Szexuális kisebbségek kontra őshonos nemzeti kisebbségek

Az Európai Unióban nem szerepel központi helyen az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete, az unió sokszor a legsúlyosabb jogsértésekre sem reagál a nemzeti kisebbségek ügyében – állapította meg az Alapjogokért Központ legújabb kutatása, amely szerint az uniós intézmények részéről tapasztalható kettős mérce két dimenzióban is megjelenik. Egyrészt másként tekintenek a szexuális, és másként a vallási és nemzeti kisebbségeket érő sérelmekre, másrészt pedig különbözik a kisebbségek helyzete a 2004 előtt, illetve az azután csatlakozott tagállamokban.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója a kutatást bemutató sajtótájékoztatón elmondta, az EU annak ellenére nem foglalkozik az őshonos kisebbségek ügyeivel, hogy az unió népességének több mint tíz százaléka tartozik ebbe a csoportba.

Hozzátette, az EU Alapjogi Ügynöksége is inkább a szexuális valamint a vallási – főleg muszlim – kisebbségek ügyeire fókuszál, míg a nemzeti kisebbségek problémáit figyelmen kívül hagyja.

Sajnálatosnak tartja, hogy Brüsszel szerint a jogállamiság fogalmába nem tartoznak bele a kisebbségi jogok, mint például a nyelvhasználat. Emlékeztetett arra, hiába gyűlt össze több mint egymillió aláírás a Minority SafePack nevű kezdeményezésre, az Európai Bizottság mégsem foglalkozik az üggyel. Szerinte az EU azért sem lép fel a kárpátaljai magyar kisebbség védelme érdekében, mert a brüsszeli politikusoknak fontosabb, hogy Ukrajnát a saját érdekeiknek megfelelően tudják használni.

Kovács Attila, az Alapjogokért Központ kutatásvezetője elmondta, az EU-ban azért nincsen egységes kisebbségügyi szabályozás, mert Brüsszel szerint minden, ami a nemzetiségekkel kapcsolatos, szembemegy a föderális Európa gondolatával, és így a fősodratú nyugati médiában a nacionalizmussal válik egyenértékűvé.

A tanulmányban az uniós intézmények 2015 utáni tevékenységét vizsgálták és megállapították, hogy sem az Európai Parlament, sem az Európai Bizottság, sem az Európai Bíróság nem foglalkozik érdemben a nemzeti kisebbségek ügyeivel. Az Alapjogokért Központ összehasonlította az EP-ben működő nemzeti kisebbségvédelmi, illetve a szexuális kisebbségekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportok médiában való megjelenését, és megállapította, hogy az utóbbi csoportban folyó munka tízszer olyan gyakran jelenik meg a brüsszeli médiában, mint az előbbi esetében. Megvizsgálták, hogy a zöldek, valamint a szocialisták képviselőcsoportja milyen állásfoglalásokat, jogszabálytervezeteket nyújtott be az őshonos nemzeti közösségek, illetve a szexuális kisebbségek ügyeivel kapcsolatban, és megállapították, hogy

a nemzeti kisebbségek nem számíthatnak az európai baloldal vezető pártájaira, míg a szexuális kisebbségek annál inkább.

Kitért arra, hogy az EU Alapjogi Ügynöksége egy tanulmányban összemossa az őshonos nemzeti kisebbségek ügyeit a bevándorlói hátterű kisebbségek problémáival, és az előbbire érdemben semmilyen megoldást nem kínál.

Megjegyezte, az Európai Bíróság gyakorlatában is hasonló a tendencia: míg 2016 óta csak két őshonos kisebbségekkel kapcsolatos ügyet tárgyaltak, addig a szexuális kisebbségekkel foglalkozó ügyek száma tizenkettő volt.

Megjegyezte, az őshonos kisebbségek számára az egyetlen reménysugarat a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság jelenti, amely Románia és Szlovákia kapcsán több jelentésében kitért a magyar kisebbség problémáira.

Az Alapjogokért Központ szerint nem valószínű egy egységes európai kisebbségpolitika kialakítása, mint ahogy az is valószínűtlen, hogy a bizottság saját gyakorlatában a szexuális kisebbségek esetéhez hasonló módon, jogkiterjesztő értelmezés útján járjon el. Úgy látják, az Európai Unió fő szervei kifejezetten rossz úton haladnak a kérdésben, amiért az egész kontinens súlyos árat fizethet.