A versenyt a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség – a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának szakmai szervezete – hirdette meg, hogy felmérje a Szlovákiai Falumegújítási Program sikerességét. A versenyre huszonhét település nevezett be, a falvakat hét kategória szerint díjazták: a falu mint jó gazda, mint festmény, mint ékszerdoboz, mint partner, mint vendéglátó, mint közösség, mint díszkert.

A győztest egy bírálóbizottság választotta ki, a szlovák polgárok szavazatainak figyelembevételével. A különböző kategóriákban egy-egy győztest hirdettek. Kisudvarnok mind a hét kategóriában kimagasló pontszámot ért el, így az ezer lelkes község lett idén Szlovákiában az év faluja.

Kisudvarnok a Csallóköz szívében, ötven kilométerre a jelenlegi magyar határtól, Dunaszerdahely szomszédságában található. A faluban 1070-en laknak, a magyar nemzetiségű lakosok aránya kilencven százalék. Az óvoda és az általános iskola is magyar tannyelvű, a települést irányító Marczell Zoltán és az önkormányzati képviselők is magyar nemzetiségűek.

Marczell Zoltán Kisudvarnokon született, Komáromba járt középiskolába, az egyetemet pedig Pozsonyban végezte. Az építészmérnöki diploma megszerzése után rögtön vissza is tért szülőföldjére, ahol 1998 óta polgármester. A 2010-es helyhatósági választásokon már ellenfél nélkül indult, mert a helyiek körében olyan nagyfokú elismerést és megbecsülést vívott ki, hogy vele szemben bárki esélytelen volt. Polgármestersége óta háromszázzal nőtt a település lélekszáma.

– A hatvanas években Kisudvarnokot erőszakkal egyesítették Nagyudvarnokkal, 1990-ben lettünk újra önállóak. Gyakorlatilag a nulláról indultunk, nem volt semmilyen infrastruktúránk, sem községházánk. Először is utakat kellett építeni – számol be a kezdetekről a polgármester, aki büszke arra, hogy a faluban ma már mindenhol aszfaltozott, jó minőségű utak vannak.

A LEADER-program keretében köztereket újítottak fel, játszótereket létesítettek. A községháza építése 1993-ban kezdődött és 2000-ben fejeződött be, amelynek udvarán – középpontjában egy nádfedeles tető alatt – rendezvényeket tartanak. Évente két jelentős esemény van: a népzenei fesztivál pünkösd után és az augusztus végi falunap, amelyik inkább könnyűzenei jellegű.

Kisudvarnok négy éve is pályázott az „Év faluja” címre, akkor a „falu, mint partner” kategóriában lettek győztesek. A település fejlődésének kulcsa a partnerségi kapcsolatok kiaknázása, és a sikeres pályázatok.

– Először Ausztria felé orientálódtunk, a Burgenlandi Turisztikai Intézet kismartoni központjával közösen pályáztunk, így létesült a Dunaszerdahelyig vezető kerékpárút – mutat a polgármester a községháza előtt is áthaladó, az átlagosnál jóval szélesebb bicikliútra, amelyet főleg a Dunaszerdahely és Kisudvarnok között naponta ingázók használnak. A legtöbben Dunaszerdahelyre, vagy Pozsonyba járnak dolgozni, de sokan dolgoznak a helyi ipari parkban, ez egy dunaszerdahelyi logisztikai egység, amely mintegy 350 embernek ad munkát.

2008-ban a Tőkési-ág Kistérség, amelynek Marczell Zoltán az elnöke és a magyarországi Téti Kistérség közösen pályázott a „Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013” keretein belül a megújuló energiaforrások felhasználására. A projekt célja az energia megtakarítása a települések középületein, amelyek működési költségei hosszú távon ennek köszönhetően csökkennek.

Kisudvarnokon napkollektorokat szereltek fel a községházára, az óvodára, az iskolára és a templomra. Felújítottak egy 1836-ban épült házat, ahol most oktató-nevelő központ működik. Ezt a Fertő-Hanság Nemzeti Parkkal közösen valósították meg. Az egyik helyiségben kapott helyet egy állandó kiállítás, amely Csallóköz növény- és állatvilágát mutatja be. Közösségi házként is szolgál, itt tartják vasárnaponként a nyugdíjas-összejöveteleket. A magyarországi települések közül Bőrcs és Tényő községgel a legjobb a kapcsolatuk, ez utóbbit testvérvárosuknak is tekintik.

A közutak nagyon jó állapotban vannak, a település közterületei tiszták, rendezettek, a porták virágosak, gondozottak. Szinte minden utcasarkon kétnyelvű információs táblák tájékoztatnak.

– Minden beruházásnál azt tartottam szem előtt, hogy egy olyan élhető települést hozzunk létre, ahol jól érzik magukat az emberek és büszkék rá, mert ez önbecsülést is ad az itt lakóknak – mondja a polgármester.

Elárulja, Makovecz Imrét tartja példaképének, aki azt vallotta, egy falut szétszórtan, sejtszerűen kell fejleszteni, ami a település egészére ki fog hatni. Megtudjuk, hamarosan újabb kerékpárút épülhet, tizennyolc kilométer hosszan. Négy csallóközi kistérséggel és Vámosszabadival közösen nyertek forrást a csallóközi és a határmenti települések kerékpáros összeköttetését megvalósító pályázaton.

– Ezzel a kerékpárúttal végre rendeződik a faluközpont, járdák és átkelők létesülnek. Akkor fog olyan arculatot ölteni a település, amilyet mindig is elképzeltem – teszi hozzá a polgármester.

Az itt élő emberek lelkierejét jól jellemzi, hogy elődeik a kommunizmus alatt, 1952-ben, egy XVIIII. században épült kápolna mellé templomot építettek, meséli a polgármester, ahogy a gyönyörűen ápolt temető felé sétálunk. A ravatalozót is mostanában újították fel, az organikus stílusú fedett, kinti rész a temető ékköve.

– A kisudvarnokiak szülőföldjükhöz való erős kötődésének ékes bizonyítéka, hogy a településen élők nyolcvan százaléka kapcsolatba hozható a Marczell családdal – mutat a sírfeliratokra, ahol rengeteg „Marczell” vezetéknevű nyugszik.

Egy latin nyelvű írásos emlék tanúskodik arról, hogy amikor Nagy Lajos király el akarta venni a Marczellektől a nemesi rangot, egyikük felszólalt, hogy már az ő nagyapjának a dédapja is itt született. Marczell Zoltán nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az innen elszármazott fiatalok közül minél többen visszatérjenek a szülőföldjükre. Ennek jegyében Kisudvarnok bekapcsolódott a szlovák kormány bérlakás-építési programjába is. A szlovák állam hosszú lejáratú, harmincéves futamidejű hitelt nyújtott a településeknek bérlakások építésére, 1,4 százalékos kamattal. A program jegyében Kisudvarnokon negyvenegy ház épült. Egy 78 négyzetméteres ház bérleti díja 180 euró.

A program célja nem a szociálisan rászorultak segítése, inkább a falvak népességmegtartó erejének növelése. A házak kiutalásánál előnyt élveznek a helyi lakosok és a többgyermekes családok.

– Örömteli, hogy egyre több fiatal marad itthon a szülőkkel és Kisudvarnokon akarja felnevelni a gyermekét – mondja Kálmán Zsuzsanna, az óvoda vezetője.

Az óvónő büszkén újságolja, hogy Kisudvarnokon idáig egyosztályos óvoda működött, tizenöt gyermekkel, idén szeptembertől azonban már kettő indult, összesen harminc gyermekkel. – Az óvoda tetőszerkezete is most lett felújítva. Sok iskolában egy ceruzáért is harcolnak a pedagógusok, de itt mindent megkapnak a gyermekek.

„Közösen és korszerűen a szülőföldünkért.” Ez a mottója a négyosztályos Kisudvarnoki Magyar Tannyelvű Alapiskolának. Az iskolában harmincöt gyermek tanul, nemcsak helyiek, hanem nagyudvarnokiak is. A tanítás a legkorszerűbb oktatási módszerekkel, számítógépekkel és digitális táblákkal folyik. Az óvodában és az iskolában is van szlovák nyelvi oktatás, de nem hangsúlyosabb, mint bármely más idegen nyelv.

Azok a fiatalok, akik itt nőnek fel, nem nagyon találkoznak szlovák nyelvvel. A környező falvakban Kisudvarnokhoz hasonlóan magyarok a polgármesterek, az óvoda, az iskola is. Győr és Pozsony is ötven kilométerre van Kisudvarnoktól, de a fiatalok szívesebben mennek hétvégente Győrbe, mint Pozsonyba, ahogy a szüleik is inkább Magyarországon vásárolnak.

Kálmán Zsuzsanna egy érdekes adatot oszt meg velünk, miszerint a felsőfokú végzettségűek azok közül kerülnek ki nagyobb számban, akik magyar középiskolákba jártak, ezért szerinte tévhit, hogy ha szlovák iskolában tanul a gyermek, akkor többre viheti.

A településen békésségben élnek egymás mellett a szlovákok és a magyarok. Olyannyira, hogy sok szlovák megtanult magyarul is. Nem ritka, hogy a szlovákok magyarul köszönnek vissza, ha őket szlovákul köszöntik.

Kálmán Zsuzsa elmondta, nemrég egy szlovák anyuka azért hozta hozzájuk a gyermekét, hogy magyarul tanuljon.

– A szlovák–magyar ellentétet csak a nagypolitika gerjeszti. Nekem például soha nem volt hátrányom abból, hogy magyar vagyok – mondta az óvoda vezetője, aki elmesélt egy különös, keserédes történetet. Férje egy szlovák családnál dolgozott, akik annyira megkedvelték őt, hogy a munka után megvendégelték és elárulták neki, kellemesen csalódtak benne, mert eleinte fenntartással fogadták, mivel szlovák körökben úgy tartották, a magyarok nem beszélnek szlovákul, nem szeretnek dolgozni és nem becsületesek…

Az ünnepélyes díjátadás november végén lesz Kisudvarnokon. A tizenháromezer eurós pénzdíjnak már megvan a helye: hulladékgyűjtők és parkok létesülnek belőle. De Marczell Zoltán már a következő megmérettetésre készül. Január végéig le kell adni a nevezést az európai tagországok hasonló jellegű versenyére, ahol Szlovákiát Kisudvarnok fogja képviselni.

Lass Gábor