A jogos védelem kapcsán az elmúlt években egymásnak ellentmondó ítéletek születtek a bíróságokon. A Kúria az idén az új büntető törvénykönyv alapján bűncselekmény hiányában két olyan vádlottat is felmentett, akiket az alsóbb fokú bíróságok elítéltek. Mi az oka, hogy a Kúria kivételével a bíróságok vádlottként kezelik a jogtalan támadások ellen védekező személyt?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A jogos védelem – mint a büntethetőséget kizáró egyik ok – szabályozása a második Orbán-kormány alatt gyökeresen megváltozott. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének V. cikke deklarálja: „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”

Az új büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény) pedig minden korábbinál szélesebben értelmezi a jogos védelmet. Olyan megdönthetetlen törvényi vélelmeket sorol fel, amelyben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. Akár a támadó életének kioltásával is megvédheti magát valaki, ha éjjel vagy fegyveresen, illetve felfegyverkezve, vagy csoportosan rontanak rá, avagy így hatolnak be jogtalanul a lakásába.

A jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie. Természetesen a jogos védelemnek vannak korlátai is: nem jogos védelmi helyzet az, ha valaki kiprovokálja a támadást, vagy megtorlásszerűen lép fel. A jogalkotó szándékát Répássy Róbert igazságügyi államtitkár így foglalta össze: „a jogos védelem tekintetében a kormány a legszélesebbre tágította a védekező lehetőségét: a legveszélyesebb támadások esetén mérlegelés nélkül védekezhet a megtámadott. Ezzel a támadó oldaláról az áldozat, a sértett oldalára áll a törvény.”


Jog és igazságérzet

A nyilvánosság elé kerülő ügyek alapján úgy tűnik, mintha erről a bíróságok nem értesültek volna. Jól mutatja ezt K. Andrea pere és az úgynevezett harsányi késelés ügye. Mindkettő mérföldkőnek számít a jogos védelem tekintetében, mert a Kúria a bíróságok számára egyértelművé tette, hogyan kell értelmezni a jogos védelem szabályait.

– Ez az ítélet túlment azon, amiről az eddigiek fényében álmodni mertem. Nem vagyunk hozzászokva, hogy az emberi igazságérzet és a jog ennyire párhuzamosan, tisztán egymás mellett haladjon – nyilatkozta K. Andrea a Kúria felmentő ítélete után.

2012 decemberében egy motoron ülő két tolvaj a piros lámpánál álló nő autójának ablakát betörte, és elragadta a táskáját. A nő üldözőbe vette őket, amelynek során a motor felborult, a motoron ülő egyik tolvaj halálos sérülést szenvedett. A fél kilométeres üldözés közben többmilliós kár keletkezett, egy vétlen autós könnyebben megsérült. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság – ahol még az emberölés lehetősége is felmerült – közúti veszélyeztetés és rongálás miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztésre, majd a Fővárosi Törvényszék másodfokon, jogerősen halált okozó közúti veszélyeztetés és rongálás miatt már két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a nőt. Akinek ügyvédje felülvizsgálati indítvánnyal fordult a Kúriához, az ítéletek megsemmisítését és védence vádak alóli felmentését kérve. A Legfőbb Ügyészség képviselője arra hívta fel a figyelmet, csak a szerencsének köszönhető, hogy az üldözésnek nem lett még több áldozata, ilyen fellépésre még a hatóságok képviselői sem jogosultak.

A Kúria felmentő ítélete kimondta azt, amivel a vádlott védője kezdettől fogva próbálta meggyőzni a bíróságokat: K. Andrea jogos védelmi helyzetben volt, nem követett el bűncselekményt, csak alkotmányos jogával élt. A Kúria tanácselnöke elmondta, a megvádolt nő jogtalan támadás áldozatává vált, védekező reakciója természetes és törvényes volt, amely nem kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapvető jog. Mivel a támadó választja meg a helyet, az időt, a támadás módját, ezért neki kell viselnie az elhárító cselekmények következményeit is. Személy elleni támadásnál mindaddig fennáll a jogos védelmi helyzet, amíg fel nem hagynak a támadó magatartással.

A tulajdon elleni támadásnál sem büntethető az a magatartás, amely ennek elhárításához szükséges. A tulajdon elvétele viszont csak akkor válik befejezetté, ha a jogos tulajdonosnak már nincs reális esélye annak visszaszerzésére, mindaddig azonban jogos védelmi helyzetben igyekszik elhárítani a tulajdona elleni támadást. Az indoklás szerint a tolvajok dönthettek volna úgy, hogy visszaadják a táskát, és akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. K. Andrea magatartása mindvégig jogszerű volt, a támadóké pedig jogszerűtlen.

A tanácsvezető bíró kritikával illette a törvényszéket és az ítélőtáblát is, amelyek „válogathattak volna a felmentési indokok között”, hiszen nemcsak a jogos védelmi helyzet miatt nem állapítható meg bűncselekmény, de a vádlott a menthető felindultság miatt sem büntethető. Arról is beszélt, hogy az új büntető törvénykönyv kiszélesítette a jogos védelem lehetőségét, ám ez az alsóbb fokú ítélkezési gyakorlatban még nem mindig jelenik meg.

– Ideje, hogy ez a helyzet megváltozzon, és a jogtalan támadásnak ellenálló, azt elhárító áldozatoknak immár ne kelljen évekig tartó eljárások során téves jogértelmezések hátrányát viselniük – tette hozzá.


Automatikusan életellenes

A harsányi késeléses ügy is precedens­értékűnek számít, amely sok elemében hasonlít K. Andrea ügyéhez. Az eljárások során itt is különböző ítéletek születtek, a jogerős felmentő ítéletre szintén öt évet kellett várni.

2012-ben két fiatalokból álló társaság szólalkozott össze Harsányban egy őszi éjszakán. P. Norbert hátulról megrúgta, majd arcon ütötte H. Patrikot, aki előrántotta a kését, majd szíven szúrta támadóját, aki összeesett és nem sokkal később meghalt. A Miskolci Törvényszék először felmentette Patrikot, mert úgy látták, önvédelemből ölt. Másodfokon a Debreceni Ítélőtábla megsemmisítette a döntést, és a megismételt eljárásban 2015-ben 12 évet rótt ki emberölésért, amit másodfokon öt és fél évre enyhítettek.

A Kúria felmentő ítélete idén májusban kimondta, a védekezés szükséges volt, jogos védelem történt, eszközként pedig azt használt a sértett, amit a legjobbnak tartott. Az éjszaka elkövetett támadásokat automatikusan életellenesnek kell minősíteni. Az, hogy a jogos védelemnek tragikus végkifejlete lett, már a jogon kívüli fejlemény. Patrik két évet töltött börtönben, ártatlanul.

Kónya István, a Kúria elnökhelyettese az ítélet kapcsán azt nyilatkozta, hogy a bíróságok mindig is hajlamosak voltak nehezen megállapítani a jogos védelmet, és ez még ma is tapasztalható. Az alsóbb bíróságok büntethetőségi akadályt el nem ismerő döntései olyan joggyakorlatot és szemléletet tükröznek, amelytől már el kellene szakadni. A nem jogerős bírósági ítéletek megpróbálták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant: bár éjszaka volt, de a közvilágítás miatt jók voltak a látási viszonyok. Pedig a Btk. még egy laikus számára is egyértelműen fogalmaz: ha a támadás éjszaka történik, automatikusan úgy kell minősíteni, hogy az az élet kioltására irányult, így a védekező büntetlenül megölheti a támadót.

Ifj. Lomnici Zoltánt a fenti két ügy kapcsán arról kérdeztük, miként lehetséges, hogy a három bírói fórum mindegyike másképp értelmezte a jogos védelem kérdését.

– Egy új jogintézmény gyakorlatba történő átültetése hosszabb-rövidebb időt vesz igénybe, még akkor is, ha alaptörvényi szinten rögzítik a jogtalan támadással szembeni védekezéshez fűződő alkotmányos alapjogot. Egyértelmű esetekben az alsófokú bíróság is megítéli a jogos védelmet, viszont a kérdéses ügyekben a bírói gyakorlat évek során munkálódik ki, és lehetnek benne törések. Bár nincs Magyarországon precedensjog, de a Kúria döntése iránymutató lehet az alsóbb fokú bíróságok számára is – magyarázta.


Szemléletváltásra várva

Ifj. Lomnici Zoltán fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy a nyomozó hatóság szakmai-jogi szűrőként működjön.

– Az ügyészi váderedményesség Magyarországon 90 százalék felett van, tehát ha valaki ellen büntetőeljárás indul, a büntetőjogi felelősségét nagy valószínűséggel megállapítják. Ezért óriási jelentősége van annak, hogy a jogalkalmazás és a jogértelmezés első körben a nyomozó hatóságnál – a rendőrségen, illetve az ügyészségen – körültekintően és szakszerűen történjen, így a nem jogellenes eseteket már vádemelés előtt ki lehet szűrni. Ha az ügy bírói szakba kerül a nyomozó hatóság alapos mérlegelése után, a bíróság köteles érdemben vizsgálni azt. Ha a nem jogsértő ügyeket kiszűrné a nyomozó hatóság, nem kerülhetne sor arra, hogy a jogos védelemmel élő személyből vádlott lesz, és akár évekig kelljen bíróságra járnia.

A magyar szabályozás harmonizál az európai normákkal, és ifj. Lomnici Zoltán tudomása szerint még nem született olyan strasbourgi elmarasztaló ítélet, amely a jogos védelem jogintézményét összeegyeztethetetlennek találta volna az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

– A jogos védelemmel a jogalkotó a társadalmi folyamatokra reflektálva fokozottabb személy- és vagyonvédelmet valósít meg a jogtalan támadásokkal szemben. Az embereket bátrabb kiállásra sarkallja testi épségük, életük, vagyonuk megvédése érdekében. Preventív jellege miatt pedig a bűnelkövetők szempontjából érdemi visszatartó ereje lehet. Mint látjuk, szemléletváltásra van szükség a nyomozó hatóságok és az alsóbb fokú bíróságok részéről is, amely remélhetőleg a fenti két ítéletnek köszönhetően ha lassan is, de elkezdődött.

Fontos volna, hogy a média területén is megtörténjen a szemléletváltás. Néhány szalagcím, hogyan tálalta a harsányi késelés felmentő ítéletét a sajtó: „Nehezen fogadják el a felmentő ítéletet”, „Veszélyes precedenst teremthet a Kúria ítélete”, „Most felmentik azt, aki megölte a fiamat, mert éjjel történt?”. Igen, fölmentik. Mert védekezett.

A média felelőssége óriási: ilyen esetekben nem a támadó oldalára kellene állni, azért mert belehalt a támadás következményeibe, hanem tudatosítani a joghoz nem értőkben is a lényeget: ha bárki bármilyen támadást intéz éjszaka valakinek a javai vagy személye ellen, annak számolnia kell azzal, hogy a törvények szerint az életét jogosan kiolthatják. Röviden, aki más életére vagy tulajdonára tör, elveszíti azt a jogát, hogy őt ne öljék meg.

Lass Gábor