A közzétett reformjavaslatok valójában súlyos elvonásokat jelentenek

A gázártámogatások megszüntetése, áfaemelés, a lakáshitelek kamattámogatásának eltörlése, egészségügyi térítési díj és a felsőoktatási tandíj bevezetése. Ezek a fő pontjai annak a tanulmánynak, amelyet négy, a szociálliberális kormány holdudvarába tartozó gazdasági szakértő jegyez. A többek között Bokros Lajos és Csillag István által jegyzett elemzés mintegy 800 milliárd forintos megszorító csomagot javasol – már a nyári hónapokban. Bár kormányzati nyilatkozók elsőre elzárkóztak a javaslat mérlegelésétől, az azóta eltelt másfél héten a tanulmány jó néhány pontja tűnt fel vezető szocialista vagy szabad demokrata politikusok nyilatkozataiban.

„A tűzzel játszik a kormány, amennyiben nem hajt végre egyértelmű gazdaságpolitikai fordulatot, és nem tesz igen rövid időn belül érdemi intézkedéseket az államháztartási hiány komolyabb mértékű csökkentésére” – olvasható Bokros Lajos, Csillag István, Bauer Tamás és Mihályi Péter Utolsó esély című tanulmányában. A szerzők szerint két okból is ez az utolsó esély Magyarország számára. A forint folyamatos értékvesztése arra figyelmeztet, a hitelezők egyre inkább közelednek ahhoz a határhoz, amikor már nem hajlandók finanszírozni a magyar költségvetés hiányát. Másrészt, ha minden marad a jelenlegi módon, hazánk nem az unió versenyképes gazdaságaihoz (az osztrák, ír, finn modellhez) válik hasonlóvá, hanem az állandó gazdasági és társadalmi problémákkal küszködő, túlsúlyos állammal rendelkező olasz, görög vagy portugál mintához.

Az állam felelőssége

„Hazánk ma nem pannon puma, hanem egy messze a lehetőségei alatt teljesítő, szétszakadó szerkezetű, túlsúlyos, pazarló és egyre kevésbé hatékony állammal küszködő, zömmel jövőfelélő politikai osztállyal terhelt közösség” – állapítják meg a bevezető sorokban a szerzők. Gazdaságunk négy százalék körüli növekedése ugyanis jóval alacsonyabb, mint – Lengyelországot kivéve – a velünk együtt csatlakozott kelet-európai államoké. Csupán az unió válságban levő régebbi tagjaihoz képest vagyunk képesek számottevő növekedést felmutatni, ez azonban még mindig azt jelenti, hogy hazánk részesedése inkább zsugorodik a világ gazdasági teljesítményében.

A probléma gyökereként hat pontot jelöl meg a tanulmány, ebből négy az államra mutat. A szerzők szerint Magyarország az utóbbi hat évben letért az exportvezérelt, egyensúlyőrző növekedés útjáról, és egyre inkább hitelekre építi jólétét. A túlsúlyos állam a problémák megoldását csakis a ráfordítások, nem pedig a hatékonyság növelésében látja. Mértéktelen étvágyának kielégítésére magas adókulcsokat vet ki, ennek negatív hatásait aztán áttekinthetetlen kedvezményekkel, politikai ihletésű visszaosztással próbálja kompenzálni. Mivel a bevételek növelésére mostanában nem volt lehetősége, növekvő kiadásait kizárólag hitelfelvételből fedezte, ami miatt hazánk ismét túlzottan eladósodott. Eközben az állami szolgáltatásokat egyre romló színvonalon, egyre kevésbé egyenlően vehetik igénybe az állampolgárok. Mivel az egyre nagyobb költségvetési deficitet csak magas kamat mellett hajlandók finanszírozni a befektetők, az államadósság elszívja a pénzt a gazdasági szereplőktől, s annyira megdrágítja a hiteleket, hogy egy sor beruházást már nem éri meg elindítani. Az eredmény: a hazai kisvállalkozások képtelenek nagyobb számban megjelenni a multinacionális cégek beszállítói között, gazdaságilag szétszakadt az ország. A szerzők a hatodik pont, a munkanélküliség növekedésében is látnak állami felelősséget. A minimálbér gyors növelése ugyanis ellehetetlenítette azok alkalmazását, akik nem képesek legalább bérüknek megfelelő hozzáadott értéket előállítani.

Ezzel együtt – szögezik le a szerzők – Magyarország most nincs csődhelyzetben, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. A Bokros-csomaggal ellentétben tehát nincs szükség a reálbérek csökkentésre. Csupán arra, hogy az életszínvonal ne emelkedjen olyan gyorsan, mint az elmúlt években történt, hogy helyreállhasson az egyensúly a gazdasági teljesítmény növekedése és a fogyasztási célú kiadások között.

Konkrét javaslataik azonban az 1995-ösnél is súlyosabb terhet jelentenek a legtöbb réteg számára.

Adóemelés minden fronton

Első helyen az áfa egységesítését, vagyis az alsó kulcs 20 százalékra emelését javasolja a tanulmány. Ez az élelmiszerek, fűtés, tömegközlekedés, kulturális termékek forgalmi adójának emelését jelenti, s emiatt mintegy 4 százalékkal drágulnának az ide tartozó árucikkek. A szerzők nem hagynak kétséget afelől, hogy a jelenleg szuperkedvezményes, 5 százalékos kulcs alá tartozó gyógyszerekkel, könyvekkel, sajtótermékkel sem tennének kivételt. A gyógyszerek esetében például szerintük a tb-támogatás növelésével lehetne ellensúlyozni az adóemelés hatását…

Szintén adóemelést jelent a munkavállalók által fizetendő egészségügyi járulék összegének megduplázása. A 4 százalékról 8 százalékra emelés a szerzők szerint is „durvának hangzik”, azonban azzal vígasztalnak: ez a minimálbér esetében csupán havi 5000 forint. Nagyobb jövedelem esetén persze sokkal több… Ezt a havi 5000 forintot „minimális egészségbiztosítási alapdíjként” minden állampolgárra kötelezővé tennék – a nyugdíjasoktól például automatikusan levonná a társadalombiztosítás. Amivel a kormány gyakorlatilag pontosan viszszaszedné az előző ciklusban bevezetett 13. havi nyugdíjat.

A támogatások megvonása közül a legdrasztikusabb a gázár-kompenzáció megszüntetése lenne. Ezt ma 3000 köbméter fogyasztás alatt minden háztartás megkapja, gyakorlatilag a felhasznált gáz árának negyedét az állam állja. A szerzők állítják: a rendszer lényegében a gazdagokat támogatja, hiszen ők nagyobb házban élnek, többet fogyasztanak. Példaként ismét a fűtött úszómedencéket hozzák, noha a 3000 köbméteres támogatási korlát miatt ez nem feltétlenül állja meg a helyét. A javaslat végén azért ők is elismerik: a legtöbb háztartás számára költségnövekedést jelentene a támogatás megvonása, hiszen a megspórolt támogatásnak „csak kis részét” forgatná vissza az állam a rászorulóknak energiacsekk formájában.

Közel 300 ezer családot érintene a lakáshitelek kamattámogatásának javasolt megszüntetése. Bokrosék szerint ez a hitelezési forma szintén a jobb módúakat támogatja. A pár éve megkötött lakáshitel-szerződések adósai jelenleg kétféle módon is kapnak állami támogatást. A havi törlesztésnél az állam kipótolja a bankok számára a 6 százalékban maximalizált lakáshitelkamat és a 10 százalékos piaci kamat közötti különbséget. Év végén pedig 120 ezer forintnyi jövedelemadót még vissza is igényelhetnek az APEH-től a nem túl magas és nem túl alacsony jövedelemmel rendelkezők.

A javaslatcsomagban feltűnik Bokros Lajos régi vesszőparipája: a felsőoktatási tandíj általános bevezetése. Az oktatásért anynyit kéne fizetni, amennyit ma az egyetemek önköltséges kurzusain szednek (kb. évi 200 ezer forint). Csupán a kiváló teljesítményt nyújtó szegény diákok kapnának tandíjmentességet.

E fő pontokon felül a szerzők megszüntetnék a kedvezményes adózási lehetőségeket: az evát, az ekhót és a személyi jövedelemadó-kedvezményeket. Nem zárkóznak el attól, hogy az szja-ra egységes, alacsony adókulcsot vezessenek be, ennek ellensúlyozására azonban „komoly mértékű” ingatlanadót vezetnének be, amit már az „első forintértéktől” fizetni kell. Ellenzik a minimálbér további emelését, „hiszen az már így is túl magas”, és megszüntetnék a diplomás minimálbért. Az adó- és vámhatóságokat képessé tennék arra, hogy ténylegesen beszedhessék az előírt közterheket. Lehetőleg megszüntetnék az összes állami közhasznú társaságot, közalapítványt, köztestületet, ezek ugyanis sokszor a klientúra kifizetésének belterjes eszközei. Csökkentenék az önkormányzatok számát is, a jelenlegi 3200-ról 260, nagyobb területi hatáskörrel rendelkező egységre. S – nem is annyira bevételszerzés, mint inkább hatékonyságjavítás végett – eladnák a maradék közüzemi vállalatokat: a MÁV-ot, a Malévet, a BKV-t, a Volánokat, a Magyar Postát és a Magyar Villamos Műveket is.

Vesztes nyugdíjasok

A megszorító javaslatok fő tételeinek hatását az elemzők mintegy 800 milliárd forintra becsülik. Mintegy felére csökkenhetne tehát a kormány által 1500 milliárd forintra (a kutatóintézetek által 2000 milliárd forintra) várt költségvetési hiány. De ha szó szerint vesszük a javaslatokat, akár még többet is spórolhat a büdzsé. Hiszen az áfa alsó kulcsának felemelése 200 milliárd, az egészségügyi járulék megduplázása 20 milliárd, nyugdíjasokra kiterjesztése 15 milliárd forint többletbevételt hozhat. A gázártámogatás megszüntetése 70 milliárd, a lakáshitelek támogatásának eltörlése pedig 200 milliárd forintot hagyna a költségvetésben. A tandíjból csupán 10 milliárd folyhatna be, további 60 milliárdot hozhatna viszont a kedvezményes adózási lehetőségek (eva, ekho) kiiktatása, a 0,25 százalékos ingatlanadó bevezetése pedig 80 milliárd forintot jelentene. S a hiányzó százmilliárdot a költségvetési leépítésekből teremthetné elő a kormány.

Az összeg kapcsán viszont felvetődik a kérdés: hol a mértékletesség, amit a szerzők – arra hivatkozva, hogy jelenleg nincs csődhelyzet – még a tanulmány elején ígértek? A 800 milliárd ugyanis ötszöröse a Bokros-csomag idején bevezetett 150 milliárdos megszorító csomagnak. Igaz, akkor még a költségvetés is alacsonyabb összegekkel számolt, de ha inflációval korrigálunk, még akkor is jelentősebbnek tűnnek a jelenleg javasolt megszorítások. A Bokros-csomagban ugyanis szó sem volt áfaemelésről, nyugdíjasok egészségbiztosítási hozzájárulásról. A mostani javaslatokhoz képest akár nosztalgiázhatnánk is az 1995-ös intézkedéseken: a családi pótlék szűkítésén, a gyed megszüntetésén, a fogászati kezelés díjfizetőssé tételén. Efölött ugyanis Bokrosék csak a forintot értékelték le, ezt azonban ezúttal maguktól is megtették a piacok.

Érdemes végigböngészni, hogy az egyes intézkedések mely rétegeket érinthetnének súlyosan. Az áfaemelés például kifejezetten a legszegényebbek megélhetését drágítaná. Hiszen a Statisztikai Hivatal szerint az alacsonyabb jövedelmű háztartások bevételeik 40 százalékát, a nyugdíjasok pedig jövedelmük 60 százalékát fordítják alapvető élelmiszerekre és fűtésre. A nyugdíjasokat ráadásul sújtaná az egészségbiztosítási alapdíj is, a két tétel együtt 6500 forinttal csapolna meg egy átlagos, 64 ezer forint körüli magyarországi nyugdíjat.

A gázártámogatás megszüntetése főleg a családi házban élő kétmillió háztartásra mérne csapást. Akik között ismét szép számmal lehetnek nyugdíjasok, és persze vidéki munkanélküliek is. Jelenleg egy átlagos családi ház fűtése 20-30 ezer forintba kerül a téli hónapokban. Kompenzáció nélkül ez 25-37 ezer forintra nő. Ráadásul a gáz árában további kellemetlenség, hogy jelenleg a 15 százalékos áfakulcsba tartozik, vagyis az áfaemelés további 1000-1500 forinttal növelné a havi számlákat.

De még ennél is jelentősebb tehernövekedést okozna – családi házban élő pároknak is – a lakáshitel-támogatás eltörlése. Ez ugyanis a törlesztőrészletek 40-50 százalékos emelkedését jelentené. Vagyis a jelenlegi 40 ezer forintról 60 ezer forintra nőne egy átlagos, ötmilliós lakáshitel havi törlesztése.

A „reálbérek csökkentésével nem fenyegető” Bokros-féle program tehát ezt ígéri egy családi házban élő középkorú házaspárnak: 4 százalékkal drágább élelmiszerek, 30 százalékkal magasabb fűtésszámla, 40-50 százalékkal magasabb lakástörlesztés, évi 200 ezer forintos tandíj a gyerekre. Erre mondják a szerzők: nincs szükség a reálbérek csökkentésére…

Tesztelik a társadalmat

– A kormányprogram nem újságcikkek alapján készül – válaszolt szokásos önelégült arroganciájával Gál J. Zoltán arra a kérdésre, vajon a kormány mit szándékozik beemelni készülő programjába az Utolsó esélyből. S hasonlót válaszolt a kormányszóvivő akkor, amikor a Reuters pénzügyminisztériumi forrásokra hivatkozva állította, hogy áfaemelésre, evaemelésre, a közalkalmazotti bérek befagyasztására, a gyógyszertámogatások csökkentésére készül a kormány.

Csakhogy az utóbbi napokban egyre gyakrabban hangzanak el vezető pártpolitikusok szájából olyan kijelentések, amelyek pontosan megfelelnek az Utolsó esély szellemiségének. Az SZDSZ egykulcsos adójavaslata kezdettől ismert, ami már önmagában az alsó áfakulcs 20 százalékra emelését vetíti előre. Úgy tűnik, a Bokros-féle javaslatok közül az áfaemelésnek van a legnagyobb támogatottsága az újjáalakuló kormány berkeiben. Hiszen Veres János pénzügyminiszter már a választások előtti hónapokban emlegetett ilyesmit, és a Reuters is első helyen említette ennek lehetőségét. De már más pontokra is hangolódnak a szocialisták. Többletjelentése van, hogy épp az elmúlt években makacs gázáremelés ellenzőnek mutatkozó Lendvai Ildikó jelentette ki a múlt hét végén: felül kell vizsgálni a gázártámogatások rendszerét. A szocialisták frakcióvezetője efölött 20 százalékos elbocsátást helyezett kilátásba az állami szférában, amivel 100 milliárd forintot tart megspórolhatónak. A Világgazdaság nem cáfolt információi szerint pedig a Gazdasági Minisztériumban már készül a lakástámogatási rendszer új, a jelenleginél jóval szigorúbb változatának kidolgozása. Ezzel kapcsolatban pedig Horváth Csaba, az MSZP egyik lakáspolitikáért felelős politikusa azt is megemlítette: előtörlesztésre kellene ösztönözni az adósokat, hogy az állam így is szabadulhasson a korábbi kötelezettségektől. A legújabb kiszivárogtatás pedig a vizitdíj bevezetése: a néhány száz forintos, minden orvosi vizsgálatnál fizetendő tételtől állítólag 80 milliárd forintot vár a kabinet. A hírek szerint már hivatalba lépésekor 300-350 milliárd forintos kiigazító csomagot jelent be a kormány.

– Az első hónapokban túlszaladtunk a költségvetés keretein – indokolja a megszorításokat Lendvai Ildikó. S egy televíziós beszélgetésen Draskovics Tibor is úgy nyilatkozott: vállalna egy, az Utolsó esélyhez nagyban hasonlító stabilizációs programot.

De vajon hol voltak ugyanezek az önkritikus hangok néhány hete, a parlamenti választások előtt?

Kárász Andor