Június ötödikén este Biatorbágy egyik családi házának kertje tárt kapukkal, pogácsával, borral és népviseletbe öltözött gyerekekkel várta az ünneplőket. Mert ünnep volt: Trianon 89. évfordulója után egy nappal békeszobrot avattak, emlékül és emlékeztetőül Nagy-Magyarország szomorú sorsára és határon kívül rekedt magyar testvéreinkre.

Ám hosszú út vezetett odáig, hogy Trianon emléke kőbe álmodva, fehér lepelbe burkolva ott álljon az udvar bejáratánál, s méltósággal várja, hogy végre lehulljon róla a lepel.

Az eseményt Szakadáti László, Biatorbágy önkormányzati képviselője nyitotta meg, majd Csenger-Zalán Zsolt, a Fidesz választókerületi elnöke és Nagy György Tibor, a szoborállítás kezdeményezője leplezte le Bencze Gábor szobrászművész sóskúti kőből készült alkotását.

A Trianon-emlékmű alapgondolata Nagy György Tibortól származik, saját elmondása szerint a szégyenletes december ötödikei népszavazás okán. A kezdeményezést a városi képviselőtestület elvben támogatta, s a 2008-as költségvetésben ötmillió forintot irányzott elő erre a célra.

Fekete Péter, a Fidesz biatorbágyi csoportjának alelnöke elsődleges helyszínként a Dózsa György út melletti füves területet ajánlotta, kompromisszumos megoldásként azonban a Viaduktra vezető sétány melletti ligetet fogadták el a képviselők. 2008 májusában az önkormányzat meghívásos pályázatot hirdetett, melyre hat pályamű érkezett. Novemberben a Művészeti Lektorátus kiküldött szakértői és a lakosság véleményezte ugyan a kiállított maketteket, a Szövetség Biatorbágyért egyesület tagjainak – köztük az ügyet végig következetesen ellenző Palovics Lajos polgármesternek – tetszését azonban mégsem sikerült elnyernie egyik elképzelésnek sem, s így az önkormányzat vezetése javaslatot tett a szobor felállításának végleges elutasítására.

Hogy az ellenkezésnek mi volt az oka, arról szerettük volna megkérdezni a polgármestert, ám lapzártánkig nem kaptunk választ.

Nagy György Tibor, az emlékmű kezdeményezője viszont nem volt hajlandó elfogadni olyan döntést, ami szerinte mondvacsinált indokokkal utasítja el a sokat szenvedett magyar nemzet összetartozását kifejező kezdeményezést. Így Bencze Gábor szobrászművésszel karöltve, saját pénzéből és közösségi adakozásból készítették el a szobrot, s azt ingyen felajánlották Biatorbágy lakóinak.

Az önkormányzattól azonban hiába kértek közterületet, melyen méltó módon felállíthatták volna, ismét csak elutasító választ kaptak. Ezért kényszerültek arra a döntésre, hogy az emlékművet magánterületen helyezzék el.

– A szobrot csak ideiglenesen állítjuk fel a kertünkben, mert reméljük és hisszük, a biatorbágyiak összefognak és követelni fogják, hogy az emlékmű méltó helyre kerülhessen – mondta a Demokratának Nagy György Tibor. – Ezzel rést üthetünk az ellenállás falán, s talán segíthetünk abban, hogy a német nemzetiségiek is felállíthassák saját emlékművüket a városban.

A kőből faragott nőalakot béke lengi körül, amint jobb kezében az országalmával, bal kezében a Szentírással szelíden összenéz a rátekintőkkel. Az avatás óta nap mint nap idősek és fiatalok keresik fel az emlékművet, virágot helyeznek el a lábánál, elidőznek előtte.

Nagy György Tibor a saját kertjéből nyitott meg egy részt az emlékműnek, amely most mégis a közösséget szolgálja.

Molnár Edina, Szabó Krisztina