazene?

– Inkább új munkahelyeket szeretnék létrehozni. Szentesen az elmúlt tizenhat évben csak alig több mint száz új munkahely létesült. Városunkban csak két új nagyobb vállalkozás működik: az egyik egy negyven főt foglalkoztató villamoskerámia cikkeket gyártó cég, a másik pedig a sasliküzem, a Hungerit egyik gyára. Ugyanakkor a régi nagy vállalatoknál a leépítés elkeserítő. A mezőgazdasági cégek vagy tönkrementek, vagy töredék létszámmal vegetálnak. De ami elszomorító, hogy egy fiatalember az egyetem elvégzése után nem tud visszajönni a városba, mert nincs munkahely. Ezért rohamosan öregszik településünk. A rendszerváltás idején több mint harmincezren éltek Szentesen, ma egyre fogy a lakosság, mert nincs jövőkép, csak zsonglőrködés az állami normatívákkal. Szükség van a szociális háló kiszélesítésére. Szentesen az elmúlt hat évben nem épültek szociális bérlakások, most hetvenkét család vár ilyen lakásra. Örömmel jelentem, ha megválasztanak polgármesternek, európai uniós pályázat segítségével elindítunk egy programot, amelynek segítségével szinte ingyen tudunk szociális bérlakásokat építeni. Véleményem szerint egy város attól város, hogy vannak közintézményei. Szentesen van öt megyei üzemeltetésű középiskola. Remélem lesz alkalmunk, hogy ezen változtassunk. Ahogy a felsőfokú oktatásra is akkor lenne lehetőség, ha kormánypárti városatyaként, minden követ megmozgatva, a barátaim segítségével hoznánk ide egy főiskolai kart. De ne vegye senki rossz néven: ugyan hogyan akarna bárki egy volt tanácselnököt ebben segíteni, aki tevékeny részt vállalt a Gyurcsány-kormány politikájában?

– Hogyan teremtene új munkahelyeket?

– Szentes és a térség lakói zömmel mezőgazdasággal foglalkoznak. Mégis, a Hungeriten kívül nincs más feldolgozóiparral foglalkozó vállalkozás. Még a baromfi tenyésztés is a várostól negyvenhatvan kilométerre zajlik. Nincs vágóhíd, húsüzem, kenyérgyár, mert tönkrement, eladták, szétverték. Az egyetlen nagyüzem is azzal fenyegeti a várost, hogy elviszi Szentesről a gyárát. Már tizenöt éve építik az ipari parkot, de számottevő ipar a már említett kerámiaüzemen kívül nem jött ide. Ha azt akarjuk, hogy az ipari parkon belül munkahelyek jöjjenek létre, nem piaci áron kell értékesíteni a telket, hanem alacsonyabb áron, vagy jelképes összegért, mert később az adóbefizetésekből ez megtérül. Szentesen itt van a fehér paprika, a fóliás termesztés hazája, továbbá harminc működő termálkút van a térségben. Több mint száz hektáron folyt a zöldségtermesztés a városban, most elhagyott telepek árválkodnak. Kormányzati segítséggel „kis Hollandiát” lehetne Szentesen létrehozni. Kitörési pont lehetne még a konzervipar és a hűtőipar is. A Zsoldos Ferenc Szakiskola méltán nagyszerű hegesztőképzésére alapozva, meghonosítható lenne a Mercedes kecskeméti autógyárához beszállító kapacitás településünkön. A második Széchenyi terv pedig lehetőséget teremt új beruházásokra, új munkahelyekre.

– Mi a helyzet a helyi vállalkozásokkal?

– Az elmúlt években a helyi vállalkozások, kevés kivétellel, labdába se tudtak rúgni. Ha kaptak is munkát, nem fővállalkozóként, hanem harmad-, negyed-, vagy alvállalkozóként. Sok esetben azért nem képesek a helyiek elvállalni egy-egy nagyobb projektet, mert nem tudtak a korábbi években, éppen a megrendelések híján, megerősödni. Számomra elképzelhetetlen, hogy a város ne becsülje meg a vállalkozóit. A fóliás aranykor elmúltával ez a város úgy elszegényedett, hogy a leghátrányosabb helyzetűek közé sorolnám. A mindennapi megélhetés egyre nagyobb gondot jelent sokaknak, és még többen vannak, akik számára az életszínvonaluk csökkenése keserű valóság. Nálunk nem a gazdasági világválság okozta a város lecsúszását, hanem a globalizációval együtt járó szűklátókörű gondolkodás.

– Önnel jobb lesz?

– Inkább úgy fogalmaznék, azt ígérem, a polgári frakció a legszélesebb összefogással, csapatban fog dolgozni. Minden képviselőnk, ha megválasztják, egy-egy területért lenne felelős. A magam részéről elsődlegesnek azt tartom, hogy aki dolgozni szeretne, annak legyen rá módja. A fiatalok helyben tartása nem képzelhető el másképpen. Munkahely és lakás: ez a két varázsszó. Persze vannak kisebb jelentőségű, nem nagy anyagi következménnyel járó, ugyanakkor fontos kérdések is. A legfontosabb, hogy nem világvárost kell építeni, hanem egy kellemes, szerethető, nyugodt települést. Minél hamarabb meg kell szüntetni a fizetős parkolást, ami csak annak volt jó, aki az automatákat eladta nekünk. Az általános iskolásoknak pedig valóban ingyen kell adni a tankönyvet. Ez a város nem csak a központból áll, a többi részén is szentesieknek laknak. Mi nem kirakatot, nem skanzent szeretnénk, hanem élhető várost, ami nem önmagáért van. Tudomásul kellene venni: nem a szentesiek vannak Szentesért, hanem Szentes a szentesiekért.

– Nem a járda a fontos, hanem aki lépdel rajta?

– Pontosan! Most a választások nem Szentesről szólnak, hanem az emberekről, akik itt élnek.

– Ha megválasztják, mi lesz az első dolga?

– Az, hogy betekintek a könyvelésbe, átnézem a szerződéseket. A város gazdálkodásának pontos adatait még a pénzügyi bizottság fideszes elnöke sem tudja, de az biztos, hogy a város költségvetési pozíciója folyamatosan romlik. Szentes négymilliárd forint értékben bocsátott ki kötvényt, ennek a pénznek a felélése folyamatosan tart. Itt van például a kétes ügyletű Petőfi Szálló felújítása. A több mint százéves Petőfi Szálló Szentes fénypontja volt. Itt színházi előadások, bálok, nagy rendezvények voltak. Olyan közösségi élet volt régebben a városban, hogy este hat óra után már nem lehetett az éttermekben asztalhoz jutni. A Petőfi eredetileg a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalaté volt, majd szépen lassan amortizálódott, és az utóbbi tíz évben nem foglalkoztak vele. Először becsukták a szállót, az éttermet, majd a színháztermet is szétverték. 2007 óta semmi nem történik. A felújítással kapcsolatban homályos, áttekinthetetlen folyamatok indultak meg. A bontást is engedélyek nélkül kezdték meg. Nem célom, hogy ez a seb a város közepén tovább éktelenkedjen és lassan szürkekupolás romhalmazzá váljon. Hozzátartozik a főtér épületegyütteséhez, amit rövid időn belül fel kell újítani.

– 1998-tól Szentes és a térség országgyűlési képviselőjeként milyen eredményeket ért el?

– A vasúti szárnyvonalak megmaradtak, bár a jelenlegi polgármester ezt az eredményt kisajátította magának. Még 1999-ben sikerült elérni, hogy a kórházban egy sürgősségi tömb épüljön fel. Enélkül Szentesen nem lett volna súlyponti kórház, és talán már a kórház osztályai közül sok nem működne. Nem mintha ennyire előrelátó lettem volna, mert akkor senki nem tudta, hogy lesznek súlyponti kórházak, de azzal tisztában voltam, hogy szüksége van a városnak egy olyan kiemelt egészségügyi központra, mint a miénk. Az 1998 és 2002 közötti időszakra szívesen emlékezem vissza, mert ekkor több mint tizenegymilliárd forintot sikerült a térség számára elnyerni. Máig bánt, hogy miközben ebben az időszakban országgyűlési képviselőként barátaimmal összefogva elértük, hogy a termálturizmus elsőbbséget élvezve, hatalmas lehetőséget kapjon, az én városom akkori vezetése még álmodni sem mert, és egy minimális fejlesztéssel kicsit megnagyobbította a strandot. Ugyanakkor érdemes megnézni, mit csináltak Gyopároson, Cserkeszőlőben vagy Mórahalmon! Hát ezért nem érdemes egy városnak ellenzéki polgármestert választani. Azt is el kell mondani, hogy az elmúlt nyolc évben városunk azért fejlődhetett, mert jól lobbizott Szirbik Imre. De az ő barátai most másutt vannak.

– Minek köszönhető, hogy Szirbik Imre, akit mellesleg 2002-ben egy bűnügyben jogerősen elítéltek, négy ciklust tudott egyhuzamban lehúzni?

– Mert nem volt alternatíva. Mint a térség országgyűlési képviselője, a mai napig nem kapok meghívót a testületi ülésekre. Ünnepi beszédet utoljára 1998-ban mondtam. Olyannyira átpolitizálták a várost, hogy nehéz lesz visszabillenteni a normális kerékvágásba. Elfogadhatatlan, hogy a huszonegyedik században egy városban olyan légkör alakuljon ki, hogy a közintézmények dolgozóit megfélemlítik, ha nem a polgármesternek adják a kopogtatócédulájukat, vagy nem tapsolnak neki az átadásokon.

– Ellenfelei azt állítják, ha ön lesz a polgármester, mindenkit elzavar az önkormányzatból.

– Ez nem igaz. Sok rendes ember dolgozik ott, akik most meg vannak félemlítve. Akik így beszélnek róluk, magukból indulnak ki. Húsz évig kertészkedéssel is foglalkoztam, az egyik dűlőben van egy kis kertem. Megmondták, amíg én ott kertészkedem, azt a környéket nem fogják rendbe hozni. Ez mindent elmond a városi vezetés stílusáról.

– Az ön stílusa más lesz?

– Valószínűleg nem beszélnék fél óráig a szoptatásról a rádióban. De a viccet félretéve, talán nem azt jelenti a mai világban polgármesternek lenni, hogy naponta mindenütt elmondunk néhány ünnepi beszédet, és a média szereplőit arra használjuk, hogy a polgármester szócsövei legyenek. A demokrácia szent. Az emberi kapcsolatok ápolása, az egymás iránt érzett felelősség és tisztelet fontosabb, mint a politikai elkötelezettség.

– Ezért állt ki a Fidesz standja mellé az utcára?

– Igen, ezért. Mert valóban kíváncsi vagyok az emberek véleményére. A szocialisták bratyizó, adomázó stílusa azonban, ami eközben a város ügyeiben egyszemélyi döntéssel párosult, nem az én világom. Mindenütt vannak szakemberek, akik az adott területhez jól értenek. Egy polgármesternek nem kell az összes szomszédvitával foglalkozni, ahogy azt sem neki kell eldönteni, hogy merre folyjék a Mirhó, sőt még a testülettel sem kell ezt megszavaztatni. A megválasztott képviselőket nem kell szavazógépnek tekinteni, hogy áment mondjanak, a már egyszemélyben meghozott polgármesteri döntésekre.

– Milyenek az esélyei?

– A tavaszi országgyűlési választásokon Csongrád megyében a legnagyobb arányban nyertem. Tizenkét éve vagyok a térség országgyűlési képviselője. Nagyon sok barátom jelentős kormányzati pozíciót tölt be. Abban bízom, városom polgárai megértik, hogy úgy tudnék Szentesnek a legtöbbet használni, ha polgármesterként érdekütközés nélkül szolgálhatnám a várost, lobbizhatnék érte a kormánynál. Szentes nem lehet ellenzékben. Mert akkor tud városunk a legtöbbet nyerni, ha a polgármestere országgyűlési képviselőként is dolgozik érte. Ez az, ami erőt ad, bár látom, hogy sokkal békésebben élhetnék enélkül. Nem is az anyagiak vezérelnek. Van képviselői juttatásom és vezető beosztásban dolgozom egy cégnél, ezért a polgármesteri fizetésre nem tartok igényt. Annak összegét egy alapítványnak ajánlom fel, hogy olyanokat segítsen belőle, akik váratlanul anyagi zavarba kerülnek.

Lass Gábor

FARKAS SÁNDOR

1953-ban született Szentesen.

Nős, felesége kertészmérnök. Két gyermekük van.

1972-ben érettségizett a szentesi Ipari Szakközépiskolában mechanikai műszerészként.

1972-től a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskolai Karán tanult

1975-ben öntözéses-meliorációs üzemmérnöki diplomát szerzett.

1975 óta a fábiánsebestyéni Kinizsi Mgtsz-ben dolgozik. 1992-ben elnökké választották, majd 1999-től elnök-vezérigazgató.

1993-ban belépett a Fidesz szentesi szervezetébe, 1994-ben bekerült az országos választmányba. 1998-tól a Fidesz szentesi szervezetének elnöke.

1998-tól országgyűlési képviselő.