Szocialista hűbérbirtok
– Letartóztatott állami cégvezetők, párttársai által lemondatott Hagyó Miklós, kínosan magyarázkodó Demszky Gábor. Hirtelen a BKV felügyelőbizottsága és a városvezetés is nyitottá vált arra, hogy kiderüljön az igazság. Miért éppen most?
– A BKV annak a jelképe, hogy éveken keresztül a szőnyeg alá lehet söpörni a különböző ügyeket, de a kupac egy idő után egészen egyszerűen nagyobb lesz, mint a szőnyeg, ami addig eltakarta őket. Ez bukott most ki, ezért dagad a botrány egyre nagyobbra. Az látszik, hogy a BKV-t közszolgáltató cég helyett pénzkifizető helyként működtették. Én láttam az ide vezető folyamatot, a felügyelőbizottságban 2007 óta kezdeményeztem vizsgálatokat. Ezeket a kilencfős testület nyolcfős koalíciós többsége sorra leszavazta. Ezután fordultam a nyilvánossághoz, az ellenzékhez és jeleztem a problémákat a város vezetésének is. 2007 végén, 2008 elején indult el a történet a használtbusz-tenderrel. Akkor hatvan busz továbbadásával darabonként 25 millió forint extraprofitot akart elérni egy közvetítő cég. Ezzel az egy meghiúsított ügylettel tehát több mint másfél milliárd forint felesleges kifizetését akadályoztuk meg. A mai magyar demokráciáról elég sötét képet fest az, hogy ha nem követnek el egy saját szempontjukból nézve nagy hibát, és nem hagyják bent Antal Attila vezérigazgató fiát a cégnél, akkor ez az ügyletet annak ellenére lebonyolították volna, hogy mi a nyilvánosság előtt felhívtuk a figyelmet az elképesztően magas árra. Amíg tehát a bulvármédia érdeklődésére számot tartó családi szál nem jelent meg, az ügy nem kapott igazán nagy figyelmet. A második botrányt, az AAM-féle 2,5 milliárdos tanácsadói szerződés ügyét is mi robbantottuk ki. Ezen szerződés anyagainak elrejtésére hozták létre a titokszobákat a BKV-ban, és ennek nyomán kezdtük firtatni a többi tanácsadói megállapodás ügyét. Végül következett a Szalainé Szilágyi Eleonóra nevével fémjelzett végkielégítési botrány.
– Ma már szinte természetes és mínuszos hírnek számít, hogy a BKV vezérigazgatója feljelentést tesz a rendőrségen valamely szerződés ügyében, a tavasz végéig több mint ezret néznek át.
– Még két éve sem utalt semmi ilyen változásra. Mi az AAM-botrány kirobbanásával egy időben felvetettük a többi tanácsadói szerződés vizsgálatának szükségességét. 2008 februárjának végén döntött úgy a felügyelőbizottság, hogy bekéri ezeket az egyébként nyilvános adatokat. Balogh Zsolt akkori megbízott vezérigazgató viszont hónapról hónapra elszabotálta a döntés végrehajtását, a nyár végére is csak a szerződések egyhatodát kaptuk meg, a többit letagadták. Olyanokat is, amik azóta nyilvánosságra kerültek és felmerült velük kapcsolatban a bűncselekmény gyanúja. Amikor egy egyébként nyilvános szerződést sokadszori kérésre odaadtak, azt mondták, hogy ez csak „kegygyakorlás” volt, a többit nem kaphatom meg. A felügyelőbizottságban nagyon sokszor én voltam egyedül, aki a vizsgálatok mellett szavazott. Pedig a tulajdonos tudott arról, hogy mi folyik a cégben. Szerencsére elértem, hogy az ülésekről szó szerinti jegyzőkönyvek készüljenek, így minden visszakövethető. Nem véletlen, hogy a távozásom után az első döntés volt a szó szerinti jegyzőkönyvvezetés megszüntetése.
– Hogyan alakulhatott ki mindez?
– A BKV-nál az ügyletek elrejtésére egy teljes rendszer épült ki, a város egyes vezetőitől a képviselőkön át a tulajdonosi testületek többségét adó tagokig bezárólag. Az fb elnöke az a Székely Gábor volt, aki egyúttal annak a fővárosi gazdasági szuperbizottságnak az alelnöki posztját töltötte be, amely a BKV tulajdonosi jogköreit gyakorolta. Az fb szocialista és szabad demokrata tagjai is benn ültek a városházi szuperbizottságban. Nem igaz tehát, hogy a Városházán ne tudták volna, mi folyik a BKV-nál vagy épp arról, hogy a cég vezetése a nyilvános szerződéseket is elrejti, titokszobákba zárja. Csak a botrányok kirobbanása hozott változást, azt követően a vizsgálati javaslataimat elfogadták. A Kocsis István vezérigazgató által az utóbbi időben megtett büntetőfeljelentések mindegyike olyan belső ellenőrzési vizsgálatokon alapul, amelyeket én kezdeményeztem. Most mindenki, Demszky Gábortól Hagyó Miklóson át a fővárosi szocialistákig próbál úgy tenni, mintha ők támogatták volna ezeket a feltáró vizsgálatokat. Pedig az fb többsége még a végkielégítési botrány kipattanása után is leszavazta, hogy érdemi vizsgálatok induljanak, és hogy visszakérjék Szalainétól a pénzt. Ráadásul már a botrányt megelőzően kezdeményeztem ezeknek a végkielégítéseknek, tanácsadói prémiumoknak, fizetéseknek a vizsgálatát, hiszen a BKV vezetői között számos olyan ember volt, akinek a pontos feladatköre tisztázatlan volt, de milliókat kerestek. Székely Gábor akkor ezt egy viccel próbálta elütni és azt mondta, hogy „engem bizonyos titkárnők jogállása jobban érdekelne”. És ezzel le is söpörték a javaslatomat.
– Az utóbbi hetek egyik visszatérő kérdése, hogy mi lehetett a szerepe az egész folyamatban Mesterházy Ernőnek, a főpolgármester jobbkezének? Őt most azzal gyanúsítják, hogy „szándékosan rábírta a BKV-vezetőket arra, hogy indokolatlan és szükségtelen szolgáltatásokat vegyenek igénybe”.
– Ez az egész rendszer velejéig romlott volt. A főpolgármester és helyettese, a gazdasági bizottság, az igazgatóság, ahova teljes egészében a koalíció delegált tagokat, az fb nyolcfős többsége mind azon dolgozott, hogy ezeket a vizsgálatokat elfojtsák, beleértve a szakszervezetek által delegált fb-tagokat is. Mind a mai napig csak egy részét látjuk annak a korrupciótömegnek, ami a BKV-nál történt. Most a HÉV-vonalán elhelyezett kijelzők kavarnak botrányt. Lényegében egy boltban megvásárolható egyszerű tévékészülék mögé egy hajszárítószerű, bármelyik barkácsboltban megvásárolható hőlégfúvót szereltek, és ebből adtak el néhány darabot százmillió forintért a szentendrei HÉV vonalán. Nem csoda, hogy a kijelzők azóta sem töltik be feladatukat. Amikor ezt egy évvel ezelőtt felvetettem, a felügyelőbizottságban rajtam kívül senkit nem érdekelt az ügy. Egy dolog biztos: abban lehet csak különbség, hogy az MSZP és az SZDSZ és az általuk delegált vezetők milyen arányban felelősek akár jogilag, akár politikailag a BKV-nál történtekért. De az egész folyamatot, az ügyletek végrehajtását és az ellenőrző szervek munkájának ellehetetlenítését csak közösen tudták véghezvinni. A vezetők kijelöléséhez éppúgy koalíciós többség kellett, ahogy ahhoz, hogy a gazdasági szuperbizottság megkapja a BKV tulajdonosi jogköreit, és ahhoz is, hogy a vizsgálatokat a fővárosi közgyűlésben és az fb-ben sorban leszavazzák. A tulajdonos fővárosi önkormányzat mindeközben szinte semmilyen intézkedést nem tett. Ez egy szervezett rendszer volt, amely arra állt be, hogy legalábbis elrejtsék a vizsgálódni kívánó szemek elől az ügyeket. Amennyire én ezt láttam, a koalícióban kettőn állt a vásár. Az MSZP-nél Hagyó Miklós volt a főszereplő, Mesterházy ellenben nem volt látható szereplője a városházi politikának, az ő nevével a BKV-ban nem találkoztam. Csak azt lehetett hallani, hogy egyes kinevezett BKV-s vezetők, igazgatósági tagok hozzá kötődnek. Én egyetlenegyszer láttam őt a Városháza folyosóján, a BKV-ban soha. Amennyire látszott, a leginkább kifogásolható döntéseket inkább a szocialistákhoz köthető BKV-vezetők hozták, és aztán az MSZP–SZDSZ többségű testületek ezeket nem bírálták felül, nem ellenőrizték megfelelően.
– Hogyan működött a rendszer a politikai szint alatt, a BKV-menedzsment szintjén?
– A korábbi BKV-vezetés lényegében Hagyó Miklós köréhez tartozik, ő hozta Antal Attilát, hozzá köthető Regőczi Miklós volt értékesítési és kommunikációs vezérigazgató-helyettes és Balogh Zsolt volt BKV-vezérigazgató is, tehát a legtöbb olyan vezető, akik most részben gyanúsítottként, részben az ügyek érintettjeiként szerepelnek a sajtóban. Ez a BKV-menedzsment ideje egy jelentős részét azzal töltötte, hogy ezekben a korrupciós és egyéb ügyekben létrehozzák a szerződéseket, véghezvigyék az ügyleteket. Amellett hogy ezzel foglalkoztak, még két tevékenységét végeztek. Az egyik a folyamatos rombolás volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy ezek a korrupciós ügyletek nem úgy mentek végbe, hogy közben fejlesztették a céget, javították a szolgáltatás színvonalát, sikeressé tették a BKV-t és eközben drágábban számlázták ki ezeket a tevékenységeket, hanem úgy, hogy mindeközben a BKV lepusztult, és szükségtelen feladatokra kötöttek szerződéseket. Ilyen volt a kisföldalatti luxusmetróvá alakításáról szóló tanulmány vagy a fénymásoló-állomány megszámlálása. Eközben a buszpark átlagéletkora tizenhét év, ez Prágában öt, Bukarestben három év, Nyugat-Európában is mindenütt hét év alatt marad. Olyan szintre züllesztették a BKV járműállományát, amelyet az emberek már a balkáni országokban is kikérnének maguknak. Leromlott a kötöttpályás közlekedés infrastruktúrája, óránként öt kilométeres sebességkorlátozások vannak a villamospályákon, és mindezek ellenére drágább a tömegközlekedés, mint Nyugat-Európában. Nemcsak szétlopták a BKV-t, hanem le is züllesztették. Hagyó Miklós és menedzsmentje 2007-ben a legnagyobb álszentséggel adta elő, hogy nincs elég pénz a BKV-ra, és negyven járat megszüntetésére készítettek javaslatot, ez volt a paraméterkönyv-botrány. Ezt a járatritkítást a VEKE-ben mi akkor megakadályoztuk.
– A szocialisták a legjobb védekezés a támadás elvét követve most önt is megtámadták.
– A pénzek kifolyatása és a rombolás mellett a harmadik tevékenység úgy foglalható össze, hogy egy szocialista kommunikációs boszorkánykonyhaként működtették a vállalatot. Lejárató akciókat találtak ki, ha valaki bolygatni merte a dolgaikat, akár a paraméterkönyvet, akár a korrupciós ügyeket, a legkíméletlenebb mocskolódó kampányokat kreálták meg. Említhetném azt a kamuvideót, amely üres járatokról készült a földalattiban, csakhogy kiderült, hogy hajnalban az első kisföldalatti indulását megelőzően forgatták. A járatritkítások tervét próbálták így eladni az embereknek, hazugságokkal. Egy másik ügy a személyemmel is összefüggött, múlt hétfői sajtótájékoztatóján még Demszky Gábor is utalt arra, hogy Hagyó Miklós és sajtófőnöke, Horváth Éva, valamint Regőczi Miklós milyen lejárató akciókat szervezett és kezdeményezett például ellenem vagy Tarlós István ellen. Emlékezetes annak a bizonyos levélnek az esete, mely bizonyította, hogy a BKV egyes akkori vezetői közpénzből politikai lejárató akciókat szerveznek. Ezután a szocialisták nem bocsánatot kértek, hanem vádoltak. Az volt a vád, hogy kémprogramokkal törtek be a BKV gépére. Ez nemcsak egy sajtóhadjárat volt ellenem és Tarlós István ellen, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal, élén Laborc Sándorral is vizsgálatot indított az ügyben, büntetőeljárás is indult. Néhány hónap múlva a Budapesti Rendőr-főkapitányság úgy zárta le a nyomozást, hogy ennek a bizonyos bűncselekménynek még a nyomára nem bukkantak, és kimondták, hogy semmilyen kémprogram nem volt. Az egész tehát a szocialisták fantáziájában és a lejárató boszorkánykonyhájuk egyik üstjében jött létre, csak azért, hogy eltereljék a saját ügyeikről, lebukásukról a figyelmet. Egyszóval, a BKV-t Hagyó Miklós körei hűbérbirtokként kezelték, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is.
– Mik derülhetnek még ki? A rendszer része lehet a négyes metró is?
– A négyes metró építésének körülményei tökéletesen alkalmasak a zavarosban halászásra. A négyes metrónak nincs fővállalkozója. Van 16 nagy szerződés, minden egyes állomást külön cég épít, külön cég szállítja a metrókocsikat, a biztosítóberendezést. Felettük végeredményben a BKV projektigazgatósága próbál felügyeletet gyakorolni, de egy ilyen helyzet melegágya mindenféle háttéralkuknak, hiszen minden egyes problémánál, késésnél külön-külön kell megállapodni a vállalatokkal, állandóak a kötbérkövetelések, a késedelmi kötbérigények, miközben hétről hétre milliárdokkal drágul a metró. Itt is találunk bőven gyanús megállapodásokat, szerződéses klauzulákat. Az Alstom metrószerelvényei a 2-es és a 4-es metrón fognak járni, illetve a szerződés szerint már egy éve forgalomban kéne lenniük a szerelvényeknek a piros metró vonalán. Erre már több mint 27 milliárd forint előleget kifizettek 2006 után, ami a teljes szerződéses értéknek nagyjából a fele. Van tehát egy hatalmas világcég, amely ül ezen a hatalmas pénzösszegen, és már réges-régen üzembe kellett volna helyeznie a járműveket. Most arról folyik a vita, hogy például a menekülőlépcső nem elég jó. Pedig az Alstom nyilván le tud gyártani bármilyen metrókocsit. Inkább arról lehet szó, hogy a BKV olyan szerződéses feltételeket írt alá, amely nem teszi érdekeltté az Alstomot abban, hogy ha már ott van nála egy csomó pénz, és már rég lejárt a kötbérmaximum, amit fizetnie kell késés esetén, akkor ezeket a metrókocsikat pontosan leszállítsa. A legnagyobb baj valójában az, hogy a 4-es metrónak nincs független ellenőrzése. Elvileg lennie kéne egy független mérnöknek, aki ellenőrzi, hogy hogyan fizetik ki a számlákat, mi az, amit teljesítenek és így tovább. A főváros, nyilván nem véletlenül, hosszú évek óta képtelen kiválasztani ilyen független mérnököt, a beruházás ellenőrzése tehát nem megoldott. Nem véletlen, hogy az Európai Unió a metró számos, tízmilliárdos összértékű szerződésének támogatásától elzárkózott.
– Ön az MSZP állítása szerint szoros kapcsolatot ápolt Fuzik Zsolt volt informatikai igazgatóval, aki több hónapos bujkálás után nemrég került előzetes letartóztatásba. Következésképpen a korrupciós ügyekhez is köze lehet.
– Az MSZP mindent megtesz azért, hogy megpróbáljon mindenkit maga mellé rángatni a BKV-mocsárba és lejárassa azokat, akik leleplezték az ügyeiket. Ennek részeként zajlik az összehangolt és előre kitervelt, aljas lejáratóakció ellenem is. Feljelentettem Lendvai Ildikót, Horváth Csabát, Budai Bernadettet és Nyakó Istvánt is, több médiatermékkel együtt, amik ezeket a vádakat megjelentették. A konkrét pletykáról egyébként már decemberben hallottam, amikor az informatikai igazgató elszökött a nyomozók elől. Néhány nappal később az egyik szocialista képviselő mutatta meg a telefonjára érkezett üzenetet. Az MSZP kommunikációs stábjához kötődő személytől kapott utasítást ő és vélhetően az összes többi képviselőtársa arra, hogy egy ilyen lejárató akció kezdődjön. Aztán több újságírótól is megkaptam azt az információt, hogy az MSZP sajtóközpontjához köthető emberek hívogatják őket és terjesztik az állítólagos értesülésüket. Ezt követően több olyan telefont kaptam névtelenül, ismeretlen számról, amelyekben arra próbáltak rávenni, de eléggé átlátszó, buta és provokatív módon, hogy segítsek, működjek közre Fuzik Zsolt szökésében. Ezek nyilvánvalóan csapdák voltak, én ezekről a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságnak, akik a nyomozást ebben az ügyben vezették, bejelentést tettem. A BKV igazgatóit természetesen ismertem, mind a VEKE-s, mind a felügyelőbizottsági tisztségemből fakadóan kapcsolatban voltam velük. De baráti viszonyt a munkakapcsolaton kívül egyetlen korrupt vezetővel sem ápolok és nem is ápoltam. Ez egy kitaláció, amit egyébként az MSZP-hez köthető orgánumokkal egyidejűleg leginkább a szélsőjobboldali mocskolódó portál vett át, ami érdekes összefüggésre világít rá. A szocialistákat persze a mocskolódás mellett a bosszú is motiválja, hiszen a végkielégítési ügyek, a tanácsadói szerződések ügye és a használtbusz-tender sem kaptak volna nyilvánosságot, ha én ebben fb-tagként nem vállalok szerepet. Ráadásul, a megakadályozott ügyletekkel közel 4 milliárd forint elköltését sikerült megakadályozni, ez is nyilván érzékenyen érintett egyes zsebeket. Ezeken túl az ingatlanvagyon felélése is megkezdődött, az Orczy téri villamoskocsiszín eladásának például az fb-ben az utolsó pillanatban sikerült útját állni, és ha a többi botrány nem robban ki, ma már valószínűleg a buszgarázsok telkeinek egy része is magánkézben lenne.
– Más-e, és ha igen, miben a jelenlegi BKV-menedzsment?
– Talán úgy tudom érzékeltetni a változást, hogy a botrányok lebénították a rendszert, ami persze nemcsak a korrupciós ügyek végrehajtását, hanem az értelmes és fontos döntések meghozatalát is gátolja. Az első jó, a második kevésbé, ha arra gondolunk, hogy a BKV-ban ma már lassan a szükséges alkatrészek beszerzését sem merik aláírni. Ami az új vezetést illeti, amikor volt gyanús ügy, én ugyanolyan keményen kezdeményeztem a vizsgálatot, például az off shore tanácsadói szerződések ügyében, melyek ügyében szintén nyomozás zajlik. Azonban a korábbi gátlástalanság és az ügyek száma 2009-től kezdve megváltozott, nem azt érezte az ember, hogy a menedzsment főtevékenysége a különböző korrupciós ügyletek végigvitele. Ügyek azért voltak, elég, ha megnézzük a jogi igazgató, Sziebert György őrizetbe vételének körülményeit. Ez tehát mutatja, hogy a korrupció szálait 2008 őszén, Kocsis István vezérigazgatói kinevezésével nem vágták el ollóval, ugyanakkor az új vezérigazgatónak vitathatatlan szerepe volt a sötét múlt feltárásában és az addig elrejtett, eltitkolt szerződések kiadásában.
Monostori Tibor