Hirdetés

Múlt héten megjelentek a 2024-es népesedési adatok, és amire a hónapról hónapra közölt statisztikákból már számítani lehetett, csökkent az élve születések száma Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése szerint 77500 gyerek látta meg a napvilágot tavaly, 9,1 százalékkal, 7725-tel kevesebb, mint 2023-ban. A teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,38 volt, de egy évvel korábban még 1,51-et tett ki. Ezek a csupasz számok, amelyekre támaszkodva a balliberális média hangulatkeltésbe kezdett, mondván, soha nem született ilyen kevés gyermek Magyarországon, vagyis megbukott az Orbán-kormány családpolitikája. Csakhogy a most hangoskodók néhány tényezőről „elfelejtkeznek”.

Felállni a mélyből

Mindenekelőtt arról, hogy a demográfiai folyamatok nem fordíthatók meg néhány év alatt, noha eredményeket persze el lehet érni rövidebb időn belül is. Ezekért az eredményekért tett sokat – az 1998–2002 közötti első Orbán-kormány mintájára – a 2010 óta kormányzó Fidesz-kabinet. Eredmények pedig voltak is bőven – éppen az elmúlt évtized folyamatosan bővülő családtámogatási rendszerének is köszönhetően. Ilyen például, hogy a korábbi MSZP–SZDSZ-kormányok családellenes lépései nyomán 2011-re mélypontra, 1,23-ra zuhanó termékenységi arányszám folyamatos emelkedéssel 1,61-ra nőtt 2021-re. Emellett megállt a születésszámok meredek csökkenése is a 2010-es évek közepére, sőt több olyan esztendő volt, amikor ismét emelkedett.

Pedig mélypontról kellett feltámasztani a gyermekvállalási kedvet is. Hankó Balázs a Család 2025 konferencián a Bokros-csomag családokat sújtó következményei közé sorolta, hogy a Ratkó-dédunokák már kevesebben születtek meg. A kulturális és innovációs miniszter a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) és a Századvég rendezvényén hangsúlyozta, a magyar társadalomból ma éppen ezek a családalapítási korban lévő fiatalok hiányoznak. Ha ők megszülettek volna, akkor tavaly is jóval több, akár százezer újszülött jöhetett volna világra. Hankó Balázs hozzátette, a 77 ezres születésszám a 2010-es családpolitikai fordulat nélkül ráadásul mindössze 66 ezer körül alakulna. Ádám Dénes, a KSH elnökhelyettese ezt azzal egészítette ki, hogy mivel kevesebb a szülőképes korú nő, ma kevesebb nő szül több gyermeket. A teljes termékenységi arányszám emelkedésének köszönhetően mintegy 200 ezerrel több gyermek született meg az elmúlt bő évtizedben, mintha a fordulat előtti számok, így az 1,23-as termékenységi arány állandósult volna.

Európai mélypont

De a házasságkötéseknek is egyfajta reneszánszát láthattuk az elmúlt években, ami azért fontos, mert kutatások is igazolják azt a hétköznapi tapasztalatot, hogy házasságban jellemzően több gyermek születik, mint élettársi vagy más kapcsolatból. A KSH adatai szerint tavaly 46 550 pár kötött házasságot, ami ugyan hét százalékkal kevesebb az előző évinél és jelentősen elmarad a 2021-es 72 ezres csúcstól, de itt is figyelembe kell venni, hogy a jövőkép nélküli baloldali kormányzás végére tartósan 40 ezer alá esett az egy évben házasságot kötő párok száma. Mélypontról, a szinte teljes kilátástalanságból kellett tehát e téren is felállni.

Korábban írtuk

Való igaz persze, hogy sosem született ilyen kevés gyermek Magyarországon, mint tavaly – csakhogy a negatív rekord az egész Európai Unióra igaz. Az unióban 2023-ban 2020-hoz viszonyítva mintegy tíz százalékkal kevesebb gyermek született, Magyarországon ekkor nem volt ilyen mértékű a születések számának visszaesése. A csökkenésben pedig a Covid-járványnak és az elmúlt három évben a szomszédunkban zajló háborúnak is komoly szerepe volt, hiszen a párokat, családokat elbizonytalaníthatta a kedvezőtlenebb gazdasági helyzet.

Fontos látni azt is, hogy 2010 óta a kormány lényegében megnégyszerezte a családokra, a családtámogatásokra fordított összeget, ami idén már 3754 milliárd forintot tesz ki. A részletek említése nélkül csak egy kurrens példát érdemes e ponton kiemelni. Mint ismeretes, júliustól másfélszeresére, majd 2026 januárjától a mostani kétszeresére emelkedik a családi adó- és járulékkedvezmény. Az az adókedvezmény, amelyet baloldalról kezdettől támadtak (mondván, a családi pótlékot kellene emelni), csak idén 754 milliárd forintot hagy a családoknál, és további 320 milliárd forinttal nőhet ez az összeg a jövő évtől. Ezzel szemben 2010 előtt csak az alacsonyabb keresetű, három- vagy többgyermekesek tudták igénybe venni, négyezer forint (!) erejéig. Összehasonlításul jelenleg egy háromgyermekes család gyermekenként 33 ezer, együttesen tehát 99 ezer forint adó- és járulékkedvezményt kaphat. Ez nő jövőre gyermekenként 66 ezer, vagyis összesen akár 198 ezer forintra.

Elmaradt harmadik

Benda József szocalizációkutató tágabb történelmi összefüggésbe helyezi a születésszámok, a termékenység alakulását.

– Annak, amit ma látunk, a gyökérokai hetven esztendőre, egészen az 1950-es évekig nyúlnak vissza, amikor az édesanyákat tömegesen munkába kényszerítették. Ez a kommunista blokk valamennyi országában így történt. A kényszerítés egyúttal azzal járt, hogy az egészen kis, néhány hetes csecsemőket is intézménybe, jobb esetben a nagyszülőkhöz kellett adni. Ezek a korosztályok súlyos transzgenerációs traumákat visznek magukkal, hiszen nem kapták meg azt a szeretetet, kötődési és utódgondozási képességet, amire egy családnak és az egészséges társadalomnak ma is szüksége volna – fejtette ki lapunk megkeresésére a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Demográfiai Szakosztályának elnöke. Benda József hangsúlyozta: ennek következménye az is, hogy ez a nemzedék már kevesebb gyereket vállalt, hogy kevesebben házasodtak, de a házasulókból is sokan elváltak közülük, a második-harmadik generációban pedig az, hogy egyre több a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küszködő gyerek.

Mindez a sokat emlegetett Ratkó-gyerekek és -unokák miatt is probléma. A hetvenes-nyolcvanas években született nagyobb létszámú korosztályok termékenysége ugyanis már korántsem volt akkora, mint a szüleiké. Ezekben az évfolyamokban ugyanakkor lett volna „tartalék”, hiszen a szülőképes korú nők száma itt évenként 85-90 ezer volt, szemben azzal, hogy például a most harmincéves, 1995-ben született női korosztály már csak 55 ezres, a 2005-ösök pedig alig 48 ezren vannak. Benda József szerint így a harmadik születési hullám elmaradt.

– Ez nem is fog változni, ez már múlt idő, hiszen az utolsó nagyobb létszámú generációk jócskán negyven fölöttiek – mutatott rá a szakember. Az 1974–1978 között született Ratkó-unokák ugyanis éppen akkoriban szülhettek volna (többet), amikor a Bokros-csomag családokat és gyermeknevelést sújtó intézkedései miatt sok pár tett le a gyerekvállalásról. Ez pontosan kirajzolódott abban, hogy a megelőző években is lassan csökkenő termékenységi arány 1,6-1,8-ről hirtelen és tartósan 1,4 alá esett. Ráadásul 1998-ra százezer alá (97 ezerre) zuhant az élve születések száma, ami még néhány évvel korábban is elképzelhetetlen volt. Összehasonlításul: 1995-ben még több mint 112 ezer baba látta meg a napvilágot.

Érdektelen baloldal

Benda József rámutatott, a kormányzat az elmúlt évtizedben nagyon fontos lépéseket tett, bár ezeknek összetett céljaik voltak, nem kizárólag a gyerekszülést ösztönözték. Kifejezetten e célt szolgálja a babaváró támogatás, a diplomásgyed vagy éppen a jelzáloghitel-tartozás egy részének a gyermek érkezésével összekötött elengedése. Ugyanakkor a családtámogatások másik része elsősorban nem demográfiai, hanem azt a – szintén méltányolható – célt szolgálja, hogy a családok jobban éljenek: ilyen volt korábban az autóvásárlási támogatás, vagy ilyen az ingyentankönyv.

A szakosztály elnöke hozzátette, mindezzel szemben olyan lépések is történtek, amelyek fő célja inkább a nők munkaerőpiacra visszatérését segítette, mint például a gyed extra, amelynek révén úgy is meg lehet kapni a gyermekgondozási díjat a gyerek féléves korától, hogy mellette az anya akár teljes állásban dolgozik. Ha azonban az anya újra teljes állásban dolgozik, kevésbé várható, hogy a következő baba megszülessen. Benda József szerint a források tehát megvoltak az utóbbi években, de a „célzás célzására” lett volna szükség, amit a Magyar Nemzeti Bank a 2020-as évek elején meg is fogalmazott.

Az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke szerint a baloldali és liberális erőket egyáltalán nem érdekli a népesedés kérdése.

– Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért a pusztulásra játszanak, mindenesetre annyira bíznak a progresszióban és annak „mindent megoldó” voltában, hogy inkább gondolkoznak a bevándoroltatásban vagy a robotizációban. Figyelmen kívül hagyják, hogy a születésszám csökkenése együtt jár a gazdaság és az infrastruktúra (oktatás, egészségügy, közlekedés, kereskedelem stb.) lépülésével, ami egy folyamatos belső harcot, újraelosztási krízist eredményez. Ők mindenféle vélt vagy valós okok miatt a Földet féltik inkább, mint az emberi életet – jegyezte meg Benda József. Úgy látja, ez a szemlélet korábban sem csak filozófiaként, hanem a gyakorlatban is megmutatkozott.

– A rendszerváltozás utáni baloldali kormányok sokszor család- és gyerekellenes politikát folytattak. A jelenlegi kormány sok mindennel próbálkozott, próbálkozik, de korábbi évtizedes hibákat nem lehet egy-két év alatt helyrehozni, noha így is sok eredményt értek el – jelentette ki a szakember. Ráadásul a Covid-járvány és a szomszédunkban dúló háború sem kedvezett a születésszámok emelkedésének, inkább nehezítette a fiatalok döntési lehetőségeit.

Benda József az elmúlt évek legfőbb eredményének mindazonáltal azt tartja, hogy a család a közbeszédben és az értékrendben a legelső helyre került.

– A korábbi családellenes megfogalmazások, vélemények visszaszorultak, a hagyományos család fontossága pedig pozitív képként él az emberek fejében – mutatott rá.

Főállásban

Ugyanakkor szerinte önmagában a családtámogatási rendszer már nem lesz elég.

– Számtalan társadalmi alrendszer családbarát átalakítására tettünk javaslatot korábban a KDNP-s Barankovics Alapítvány támogatta Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Alkotóműhelyben, ahol mintegy kétszázan dolgoztunk, és aminek eredménye ma is hozzáférhető hat kötetben és csaknem háromszáz tanulmányban. A nyugdíjrendszer megváltoztatásától kezdve a családi adózáson át a főállású anyaság intézményéig sok javaslatot kidolgoztunk, amiből több megvalósult az elmúlt években – hívta föl rá a figyelmet Benda József.

Végezetül hozzátette, onnantól, hogy a szülőképes korú nők száma erősen csökkenőben van, a kiút talán már csak lehetne, ha azok az édesanyák, akik sok, négy-öt-hat vagy még több gyereket hoznának világra, megkapnák a lehetőséget, hogy ezt számukra bizonyos feltételek és kötelezettségek mellett a társadalom, az állam fizetéssel, képzésekkel is elismerje. Persze emellett több más intézkedést lehetne hozni, mint a részmunkaidős állások elterjesztése vagy francia mintára a vállalat számára kieső munkaidő állam általi megfizetése, de igazán a főállású anyaság intézménye lehetne egyfajta kulcs a jövőhöz.

Működik a magyar családpolitika

Kétszázezerrel több gyermek született 2011 óta a családtámogatási rendszernek köszönhetően – mondta a Demokratának Hegedűs Tamás, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. szenior makrogazdasági elemzője.

– 2021-ig emelkedett, azóta viszont ismét csökken a születésszám. Kifulladt volna a kormányzati családpolitika?

– Tisztázzuk először is, hogy mi a családtámogatások célja! Egyfelől annak elismerése, hogy aki a gyermektelenek kiadásaihoz képest többletköltséget vállalva gyermekeknek ad életet és felneveli őket, az a saját boldogságán túl a közjót is szolgálja, a közösségnek is javára van, hiszen azok nyugdíját is a megszülető gyermekek fogják fizetni, akiknek bármilyen okból nem születik gyermekük. A családtámogatásokat tehát már önmagában az igazságosság elve is indokolja. Másfelől bőven van ösztönző hatásuk is. Valótlan az az állítás, hogy a kormányzati családpolitika megbukott volna. Ezt tényekkel tudom bizonyítani.

– Kíváncsiak vagyunk.

– A születések számát az határozza meg, hogy hány szülőképes korú nő van, és milyen a termékenységi rátájuk. A korspecifikus termékenységi arányokból származtatott teljes termékenységi arány azt mutatja meg, hogy az aktuális számokból előre vetítve egy nő várhatóan hány gyermeknek ad életet. A születések számának csökkenése ma döntően abból fakad, hogy a szülőképes korú nők száma csökken drámai mértékben. A rendszerváltás után a Bokros-csomagot követően, 1997-ben volt a Ratkó-hatás második hullámának köszönhetően a legmagasabb lélekszámú ez a korcsoport, mintegy 2,6 millió fő. A megszorításokat után 1998-ra mégis százezer alá zuhant a születésszám, és csak 2000-től kezdett valamelyest újra emelkedni, köszönhetően az első Orbán-kormány akkori családtámogatási rendszerének.

– Vagyis akkor működött ez a politika?

– Most is működik. De ahhoz, hogy reálisan ítélhessük meg a családtámogatások hatását, értelemszerűen a célcsoport, a szülőképes korú nők körében látható adatokat kell elemezni. Ezt a ma 2,1 millió fős csoportot a statisztika 15 és 49 év közé teszi, de ezen belül nem egyenletes az eloszlás: a szülések 90 százaléka a 20 és 39 év közötti korcsoportra esik, így reálisan ők tekinthetők a családtámogatási rendszer elsődleges célcsoportjának. Ha az ebben a csoportban rögzített adatokat nézzük, akkor jól látható, hogy sikeres a magyar családtámogatási rendszer.

– Mit mutatnak a számok?

– A népesség szinten tartásához 2,1-es teljes termékenységi ráta szükséges, amit Európában egyik ország sem ér el. Az Eurostat adatai szerint 2022-ben Máltán volt a legrosszabb, 1,08, az Európai Unió átlaga 1,46 volt. Magyarországon a termékenységi ráta 1991-től meredeken zuhanni kezdett, 1,87-ról 2011-re 1,23-ra esett vissza, amivel az utolsók voltunk az EU-tagállamok sorában. Ez volt a történelmi mélypont. A 2010 utáni csúcs eddig a 2021-es 1,61 volt. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt 31 százalékot javultunk a mutatóban önmagunkhoz képest. 2022-ben már a hatodikok voltunk az EU rangsorában, a 2010 és 2022 közötti növekedésben pedig kimagaslóan éllovasok a teljes termékenységi arány 24,7 százalékos növekedésével az Eurostat adatai szerint. Ugyanezen időszakban a második helyezett Szlovákiában mindössze 9,7 százalékkal nőtt, az EU-ban pedig átlagosan 7,4 százalékkal csökkent a mutató. A legdrámaibb zuhanást Finnország produkálta 29,6 százalékos visszaeséssel.

– Most hol tartunk?

– 2021 óta enyhe csökkenés tapasztalható: 2022-ben 1,55, 2023-ban 1,51, tavaly 1,38 volt a teljes termékenységi ráta, de még ez is bőven a 2011-es mélypont fölött van. A 2021-et követő csökkenés tekintetében az EU-tagállamok sorában a hatodik helyen álltunk, 21 országénál jobb értékkel. A születésszám csökkenése tehát Magyarországon mérsékeltebb volt, mint az EU-tagállamok döntő többségében.

– Miért esett vissza 2021 után az addig abszolút számokban is dinamikus születésszám-növekmény?

– Ha megnézzük az európai uniós adatokat, azt látjuk, hogy akkor minden országban hirtelen ez történt. Ha tehát ez nem hazai sajátosság, akkor arra kell rájönnünk, hogy mi okozta ezt az általános jelenséget. A válasz nem nehéz: a Covid-járvány, majd az ukrajnai háború kitörése elbizonytalanította az embereket, sokan borúsan látták a jövőt, és ez kihatott a születések számára is. Tehát nem a magyar családtámogatási rendszer mondott csődöt. Épp ellenkezőleg, a kedvezőtlen külső körülmények között is eredményesen működik.

– Mivel támasztja ezt alá?

– Mint említettem, a szülőképes korú nők létszáma csökkent drámaian. A 15–49 éves korosztályban 1990-től 2024-ig közel 417 ezer fő a veszteség, a leginkább érintett 20–39 évesben 330 ezer fő. A visszaesés dinamikája is beszédes: 2010-től 2024-ig 273 ezer fővel lettek kevesebben a szülőképes korú nők, a 20–39 éves korúak viszont 330 ezerrel. A látszólagos ellentmondás oka, hogy a szülőképes korúak csoportján belül a 40-49 éves korú nők létszáma és aránya is növekedett, utóbbi mintegy harmadával, miközben a 20-39 éves korúak létszáma 23 százalékkal, aránya 13 százalékkal csökkent. Az pedig, hogy hány szülőképes korú nő él ma Magyarországon, az 20-30-40 évvel ezelőtt dőlt el. Ilyen helyzetben, a korábbi évtizedek mulasztásai által determinált körülmények között sikerült Európában a legmagasabb növekedést elérni a korcsoportos és a teljes termékenységi rátákban. A bővülés a 20–39 éves nőkre vetítve 2021-ben 32,3 százalék volt 2011-hez képest, de 2023-ban is 23,3 százalékkal voltunk felette. A magyar családtámogatási rendszernek köszönhetően még az egyre kevesebb szülőképes korú nő is a korábbiaknál sokkal több gyermeket hozott világra. Ha maradt volna a 15–49 éves korcsoport termékenységi aránya, akkor eszerint számolva 2011-től 2023 végéig 989523 gyermek született volna, ezzel szemben ténylegesen világra jött 1083989 fő. Ennél azonban két okból is rosszabb lett volna a helyzet. Egyrészt a családpolitikai intézkedések nélkül vélhetően nem stagnált, hanem tovább csökkent volna a gyermekvállalási kedv, a korábbi trendnek megfelelően. Másrészt a 15–49-es korosztályon belül a legtöbb gyermeknek életet adó 20–39 éves korosztály létszáma lényegesen nagyobb mértékben csökkent, ugyanakkor a 2011 utáni növekmény is itt volt a legmagasabb. Ezért pontosabb a modell, ha ötéves bontásban vizsgáljuk a korcsoportos termékenységi arányok változását. Ha ezek az arányok rögzültek volna a 2011-es szinten, a különbség sokkal nagyobb: 2012 és 2023 között a születési többlet 179589 fő volt. Ha a korcsoportos bontásban még nem ismert 2024-es adatok becsült értékét is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy a korábbi trendet követve a 2011-es születési ráták is tovább romlottak volna, megállapíthatjuk: legalább 200 ezerrel több gyermek született a családtámogatási rendszernek köszönhetően. Ez a növekmény meghaladja legnagyobb vidéki városunk, Debrecen teljes népességének számát.

Többen, de nem elegen című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.