Másodjára rendezte meg a brüsszeli Európai Parlamentben a Fiatal Gazdák Európai Kongresszusát az Európai Néppárt januárban azzal a céllal, hogy bemutassák és népszerűsítsék a korszerű technológiákat. A szakmai összejövetelen 19 uniós tagállam több száz termelője vett részt, hazánkból a szentesi Bakó Dániel, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) Termálvíz Tagozatának elnöke utazott Brüsszelbe, és mindjárt el is hozta a legfenntarthatóbb vállalkozásnak járó elismerést.

Az 1979-ben született szentesi gazda végzettségét tekintve dísznövénykertész, mezőgazdasági környezetvédelmi technikus és környezetgazdálkodási agrármérnök. Tíz éve mezőgazdasági vállalkozó, immár harmadik nemzedékét képviseli családi gazdaságuknak, mely termálvízfűtésű növényházban hajtatott paprikát termeszt.

– A paprika nagy fény- és melegigényű, eredetileg trópusi faj, Közép- és Dél-Amerikában őshonos, onnan került Európába – mondja Bakó Dániel, miközben körbevezet a birtokon, ahol jelenleg hat fóliasátorban, kilencezer négyzetméteren, vagyis nem egészen egy hektáron terem egy magyar nemesítő és vetőmag-forgalmazó cég, a Duna-R Kft. által nemesített Zalkod F1 típusú fehér tölteni való paprika.

Bár a fóliasátras zöldségtermesztés nem minősül biogazdálkodásnak, a technológiával gyakorlatilag ezzel egyenértékű végterméket kapunk: egészséges és garantáltan vegyszermentes élelmiszert. Bakó Dániel biológiai növényvédelmet alkalmaz: olyan ragadozó rovarokat telepítettek a sátrakba, melyeknek természetes táplálékot jelentenek a növénykártevők, emellett az utóbbiakat vonzó színű, sárga és kék ragasztós rovarcsapdákat is használnak. Mindemellett időnként, ha szükséges, enyhe hatásfokú permetezéssel is óvják a paprikákat.

Úgynevezett talaj nélküli izolált ter­mesztést alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a fólia felhúzása előtt eldolgozzák a talajt, arra úgynevezett geotextil kerül, ez megakadályozza az esetleges szennyeződések vagy fertőzések bejutását a növények közé. A talajt egy speciális anyaggal, a bazaltból és más vulkanikus kőzetekből készült, külsőre az építőiparban közismert üveg­gyapotra hasonlító, egyébként szigetelésre is használatos kőzetgyapottal helyettesítik. Ezt úgy állítják elő, hogy a bazaltot ezerötszáz Celsius-fokon megolvasztják, külön e célra épített fonókamrákban szálakká fonják, majd szerves gyantával keverve kétszázharminc Celsius-fokon megszilárdítják, majd kocka vagy téglatest alakúra formázzák, így kerül forgalomba. Ily módon egy köbméter bazaltból ötven köbméter kőzetgyapot nyerhető, ami elsőre talán kissé futurisztikusnak tűnik, pedig csupa olyan anyagról van szó, amely a természetben megtalálható.

Nos, ilyen kőzetgyapotsorokban terem a paprika – négyzetméterenként évente akár huszonöt kilót is leszednek, nyáron hetente, télen kéthetente folyik a betakarítás – a Bakó-birtok impozáns és takaros fóliasátraiban, melyek belmagassága meghaladja a négy métert. A kétszáz méter hosszan elnyúló létesítményeken dupla palást van, ezek szellőztetését automatika működteti, akárcsak a párásítást és a termálvízfűtést.

Ezen fejlesztések együttes alkalmazása vívta ki az európai gazdafórum elismerését. Méltán, mert valóban környezetkímélő technológiáról van szó.

– Korábban PB-gázzal fűtöttünk, de 2010-től duplájára emelkedett a gáz ára, így ez fenntarthatatlanná vált – eleveníti föl a kényszerhelyzet szülte innováció előzményeit Bakó Dániel.

Így fordult figyelmük a termálvíz-felhasználás új lehetőségei felé. A geotermikus energia alkalmazásának komoly múltja van a Dél-Alföldön, ahol egyébként az 1880-as években Magyarországra érkező bolgárkertészek vetették meg a mai kertészeti kultúra alapjait. Az 1960-as évek végén földtani kutatások kezdődtek e térségben, földgázt és kőolajat kerestek a geológusok, és termálvizet találtak. Erre építve jött létre Szentesen, akkoriban téeszkeretek között, egy tizenkét termálkútból álló nagy kertészet húsz hektár üvegházzal. A felhasznált termálvizet egy száznegyven hektáros mesterséges tóba vezetik, innen egy év pihentetés után a Kurcán keresztül a Tiszába kerül. Figyelemre méltó, hogy miközben a hazai jogszabályok szerint az energetikai célból kitermelt, majd lehűlt termálvíz szennyvíznek minősül, addig 2005-ben az említett mesterséges „szenny­víz­tó” Natura 2000-es védettséget kapott, mivel halak élnek benne, nádasaiban pedig madarak fészkelnek.

Ma már termelési integrációként működik az említett tizenkét kutas rendszer, ennek része a Bakó család vállalkozása is, ami megszabta Bakó Dániel érdeklődését és így tanulmányainak irányát is. 2004-ben csatlakozott főállásban a családi vállalkozáshoz.

– Akkoriban az 1970-es évek technológiájával termeltünk, a fóliasátrak nem voltak automatizálva, probléma volt a több évtizedes gazdálkodás nyomán fellépett talajuntság, vagyis a tápanyag-szegénység. Konvencionális, azaz vegyszeres növényvédelem folyt.

Bakó Dániel szerint nincs más út, mint előremenekülni és fejleszteni, korszerűsíteni a gazdaságosság érdekében. A fóliás és üvegházi zöldség- és gyümölcster­mesztés ugyanis rendkívül energiaigényes, ezért a termelők kiszolgáltatottak az energiahordozók mindenkori árának. És ezt nem könnyű érvényesíteni a megtermelt áru értékesítésekor.

Bakóék a fejlesztéseket elsőként a kilencezer négyzetméterre növelt termőfelület fokozatos korszerűsítésével, automatizálásával kezdték, majd átálltak a már említett biológiai növényvédelemre. Az izolált talajnélküli termesztéstechnológiának köszönhetően a terméshozam is megnőtt, viszont a növényházak megnövelt légterében már nem volt elegendő az addig rendelkezésre álló termálvíz hőfoka, ezért PB-gázfűtéssel egészítették ki meglévő rendszerüket, a fent leírt okok miatt azonban ez veszélybe került. Bakóék ezért 2011-ben úgy döntöttek, hogy megpróbálják a lábuk alatt lévő geotermikus energia felhasználásával biztosítani a fennmaradást.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kertészet-korszerűsítési támogatása keretében új termálkút fúrására adtak be pályázatot. A dolog nem volt egyszerű, mert a létesítési engedélyt az illetékes zöldhatóság először elutasította, majd a fellebbezést követően végül megadta. Nagy könnyebbség volt ugyanakkor, hogy a 2004 óta fennálló termálvíz-visszasajtolási kötelezettséget, ami komoly terheket rótt a gazdákra 2012 nyarán 2015-ig, majd tavaly 2027-ig felfüggesztette az Országgyűlés.

A munkálatok elkezdődtek 2011-ben. A Kárpát-medence alatt vékonyabb a földkéreg, mint másutt, ezért könnyebb termálvizet fakasztani. Ahogy a fúrás haladt lefelé, a szakemberek úgy építettek be újabb és újabb szakaszokat a fúrófejbe, és építették ki a lefelé fokozatosan szűkülő keresztmetszetű kutat, míg végül 2012. február 8-án 1450 méteres mélységből feltört Bakóék termálkútjából a 65 Celsius-fokos víz, percenként hatszáz liter.

– Huszonöt év óta ez az első termálkút a szentesi kistérségben, szerencsére az újabb jogszabályok lehetővé tették ilyenek létesítését. A fenntarthatóság érdekében több lépcsős rendszert alakítottunk ki, a szabályzás lelke vagy inkább agyközpontja a vezérlőterem, ahol számítógép vezérli a víz kivételét és felhasználását, illetve a fóliasátrak automatikáját – avat be az innováció lényegébe Bakó Dániel.

A korszerű rendszer a növényházakba áramló termálvíz hőmérsékletét a már felhasznált és kihűlt víz visszakeverésével csökkenti, figyelembe véve a külső hőmérsékletet. Kialakítottak egy olyan átmeneti tározót is, amelynek vízszintjét ugyancsak a számítógép ellenőrzi, így csak akkor nyílik vagy záródik automatikusan a termálkút, amikor szükség van vízutánpótlásra. Ez takarékos és környezetbarát vízhasználatot eredményez; a föld méhének kincse nem folyik el fölöslegesen.

Ezzel azonban nincs vége a fejlesztésnek, a kút optimális kihasználtsága érdekében tavaly október óta épül egy hatezer négyzetméteres, egy légterű, korszerű új fóliablokk, amely most csütörtökön már ültetéshez kész állapotban lesz. Ennél is kőzetgyapotot alkalmaznak és termálvizet használnak, emellett külön rendszer épült ki a csapadékvíz összegyűjtésére, amit öntözésre használnak majd.

Ágoston Balázs