Szóló szőlő, mosolygó alma
A hazánkban termő gyümölcsökről külföldi turisták is elismerően állapítják meg, hogy milyen különleges zamatuk van. Minőségük, vitamin- és cukortartalmuk nemzetközi viszonylatban is említésre méltó.
Az első gyümölcsfajtákat a természettől hódította el az ember, éppúgy, mint a gyümölcsfajokat. A gyümölcsfajták tulajdonképpen a gyümölcsfajok természetben megtalálható, nemesített alakjai. Bár sok gyümölcs esetében ma már a termesztés elszakadt a szabad természettől, a gyűjtögetés is megmaradt egészen napjainkig: gondoljunk a gombákra, az erdei bogyós gyümölcsökre, különösen a somra, az áfonyára, a kökényre.
A mezőgazdasági termelés a Kárpát-hazában rég múlt időktől fogva jelentős, mind hazai felhasználásra, mind exportra. A térség természeti adottságai különösen előnyösek a mezőgazdasági termelésre. A hosszan tartó napsütés következtében az ország területén minden mérsékelt övi növény és több más, ezeknél nagyobb hő- és fényigényű gyümölcs is megterem. A gyümölcsfaállomány egyharmada a Dunántúlon, több mint a fele a Nagyalföldön és bő tíz százaléka az Északi-középhegységben van. Sok közöttük az ősi fajta, amit meg kell őrizni.
Mi az oka, hogy különlegesen finom, egyedi ízvilágú gyümölcsök kínálják magukat hazánkban? A talaj összetételéből következik az egyedi ízű gyümölcsök sokfélesége. Nem a talaj tömeges részére gondolunk, hanem a benne lévő mikroelemek sokféleségére. Ahol ez nincs meg, ott hiába áhítoznak a finom ízekre.
Az alma az egyik legjelentősebb eurázsiai kozmopolita gyümölcs. A magyar nemes almák nem az erdei vadalmából származnak, hanem a törpe vadalmából, amelyik Belső-Ázsiában őshonos. Így egybeesik őseink származási helyével, Kelet-Turkesztánnal. Néhány ősi magyar almafajta: a szentiványi alma, a sóvári, a batul, a Török Bálint, a rozmaring, a pármen és a pepinfajták. Az alma eddig ismert legkorábbi előfordulása a Kárpát-medencében Berettyóújfalu-Szihalom késő újkőkori lelőhelyéről származik. Alma szavunk ótörök eredetű, már 1093-ból is van oklevelünk, amely „almas”-t említ. Patrióta gazdák közül többen foglalkoznak a kipusztulás szélére jutó almák megmentésével. Ilyen a pónyik, a bőralma, a citromalma és mások.
A szőlő az emberiség egyik legrégebbi és legfontosabb kultúrnövénye. Élvezi a világ nagy tradícióinak tiszteletét, több vallás szertartásaiban naponta megjelenik. Eleink a szőlőművelés ismeretével Belső-Ázsiában találkoztak, amit a Kárpát-medencébe is magukkal hoztak. A különböző szőlőfajták a talaj és a napsütéses órák viszonylatában más-más helyen adnak jó termést, amelyekből más és más zamatú borok készülnek. Homoki fajták az olaszrizling, az ezerjó, a budai nemes kadarka, a furmint, a juhfark, a hárslevelű és mások. Történelmi borvidékeink hagyományos szőlőfajtái például a badacsonyi rizling, a badacsonyi kéknyelű, a badacsonyi muskotály, a szürkebarát. Vörösbort termelő borvidékünk például a villányi, a szekszárdi és az egri. Törvényesen védett boraink a kadarkák és az egri bikavér. A tokaji borvidéken a bortörvény többféle helyi bort helyezett védelem alá.